Magyarország, 1899. január (6. évfolyam, 1-31. szám)
1899-01-01 / 1. szám
MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1899. VASÁRNAP, JANUÁR I. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Törvénytelen után. Budapest, decz. 31. A minisztérium kormányzása elé akadály gördült. Nem nyúlhat semmiféle közpénzhez. Ezt az akadályt az alkotmányos élet gördítette a kormány elé. Ez az akadály a törvényes tilalomnak minden kellékével bír. Aki áthágja , bűnbe esik. Ilyen vége van nálunk az esztendőnek. Sötét múlt, borús jelen, bizonytalan jövő. Az ellenzéknek joga van vitatkozni, tárgyalni, szavazni. Nem tett egyebet, mint élt ezzel a joggal. E jognak gyakorlása miatt a kormány nem kapott indemnitást. Ha mégis közpénzhez nyúl, sikkaszt. Kezelése alatt lehet tisztátalan forrású pénz is, miként volt a választásoknál. Személyes uralmát ezzel tengetheti néhány hétig. De az alkotmányra hazánk minden tisztviselője fölesküdött. Aki utalványoz és fizetést teljesít a '■ M'ta'c'a !:Miérecsküszegő lesz úgy az isteni, mint az emberi törvények szerint. Néhány óra múlva belépünk a forradalmi állapotba. Nem egy éhes tömeg hozza létre a felfordulást, hanem egy jóltáplált hatalmi cziboraság. Ismétlődik a mi szomorú históriánk. A hatalom föllázad a törvény ellen. Mit mond a népképviseleti rendszer első törvénye ? Egyszerűen azt, hogyamely kormány nem tudja akaratát keresztülvinni, hagyja oda a helyét. Százszoros súlylyal nehezedik ez a törvény egy olyan kormányra, mely nemcsak akaratát és terveit nem tudja keresztülvinni, de nem rendelkezik még a kormányzás folyó ügyeinek elintézéséhez megkívántató elementáris eszközökkel sem. Hasonló helyzetbe két alkotmányos tényező hozhatja a kormányt. Egyik a korona, másik a törvényhozás. Mindkettő egyenlő joggal. Ezúttal a képviselőház vonta meg a kormánytól azt az eszközt, mely nélkül tovább törvényesen fönn nem állhat. Mondják, írják, hogy nem a képviselőház, hanem a kisebbség halmozta föl az akadályokat és tette lehetetlenné a törvényes kormányzást. Bocsánat! A nemzet nem választ sem kisebbséget, sem többséget. Választás után nem egy többség és nemegy kisebbség konstiruálódik, hanem maga a képviselőház. Az alkotmányos szervek közé nincs a többség vagy a kisebbség mint intézmény beillesztve. E szervek között van falu, város, vármegye, parlament, főrendiház, bíróság, pénzügyi hatóság, minisztérium, egyház, iskola és sok más intézmény, — de többség, kisebbség nincs. Az 1861-diki nagy küzdelem alkalmával voltak sokan a Felirat, mások a Határosat mellett. De a többség csak a szavazásnál tűnt ki. — Az 1866-diki közjogi vita alkalmával egy klubban tanácskoztak azok, kik létrehozták a kiegyezést azokkal, kik azt mai tartalmában nem fogadták el. A Deák-párt csak akkor alakult meg és vonult elkülönített klubba, mikor már a kiegyezési mű a 65-ös bizottságban teljesen elkészült. A K. K. és R. R. idejében a kerületi gyűléseken készítették elő a diéta tanácskozási rendjét, s azokban minden párt és minden nézet képviselve volt. Ilyenformán a többség sohasem jelentkezett mint institució, hanem mindig csak úgy, mint szavazási eredmény. Szigorú parlamenti felfogás szerint a többséget előre tudni nem is lehet, mert a tanácskozás és vita hatása alatt a vélemények idomulnak és változhatnak. Ebből következik, hogy a többség akarata csak akkor irányadó és kötelező, ha az a többség a szavazás jval valóban kifejezésre jutott ez kiegyilvánult. Az indemnitás fölött folyó vitában még nem volt szavazás. Ennélfogva a többség sem kifejezésre nem jutott, sem meg nem nyilvánult. Mikor tehát ellenfeleink a többség akaratára hivatkoznak, akkor egy nem létező akaratot állítnak előtérbe. A világos és egyszerű tény az, hogy a képviselőház nem adott indemnitást a kormánynak. Ezen világos és egyszerű tény fölébe a kifejezésre nem jutott többségnek nem létező akaratát szeretnék helyezni. Kérdem: igaz-e, hogy a kormány nem nyert fölhatalmazást a közadók felszedésére és elköltésére ? Igaz-e, hogy a törvény tiltja az országgyűlésileg meg nem szavazott adók behajtását és elköltését ? Igaz-e, hogy pénz nélkül kormányozni nem lehet ? Igaz-e tehát, hogy a kormány tényleg meg van fosztva a kormányzás törvényes eszközétől ? Józaneszű hazafi ebből nem következteti azt, hogy már most használjon a kormány törvénytelen eszközöket. Ha ezt lehetne következtetni, akkor egy fakovát sem érne az alkotmány, mert akkor a közszabadságnak nem volna az erőszak ellen biztosítéka. A költségvetési jog fegyver a nemzet kezében. A legfőbb és jóformán az egyedüli fegyver. Hadüzenési, kinevezési, bíráskodási és végrehajtási hatáskörénél fogva minden erő a hatalom birtokában van. E szörnyű nagy erővel szemben a pénz- és véradó megszavazása maradt a nemzet kezében. Mikor tehát a kormány meg nem szavazott indemnitás nélkül vezeti az ügyeket, akkor megfosztja a nemzetet legfőbb jogától és rálép a legmerevebb abszolutizmus terére. Rálép azzal az indokolással, hogy a kisebbség akadályozta meg az indemnitás megszavazását. Hát aztán ? Mi köze hozzá, hogy miért nem kapott a Háztól fölhatalmazást ? Elég, hogy nem kapott. Az eredményre nézve tökéletesen mindegy, hogy minő indokból hiányzik a törvényes eszköze a törvényes kormányzásra. Tény, hogy hiányzik. Akár azért hiányzik, mivel nem kérte ezt az eszközt, akár azért, mivel a szavazásnál nem kapta meg, akár azért, mivel szavazásra nem került sor , a le nem tagadható valóság az, hogy nincs birtokában ama törvényes eszköznek, amelylyel törvényesen kormányozhatna. Itt nincs helye distinkczióknak. A kormány nem válogathat az indokokban ilyenformán: ha ezen ok miatt nem kapok törvényes eszközt, akkor nem kormányzók tovább; ha pedig azon ok miatt nem kapok, akkor tovább kormányzók törvénytelenül. Mert törvénytelen kormányzásra soha semmi körülmények között nincs joga a tajtrmánynak. Pusztuljon a helyéről! Ezt kiáltja szeme közé az ellenzék. Bármi idézte elő a helyzetet, inkább pusztuljon a kormány, mint az alkotmány ! Ezt kiáltja szeme közé a kilépettek nemes tábora. És a nemzet ? Ha majd észreveszi, hogy drága szabadságát kobozza el egy erőszakos kormány egy haszonleső czimborasággal , majd odakiált az is nekik és megérteti velük, hogy vérrel szerzett alkotmányát vérével is megoltalmazza. A törvénykönyvvel kezünkben lépünk néhány óra múlva az újévbe. Harczainkban ez lesz a paizs. E paizszsal védni fogjuk a rendet, mert ez a nemzet életmódja és védni fogjuk a szabadságot, mert ez a nemzet életföltétele. A jövendő Isten kezében van. Kötelességünket ismerjük. Aki a szabadság és a rend ellen vét, midőn alkotmányunkat és jogainkat támadja, annak ellentállunk. Aki eszközül szolgál az alkotmány elkprására, azt gaznak és sehonnainak tekintjük. Aki romba dönti az alkotmányt, csakhogy hatalmát megtarthassa, azt felségáruló bitangnak nézzük. Lelkiismeretünk nyugodt. A történelem itélőszéke virággal hinti be az ellenzék emlékét, mert bitorlókkal szemben védte az ország jogait. Akik pedig haszonlesésből tört dőlnek az alkotmánykebelébe, azoknak emlékét a história le fogja köpni. Bartha Miklós. Szerkesztőség: Teréz körút 19. sz. Előfizetési ÉT Regusa évre 14 21 £. Egyes számára, vidékén 5 kr. Lapunk mai száma 38 oldal. kr. Kiadóhivatal: Terézkörút 19. sz.