Magyarország, 1899. január (6. évfolyam, 1-31. szám)

1899-01-01 / 1. szám

MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1899. VASÁRNAP, JANUÁR I. VI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg gyor­san intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. Törvénytelen után. Budapest, decz. 31. A minisztérium kormányzása elé aka­dály gördült. Nem nyúlhat semmiféle közpénzhez. Ezt az akadályt az alkot­mányos élet gördítette a kormány elé. Ez az akadály a törvényes tilalomnak minden kellékével bír. A­ki áthágja , bűnbe esik. Ilyen vége van nálunk az esztendő­nek. Sötét múlt, borús jelen, bizonytalan jövő. Az ellenzéknek joga van vitatkozni, tárgyalni, szavazni. Nem tett egyebet, mint élt ezzel a joggal. E jognak gya­korlása miatt a kormány nem kapott indemnitást. Ha mégis közpénzhez nyúl, sikkaszt. Kezelése alatt lehet tisztátalan forrású pénz is, miként volt a választá­soknál. Személyes uralmát ezzel tenget­heti néhány hétig. De az alkotmányra hazánk minden tisztviselője fölesküdött. A­ki utalványoz és fizetést teljesít a '■ M'ta'c'a !:Miére­­csküszegő lesz úgy az isteni, mint az emberi törvények szerint. Néhány óra múlva belépünk a forra­dalmi állapotba. Nem egy éhes tömeg hozza létre a felfordulást, hanem egy jóltáplált hatalmi cziboraság. Ismétlő­dik a mi szomorú históriánk. A hatalom föllázad a törvény ellen. Mit mond a népképviseleti rendszer első törvénye ? Egyszerűen azt, hogy­­a­mely kor­mány nem tudja­ akaratát keresztülvinni, hagyja oda a helyét. Százszoros súly­­lyal nehezedik ez a törvény egy olyan kormányra, mely nemcsak akaratát és terveit nem tudja keresztülvinni, de nem rendelkezik még a kormányzás folyó ügyeinek elintézéséhez megkíván­­tató elementáris eszközökkel sem. Hasonló helyzetbe két alkotmányos tényező hozhatja a kormányt. Egyik a korona, másik a törvényhozás. Mind­kettő egyenlő joggal. Ezúttal a képvi­­selőház vonta meg a kormánytól azt az eszközt, mely nélkül tovább törvénye­sen fönn nem állhat. Mondják, írják, hogy nem a képvi­­selőh­áz, hanem a kisebbség halmozta föl az akadályokat és tette lehetetlenné a törvényes kormányzást. Bocsánat! A nemzet nem választ sem kisebbséget, sem többséget. Választás után nem egy többség és nem­­egy kisebbség konsti­­ruálódik, hanem maga a képviselőház. Az alkotmányos szervek közé nincs a többség vagy a kisebbség mint intéz­mény beillesztve. E szervek között van falu, város, vármegye, parlament, fő­rendiház, bíróság, pénzügyi hatóság, mi­nisztérium, egyház, iskola és sok más intézmény, — de többség, kisebbség nincs. Az 1861-diki nagy küzdelem alkalmá­val voltak sokan a Felirat, mások a Határosat mellett. De a többség csak a szavazásnál tűnt ki. — Az 1866-diki közjogi vita alkalmával egy klubban tanácskoztak azok, kik létrehozták a kiegyezést azokkal, kik azt mai tartal­mában nem fogadták el. A Deák-párt csak akkor alakult meg és vonult el­különített klubba, mikor már a kiegye­zési mű a 65-ös bizottságban teljesen elkészült.­­ A K. K. és R. R. idejében a kerületi gyűléseken készítették elő a diéta tanácskozási rendjét, s azokban minden párt és minden nézet képvi­selve volt. Ilyenformán a többség sohasem je­lentkezett mint instituc­ió, hanem min­dig csak úgy, mint szavazási eredmény. Szigorú parlamenti felfogás szerint a többséget előre tudni nem is lehet, mert a tanácskozás és vita hatása alatt a vélemények idomulnak és változhatnak. Ebből következik, hogy a többség akarata csak akkor irányadó és kötelező, ha az a­ többség a szavazás j­val valóban ki­fejezésre jutott ez kiegy­ilvánult. Az indemnitás fölött folyó vitában még nem volt szavazás. Ennélfogva a többség sem kifejezésre nem jutott, sem meg nem nyilvánult. Mikor te­hát ellenfeleink a többség akaratára hivatkoznak, akkor egy nem létező akaratot állítnak előtérbe. A világos és egyszerű tény az, hogy a képviselőház nem adott indemnitást a kormánynak. Ezen világos és egyszerű tény fölébe a kifejezésre nem jutott többségnek nem létező akaratát szeretnék helyezni. Kérdem: igaz-e, hogy a kormány nem nyert fölhatalmazást a közadók felsze­désére és elköltésére ? Igaz-e, hogy a törvény tiltja az országgyűlésileg meg nem szavazott adók behajtását és el­költését ? Igaz-e, hogy pénz nélkül kor­mányozni nem lehet ? Igaz-e tehát, hogy a kormány tényleg meg van fosztva a kormányzás törvényes eszközétől ? Józaneszű hazafi ebből nem követ­kezteti azt, hogy már most használjon a kormány törvénytelen eszközöket. Ha ezt lehetne következtetni, akkor egy fakovát sem érne az alkotmány, mert akkor a közszabadságnak nem volna az erőszak ellen biztosítéka. A költségvetési jog fegyver a nemzet kezében. A leg­főbb és jóformán az egyedüli fegyver. Hadüzenési, kinevezési, bíráskodási és végrehajtási hatáskörénél fogva minden erő a hatalom birtokában van. E ször­nyű nagy erővel szemben a pénz- és véradó megszavazása maradt a nemzet kezében. Mikor tehát a kormány meg nem sza­vazott indemnitás nélkül vezeti az ügye­ket, akkor megfosztja a nemzetet leg­főbb jogától és rálép a legmerevebb abszolutizmus terére. Rálép azzal az indokolással, hogy a kisebbség aka­dályozta meg az indemnitás megszava­zását. Hát aztán ? Mi köze hozzá, hogy miért nem kapott a Háztól fölhatalma­zást ? Elég, hogy nem kapott. Az ered­ményre nézve tökéletesen mindegy, hogy minő indokból hiányzik a törvényes eszköze a törvényes kormányzásra. Tény, hogy hiányzik. Akár azért hiányzik, mivel nem kérte ezt az eszközt, akár azért, mivel a szavazásnál nem kapta meg, akár azért, mivel szavazásra nem került sor , a le nem tagadható valóság az, hogy nincs birtokában ama törvé­nyes eszköznek, a­melylyel törvényesen kormányozhatna. Itt nincs helye distinkczióknak. A kormány nem válogathat az indokokban ilyenformán: ha ezen ok miatt nem kapok törvényes eszközt, akkor nem kormányzók tovább; ha pedig azon ok miatt nem kapok, akkor tovább kor­mányzók törvénytelenül. Mert törvény­telen kormányzásra soha semmi körül­mények között nincs joga a t­ajtr­mánynak. Pusztuljon a helyéről! Ezt kiáltja szeme közé az ellenzék. Bármi idézte elő a helyzetet, inkább pusztuljon a kormány, mint az alkotmány ! Ezt kiáltja szeme közé a kilépettek nemes tábora. És a nemzet ? Ha majd észreveszi, hogy drága szabadságát kobozza el egy erő­szakos kormány egy haszonleső czimbo­­rasággal , majd odakiált az is nekik és megérteti velük, hogy vérrel szerzett al­kotmányát vérével is megoltalmazza. A törvénykönyvvel kezünkben lépünk néhány óra múlva az újévbe. Harczaink­­ban ez lesz a paizs. E paizszsal védni fogjuk a rendet, mert ez a nemzet élet­módja és védni fogjuk a szabadságot, mert ez a nemzet életföltétele. A jö­vendő Isten kezében van. Kötelességün­ket ismerjük. A­ki a szabadság és a rend ellen vét, midőn alkotmányunkat és jo­gainkat támadja, annak ellentállunk. A­ki eszközül szolgál az alkotmány elk­prására, azt gaznak és sehonnainak tekintjük. A­ki romba dönti az alkot­mányt, csakhogy hatalmát megtarthassa, azt felségáruló bitangnak nézzük. Lelkiismeretünk nyugodt. A történe­lem itélőszéke virággal hinti be az ellen­zék emlékét, mert bitorlókkal szemben védte az ország jogait. A­kik pedig haszonlesésből tört dőlnek az alkotmány­­kebelébe, azoknak emlékét a história le fogja köpni. Bartha Miklós. Szerkesztőség: Teréz­ körút 19. sz. Előfizetési ÉT R­egusa évre 14 21­ £. Egyes szám­ára, vidékén 5 kr. Lapunk mai száma 38 oldal. kr. Kiadóhivatal: Terézkörút 19. sz.

Next