Magyarország, 1899. január (6. évfolyam, 1-31. szám)

1899-01-01 / 1. szám

4­ 5. Kúriai bíráskodás behozatala. ‘Leglényegesebb ezekben a kormányzati rend­szer megváltoztatása. Tisztességes, becsületes, nyugodt kormányzás. A törvénynek és jognak a pártérdekek fölé emelése. És mindezek megtartásának garancziája a kormányzó férfiak személyében." El kell készülve lennünk, hogy a harcznak még tovább kell folyni, hogy ez az eredmény eléressék. Ma még csak Bánffy menne el, de úgy, hogy a föltételeket a­­Tiszák szabnák meg, saját hatalmuk f öntartása érdekében. Ezen a stádiumon tehát túl kell jutni és azt hiszszük, hogy néhány hét múlva túl is jutunk. A szabadelvű pártból. Mindenki feszült kíváncsisággal várja január l-ejét, hogy meghozza-e az az újabb szeczesz­­sziót. Egy-két nevet emlegettek, a­kik már­is kiléptek, úgy értesülünk, hogy még kilépés újabban nem történt. A pozsonyi levél után megindult a párt­ban az erjedés és a függetlenebb elemek nyíltan kifejezték a helyzettel való elégedetlen­ségüket. Kétségtelen, hogy döntő jelentőségű fordulat állott volna elő ezen napokban, ha közbe nem lép Széll Kálmán, a­ki az elége­detlenebb elemeket maga köré gyűjtötte és velük értekezletet tartott. Ezen az értekezle­ten felszólalt Fülle Miksa is, erősen kikelve a klotik­ ellen. Az értekezletből kifolyólag Széll Kálmán három pontot terjesztett Bánffy elé, mint fel­tételt : 1. Nem szabad a Házat elnapolni. 2. Nem szabad új választásokat elrendelni. 3. Nem szabad a klotü­rt behozni. Bánffy igen kedélyesen fogadta a feltéte­leket és kijelentette, hogy azokat elfogadja, hiszen a két első pontra nézve már több­szörösen nyilatkozott, hogy a Házat sem elna­polni, sem feloszlatni nem fogja, a klotürt pedig annyival könnyebb elfogadnia, mert az a Tiszákon kívül úgy sem kell senkinek és egyszerűen, ha akarja, se bírja behozni. Politikai körökben igen jóízűen pertrak­­tálják Széll «kemény pontozatait», a me­lyek elfogadásáról biztos lehetett s igy felvetésük nem bírt a komolyság valami erős látszatával. így sikerült Szélinek leültetni a többi elégedetlen elemeket is és a párt «homogenitását» biztosítani. Egy-két kilépés mindennek daczára már leg­közelebb várható, de nagyobb mozgalom majd csak egy-két hét múlva fog bekövetkezni, a­mikor valószínűleg nem Széli vállalja magára a vezérszerepet. A pártok­ hangulata. Az összes politikai köröket a ma éjjel be­következő alkotmányon kívüli állapot foglal­koztatja. A hangulat az egész ellenzéken, a­milyen harczias, olyan elkeseredett a kormánynak ama vakmerősége fölött, hogy túltéve magát minden törvényes formán, nyíltan az abszo­lutisztikus uralom terére lépett. Még azok az ellenzéki politikusok is, kik eddig a békés megoldásnak voltak hívei, a legelszántabb harczra készülnek, mert Bánffy báró ezen lépésével bebizonyította, hogy a­mint eddig nem riadt vissza hatalmának fentartása ér­dekében a törvénytelenségektől, a jövőben a legkiáltóbb reakc­ió meghonosításától sem tar­tatná vissza magát. Emelik roppantul az ellenzéki képviselők harczias hangulatát az ország minden részé­ből hozzájuk érkező bizalmi és üdvözlő iratok, melyek igazolják, hogy az ellenzék az egész országban visszhangra és hathatós támoga­tásra talált. Az ellenzéki pártok, mint már előre jelez­tük, tegnap este tartott értekezleteikben elha­tározták a nyílt obstrukcziót. Megállapodások történtek az obstrukczió technikai kezelése iránt is és ebben a pártok egymással egyetértve fognak eljárni. Annyi bizonyos, hogy miután a kormány többé törvényesnek nem tekinthető, azzal semmiféle tárgyalásokat az ellenzék többé nem folytat és így a Házban nemcsak a tár­gyalások, de a tanácskozások is minden meg­engedett eszközzel lehetetlenné fognak té­tetni. Hogy azonban az ország közvéleménye ennek a végső lépésnek indokairól kellőképpen tájé­koztatva legyen, a képviselőház keddi ülésében az összes ellenzéki pártok részéről beható nyilatkozatok fognak tétetni. A miniszter elé­szólásjoga. Miután a kormány indemnity nélkül is meg­tartja helyét, a Bánffy-kabinetet az ellenzék többé törvényes kormánynak nem tekinti. Ez­zel a kormány tagjai elvesztették azon jogukat, mely nekik az 1818 : III. t.-cz. 28. szaka­szában biztosíttatott, hogy az országgyűlésen bármikor felszólalhatnak. A­mennyiben a mi­niszterek a jövőben szólni kívánnak, azt csak azok a miniszterek tehetik, kik egyszersmind képviselők is, de ezek is csak akkor beszél­hetnek, ha feljegyeztetik magukat a jegyzőknél és a sorrend rájuk kerül. Ha a miniszterek bármelyike ez ellen kísérelne meg beszédet mondani, az ellenzék módot fog arra találni, hogy ebben megakadályozza. Mit hozott Fej­érvár­y ? A kormánypárti képviselőket roppantul de­primálta az, hogy a miniszterelnök még mos­­tanig sem tájékoztatta őket a történendőkről. Jelentettük már egy izben, hogy sokan még újév előtt egy pártértekezlet egybehívását követelték, hogy ebben a helyzet egész mi­voltáról fölvilágosításokat nyerjenek, de Bánffy az újévi­ beszédére utalta őket. Ezt a beszé­det várják most. A miniszterelnök újévi beszé­dét a szerdai minisztertanács állapította meg. E beszéd szövegét vitte föl dr. Fej­ér­váry Bécsbe és ennek jóváhagyásához kérte a korona hozzá­járulását. Ezt meg is hozta báró Fejérváry. Azok a hírek, mintha a honvédelmi miniszter a korona részéről újabb bizalmi­ nyilatkozatot hozott volna Bánffynak, értesülésünk szerint tévesek. A horvátok­. Igen lényeges súlylyal bír a helyzet új ala­kulásában a horvát képviselők magatartása. Nagyon előkelő helyről nyertük azt az értesí­tést, hogy a Josipovich Imre horvát miniszter felmentése körül történtek szinte lehetetlenné teszik, hogy Bánffy és Josipovich között leszá­molás ne történjék. Miután pedig Josipovich­­nak a horvát képviselők táborában számos híve van, ezeknek fellépése is döntő befolyást gyakorolhat Bánffy elejtésénél a szabadelvű pártban. A politikai újév. A kormánypárt holnap délelőtt a szabadelvű klubban gyűl össze és ott Podmaniczky Frigyest üdvözli. Innen fölmennek a miniszterelnökhöz. A függetlenségi és 48-as párt délelőtt a párt helyi­ségében gyűl össze. Itt Hentaller Lajos üdvözli Kossuth Ferenczet, kinek beszéde után az összes ellenzéki pártok az ő vezetése alatt fölkeresik a korelnököt, Madarász Józsefet, hogy nála tiszte­legjenek. A nemzeti pártban H­oránszky Nándor fog beszé­det mondani Apponyi Albert grófhoz, Hódossy I­mre pedig Horánszky Nándorhoz. A néppártban délután négy órakor fogják Molnár Jánost üdvözölni. A kilépettek értekezlete. A szabadelvű pártból eddig kilépett képviselők ma délután négy órakor értekezletre gyűltek össze a Hungária-szállodában, hogy a képviselőházban január 2-án találkozo új helyzettel szemben tanú­sítandó magatartásra nézve f­ormaszerű megállapo­dásra jussanak. A disszidensek sorából az első ülésben nyilatkozat fog tétetni, mely az ő állás­foglalásukat az új helyzetben egész határozottan meg fogja jelölni. b­án­ffy és Széll. Tudvalevőleg Bánffy egyik utóbbi beszédé­ben a kúriai bíráskodás meghiúsítása körüli manipuláczióiba belevonta Széll Kálmánt is, olybá tüntetvén föl a dolgot, mintha Széli is osztotta volna Bánffynak azt az aggodalmát hogy a kiegyezés miatt nem lehet a választá­sok tisztaságát biztosító kúriai bíráskodást megcsinálni. A Budapesti Napló tudósítója utána járt a dolognak és megtudta, hogy a dolog ebben a formában nem felel meg a valóságnak. A miniszterelnök és Széll Kálmán között január 18-dika előtt folyt tanácskozások során Bánffy hozta elő azt az aggodalmat, hogy a kúriai bírásko­dással garantált tiszta választások a ki­egyezést meghiúsíthatják. Széll Kálmán ezzel szemben mindössze csak arra szorítkozott, hogy azt a tanácsot adja a miniszterelnöknek, hogy erről a fordulatról lojálisan értesítse a másik felet : a nemzeti pártot. Ez a legújabb leleplezés Bánffy pozíczió­­jára nézve közömbös ; nála már egygyel több­kevesebb esete a nem-igazmondásnak alig számít. De Széll Kálmánra nézve ez a hír még ebben a formában is alig hihető. Hogyan ? Az, a­kinek annyira sikerült meg­őrizni azt a hírnevet, hogy benne a közvélemény a szabadelvű tradíc­iók egyik hi őrét, a füg­getlen meggyőződés emberét tiszteli, «mind­össze arra szorítkozik», mikor egy ilyen rut csínyt közölnek vele, hogy arról a másik fél is értesittessék ? Széll Kálmánnak csak ennyi szava van ehhez a dologhoz ? Hát éppen semmi aggodalma nem volt neki, a­mikor a tiszta választások kérdését ilyen nyomorult ürügy alatt kijátszva látta? Ismert szabad­­elvűsége nem lázadt fel, mikor annak egyik sarkalatos követelményét így a sárba ta­­podták ? .1 kvóta­r­endelet. A hivatalos lap mai száma a következő leg­felsőbb kéziratot közli : Kedves báró Bánffy! Minthogy a magyar ko­rona országainak és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országoknak törvényes képviseletei között azon arányra nézve, melyben azok az 1899-ik évben a közös ügyek költségei­hez járulni tartoznak, az 19­T. évi XII. törvény­­czikk 19., 20. és 21. §§-ai (1867. évi deczember hó 21-én kelt törvény 3. § a. Bir. törv. lap 146. számú értelmében létesítendő egyezmény nem jött létre, a közös ügyek költségeihez való hozzá­járulási arány kérdését az idézett törvény 21. §-a (az idézett törvény 3. §-a) alapján akképpen döntöm el, hogy az arány, melyben a magyar korona országai és a birodalmi tanácsban kép­viselt királyságok és országok a közös ügyek költségeihez az 1887. évi XXliI. törvényezikk (1887. évi május 21-én kelt törvény. Bir. törv. lap 47. szám) alapján az 1888-tól 1897-ik évig terjedő időközben, valamint az 1897. évi deczem­ber hó 30-án kelt kéziratom alapján az 1898. évben járultak, az 1899-ik év tartamára is válto­­zatlanul fentartatik. Utasítom Önt, hogy ezt köztudom­ásra hozza. Kelt Bécsben, 1898. évi deczember hó 30-án. FERENGZ JÓZSEF s. b­. B. Bánffy s. k. Konstatálnunk kell, hogy ez a legfelsőbb rendelkezés nem felel meg a törvényesség követelményeinek. Az 1867. évi XII. t.-cz. 21. §-a ugyanis igy szól: Ha a két küldöttség a javaslatra nézve nem tudna egymással megegyezni , mindenki fűnek MAGYARORSZÁG Budapest, 1899. vasárnap január 1.

Next