Magyarország, 1899. február (6. évfolyam, 32-59. szám)
1899-02-01 / 32. szám
4 MAGYARORSZÁG Budapest, 1899. szerda, február 1. dolgában történt királyi döntés tárgyában, és végül, az elnökválasztás napjának megállapítása körül megindult vita folytatása. A képviselőház gazdasági bizottsága Madarász József korelnök elnöklésével ma ülést tartott, amelyben Bornemisza Ádám, Jónás Ödön, Stobek István, Molnár Antal és Oláh József bizottsági tagok vettek részt. Elnök, tekintettel arra a körülményre, hogy a száz folyó évi költségvetése mindeddig nem volt tárgyalható, a bizottság elhatározását kérte a február 1-én esedékes képviselői illetmények utalványozása tárgyában. Molnár Antal bizottsági jegyző és előadó az 1813 : VI. t.-cz. 3. §-a alapján, mely szerint „a képviselői tiszteletdíj és lakbérilletmény négy egyenlő részletben, február, május, augusztus és november hó 1-én előre fizetendő», továbbá a jóváhagyott pénzkezelési és számfejtési utasítás 4. §-a alapján, mely szerint «az utalványok kibocsátása az elnök hatásköréhez tartozik, a fenforgó kivételes körülményekre való tekintettel javasolja, hogy a szükséges utalványozással a korelnök bízassák meg. A bizottság egyhangú határozattal hozzájárult ehhez az indítványhoz. A reiohszat mai ülése. Az elnök mindjárt az ülés elején mély sajnálkozásának ad kifejezést a múlt ülésben lezajlott verekedések fölött és azt mondja, hogy az illető hírlapból, aki ezt a sajnálatos jelenetet okozta, megrótta, azonkívül pedig fegyelmi büntetéssel is sújtotta. Majd annak a reménynek ad kifejezést, hogy szavai elegendők lesznek arra, hogy a jövőben ilyen kínos jelenetek kikerültessenek. Az elnök beszédének befejezése után a beérkezett irományok és indítványok felolvasására került a sor, ami közel 2 óráig tartott. Két óra után Gross dr. (német szabadelvű) azt az indítványt tette, hogy Dasinszky régi indítványa, mely szerint az összes sürgősségi indítványok tárgyalhassanak, újból felvétessék. Gross dr. után Kramarz szólalt fel. Kramarz azt mondja, hogy a 14. § alkalmazása esetében nem a cseheket, hanem a németeket kell vádolni, mert ezek az obstrukció által megakadályozzák a parlament tevékenységét, különben pedig a 14. §-t a csehek ellen alkalmazták legelőször, amikor Csehország bizonyos vidékein az ostromállapotot hirdették ki. A helyzet Ausztriában. Ma folytatják a vitát a jobboldal parlamenti bizottságában, melynek ülésére Thangráf megjelenését is várják, s ezúttal ismét megkísérlik, hogy a miniszterelnököt tervei felöl kötelező nyilatkozattételre bírják. Hogy ez sikerül-e, még kétséges, miután a krízis Magyarországon még nem nyert megoldást és a parlament elnapolása még nem mondatott ki. A gráczi Tagespost a következőket írja a német ellenzéki pártok bizalmi férfiainak további eljárásáról : Ha elnapolják a Házat, természetes, hogy az egyezségi tárgyalásokat a parlament nélküli időben is folytatni fogják, mégpedig úgy, hogy az egyesült német bizottság hetenként egyszer Bécsben ülést tartana, így remélik, hogy a kérdést három-négy hónap alatt elintézik. A német követelések minimumát felölelő munkát aztán nyilatkozat formájában közzéteszik. A gráczi újság aztán így folytatja : -A németek és csehek között óriási űr tátong, melynek áthidalásától függ Ausztria jövője. A csehekén a sor, hogy megkönnyítsék a kiegyezést a jogtalanul szerzettek visszaadása által, s hogy véget vessenek azoknak az áldatlan állapotoknak, amelyek Csehországban már évtizedek óta fennállnak. A gyorsan és könnyen meggazdagodottak szokásához híven feltehető, hogy a csehek vonakodni fognak szerzett jogaikból valaakik sokkal emberségesebbek voltak, mint a híres magyar gránátosok. Mivé lesz a magyar, mihelyest fehér frakkba bujtatják ? Ezek a híres magyarok a nyitva lévő néhány ház emeletére menekült népet a lépcsőkön is szuronyszegezve üldözték. Lederer stratégiája sikerült! Nekiszaladtunk tehát az olaszoknak, kik oly jucundus nevető pofával fogadtak minket szembefutókat, mintha egy pohár borral akartak volna bennünket megkínálni, közbe közbe szurkáltak egy kicsit, nehogy szárazon elvigyük irhánkat, puskatusával is ütögettek, folyton nevetve kotyogtak romia, s a vége az lett, hogy egy ilyen kis olasz majom a puskatusával úgy hátba vágott, hogy csak másnap éreztem igazán a kék foltot. Csak Pesten a Fillinger-kávéházban — mert a tanulók mind oda szaladtak, akit le nem ütöttek — vettem észre, hogy puskámat is hazahoztam. Egressy barátommal másnap találkoztam, ki egy pár csekélyebb szúrással elég jó kondíczióban futotta be hazáig a pályát. Volt flastrom, hideg víz, kataplasma stb. — doktor sem kellett hozzá. Az ördög tudja, hogy volt képes Lederer annyi katonát úgy eldugni, hogy nem vettük észre, csak mikor szúrtak, vágtak. E szerint az olaszok igen tűrhető módon komiszkodtak velünk, mert legalább nem öltek, de a vitéz, nagy kamasz gránátosok formaliter dühös vitustáncot jártak, pedig a kutya se bántotta őket. Lederer úr is okosabban tett volna, ha már titokban körül voltunk hermetice katonákkal zárva, ha szétzavart volna bennünket, de ne gyilkoltasson le, mint a lokomotív elé a vágányokra tévedt birkanyájat. Egyébiránt hasonló körülmények közt, most is csak úgy van, mint ötven évvel ezelőtt volt, és még sokáig így lesz — csak a nevek változnak, e tekintetben tehát 50 év alatt nem czivilizálódtunk. De ha már a fiatalság a természet törvénye szerint mindig ilyen volt s vérénél fogva más nem is lehet — mert Juventus ventus, legalább legyen annak a sok vén szamárnak több esze, nyugodtsága és szive, kik hivatva vannak embertársaiknak élete, egészsége és jövője felett őrködni, mert végre is sem macskazenével, sem éijennel kormányokat és hadtestparancsnokokat sem nem csinálunk, sem meg nem buktatunk, de ezzel a jövő nemzedék világát összetiportuk. Egy évvel későbben, 1849. május 21-én Lederer úréknak a kapott kölcsönt ugyanazon a helyen kamatostól visszaadtuk s ennek a leszámolásnak most is ott van a nyugtája érczből. E szomorú végű dalműnek mégis volt egy kis komikuma is. A zenészek közt volt egy Bocsányi nevű fiatal ember, ki a gránátosok szuronya elől első zavarában egyenesen az oroszlán-barlangba futott, t. i. Lederer házának az udvarára s szerencséjére a vár falához támasztott és fentebb említett deszka-csatornán leereszkedett a krisztinavárosi oldalon, ezzel pedig kénytelen volt, mert külömben az őt üldöző Ray Gyuri gránátos kadét leszúrja, azonban a gránátos az üldözés hevében a sötét udvaron egy mészgödörbe esett, úgy, hogy alig tudták onnan kiszedni, azalatt Bocsányi már a deszkákon a várfalról leereszkedett a Krisztinavárosba. Rgy Gyuri egy fehérmegyei előkelő családnak fia volt s mint kadét szolgált az Este gránátosoknál. Később, midőn kilépett a katonasorból, a fehérmegyei érdi búcsún találkoztam vele s szemére lobbantottam túlhajtott és nem éppen kellő helyen alkalmazott meszes vitézségét, amit kegyetlenül rostélt is. Azóta mindketten, az üldöző és üldözött, a sírban nyugásznak, de magyar földben, Bocsányit, ki később Kocsányira változtatta nevét, a deszkán történt lecsúszás emlékére, elkereszteltem Deszkásinak, mit haláláig viselt és minden ismerőse igy nevezte, de dühös is volt érte. Mint országházi ruhatáros és sebesült honvéd halt meg Budapesten. A szétugrasztott macskazenészek egy nagy része a Fillinger-kávéházban pihente ki zenei működésének fáradalmait, de azért rögtön elhatároztuk, sok dikettő után, hogy azt a nemzet nem tűrheti, hogy a szoldateszka végiggázoljon a polgárokon. Barrikádokat kell emelni az Uri-utczán s ezt a gyalázatot meg kell torolni és pedig elsősorban azokon az átkozott dragonyosokon. A gránátosok egy kissé sokan voltak, azokon nem lehetett megtorolni. Azonnal kihorduk a kávéházból a könnyebb bútorokat az Uri-utczára, a tekeasztaloknál egy kissé megfeneklett a buzgalom, mert átkozott nehezek voltak, — hogy az arra Budáról hazamenő dragonyosokkal megütközzünk. A kávés jajveszékelt a bútoraiért, — ekkor elkiáltottam magamat , hiszen a lovasok nem kénytelenek erre visszamasírozni a laktanyába, mehetnek azok a Nagyhid-utczán és országúton is. Országútnak nevezték akkor a mai Károly- és Múzeum-körutat. Erre azután szépen visszahordtuk a bútorokat ismét a kávéházba és tovább neliberáltunk a haza sorsa fölött. Egyszerre csak elkiáltja valaki az ajtóban : »Jönnek a dragonyosok.» Szaladtunk ki az utczára, de nem bánthattuk őket, mert nem volt fegyverünk, de azért a csapat leghátul lovagló dragonyosnak — a lovát megbotoztuk. Másnap már napirendre tértünk e fölött a véres esemény fölött, mert akadt újabb esemény, ami foglalkoztatott. Utána Dasinszky szólal föl, aki erősen polemizál a német liberálisokkal és kifejti, hogy bár a Ház ellenzéki pártjához tartozik, mégis az a véleménye, hogy a háznak le kellene tárgyalnia az indemnity, a kiegyezést, az újonczozási jutalékról szóló törvényjavaslatot. Utána Prade német néppárti szólal föl, aki kifejti, hogy az obstrukció teljesen szükséges, mert a mostani kormánynak buknia kell és a nyelvrendeleteknek meg kell szűnniük- a szónok Gross dr. indítványához csatlakozik. Prade után Schönerer beszélt. Schönerert, a poszt szocziáldemokrata követte. Az ülés végén elnök azt indítványozta, hogy ma este tartson a Ház ülést és kerüljön tárgyalásra az állami szolgák javadalmazására vonatkozó törvényjavaslat, mivel pedig a többség az elnök indítványa mellett szavazott, a Ház ma este 7 órakor illést tart. Mint tudósítónk jelenti, a Ház pénteken is fog ülést tartani, addigra remélik, hogy a magyarországi krízis is tisztázódni fog, mit visszaadni, azonban valószínű, hogy azt a törekvésüket, hogy Csehországot föderalisztikus értelemben átalakítsák, teljes nyomatékkal folytatni fogják. Ekkor azonban elérkeznek a megengedhető határig, mely időponttal a krízis megoldása is bekövetkezettnek tekinthető. Azután következnék a csehek teljes izolálása és az osztrák államügyeknek centralisztikus értelemben való erélyes rendezése. Ami e kérdésnél a többségben levő pártokat illeti, biztosra vehető, hogy a lengyelek és a katholikus néppárt is hozzájárulnak a válság megoldásához. TÁVIRATOK. A Dreyfus-iigy bonyodalmai. Paris, január 31. Az «Echo de Paris» Quesnay de Beaurepaire-nek egy czikkét közli, amelyben a tegnap benyújtott törvényjavaslatot kisegítő eszköznek mondja és azt hangoztatja, hogy ha a bírák gyanítják, amit ez a törvényjavaslat elismer, akkor nem ment a gyanútól az a vizsgálat sem, amelyet ezek a bírák vezettek. Ez a vizsgálat — úgymond — az igazság vereségét okozhatja, mert határozott terv szerint vezették. Minden Picquarton fordult meg és elkövettek mindent, hogy megakadályozzák az igazság kiderítését. Paris, jan. 31. Mareau, a semmitőszék első elnöke egy újságírónak, aki a közvélemény megnyugtatásának szükségességét hangoztatta, azt mondotta, hogy türelemmel kell lenni- Arra készülnek most, hogy a vizsgálóbizottság három tagjának véleményét nyilvánosságra hozzák. Ez a közlés meg fogja nyugtatni a közvéleményt. A kamara elé terjesztett javaslat, amely szerint a revízió a büntetőtanácstól elveendő, a vizsgáló bizottság egyhangú véleményének eredménye. Kínai dolgok. London, jan. 31. A Reider-ügynökség jelenti Pekingből: Kíinai jelentések szerint az özvegy császárné kijelölte a trónutódot. Néhány lap egybehangzóan közli, hogy palota forradalom van küszöbön. A császár még most is szigorúan el van szigetelve a külvilágtól. Kang-Ji, akinek befolyása döntő, az özvegy császárnét megnyerte a maga idegenellenes előítéletének. Az özvegy császárné csakugyan semmibe se veszi az államtanácsot és a cungli-jáment.