Magyarország, 1899. február (6. évfolyam, 32-59. szám)

1899-02-01 / 32. szám

4 MAGYARORSZÁG Budapest, 1899. szerda, február 1. dolgában történt királyi döntés tárgyában, és végül, az elnökválasztás napjának megállapítása körül megindult vita folytatása. A képviselőház gazdasági bizottsága Mada­rász József korelnök elnöklésével ma ülést tartott, a­melyben Bornemisza Ádám, Jónás Ödön, Stobek István, Molnár Antal és Oláh József bizottsági ta­gok vettek részt. Elnök, tekintettel arra a körül­ményre, hogy a száz folyó évi költségvetése mind­eddig nem volt tárgyalható, a bizottság elhatározá­sát kérte a február 1-én esedékes képviselői illet­mények utalványozása tárgyában. Molnár Antal bizottsági jegyző és előadó az 181­3 : VI. t.-cz. 3. §-a alapján, mely szerint „a képviselői tiszteletdíj és lakbérilletmény négy egyenlő részletben, február, május, augusztus és november hó 1-én előre fize­tendő», továbbá a jóváhagyott pénzkezelési és számfejtési utasítás 4. §-a alapján, mely szerint «az utalványok kibocsátása az elnök hatásköréhez tartozik­­, a fenforgó kivételes körülményekre való tekintettel javasolja, hogy a szükséges utalványo­zással a korelnök bízassák meg. A bizottság egy­hangú határozattal hozzájárult ehhez az indít­ványhoz. A reiohszat­ mai ülése. Az elnök mindjárt az ülés elején mély sajnálkozásának ad kifejezést a múlt ülésben lezajlott verekedések fölött és azt mondja, hogy az illető hírlapb­ól, a­ki ezt a sajnálatos jelenetet okozta, megrótta, azonkívül pedig fegyelmi büntetéssel is sújtotta. Majd annak a reménynek ad kifejezést, hogy szavai elegendők lesznek arra, hogy a jövőben ilyen kínos jelenetek kikerültessenek. Az elnök beszédének befejezése után a beérke­zett irományok és indítványok felolvasására került a sor, a­mi közel 2 óráig tartott. Két óra után Gross dr. (német szabadelvű) azt az indítványt tette, hogy Dasinszky régi indítványa, mely szerint az összes sürgősségi indítványok tárgyal­hassanak, újból fel­vétessék. Gross dr. után Kramarz szólalt fel. Kramarz azt mondja, hogy a 14. §­ alkalmazása esetében nem a cseheket, hanem a németeket kell vádolni, mert ezek az obstrukc­ió által megakadályozzák a parlament tevékenységét, különben pedig a 14. §-t a csehek ellen alkalmazták legelőször, a­mikor Csehország bizonyos vidékein az ostromállapotot hirdették ki. A helyzet Ausztriában. Ma folytatják a vitát a jobboldal parlamenti bizottságában, melynek ülé­sére Than­gráf megjelenését is várják, s ezúttal ismét megkísérlik, hogy a miniszterelnököt tervei felöl kötelező nyilatkozattételre bírják. Hogy ez sikerül-e, még kétséges, miután a krízis Magyarországon még nem nyert megoldást és a parlament elnapolása még nem mondatott ki. A gráczi Tagespost a következőket írja a német ellenzéki pártok bizalmi­ férfiainak további eljá­rásáról : Ha elnapolják a Házat, természetes, hogy az egyezségi tárgyalásokat a parlament nélküli időben is folytatni fogják, még­pedig úgy, hogy az egyesült német bizottság hetenként egyszer Bécsben ülést tartana, így remélik, hogy a kérdést három-négy hónap alatt elintézik. A német követelések mini­mumát felölelő munkát aztán nyilatkozat formájá­ban közzéteszik. A gráczi újság aztán így folytatja : -A németek és csehek között óriási űr tátong, melynek áthidalásától függ Ausztria jövője. A csehe­kén a sor, hogy megkönnyítsék a kiegyezést a jogtalanul szerzettek visszaadása által, s hogy véget vessenek azok­nak az áldatlan állapotoknak, a­melyek Csehországban már évtizedek óta fennállnak. A gyorsan és könnyen meggazdagodottak szokásához híven feltehető, hogy a csehek vonakodni fognak szerzett jogaikból vala­a­kik sokkal emberségesebbek voltak, mint a híres magyar gránátosok. Mivé lesz a magyar, mihelyest fehér frakkba bujtatják ? Ezek a híres magyarok a nyitva lévő néhány ház emeletére menekült népet a lépcsőkön is szuronyszegezve üldözték. Lederer stratégiája sikerült! Nekiszaladtunk tehát az olaszoknak, kik oly jucundus nevető pofával fogadtak minket szembefutókat, mintha egy pohár borral akartak volna bennünket megkínálni, közbe közbe szurkáltak egy kicsit, nehogy szárazon el­vigyük irhánkat, puskatusával is ütögettek, folyton nevetve kotyogtak ro­mia, s a vége az lett, hogy egy ilyen kis olasz majom a puskatusával úgy hátba vágott, hogy csak másnap éreztem igazán a kék foltot. Csak Pesten a Fillinger-kávéházban — mert a tanulók mind oda szaladtak, a­kit le nem ütöttek — vettem észre, hogy puskámat is haza­hoztam. Egressy barátommal másnap találkoztam, ki egy pár csekélyebb szúrással elég jó kondíczió­­ban futotta be hazáig a pályát. Volt flastrom, hideg víz, kataplasma stb. — doktor sem kellett hozzá. Az ördög tudja, hogy volt képes Lederer annyi katonát úgy eldugni, hogy nem vettük észre, csak mikor szúrtak, vágtak. E szerint az olaszok igen tűrhető módon ko­­miszkodtak velünk, mert legalább nem öltek, de a vitéz, nagy kamasz gránátosok formaliter dühös vitustánc­ot jártak, pedig a kutya se bántotta őket. Lederer úr is okosabban tett volna, ha már ti­tokban körül voltunk hermetice katonákkal zárva, ha szétzavart volna bennünket, de ne gyilkoltasson le, mint a lokomotív elé a vágányokra tévedt birka­nyájat. Egyébiránt hasonló körülmények közt, most is csak úgy van, mint ötven év­vel ezelőtt volt, és még sokáig így lesz — csak a nevek változnak, e tekintetben tehát 50 év alatt nem czivilizálódtunk. De ha már a fiatalság a természet törvénye szerint mindig ilyen volt s vérénél fogva­ más nem is lehet — mert Juventus ventus, legalább legyen annak a sok vén szamárnak több esze, nyugodtsága és szive, kik hivatva vannak embertársaiknak élete, egészsége és jövője felett őrködni, mert végre is sem macskazenével, sem éijennel kormányokat és hadtestparancsnokokat sem nem csinálunk, sem meg nem buktatunk, de ezzel a jövő nemzedék világát összetiportuk. Egy évvel későbben, 1849. május 21-én Lederer úréknak a kapott kölcsönt ugyanazon a helyen kamatostól visszaadtuk s ennek a leszámolásnak most is ott van a nyugtája érczből. E szomorú végű dalműnek mégis volt egy kis komikuma is. A zenészek közt volt egy Bocsányi nevű fiatal ember, ki a gránátosok szuronya elől első zavarában egyenesen az oroszlán-barlangba futott, t. i. Lederer házának az udvarára s sze­rencséjére a vár falához támasztott és fentebb említett deszka-csatornán leereszkedett a krisztina­városi oldalon, ezzel pedig kénytelen volt, mert külömben az őt üldöző Ray Gyuri gránátos kadét leszúrja, azonban a gránátos az üldözés hevében a sötét udvaron egy mész­gödörbe esett, úgy, hogy alig tudták onnan kiszedni, azalatt Bocsányi már a deszkákon a várfalról leereszkedett a Krisztina­városba. Rgy Gyuri egy fehérmegyei előkelő családnak fia volt s mint kadét szolgált az Este gránátosok­nál. Később, midőn kilépett a katona­sorból, a fehérmegyei érdi búcsún találkoztam vele s szemére lobbantottam túlhajtott és nem éppen kellő helyen alkalmazott meszes vitézségét, a­mit kegyetlenül rostélt is. Azóta mindketten, az üldöző és üldözött, a sírban nyu­gásznak, de ma­gyar földben, Bocsányit, ki később Kocsányira változtatta ne­vét, a deszkán történt lecsúszás emlékére, elke­reszteltem Deszkásinak, mit haláláig viselt és min­den ismerőse igy nevezte, de dühös is volt érte. Mint országházi ruhatáros és sebesült honvéd halt meg Budapesten. A szétugrasztott macskazenészek egy nagy része a Fillinger-kávéházban pihente ki zenei működésé­nek fáradalmait, de azért rögtön elhatároztuk, sok dikettő után, hogy azt a nemzet nem tűrheti, hogy a szoldateszka végiggázoljon a polgárokon. Barriká­­dokat kell emelni az Uri-utczán s ezt a gyalázatot meg kell torolni és pedig első­sorban azokon az átkozott dragonyosokon. A gránátosok egy kissé sokan voltak, azokon nem lehetett megtorolni. Azonnal kihorduk a kávéház­ból a könnyebb bútorokat az Uri-utczára,­­ a tekeasztaloknál egy kissé megfeneklett a buzga­lom, mert átkozott nehezek voltak, — hogy az arra Budáról hazamenő dragonyosokkal megüt­közzünk. A kávés jajveszékelt a bútoraiért, — ekkor elkiáltottam magamat , hiszen a lovasok nem kénytelenek erre visszamasírozni a lak­­tanyába, mehetnek azok a Nagyhid-utczán és országúton is. Országútnak nevezték akkor a mai Károly- és Múzeum-körutat. Erre azután szépen visszahordtuk a bútorokat ismét a kávéházba és tovább neliberáltunk a haza sorsa fölött. Egy­szerre csak elkiáltja valaki az ajtóban : »Jönnek a dragonyosok.» Szaladtunk ki az utczára, de nem bánthattuk őket, mert nem volt fegyverünk, de azért a csapat leghátul lovagló dragonyosnak — a lovát megbotoztuk. Másnap már napirendre tértünk e fölött a véres esemény fölött, mert akadt újabb esemény, a­mi foglalkoztatott. Utána Dasinszky szólal föl, a­ki erősen polemizál a német liberálisokkal és kifejti, hogy bár a Ház el­lenzéki pártjához tartozik, mégis az a véleménye, hogy a háznak le kellene tárgyalnia az indemnity, a ki­egyezést, az újonczozási jutalékról szóló törvény­javaslatot. Utána Prade német néppárti szólal föl, a­ki kifejti, hogy az obstrukc­ió teljesen szük­séges, mert a mostani kormánynak buknia kell és a nyelvrendeleteknek meg kell szűnniük- a szónok Gross dr. indítványához csatlakozik. Prade után Schönerer beszélt. Schönerert, a poszt szocziáldemokrata követte. Az ülés végén elnök azt indítványozta, hogy ma este tartson a Ház ülést és kerüljön tárgyalásra az állami szolgák javadalmazására vonatkozó tör­vényjavaslat, mivel pedig a többség az elnök in­dítványa mellett szavazott, a Ház ma este 7 órakor illést tart. Mint tudósítónk jelenti, a Ház pénteken is fog ülést tartani, addigra remélik, hogy a magyar­országi krízis is tisztázódni fog, mit visszaadni, azonban valószínű, hogy azt a tö­rekvésüket, hogy Csehországot föderalisztikus érte­lemben átalakítsák, teljes nyomatékkal folytatni fogják. Ekkor azonban elérkeznek a megengedhető határig, mely időponttal a krízis megoldása is be­következettnek tekinthető. Azután következnék a csehek teljes izolálása és az osztrák államügyek­nek c­entralisztikus értelemben való erélyes ren­dezése. A­mi e kérdésnél a többségben levő pár­tokat illeti, biztosra vehető, hogy a lengyelek és a katholikus néppárt is hozzájárulnak a válság meg­oldásához. TÁVIRATOK. A Dreyfus-iigy bonyodalmai. Paris, január 31. Az «Echo de Paris» Quesnay de Beaurepaire-nek egy czikkét közli, a­melyben a tegnap benyújtott törvényjavaslatot kisegítő eszköznek mondja és azt hangoztatja, hogy ha a bírák gyanítják, a­mit ez a törvény­javaslat elismer, akkor nem ment a gyanútól az a vizsgálat sem, a­melyet ezek a bírák ve­zettek. Ez a vizsgálat — úgymond — az igaz­ság vereségét okozhatja, mert határozott terv szerint vezették. Minden Picquarton fordult meg és elkövettek mindent, hogy megakadá­lyozzák az igazság kiderítését. Paris, jan. 31. Mareau, a semmitőszék első elnöke egy újságírónak, a­ki a közvéle­mény megnyugtatásának szükségességét hangoz­­tatta, azt mondotta, hogy türelemmel kell lenni- Arra készülnek most, hogy a vizsgáló­bizott­ság három tagjának véleményét nyilvánosságra hozzák. Ez a közlés meg fogja nyugtatni a köz­véleményt. A kamara elé terjesztett javaslat, a­mely szerint a revízió a büntetőtanácstól el­veendő, a vizsgáló bizottság egyhangú véle­ményének eredménye. Kínai dolgok. London, jan. 31. A Reider-ügynökség jelenti Pekingből: Kíinai jelentések szerint az özvegy császárné kijelölte a trónutódot. Néhány lap egybehang­zóan közli, hogy palota forradalom van küszöbön. A császár még most is szigorúan el van szi­getelve a külvilágtól. Kang-Ji, a­kinek befo­lyása döntő, az özvegy császárnét megnyerte a maga idegenellenes előítéletének. Az özvegy császárné csakugyan semmibe se veszi az állam­tanácsot és a cungli-jáment.

Next