Magyarország, 1899. március (6. évfolyam, 60-90. szám)
1899-03-01 / 60. szám
Budapest, 1899. szerda, márczius 1. MAGYAR ORSZI« Nagyméltóságu ur! Tisztelt elvtársunk és barátunk! Mindenekelőtt legyen szabad nekem a szabadelvű párt nevében köszönetet mondanom azért, hogy szives valát megengedni, miszerint e mai napon bucsuzásra jelenjünk meg előtted. Azon négy év, mely alatt te, Nagyméltóságu úr, miniszterelnök és pártvezér valál, mélyen be van vésve emlékünkbe, (Igaz! Úgy van!) de nemcsak emlékünkbe, hanem lelkünkbe is. Annyi mindenféle nevezetes ügy fordult elő ezek alatt az évek alatt és ezek minden tekintetben az ország és a király érdekében oldattak meg. És mi büszkék vagyunk arra, hogy mint napszámosok, mint sereg, mint közlegények a Te vezérleted alatt, ezek megoldásában teljes szívvel és lélekkel meggyőződésünk mélyéből közreműködhettünk. Ez az az érzés, amely ma idehozott bennünket és a mely érzésünket mi egyszerű kedélyünk mélyéből fakadó szavakkal fejezzük ki, a midőn Neked, Nagyméltóságu Ur, hálás köszönetünket fejezzük ki azért, a mit Te mint vezérünk tevéi, cselekvői és hálás köszönetet mondunk azért, a mit Te a haza érdekében tettél. Mi egyszerű polgárok vagyunk, a honnak egyszerű polgárai, a mi birtokunkban nincs hatalom; mi azokat, akiket tisztelünk, becsülünk, azokat nem jutalmazhatjuk sem kincsekkel, sem kitüntetéssel ; mi csakis szívünk érzeményeit rakhatjuk le azok lábai elé, akiket tisztelünk és becsülünk; de Te, Nagyméltóságu Ur, nem is , szorulsz arra, hogy tőlünk kincset fogadj el, mert hisz Te bírsz azzal a megmérhetetlen gazdag kincsesel, a mely Tégedet körülövez és a mely vértről ellenségeid nyilai erőtlenül visszapattannak és a porba hullanak. Négy évi működésed alatt azt tapasztaltuk, hogy minden igyekezeted oda irányult, hogy Magyarország apostoli királyának jogait megvédelmezzed, hogy Magyarország királyának dicsőségét emeljed, és mint igaz magyar államférfin a magyar hazának önállóságát kidomborítsad, emeljed, dicsőségre vigyed. Hogy ez utóbbi eszmét a maga tökélyében keresztül nem vihetted, annak oka nem te benned rejlik, hanem egészen más, most felemlítésre nem méltó körülményekben. Az a nagy kincs, amely benned rejlik, az a te kristálytiszta öntudatod és lelkiismereted; mert te kötelességedet mindig szentül, híven teljesítetted a király és a haza iránt. E kincs olyan, a melyet emberi kéz neked nem nyújthat, de a melyet emberi kéz tőled nem is vehet el. E kincs birtokodban van, és birtokodban fog maradni élted utolsó napjáig, azontúl pedig a történetíró fogja feljegyezni a történelemben arany betűkkel azt a kincset, melyet te mostan megszereztél magadnak. És most, Nagyméltóságú úr, tisztelt elvtársunk és barátunk, végezetül egy kérést vagyok bátor koczkáztatni a szabadelvű párt nevében hozzád, és ez az, hogy most, miután arról a magas polczról, a melyen négy évig voltél, leszállónál, légy kegyes és foglalj ismét helyet sorainkban, azon sorokban, a melyekből kiindulva fölemelkedtél , légy szives barátunk maradni, elvtársunk maradni s velünk együtt közreműködni a közügyek, a közhaza javán és haladásán. És miután ezen kérést hozzád intéztem, nem marad más hátra, mint kijelentenem azt, hogy a szabadelvű párt a Gondviseléshez más fohászt nem intéz, mint azt, hogy tégedet boldogságban, megelégedettségben, családod körében nyugalom környezzen ; feledve a múltak keserves küzdelmeit, élj egy szebb jövőt. Az Úristen téged soká tartson meg. Bánffy Dezső báró erre a következőleg válaszolt: Nagyméltóságú elnök úr! Igen tisztelt barátaim ! Négy évig mint Magyarország miniszterelnöke részesültem abban a szerencsében, hogy ti engem vezéretekül tekinthettetek. Azt megelőzőleg még — három évet szoríitok ehhez — szerencsés voltam a képviselőház elnöki székében ülve, ismét a szabadelvű párt, a ti támogatástok mellett, közreműködni, szolgálatokat tehetni azon irányban, amint azt az igent, elnök úr mondotta , a koronának, a királynak, a hazának. Ezen lefolyt hét évre tekintek vissza, midőn a szives üdvözletet, a jókívánságokat fogadom s köszönetemet fejezem ki akkor, a midőn ti a lemultakra visszatekintve, szivetek érzelmeit hozzátok. Fogadjátok ezért őszinte hálámat, fogadjátok ezt ez alkalommal minden politikai vonatkozás nélkül. A jelen pillanatot, a jelen körülményeket, a jelen alakulásokat nem tartom alkalmasoknak arra, hogy bármely vonatkozásban — akár visszatekintőleg, akár előrenézőleg — politikai irányban nyilatkozzam. Kötelességemnek tekintem tartózkodónak lenni, mert azt hiszem, a jelen helyzetben a közügynek, a koronának és a hazának, amelynek szolgálatában eddig működtem, akkor teszek igazán szolgálatot, ha ettől őszintén tartózkodom. A körülmények alakulása eldönti, mit hogyan kell tenni, s lehet esetleg alkalom arra is, hogy visszatekintőleg vagy előrenézőleg nyilatkozhassam. Most, ez alkalommal, maradjunk tisztán a barátságos, szíves megemlékezés keretében , ezért is hoztátok el szivetek érzelmeit, amelyekért őszinte, hálás köszönetemet fejezem ki. Legyetek meggyőződve, hogy örömmel, kellemetesen, boldogan fogok emlékezni azon letelt időkre és mindig, minden változásában a sorsnak büszkeségemet fogja képezni, hogy az intact szabadelvű párt hét éves életében részt vehettem mint házelnök és részt vehettem az utolsó négy esztendőben nagy kérdések megoldásánál mint a pártnak vezére. Tartsatok meg emlékezetetekben; én megtartom egyen-egyen emlékezetemben a ti személyiségeteket, a ti egyéniségeteket, megtartom azon küzdelmek emlékét is és azon sikerek fényét, dicsőségét is, melyeket veletek együttműködve érhettünk el. Legyen ennyi ez alkalommal elég; legyen elég, mert hiszen e pillanat nem alkalmas arra, hogy egyebet mondjak, mint azt : büszke vagyok arra, hogy veletek együtt mehettem. Hogy ti ez alkalommal, e pillanatban meleg, szívből jövő érzelmeiteket hozzátok nekem, köszönöm ezt, és kérlek, tartsatok meg jövőre is emlékezetetekben. Az éljenzés elhangzása után Bánffy Dezső báró kézszorítással búcsúzott az összes megjelent párttagoktól, kik közül sokan Bánffy bárónőnél is tisztelegtek. Búcsú és székfoglalás. A kereskedelmi minisztériumban. Ma délben 12 órakor búcsúzott el Dániel Ernő báró a kereskedelmi minisztérium tisztikarétól. A távozó miniszterhez, akit a nagyterembe léptekor az azt zsúfolásig megtörlő tisztikar riadó éljenzése fogadta, Schmidt József dr. államtitkár a következő beszédet intézte: Nagymélőságű báró, kegyelmes uram! Hivatalos állásomból folyó kötelességem, hogy most, mikor négy évet meghaladott működés után magas állásától megválik, a vezetése alatt állott kereskedelemügyi m. kir. minisztérium és a minisztériumhoz tartozó hivatalok és intézetek tisztiszemélyzete nevében Nagyméltóságodtól búcsút vegyek. Ennek a személyzetnek törvényszabta helyzete, szerénysége, de még az a körülmény is, hogy annak minden tagja a maga, bármily szűk hatáskörében is, részese Nagyméltóságod kifejtett működésének és elért eredményeinek, — egyaránt tiltja, hogy erről a működésről, ezekről az eredményekről megemlékezzem. De egyet szabad és kell is hangoztatnom, — hisz nem volnék tiszttársaim érzelmeinek igaz tolmácsa, ha ezt nem tenném, — a leghatározottabban kell hangsúlyoznom azt, hogy Nagyméltóságod vezetése alatt ennek a nagy testületnek mindén egyes tagja nemcsak, amint az kötelessége, teljes odaadással és buzgalommal, hanem, amire már kényszeríteni kit sem lehet, lelkesedéssel és örömmel végezte feladatát. (Úgy van! Élénk helyeslés.) Örömmel és lelkesedéssel végezte azért, mert Nagyméltóságod működéseinknek mindig szigorú és igazságos, de egyúttal méltányos és jóindulatú bírája is volt. (Így van! Élénk helyeslés.) Engedje meg Nagyméltóságod, hogy ezért hálás köszönetet mondjak, engedje kérnem azt, hogy bennünket eddig tapasztalt kegyes jóindulatában továbbra is megtartani méltóztassék. (Elénk éljéprés.) Dániel Ernő báró erre következőleg válaszolt: Méltóságos államtitkár úr! Igen, uraim és — ha szabad mondanom, barátaim ! Nagyon meghat engem az a barátság és ragaszkodás, amelyet az államtitkár úr az önök nevében éppen most kifejezni szíves volt. Valóban, ha valami nehézzé teszi nekem a válást ezen minisztériumtól, úgy az azon benső barátság, azon ragaszkodás, amelyet önök részéről mindenkor tapasztaltam. (Éljenzés.) Fel fognak menteni attól, hogy most, midőn négyévi működés után ő felsége saját kérelmemre kegyelemben felmenteni méltóztatott, érmék a minisztériumnak a négyévi működésére visszapillantást vessek. Hisz nemcsak én, de önök is, akik közvetlen részesei voltak ezen munkásságnak, sokkal elfogultabbak e tekintetben, semhogy képesek volnánk erről pártatlan, objektív ítéletet mondani. Bízzuk ezen négyévi működés bírálatát a későbbi korra és azokra, akik kevesebb elfogultsággal fognak ítélni e dolgok felett. Azonban, amit nem akarok szó nélkül hagyni, az az, amit mindjárt az elején említettem, az az, hogy távozásomat a legnehezebbé az teszi, hogy önöktől kell válnom, t. uraim és barátaim, akiket négyévi működésem alatt nemcsak mint kiváló tehetséggel bíró egyéneket, hanem mint kiváló buzgalommal és szorgalommal működőket és mint személyemhez — amiről igen sok tapasztalatom volt — igazán ragaszkodó egyéneket tanultam megismerni. (Éljenzés.) Legyenek meggyőződve arról, hogy ez a tapasztalat mindenka kellemes emlékként fog fűződni itteni működésemhez , és ha egyet szabad kérnem távozásom perecében, ez az, hogy azt a jóindulatot, baráti érzést, amelyet önök részéről alkalmam volt tapasztalni aktív működésem ideje alatt, azt az én személyem iránt akkorra is megőrizni szívesek és kegyesek legyenek, midőn már a minisztérium vezetésétől megváltam. (Élénk tetszés és éljenzés.) Isten tartsa meg önöket. uraim és barátain és tartsanak meg engemet szives barátságukban. (Hosszantartó zajos éljenzés.) Végül a távozó miniszter meleg kézszorítással búcsúzott a tisztikar körülötte levő tagjaitól és a nagyszámban megjelentek élénk éljenzésétől kisérve vonult vissza. Délután 1 órakor fogadta Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter a minisztérium tisztikarát a kereskedelmi minisztérium nagytermében. A tisztikar ismét riadó éljenzésbe tört ki, amikor a miniszter megjelent a teremben. Az éljenzés csillapulta után Schmidt József dr. államtitkár a következő beszéddel üdvözölte az új kereskedelemügyi minisztert : Nagyméltóságú miniszter úr ! Nekem jutott a szerencse, hogy Nagyméltóságodat a vezetése alá rendelt kereskedelemügyi m. kir. minisztérium, a többi hivatalok és intézetek tisztviselői kara nevében magas állásában mély tisztelettel üdvözölhessem. Méltóztassék Nagyméltóságodnak meggyőződve lenni arról, hogy ennek a karnak minden egyes tagja tudatával bír annak,hogy ebben a magas állásban milyen nagy és fontos feladatok megoldása, minő gond és felelősségterhes munka vár Nagyméltóságodra. Tudja ezt s ebben a tudatban férfias egyenességgel jelenti ki, hogy teljes munkakedvvel várja Nagyméltóságod rendelkezéseit és útmutatását s mindig kész lesz azokat, túlmenve a hivatalos kötelességszabta határokon, tőle telhető buzgalommal és kitartással teljesíteni. (Igaz! Úgy van !) Ehhez a szilárdan eltökélt, erős szándékhoz engedje Nagyméltóságod bizalmát és kegyes jóindulatát kérnem. (Élénk éljenzés.) Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter erre a következő beszéddel válaszolt: Méltóságos Uram ! Tisztelt Uraim! Őszinte bizalommal jöttem önök közé, és nem kérek egyebet, mint hasonló bizalmat. Nagy, nehéz feladatra vállalkoztam, különös %