Magyarország, 1899. május (6. évfolyam, 120-151. szám)

1899-05-02 / 120. szám

MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1899. KEDD, MÁJUS 2. VI. ÉVFOLYAM 12­. SZÁM A trónörökös látogatása. Budapest, május 1. Őszinte szívvel óhajtja a nemzet, hogy Ferencz Ferdinánd főherczeg úr jól érezze magát a magyar székesfővárosban. A gondviselés nagy feladatokkal fogja megterhelni ezt a férfiút. E feladatok végzésénél magyar és osztrák előkelősé­gek támogatását, fölvilágosítását, tanácsát veszi majd igénybe. De a magyar érdek nem mindig azonos az osztrák érdekkel. Olykor még ellentétes is. Ezen érdekek elegyengetése — a­hol lehet, egyensúlyozása — a­hol szükség, kielégítése — a­hol kell, közel jár az emberfölötti, feladathoz és olyan kötelessé­gek elé sodorja az uralkodót, a­milyene­ket más trón nem ismer. A tisztánlátás, a gondos mérlegelés és az igazságszere­tet nagyobb szerepet játszik itt, mint bárhol a világon. Két egyenjogú­ állam áll szövetségben az uralkodó alatt. Ez a szövetség, ha őszinte és természetes , nagy erőnek a forrása ; ha visszás és erőltetett, elége­detlenség és gyöngeség származik belőle. A probléma, mely ehhez az állításhoz fűződik, közel négyszáz év óta kísért. Véglegesen megoldva mai napig sincs. Úgy vonni meg a határokat, hogy az érintkezési pontok egyszersmind az ér­dektalálkozás pontjai legyenek és hogy azok a kapcsok, melyek szembenálló ér­dekeket bilincselnek össze, az államok testéről leoldassanak : ez lenne a meg­oldásnak egyetlen történelmileg, közjogi­­lag, földrajzilag igazolható módja. Ki nem mondható erőpazarlás megy végbe abban a torzsalkodásban, melyet Magyarország, és Ausztria egymással szemben folytat. Pedig ez a torzsalkodás nem szűnik meg, mert természetes kö­vetkezménye annak a politikai és gazda­sági helyzetnek, mely a két államot köl­csönös kihasználási versengésre utalja. Viszonyunk az, hogy mi örvendünk, ha Ausztria gyengül; megfordítva : Ausztria is örül, ha mi gyengülünk, mert mind­két szövetséges a másik letörésében re­méli boldogulásának föltételeit megtalálni. Pedig egy helyes alapon nyugvó szö­vetség természetes karakter­vonása a kölcsönös erőfokozás. Ha valódi érdek a szövetség,­­ akkor mindenik félnek az is valódi érdeke, hogy a másik erős legyen. Kivétel ez alól az elnyelés czélzata. De ez a czélzat immár csak a politikai zsibá­­rusok hasznavehetetlen raktárkészletében létezik. Igen egyformák vagyunk arra, hogy egyikünk a másikat elnyelhetné. Sem mi nem férnénk el Ausztria gyom­rában, sem Ausztria a mienkben. A szövetség : támasz. Értéke csak úgy van, ha az állami lét biztosítása terén megnyugvással számíthatnak a felek egy­másra és gond nélkül számíthat a trón mindkettőre. Ezt a számítást dugába dönti egyfelől az a szörnyű gyűlölködés, melyet irántunk Ausztriában még a hi­vatalos körök is szítanak, másfelől az a ragályosan terjedő jelszó, mely a «Los von Rom !« igét hirdetve a végleges elszaka­dásnak és felbomlásnak csiráját rejti ma­gában. Az a gyülölség mindaddig megmarad és az­ a jelszó mindaddig terjed, mig Ausztria azt a kiváltságos faktumot él­vezi, hogy a közjogi egyenlőség csak írott mai ászt, mert a dinasztia, a hadsereg, a külképviselet nyelvben és szellemben az ő kebelén él. Ez a kiváltságos helyzet nem megelégedést szül náluk, hanem kapzsiságot. Politikájukban az elkényez­tetett gyermek önzése nyilvánul meg, a­ki nem elégszik meg azzal, hogy jóllakott, hanem megköveteli, hogy a lenézett és elhanyagolt testvér éhezzék is. Álljon mindkét fél a maga talpára. Óvakodjunk attól, hogy nyűg legyünk Ausztria nyakán, viszont Ausztria is szokja meg, hogy ne tekintsen minket elnye­lendő gyarmatnak. Éljünk önerőnkből. Ne akadályozzuk­­ egymást a belső képességek kifejtésében. Mindenik tartsa meg a tu­lajdonát. A­mi közös, azt oszszu­k meg. N­e igyekezzék Ausztria a mi szárnyaink­kal röpülni. Keresse boldogulását abban a tevékenységben, melyet saját életeszkö­zeinek hatalmas kifejtésére fordít. Az ilyen tevékenység edzőleg hat a népek izmaira és fokozza az erőt. Ellenben a rajtunk való élésnek gazdasági rendszere és az a kiváltság, melyet ajándékképpen élvez a közös intézmények révén , renyhe álmo­dozást és ki nem elégíthető falánkságot ébreszt benne. Mihelyt Ausztria arra lesz utalva, hogy önerején, saját testi-lelki tulajdonainak okos és erélyes fölhasználásából éljen meg, azonnal megszűnik az a marako­dás, mely alkotmányos életüket most le­hetetlenné teszi s népeinek tetterejét föl­emészti. A vágynak és akaratnak, a re­ménynek­­ és­ tevékenységnek eddig nem ismert és elhanyagolt mezői tárulnának az osztrák népek elé. Az önbecsészet nagy erőpróbái mutatkoznának a köz­­munkásság minden vonalán. Minden idegszál megfeszülne s minden lelkiisme­ret abban keresné megnyugvását, hogy híven szolgált egy nagy közérdeket. Ausztriából csak akkor válhatik Haza az ott lakó népekre nézve, ha egyszer érezni fogják, hogy a történelmi közös­ségnek ők maguk a fentartói, gondozói és fejlesztői. Ez az érzület pedig csak úgy verhet gyökeret a néplélekben, ha külön állami zárt egészet képeznek, külön intézményiekkel, külön véderővel, külön gazdasági területtel.. Ehhez hasonló gondolatok és igazsá­gok ébrednek sok magyar ember elméjé­ben a Ferencz Ferdinánd fh. ur itt tar­tózkodása alkalmával. ... magas­ látogatást lapjaink e szóval jelzik : „itthon“. Némelyik ezt is írja : „haza jött“. Ezek a szólásmódok nem rideg udvariasságot, nem is fényes való­ságot jelentenek, hanem őszintén gyer­mekes vágyat. A....nemzet utógondolat nélkül él abban a lejális hitben, hogy hazánk a trónörökösnek otthona. Súlyt helyez a nemzet nemcsak a tör­vények kapcsaira, hanem a szeretet és ragaszkodás kötelékeire is. Nemzetünk minden tagja hiszi, hogy ezek a kötelé­kek aminl erősebbek lesznek, minél jobban megismeri ő fensége vágyainkat, reményeinket és képességeinket. Mikor jól megismerte jogainkat és érdekeinket s azoknak istápolását czélul tűzi ki elkö­vetkező uralkodásának sűrű gondjai kö­zött , majd akkor bizonyára fölmerülnek lelkében azok az igazságok, melyek a két állam szövetségi problémájának ki­elégítő megoldására vezetnek. Bartha Miklós: Szerkesztőség­: Teréz­ Körút 19. sz. Előfizetési ár:nopiyed évre 3 írt 50 kr. egész évre 14 írt — kr. áfa ■ bo’lyben 4 kr. OLCVA­TIC! - vidéken 5 kr. Kiadóhivatal: Teréz-körút 19. sz Lapunk mai száma SO oldal, Budapest, május 1. A képviselőház holnap, kedden délelőtt 10 órakor ülést tart, a­melyen folytatják a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat rész­letes tárgyalását. A 170. §-hoz még föl vannak jegyezve szólásra Meszlény Pál és Pád­er Rezső. Az igazságügyminiszter is fog beszélni még e szakasznál, hogy az egyes szónokoknak feleljen. A többi szakasznál előreláthatólag nem lesz fölszólalás s így a Ház még ezen ülésben részleteiben is letárgyalja a kúriai bíráskodás­ról szóló javaslatot. Ez esetben még ugyan­azon ülésben «az állami elemi népiskolák megfelelő elhelyezésével fölmerülő kiadások fedezéséről» szóló törvényjavaslatot veszik tár­gyalás alá. Püspökök tanácskozása. A király és a trónörökös budapesti tartózkodása alkalmából Budapesten nagyobb számban összejött püs­pökök, mint értesülünk, ezt az alkalmat föl­használták, hogy egymással tanácskozzanak. Különösen a rámai bíráskodásról szóló törvény­­javaslatnak u. n. szószék-paragrafusáról volt szó, s kitűnt, hogy bár ezeket a püspökök valamenyien ellenzik, mégis e­miatt élesebb harczba keve­redni a kormánynyal nem akarnak. A javaslat főrendiházi tárgyalása tehát nem fog nagyobb emb­ziókat okozni. Szóba került még az az igazságügyminiszteri jelentés is, a­mely a bíró­ságok és ügyészségek kötelességévé teszi, hogy a lelkészek elleni bibivádi följelentéseket nyom­ban a kultuszminiszter tudomására hozzák. Értesülésünk szerint a püspöki kar, nem ugyan hivatalos úton, közben fog járni a rendelet mó­dosítása iránt. A­ kiegyezés akadályai. A N. Fr. Presse értesülése szerint a magyar kormány az osz­trák kormányhoz jegyzéket intézett, a­melyben azt a kívánságát fejezi ki, hogy a múlt évi augusztus hó folyamán a gazdasági kiegye­zésre vonatkozólag a Bánffy és Thun-kormá­­nyok közt létrejött megállapodásokból hagyas­sák ki az állandósító záradék, a­mely közön­ségesen iscsili klauzula néven ismeretes. Az osztrák kormány, mint a nevezett bécsi lap irja, két minisztertanácsban foglalkozott a jegy­zékkel s megállapodását szintén jegyzékben tudatta a magyar kormánynyal. E szerint Thunéknak aggodalmaik vannak az augusztusi

Next