Magyarország, 1899. május (6. évfolyam, 120-151. szám)
1899-05-02 / 120. szám
MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1899. KEDD, MÁJUS 2. VI. ÉVFOLYAM 12. SZÁM A trónörökös látogatása. Budapest, május 1. Őszinte szívvel óhajtja a nemzet, hogy Ferencz Ferdinánd főherczeg úr jól érezze magát a magyar székesfővárosban. A gondviselés nagy feladatokkal fogja megterhelni ezt a férfiút. E feladatok végzésénél magyar és osztrák előkelőségek támogatását, fölvilágosítását, tanácsát veszi majd igénybe. De a magyar érdek nem mindig azonos az osztrák érdekkel. Olykor még ellentétes is. Ezen érdekek elegyengetése — ahol lehet, egyensúlyozása — ahol szükség, kielégítése — ahol kell, közel jár az emberfölötti, feladathoz és olyan kötelességek elé sodorja az uralkodót, amilyeneket más trón nem ismer. A tisztánlátás, a gondos mérlegelés és az igazságszeretet nagyobb szerepet játszik itt, mint bárhol a világon. Két egyenjogú állam áll szövetségben az uralkodó alatt. Ez a szövetség, ha őszinte és természetes , nagy erőnek a forrása ; ha visszás és erőltetett, elégedetlenség és gyöngeség származik belőle. A probléma, mely ehhez az állításhoz fűződik, közel négyszáz év óta kísért. Véglegesen megoldva mai napig sincs. Úgy vonni meg a határokat, hogy az érintkezési pontok egyszersmind az érdektalálkozás pontjai legyenek és hogy azok a kapcsok, melyek szembenálló érdekeket bilincselnek össze, az államok testéről leoldassanak : ez lenne a megoldásnak egyetlen történelmileg, közjogilag, földrajzilag igazolható módja. Ki nem mondható erőpazarlás megy végbe abban a torzsalkodásban, melyet Magyarország, és Ausztria egymással szemben folytat. Pedig ez a torzsalkodás nem szűnik meg, mert természetes következménye annak a politikai és gazdasági helyzetnek, mely a két államot kölcsönös kihasználási versengésre utalja. Viszonyunk az, hogy mi örvendünk, ha Ausztria gyengül; megfordítva : Ausztria is örül, ha mi gyengülünk, mert mindkét szövetséges a másik letörésében reméli boldogulásának föltételeit megtalálni. Pedig egy helyes alapon nyugvó szövetség természetes karaktervonása a kölcsönös erőfokozás. Ha valódi érdek a szövetség, akkor mindenik félnek az is valódi érdeke, hogy a másik erős legyen. Kivétel ez alól az elnyelés czélzata. De ez a czélzat immár csak a politikai zsibárusok hasznavehetetlen raktárkészletében létezik. Igen egyformák vagyunk arra, hogy egyikünk a másikat elnyelhetné. Sem mi nem férnénk el Ausztria gyomrában, sem Ausztria a mienkben. A szövetség : támasz. Értéke csak úgy van, ha az állami lét biztosítása terén megnyugvással számíthatnak a felek egymásra és gond nélkül számíthat a trón mindkettőre. Ezt a számítást dugába dönti egyfelől az a szörnyű gyűlölködés, melyet irántunk Ausztriában még a hivatalos körök is szítanak, másfelől az a ragályosan terjedő jelszó, mely a «Los von Rom !« igét hirdetve a végleges elszakadásnak és felbomlásnak csiráját rejti magában. Az a gyülölség mindaddig megmarad és az a jelszó mindaddig terjed, mig Ausztria azt a kiváltságos faktumot élvezi, hogy a közjogi egyenlőség csak írott mai ászt, mert a dinasztia, a hadsereg, a külképviselet nyelvben és szellemben az ő kebelén él. Ez a kiváltságos helyzet nem megelégedést szül náluk, hanem kapzsiságot. Politikájukban az elkényeztetett gyermek önzése nyilvánul meg, aki nem elégszik meg azzal, hogy jóllakott, hanem megköveteli, hogy a lenézett és elhanyagolt testvér éhezzék is. Álljon mindkét fél a maga talpára. Óvakodjunk attól, hogy nyűg legyünk Ausztria nyakán, viszont Ausztria is szokja meg, hogy ne tekintsen minket elnyelendő gyarmatnak. Éljünk önerőnkből. Ne akadályozzuk egymást a belső képességek kifejtésében. Mindenik tartsa meg a tulajdonát. Ami közös, azt oszszuk meg. Ne igyekezzék Ausztria a mi szárnyainkkal röpülni. Keresse boldogulását abban a tevékenységben, melyet saját életeszközeinek hatalmas kifejtésére fordít. Az ilyen tevékenység edzőleg hat a népek izmaira és fokozza az erőt. Ellenben a rajtunk való élésnek gazdasági rendszere és az a kiváltság, melyet ajándékképpen élvez a közös intézmények révén , renyhe álmodozást és ki nem elégíthető falánkságot ébreszt benne. Mihelyt Ausztria arra lesz utalva, hogy önerején, saját testi-lelki tulajdonainak okos és erélyes fölhasználásából éljen meg, azonnal megszűnik az a marakodás, mely alkotmányos életüket most lehetetlenné teszi s népeinek tetterejét fölemészti. A vágynak és akaratnak, a reménynek és tevékenységnek eddig nem ismert és elhanyagolt mezői tárulnának az osztrák népek elé. Az önbecsészet nagy erőpróbái mutatkoznának a közmunkásság minden vonalán. Minden idegszál megfeszülne s minden lelkiismeret abban keresné megnyugvását, hogy híven szolgált egy nagy közérdeket. Ausztriából csak akkor válhatik Haza az ott lakó népekre nézve, ha egyszer érezni fogják, hogy a történelmi közösségnek ők maguk a fentartói, gondozói és fejlesztői. Ez az érzület pedig csak úgy verhet gyökeret a néplélekben, ha külön állami zárt egészet képeznek, külön intézményiekkel, külön véderővel, külön gazdasági területtel.. Ehhez hasonló gondolatok és igazságok ébrednek sok magyar ember elméjében a Ferencz Ferdinánd fh. ur itt tartózkodása alkalmával. ... magas látogatást lapjaink e szóval jelzik : „itthon“. Némelyik ezt is írja : „haza jött“. Ezek a szólásmódok nem rideg udvariasságot, nem is fényes valóságot jelentenek, hanem őszintén gyermekes vágyat. A....nemzet utógondolat nélkül él abban a lejális hitben, hogy hazánk a trónörökösnek otthona. Súlyt helyez a nemzet nemcsak a törvények kapcsaira, hanem a szeretet és ragaszkodás kötelékeire is. Nemzetünk minden tagja hiszi, hogy ezek a kötelékek aminl erősebbek lesznek, minél jobban megismeri ő fensége vágyainkat, reményeinket és képességeinket. Mikor jól megismerte jogainkat és érdekeinket s azoknak istápolását czélul tűzi ki elkövetkező uralkodásának sűrű gondjai között , majd akkor bizonyára fölmerülnek lelkében azok az igazságok, melyek a két állam szövetségi problémájának kielégítő megoldására vezetnek. Bartha Miklós: Szerkesztőség: Teréz Körút 19. sz. Előfizetési ár:nopiyed évre 3 írt 50 kr. egész évre 14 írt — kr. áfa ■ bo’lyben 4 kr. OLCVATIC! - vidéken 5 kr. Kiadóhivatal: Teréz-körút 19. sz Lapunk mai száma SO oldal, Budapest, május 1. A képviselőház holnap, kedden délelőtt 10 órakor ülést tart, amelyen folytatják a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. A 170. §-hoz még föl vannak jegyezve szólásra Meszlény Pál és Páder Rezső. Az igazságügyminiszter is fog beszélni még e szakasznál, hogy az egyes szónokoknak feleljen. A többi szakasznál előreláthatólag nem lesz fölszólalás s így a Ház még ezen ülésben részleteiben is letárgyalja a kúriai bíráskodásról szóló javaslatot. Ez esetben még ugyanazon ülésben «az állami elemi népiskolák megfelelő elhelyezésével fölmerülő kiadások fedezéséről» szóló törvényjavaslatot veszik tárgyalás alá. Püspökök tanácskozása. A király és a trónörökös budapesti tartózkodása alkalmából Budapesten nagyobb számban összejött püspökök, mint értesülünk, ezt az alkalmat fölhasználták, hogy egymással tanácskozzanak. Különösen a rámai bíráskodásról szóló törvényjavaslatnak u. n. szószék-paragrafusáról volt szó, s kitűnt, hogy bár ezeket a püspökök valamenyien ellenzik, mégis emiatt élesebb harczba keveredni a kormánynyal nem akarnak. A javaslat főrendiházi tárgyalása tehát nem fog nagyobb embziókat okozni. Szóba került még az az igazságügyminiszteri jelentés is, amely a bíróságok és ügyészségek kötelességévé teszi, hogy a lelkészek elleni bibivádi följelentéseket nyomban a kultuszminiszter tudomására hozzák. Értesülésünk szerint a püspöki kar, nem ugyan hivatalos úton, közben fog járni a rendelet módosítása iránt. A kiegyezés akadályai. A N. Fr. Presse értesülése szerint a magyar kormány az osztrák kormányhoz jegyzéket intézett, amelyben azt a kívánságát fejezi ki, hogy a múlt évi augusztus hó folyamán a gazdasági kiegyezésre vonatkozólag a Bánffy és Thun-kormányok közt létrejött megállapodásokból hagyassák ki az állandósító záradék, amely közönségesen iscsili klauzula néven ismeretes. Az osztrák kormány, mint a nevezett bécsi lap irja, két minisztertanácsban foglalkozott a jegyzékkel s megállapodását szintén jegyzékben tudatta a magyar kormánynyal. E szerint Thunéknak aggodalmaik vannak az augusztusi