Magyarország, 1899. május (6. évfolyam, 120-151. szám)
1899-05-02 / 120. szám
a megállapodások módosíthatósága felől s különösen azt tartják megengedhetetlennek, hogy a vámszövetség tartama csak 1903-ig, illetőleg 1904-ig állapíttassék meg, míg a bankegyezmény 1910-ig érvényes. Ha az osztrák kormány ragaszkodik a maga fölfogásához, ez nézetünk szerint kétségtelenül nehézségeket okozna a Széli-kabinetnek, mely éppen onnan kapta a kormányalakításra a parlamenti talapzatot, hogy a 67-ikt törvénynyel ellenkezősebb klauzula félretolásával vállalkozott a törvénynyel egyező Széli-féle formula keresztülvitelére. Ettől azonban a magyar kormány nem tágíthat, hacsak nem hajlandó megrendíteni nemcsak a maga lába alatt a parlamenti alapot, hanem az országnak 1867-ben megállapított közjogi rendjét is. Legkevésbbé ingathatja meg a Széll-kormányt ebben az állásfoglalásában, ha az osztrák kormányt, mint anomáliára hivatkozik arra, hogy a Széll-formula szerint a vám-szövetség s a bankegyezmény időtartama eltérne egymástól. Hát a vám-szövetség s a nemzetközi kereskedelmi szerződések érvényességi tartama eddig, egybeesett-e ? S a vám-szövetség és kereskedelmi szerződések közt nincs-e vagjon nagyobb tartalmi és formai összefüggés, mint a vámszövetség és a bankegyezmény közt. Éppen azért, ha a magyar kormány belemenne is az osztrák kormány által proponált tárgyalásokba, kizártnak tartjuk, hogy a maga álláspontján, amelynek változatlan föntartására a parlamenti paktum is kötelezi, bármit is módosítson. Küzdelme lehet az osztrák kormánynyal, de veresége nem , mert a magyar álláspont az ideál is, tolnán is érvényes törvény álláspontja. Horvátmagyar pénzügyi kiegyezés. Agr. Tgb. Írja, horvát kormánypárti körökben egy különös hír jár. E szerint a horvát-magyar pénzügyi egyezmény csak évről-évre provizóriusan hosszabbittatnék meg 1903-ig, amikorra az osztrák-magyar kiegyezés sorsa is eldől. «— A két dolognak jogi formai, se gazdasági tartalmi összefüggése nincs egymással s azért úgy hiszszük, ha egy uj provizórium szüksége állana is be, ezt csupán parlament-technikai okokra lehetne visszavezetni. W..1‘-1 „BSgggBgg■ . A tábornokné zsurja. A Magyarország eredeti tárczája. I. A tábornokné zsurján rendesen az egész ezred tisztikara találkozott. És csodálatos : ezeken a zsúrokon kitűnően mulattak a tiszt urak. Pedig hát a generálisok teája mellett nem igen szoktak a tisztek jól mulatni. A meghívót úgy fogadják, mintha szolgálattételre vezényelnék ki őket az öt órai teához. S a kincstári épület fényes szalonjaiban, a hatalmas exczellencziás úr színe előtt meg se mer mukkani a szegény bakatiszt. Mintha arra várna, hogy megharsan a vezényszó: Udvarolj ! S csak azután volna szabad a többé-kevésbbé szép és csúnya kincstári hölgyekre mosolyogniok. Akkor a teát felszolgálják : szinte káptákban állanak, kezükben a teás csészével. A tábornokok zsurján rendesen fagyos és szigorú minden, mint az előírás. De Piavetto tábornok zsurjai,— ámbár a tábornok elég hideg és száraz katona — kivételes zsurok. És ennek a feleségé az oka. A tábornokné a legszebb, a legtüzesebb volt az asszonyok között, akik ott sétálnak a Miramareba vezető olajfás után, a trieszti öböl afrikai hőséggel izzó verőfényében. Elpusztíthatatlan jókedvét semmi sem bizonyíthatja jobban,mint hogy még az sem vette el a vidámságát, hogy a sors egy novemberi előléptetés alkalmával ide vetette a forró, az örökké eleven, az éjjel is oly zajos délvidéki kikötőből ebbe a jámbor magyar felvidéki városba, ahol az idézőkön terebélyes vadgesztenyefák őrzik a nagy, nagy csöndet. Néha összeült a lisztek asszonyaival és akkor szidták elkeseredve a szegény városkát. Különösen a bécsi meg a . , II. Marjay Dénes cs. és kir. hadnagy szintén megkapta a meghívót a tábornokok legközelebbi öt órai teájára. A hadnagy ur azonban éppen nem örömmel fogadta a kitüntető, aranyszegélyű lapot. Gondolkozott, hogyan menthetné ki magát a megjelenés alól ? De belátta, hogy az lehetetlenség. Már legutóbb is belegnek jelentette magát; egy újabb, heves spfájás Wenzter Imre személyes kérdésben válaszol Rakovszky szombati beszédére. 1896-ban, mikor a Bánffy-kormány alatt ez a javaslat napirendre került, akkor súlyos beteg volt s igy nem szólhatott ajavaslathoz. Pénzügyi műveletekben részt vett, sőt vietinálisa is volt. Azt hiszi, hogy nagyobb szolgálatot tesz az országnak vasutak építésével, mint Rakovszky a liberalizmus ostromlásával és a felekezeti béke fölforgatásával. Különben azt kívánja, hogy Rakovszky politikai sikerei akkorák legyenek, mint az ő plutokratikus sikerei. (Derültség.) Rakovszky István: Veszter politikai reputáczióját nem támadta. Kalocsay Alán: E szakaszoknál pro domo beszél. Ha valamikor, úgy most érzi lelkiismeretének ,akellemetlen feltűnést kelthetne. Fölsóhajtott hát és óvatosan benyitotta a szomszédszoba ajtaját. Bekukucskált a résen, látta, hogy édesanyja már fölkelt a délutáni álmából. Ott ül az ablaknál. Foltozó munkával van elfoglalva. A hadnagy úr valami ruháját foltozza. ■— Édes anyám, — mondta neki a fiú, —’ismét meghívtak a tábornokok zsurjára. Az öreg asszony nedves, munkában elgyöngült szemei megcsillantak. — Ne örüljön neki, édes anyám, mosolygott a hadnagy. Egy kicsit kellemetlen most nekem ez a meghívás.— Miért ? — Tegnap muszáj volt egy kis pénzt adni a szabómnak. Ezért aztán ma délután még kávéházba sem mentem. A generálisok zsurján pedig egy-két korona borravaló okvetlen kell a cselédeknek. Az öregasszony kissé meghökkent. Hanem aztán rögtön fölkelt, odament az almáriumhoz és a fiókjából előkutatott két koronát. — Itt van, fiam. Csak eredj a generálisok zsurjára ! És büszke imádattal nézett a szép szál fiára az öreg asszony, a szegény, nyomorgó városi kishivatalnok özvegye, akinek a gyermeke most a generálisné kezéből veszi ki a finom teáscsészét. Ő maga gondoskodott, hogy egy porszem ne legyen a ragyogó egyenruháján. S a hadnagy úr elindult az előkelő mulatságra. Csillogott a sapkáján a rózsa a fehéren szikrázó, téli napban. S arra gondolt, hogy édesanyja ezzel a két koronával nagy áldozatot hozott neki. Mert hiszen nagy dolog két korona egy háztartásban, ahol semmi, de semmi jövedelem nincs, csak a hadnagy ur fizetése. Persze, a generálisok nem gondolnak arra, hogy a hónap vége felé ne rendezzenek a szegény bakatiszteknek zsurokat . . . A szép tábornoknénál ma különü.'jen vidám MAGYARORSZÁG Budapest, 1899. kedd, május 2. A képviselőház ülése, Budapest, május 1. A kanzelparagrafus vitája kezdi a szenvedélyeket fölkelteni. Ma már háborgás volt a képviselőházban, a melyet egy kis ujságirófantáziával viharnak is mondhatnánk. Az első szónok— Vészter Imre személyes jellegű hosszú felszólalását figyelembe nem véve — Kalocsai Alán volt, aki gondosan kidolgozott beszédében sok megszívlelendő dolgot mondott. Ő, mint katholikus pap, szintén azt vallja, hogy az egyház az állami politikának eszköze nem lehet, de viszont meggyőződése, hogy az embert, a ki hisz, s az embert, a ki társadalmi és állam életet él, egymással szembeállítani nem szabad. A katholikus pap mindenütt az, és éppen ezért helyesen fogja fel a közvélemény a kanzelparagrafust olyannak, amelyik a kath. egyház ellen irányul. Az ő véleménye szerint ez a szakasz csak a fanatizmust éleszti, ami nagyon veszedelmes, kivált most, amikor a katholikus hitélet országszerte emelkedőben van. A következő szónok, Rakovszkij István, éles és kíméletlen akart lenni, ami nagy mértékben sikerült is neki. Beszédében sok volt a túlzás, de sok volt az elevenre találó vágás is, így kivált, amikor arra hivatkozott, hogy miképpen koldult Tisza Kálmán Rómától segítséget, vagy amikor arról beszélt, hogy a kanzelparagrafust Bécsben azzal a hazugsággal mentegette, hogy azt az ellenzék, különösen a nemzeti párt követeli. Beszéde után az elnök szünetet rendelt. Nyomban a szünet után kitört a vihar. Olay Lajos szólalt föl, és a Kossuth-gyalázó papok bűnéért, meggyanúsította az egész katholikus papságot. Ez nagy ingerültséget keltett a néppárt és a pap-képviselők között. Egész csomó bántó, ingerült közbekiáltás röpült feléje. Várossy Gyula felháborodásában ezt kiáltja oda neki:— Bánffy csatlósa! Olay Lajos erre ezt a kvalifikálhatatlan szót vágja vissza: — Czoll A fölháborodás közepette, ami erre támadt, szóhoz nem juthat. A néppárt és a papok elégtételt követelnek Dániel Gábor elnöktől, de az nem képes, vagy nem akarja megérteni, hogy miről csehországi asszonyok voltak fölülmúlhatatlanok a hitvány magyar fészek ócsárlásában . .. A tábornokné egyébként azt tartotta, hogy itt is lehet kocsikázni és magának udvaroltatok Udvaroltatott is az egész tisztikarral — és éppen ezért lehetett nyugodt a tábornok úr, hogy nemcsak egyetlen tiszttel. S a zsurjain gyönyörködött benne, hogy néha, lopva egy hadnagyocska szemeiből milyen pillantás száll feléje, amiben nincs semmi tisztelet. Tudja Isten, egy tábornokné titokban mindig örül, ha egy hadnagyocska olyan szemmel nézi meg őt, amiben igen kevés a tisztelet . . . A tábornokné zsurjain kívül nem is igen járt a tisztikar semmiféle más társaságba. Az a bizonyos jó viszony a polgárság és a katonaság között fennállott ugyan, de azért nem muszáj a czivilek közé keveredni. Példát vettek a tábornok úrról, aki csak a legszükségesebb látogatásokra szorítkozott. Úgy éltek, mint a tisztek a vidéki kisvárosokban rendesen. Lepisszegték a kávéházban a kereskedősegédeket. Sőt egyszerűen kivették a kezükből a dákét, ha billiárdozni akartak. Kiáltottak a főutcza járdájára és végig mustrálták az arra menő szép asszonyokat. Mert egy vidéki városkában igen nagy urak a tisztek. És mélységesen lenézték a czivileket és csak akkor érezték jól magukat, ha maguk közt voltak. Mint például a szép, olasz szemű, fekete hajdiádémos tábornokné zsurjain ... van szó. Végre azzal vágja ki magát, hogy megnézeti a gyorsírói jegyzetekben, hogy mit mondott Olay. — De hisz ő maga sem tagadja ! •— kiáltják neki. Olay folytatni akarja beszédét, de a sok ki véle! kiáltás elnyeli a szavát. Végre is az elnök kénytelen a rendreutasítást megtenni Olay-jal szemben, mire a vihar elült. Rakovszky István személyes kérdésben kijelentette, hogy a «hazudik» kifejezést, amit Olay kiáltott neki, ő tőle csak megtiszteltetésnek veszi. Várossy Gyula pedig erélyesen tiltakozott Olaynak a katholikus papsággal szemben hangoztatott vádjai ellen, mire Olay is kijelentette, hogy sajnálja azt a durva szót, amit Várossyval szemben, akit hazafias papnak ismer, használt. Ezzel a kellemetlen inczidensnek, vége szakadt. Az utolsó szónok ma Zichy János volt, aki a tőle megszokott szónoki erővel védelmezte álláspontját. A vitát holnap folytatják. Részletes tudósításunk a következő: Dániel Gábor elnök: Megnyitván az ülést, fölolvastatja, majd hitelesítettnek jelenti ki a tegnapi ülés jegyzőkönyvét. Az összeférhetetlenségi bizottság jelentése. Apáthy Péter, az összeférhetetlenségi bizottság elnöke benyújtja az összeférhetlenségi bizottság jelentését, mely szerint a Holló Lajos, Szluha István és Lepsényi Miklós ellen bejelentett esetekben összeférhetetlenség nem forog fönn. Tudomásul vétetik: A kúriai bíráskodás. Elnök : Következik a kúriai bíráskodásról szóló részletes tárgyalások folytatása, A kanzelparagraf.