Magyarország, 1899. június (6. évfolyam, 149-178. szám)

1899-06-01 / 149. (152.) szám

MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1899. CSÜTÖRTÖK, JUNIUS I. VI. ÉVFOLYAM 149. SZÁM A béke lehetősége. Budapest, május 31. Schlesinger és Lueger összeölelkeztek Alsó-Ausztria tartománygyülésén. A modern szabadelvüség embere, kinek azért kell szabadság, hogy azt tehesse, a mit másnál tilt az erkölcs — és a modern keresztény, ki a fölszabadult emberiség nagy jelvényét, a keresztet, arra használja, hogy azzal mások jogait agyonüsse : az elfajult gondolatvilágnak ez két sarka, az egyik piszkosan, a másik a nyavalyásán. .. a szabad ég alatt csatangoló farkas és a barlang sötétjében ólálkodó medve arra szövetkeztek, hogy hazánkat megrontsák. Együtt mormog, nyávog, üvölt és bőg ezekkel az éhes bestiákkal egész Ausztria. Külömb látvány még sohasem volt menazsériában. Thun gróf, a főetető, izgatja őket minden szerrel. És azon vesszük észre magunkat, hogy Ausztria, mely még az imént százfelé mászott mint a nyüves sajt, kezd alakot ölteni és egybeforradni annak a százados gyűlöletnek a konyhájában, ahonnan a kórságnak és sorvadásnak már annyi méreglevét öntötték nemzetünkre. A szertelen gyűlölködés e pillanatában foglalkozzunk azzal, hogy miként lehet Ausztria és hazánk között jó békességet létesíteni. Thun hiába mondana le, mert Ausztriában nem akad ember, aki vállalkoznék megcsinálni a kiegyezést. Így írják: Ki hiszi ezt el ? Van-e képzelhető alakzata a politikai életnek, amire osztrák ember ne lett volna kapható ? Hiszen keresztülestek ők már minden árkon, minden bokron, minden kerítésen. «A mi volt és a mi lesz; a mi nem volt s nem leszen» : ez mind megtörtént náluk. De Széll érzékeny. Ő nem vállalkozik mindenre. Hazafiságát, becsületét többre nézi, mint a hatalmat. S miután Széll sem enged, ennélfogva ő fog lemondani, némelyek hite szerint. Ez a számítás arra van alapítva, hogy Magyarországon majd csak akad ember, aki Thunnak, Luegernek, Schlesingernek enged. Ha ez a számítás alapos, akkor a becsapás is alapos. Nemzeti párt immár nincs. A függetlenségi párt egyik csapatja hirlapilag becsmérli ugy Kossuth Ferenczet, mint Ugront. Módosítva van a házszabály. A választások tisztaságát biztosító javaslat nincs szentesítve. A költségvetés megszavaztatott. Ha tehát Széll lemond a Bánffy-rendszer fokozott mértékű föléledéséhez nem kell egyéb, mint..................egy gazember a Székl helyére, hét más gazember az elsőrendű gazember mellé és kétszázötven szavazó gazember a nyolcz intézkedő gazember támogatására. Csakhogy az osztrák számítás nem alapos. Kicsi ahhoz a mi hazánk, hogy ennyi árulót lehessen benne kapni. A Széll lemondásával tehát operáján nem lehet. Ilyenformán Magyarországnak nincs más útja, mint ragaszkodni a pártközi egyezményhez. Aláírásukkal pecsételték meg azt a szabadelvűek, a disszidensek, a nemzetiek, a néppártiak és a függetlenségiek . Vagyis az egy és oszthatatlan magyar nemzet a maga teljes egész mivoltában, úgy amint szervezve van a népképviselet keretei között. Ezt a szerződést elfogadta, helybenhagyta, megerősítette a nemzeti közvélemény egyhangúsága. Mikor aláírtuk, Széll Kálmán azzal nyújtott kezet, hogy Bécsbe viszi a szerződést, hogy kikérje hozzá a korona helyeslését, jóváhagyását, megerősítését. Ha ezt megnyeri, sürgönyözni fog a pártoknak. Megtörtént. Ezek szerint a pártközi békeszerződés kötelezi a magyar királyt és a magyar nemzetet. Mind a kettőt felelősség magasztos erkölcsi a történelmi álláspontja övezi. Ebből a szentséges övezetből egyik sem léphet ki. Ez egy meg nem másítható tény, melynek szilárdságot a király és a nemzet együttes becsülete nyújt. Ki tehet arról, ha ez a kötés az osztrákot nem kötelezi ? Thun gróf urat ugyan kötelezi, mert hiszen ugyanaz a kiegyezés fekszik előtte, amelyet Badeni gróftól átvett. Különbséget okoz, igaz, az schli klauzula elejtése. De Thun g»lismerte a dolgok folyását. Tudta, hogy i Széll a koronánál lépést tett a klauzula elejtésére. Azt is tudta, hogy e lépés sikerrel járt. Megakadályozni ezt a sikert nem tudta. Mégis a helyén maradt. Talán nem is akarta megakadályozni akkor. Most mégis cselt vet, fondorkodik, izgat, és amihez semmi köze sincs : beáll a bank érdekképviselőjének és vállalkozik arra a határtalan tolakodásra, hogy beleártsa magát Magyarországnak és egy részvénytársaságnak egymás közt folyó szerződéses ügyébe. Válságosnak a helyzetet mégsem ismerem el. Kormányunk útja, kötelessége, tennivalója, szabva van. Megkísérelni Badeni-féle kiegyezést a Széll-formulával a az önálló rendelkezés alapján. Ez az első lépés. Ezt már meg is tette. A dolog fönnakadt, mert Ausztria a bankügy miatt nem vállal viszonosságot. Az akadály tehát a bankügy.. Jól van. Ám a bankügy csak egyik alkatrésze a kiegyezési komplexumnak, de nem föltétele. Ezt az akadályt tehát félre lehet tolni a kiegyezés többi részének minden sérelme nélkül. Rajta hát! Távolítsák el az akadályt. Mi fölállítjuk a magunk bankját; ők is állítsák föl a magukét. Azonnal tárgytalanná válik ez a vita. Az alku pedig folyjon tovább. Új ütközési pont lesz a fogyasztási adók átutalása. Helyes. Ezt is el kell hárítani. Önálló rendelkezéssel nem kényszeríthetünk Ausztriára közös dolgokat. De önálló rendelkezéssel megszüntethetjük a fogyasztási adók közös rendszerét. Ez tiszta sor és egyszerű eljárás. Fölállítjuk a fogyasztási vámvonalakat s minden polgár adózni fog a maga hazájának. Nem rontjuk, csaljuk többé egymást s élhetünk pompás békességben, mert ez a vitaanyag is megszűnik. És folyjon az alku tovább. Önrendelkezési jogunk alapján alkalmazkodunk 1903-ig a vámunió tarifáihoz. Ez ugyan savaskarika, de így rendeli a paktum. Itt is csak viszonosságot várunk Ausztriától. Ha megadja , szent a békesség. Ha nem adja meg, elhárítjuk a fő békességnek ezt az akadályát is. Vagyis megszüntetjük a vámuniót és meghúzzuk a közbenső vámsorompókat. Ekkor aztán megkínáljuk Ausztriát egy becsületes, testvéries, legtöbb kedvezményes szerződéssel. Ha rááll: éljen a béke ! Ha nem, megállapítjuk az autonóm vámtarifát, helyesebben: alkalmazzuk azt a tarifatörvényt, melyet Ausztria is elfogadott s mi is elfogadtunk. Tehát ezen a téren is kikerüljük a háborúskodást. Aki híve a pragmatika szankczióinak , csak ilyen politikát követhet. Mert ez az alaptörvény kizárja a háborús állapotot Magyarország és Ausztria között , mert a fő békesség köztünk csak úgy tartható fenn, ha gondosan elhárítunk minden vitaanyagot és békeakadályt. Ne beszéljünk tehát válságról, Széli lemondásáról és egyéb mendemondáról. A helyzet kulcsa a paktum. Ezt kell foganatosítani. Ha nem lehet, vizsgálni kell az okát. Ha ezt megtaláltuk, el kell az okot távolítani. Nem Széli az ok, mert amihez ő ragaszkodik, ahhoz a nemzet és a király is ragaszkodik. Tehát Széllnek távozni nem lehet. Az ő távozása végzetes komplikácziókra vezetne. Hanem távozni kell azoknak. Mi az ? Elsősorban a bankközösség. Hát távozzék és jöjjön az önálló bank. Másodsorban a fogyasztási adóközösség. Hát távozzék az is és jöjjön az önálló fogyasztási terület. Harmadsorban a vámközösség. Isten nevében távozzék az is. Hadd jöjjön a vámsorompó, így béke lesz. Akarjátok-e föntartani a Habsburg ház számára a monarchia két államának együttes és közös birtoklását az 1723. évi 1., 2., 3. t.-cz. értelmében ? Én akarom. Mivel akarom, tehát keresem a jó békesség föltételeit Ausztria és Magyarország között. Mert ha jó békességben élünk , a két állam szövetsége értékes. De ha háborús állapot van köztünk , szétmállik az együttbirtoklásnak előbb az elve, azután a ténye. Béke pedig csak úgy lehet, ha megszűnik a természetellenes gazdasági közösség. Bariba Miklós. Szerkesztőség: Teréz-körút 19. sz. Előfizetési ár: Iliés: IS III 6 ° Sí. Egyes szám ára:he,yben 4 krvidéken Skr. Kiadóhivatal: Teréz-körút 19. s 7 Lapunk mai száma 24 oldal.