Magyarország, 1899. július (6. évfolyam, 179-209. szám)

1899-07-01 / 179. szám

MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1899. SZOMBAT, JULIUS 1. VI. ÉVFOLYAM 179. SZÁM Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megnyitása iránt lehetőleg gyor­san intézkedni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldése fönnakadást szenvedjen. A bank-kérdés: Budapest, június 30. II. A bank-kérdésről szóló első czikkem­­ben megemlítettem, hogy 1869-ben a Deák-párt által kiküldött országos bizott­ság azt írta jelentésében, hogy az ide­gen országban székelő bank ennek az idegen országnak piacza, ipara és keres­kedelme által vezéreltetik. A közös banknak székhelye Bécs ; a bank egy idegen részvényesekből álló közkereseti részvénytársaság, melynek részvényesei részben osztrák, részben pedig bajor polgárok, és így részben nem tartoznak a monarchia egyik álla­mának kötelékébe sem. Ez az idegen részvényesekből álló, idegen országban székelő, részvényesei­nek érdekeit megvédeni tartozó és ezeket szolgáló magánrészvénytársaság tartja ke­zeiben Magyarország hitelügyeinek szálait. , Okos dolog-e, hazafias dolog­? egy idegen részvénytársaságra bízni az egész ország anyagi helyzetét ? Okos dolog-e, hazafias dolog-e föltétlen urává tenni az országnak­ a közgazdasági téren egy ide­gen részvényesekből álló társaságot, a­mely tönkre teheti az országot akkor, a­mikor akarja, minden kinevezett alkor­mányzók, helyettes alkormányzók és kor­mánybiztosok daczára ? Nem akarok rámutatni arra az egyet­len válaszra, mely e kérdésekre adható ; megadja a választ minden elfogulatlan magyar elme. És a válasz csak egy lehet: az, a­mely nekünk ad igazat, nekünk, a függetlenségi és 48-as pártnak, a­mely harminc­két év óta követeli az önálló nemzeti bank felállítását. Az Osztrák-Magyar Bank mint részvény­­társaság szükségszerűleg nyerészkedésen alapszik, nem tekintheti a közérdeket annyira mérvadónak, hogy határozatai­ban a közérdeknek elsőbbséget adjon a részvényesek­ érdeke fölött. Nemcsak természetes, de kötelesség­­szerű és szükségszerű az, hogy azoknak az érdekét mozdítsa elő, a­kik a társa­ságnak a pénzt adták, vagyis a részvé­nyesek érdekeit, — ezek pedig osztrákok és bajorok. Azon csodálatos alkotás folytán, melyet 67-es kiegyezésnek neveznek és a mely­ben nagyon sikeresen vitték keresztül Kolonics elvét, mely az volt, hogy adja­tok a magyaroknak formákat s a lénye­get vegyétek el tőlük, — a 67-es­ ki­egyezés folytán, mi vagyunk az egyetlen állam a világon, a mely nem bir önálló nemzeti bankkal, hanem olyannak pin­­czéibe halmozzuk fel az állam millióit, a­mely egy más országgal közös s a­mely mint közös szerv, nem elégítheti ki egy­formán a két állam érdekeit, minthogy ezek sokszor ellentétesek, így például határozottan érdekében volna Magyarországnak az ipart fejlesz­teni ; ha ezt nem teszi, rövid idő alatt tönkre fog menni, mert az egész vilá­gon minden közgazdasági tényező a nyerstermények árainak csökkenését idézi elő. De a­milyen határozottan érdekében volna Magyarországnak iparát fejleszteni, épp ily határozottan érdekében van Ausztriának meggátolni azt, hogy a ma­gyar ipar fejlődjék. Miképp lehetséges az, hogy e két el­lentmondó érdeket szolgálja ugyanaz a hitelforrás ? Magyarország kereskedését a külfölddel az osztrákok közvetítik, e közvetítés ér­dekében áll az osztrák kereskedelmi- és pénzvilágnak, miképp lehetséges az, hogy a közös bank a magyar kereskedelmet előmozdítsa és ezzel az osztráknak ártson ? Természetes, hogy a közös bank, mi­kor a két állam közgazdasági érdekei összeütköznek, annak az érdeknek ked­­­vez, a­melyből több hasznot ,tűz, már­pedig, a­mint megemlítettem első czik­­kemben, összes nyereségeinek kétharmadát Ausztriából veszi a bank és csak egy­­harmadát veszi Magyarországból. Abból, a­mit előadtam, világosan ki­tűnik, hogy lehetetlenség a közös bankra nézve a magyar ipart és a magyar ke­reskedelmet támogatni oly esetben, a­melyben ez az osztrákkal versenyez ; és minthogy ez az eset a hozzánk impor­tált iparczikk-mennyiség átlagos 80 szá­zalékánál előfordul, mert az összes be­hozatal 80 százaléka Ausztriából jön, ennélfogva a magyar ipar és magyar kereskedés föllendítésére édeskeveset tehet a közös bank, anélkül, hogy részvénye­seinek érdekét sértené. De tesz-e és tehet-e valamit az or­szágnak legfőbb termelési ága segítésé­ben , a mezőgazdasági hitelben ? Keveset tesz és nem is tehet sokat, mert egész szervezete kizárja a mező­gazdának szükséges hosszabb lejáratú hitelt . Így tehát sem a mezőgazdaság, sem az ipar, sem a kereskedés önálló­sítása és föllendítése ügyében nem veszi az ország a banknak oly nagymérvű hasznát, mint a­milyen hasznát vehetné egy nemzeti banknak. Sajnos és elvitathatatlan igazság az, hogy a mezőgazdasági hitel mostohája a közös banknak. Általánosan ismert tény az, hogy a mezőgazda-váltók nem bankképesek nála. A közös bank arra az elméleti elvre alapítja műveleteit, hogy hosszú lejáratú kölcsönt nem ad, tehát ilyen váltót sem fogadhat el. Az ipari és kereskedelmi váltók rövid lejáratúak, mert az ipar és kereskedelem évenként többször forgatja meg tőkéjét. Ellenben a mezőgazdaság csak egy évben egyszer forgatja meg, egész éven át folyik a befektetés. Az a tőke, a­mely így be van fektetve, kamataival s esetle­ges nyereségével csak egyszer egy évben (az aratás idején) szabadul föl. Tudjuk azonban, hogy Magyarország első­sorban mezőgazda-állam, és hogy a lakosság 75 százaléka ebből él. Nagyon terhes állapot tehát az, hogy az állam által szabadalmazott jegybank éppen azt a termelési ágat már elvi szempontból sem támogathatja, a­mely­ből az ország lakosságának 75 száza­léka él. E megjegyzésre a doktrinér bankelmé­let azt felelné, hogy egy önálló magyar nemzeti banknak is abból az elvből kellene kiindulnia, hogy ne kösse le hosz­­szabb időre tőkéjét. " A gyakorlat azonban ellentmondana e megjegyzésnek, mert kimutatná, hogy az iparczikkeket, melyeket az ipar, a keres­kedelem s a tőke behoznak Magyaror­szágba, a mezőgazdaságból élő lakosság veszi meg, úgy hogy ezeknél CTKK­M­SZ­ csak akkor szabadul föl tényleg, mikor a mezőgazdaságból élő lakosság fizet és fizetni képes , addig az érték csak látszó­lag szabadul föl és többször átmegy a bank kasszáján; tényleg az élvezett hitelért hitel igénybevételével, a lejáró adósságért új adóssággal, a váltóért ismét váltóval fizet a pénzt forgató iparos és kereskedő mindaddig, míg befektetett tőkéje föl nem szabadul, a­mi csak a tényleges fize­téssel történhetik meg, a tényleges fizetést pedig a fogyasztó és így a mezőgazda­lakosság eszközli. Mikor ? Akkor, a­mi­kor a saját tőkéje fölszabadul, így tehát oly banknak, mely Magyar­­országban dolgozó iparnak, kereskede­lemnek, tőkepénznek ad hitelt, a rövid lejáratú hitel csak teoretikus látszat, mert a véglebonyolítást a mezőgazda fo­gyasztó eszközli. Ebből a tényből kiindulva könnyen elképzelhető oly bankműveleti elmélet, melynek keretébe a mezőgazdasági hitel beillenék és ilyennek kellene lennie esszenczialiter a magyar nemzeti banknak. Abból, a­mit elmondtam, kitűnik, hogy az Osztrák-Magyar bank önhibája nélkül nem felelhet meg egy magyar nemzeti bank hivatásának, mert nem mozdíthatja elő kellőleg a nemzeti termelést, és ki­vált nem a mezőgazdaságot, a­mely kénytelen másod-harmadkézből kapni a hitelt azért, hogy beleilleszkedhessék az Osztrák-Magyar bank hiteladási kautéláiba, ezért oly drága a mezőgazdasági hitel, hogy a­ki rászorul, tönkre megy, mert sokkal nagyobb a fizetendő kamat, mint Szerkesztőség: Teréz­ körút 19. sz. Előfizetési ár:negyedévre esfész évre 3 írt 60 fer. 14 írt — ki. Egyes szám­ára: Kiadóhivatal: Teréz-körút 19. sz Lapunk mai száma 16 oldal.

Next