Magyarország, 1902. február (9. évfolyam, 28-51. szám)
1902-02-22 / 46. szám
Budapest, 1902. szombat, február 2. MAGYARORSZÁG Ladornéri Szmertnik Árpádné, szül. sárosfalvi és nádasdi bittó Irén fiatal úrnő, ki a vidéki társadalomnak egyik közkedveltségü tagja volt, a napokban a pozsonymegyei Sárosfán meghalt, férjét és kis árvát hagyva hátra. Az elhunytban Sághy Gyula udvari tanácsos, egyetemi tanár, orsz. képviselő és Sághy Kálmán dévai m. kir. erdőfelügyelő unokahugukat gyászolták, Szeredi Fatikay Rezsőné szül. Fekete Róza, a kolozsvári Nemzeti Színház volt tagja, e hó 20-án 26 éves korában hosszú és kínos szenvedés után Budapesten elhunyt. Temetése holnap, e hó 22-én, d. u. 3 órakor lesz a Főherczeg Sándor utcza 38. sz. a. gyászházból. Az elhunytban szeredi Vajkiy Rezső honvédelmi miniszteri segédtitkár, a magyar tisztviselők orsz. egyesületének igazgatója a feleségét siratja. — Uj honpolgár. Ma délelőtt tette le a magyar honpolgári esküt Halmos polgármester előtt Piatnik Rudolf, a nagyhirű bécsi és budapesti Piatnik-féle kártyagyárak tulajdonosa. A polgármester az eskütétel után szép beszéddel üdvözölte az új magyar honpolgárt, aki osztrák nagyiparos létére a magyar állampogárság kötelékébe lépett. — Elfogott tolvaj. A rendőrség elfogta Molevitz János 18 éves napszámost, aki Neufeld Bódog újpesti vegyeskereskedéséből 120 koronát érő holmit lopott. — Sikkasztó házmester. Reicher Béla 31 éves ékszerész, aki a Wesselényi utcza 54. számú ház házmestere volt, 800 korona házbér elsikkasztása után megszökött. A rendőrség körözi a sikkasztó házmestert. A Kriegmer-féle Separator csúz és köszvény ellen páratlan. Üvegje 2 K., kis üveg 1 K. A Rókus-kórházban 136 eset közül 129-ben teljes gyógyulást eredményezett. Főraktár : Korona-gyógyszertár, Bpest, Kálvin-tér. Kovács dr. kézpasztája (félhold védjegygyel valódi) 3 nap alatt minden kezet gyöngéddé és fehérré varázsol. Egy tégely 1.20 kor. Főraktár: Kovács dr. gyógytárs, Budapest, Gyár u. 17. »Toiletttitkok« kívánatra ingyen. Színházak műsora. Nemzeti Színház. Vasárnap délután: Rosenkranz és Güldenstern. Este: Kegyelemkenyér, Ahol mulatnak. _ M. kir. Operaház. Vasárnap: A denevér (először) Szover Ilonával. Népszínház. Vasárnap délután: Katalin. Este: Egy görbe nap. Viaszínház. Vasárnap délután: A dada. Este: A Gyurkovics-leányok. Magyar Színház. Vasárnap délután és este: Lotti ezredesei. EGYHÁZ. Mi az élet? A magyar kath. egyházi szónokok között Hock János neve kétségtelenül a legismertebb. Szónoklatai a fővárosban eseményszámba mennek. Nincs olyan nagy templom, hogy a közönség előre le ne foglalná, ha benne Hock szónokol. Ez évben kiválóan érdekes böjti cziklusát minden pénteken délután 5 órakor tartja. Mai beszéde is a főváros színe-javát vonzotta Kőbányára, ahol a közönség zsúfolásig megtöltötte a szép templomot. A beszéd bevezető részét, amely olvasmánynak is nagyon érdekes, bemutatjuk. Mi az élet ? Van-e olyan ember a világon, akinek még sohase jutott volna eszébe az a gondolat, hogy : mi ez az élet ? Azt hiszem, nincs ! Hiszen ez a kérdés a legkomolyabb valóság, amely minden értelmes lényt érdekel. Bizonyára mi is gondolkoztunk már rajta mindnyájan — számtalanszor. Sőt tovább megyek. A kérdésen törte a fejét világkezdete óta az egész emberiség. Nem csodálom. Hát vájjon mi iránt érdeklődjünk, ha önmagunkkal sem foglalkozunk ? ! A tapasztalat azt bizonyítja, hogy az emberek nagyon is sokat törődnek magukkal. Egész életükben úgyszólván mást sem tesznek, csak önmagukkal foglalkoznak. A teremtett nagy mindenségből nem is érdekli őket más, csak a mi életsorsukkal összefügg, vagy személyükre vonatkozik. Nincsen olyan földi halandó, aki a létező, összes teremtett dolgok között ne a saját személyét tartaná a legfontosabbnak, ne a saját érdekét a legelsőnek. A gyarló ember öntudatában ez a roppant mindenség, amely körülvesz bennünket és valami csodaszerű titokzatossággal nehezedik reánk, úgy tűnik föl, mint a mi lakásunk, amely csupán a mi hajlékunk, mint a mi éléskamaránk, amely egyedül nekünk van berendezve. Az egyéniségnek ezt az egyoldalú öntudatát már '#,jKmaeks21?nen látjuk Jahemtakoani- és a csínét-. nyi teremtés még alig látszik ki a földből, máris uralkodni akar. Minden az övé. Lefoglalja az egész világot. Csak az övé jó, az övé szép. Csak egyedül ő a tökéletes. Alig tud beszélni, máris vezetni akar mindenkit, rendezni akar mindent. Nemcsak ő maga foglalkozik folyton önmagával, hanem azt kívánja, hogy állandóan vele foglalkozzék az egész világ. Amilyen ez a gyermek kicsinyben, olyanok vagyunk mi nagyban. Mi is azt hiszszük, hogy mi vagyunk a világ középpontja. A tengely, amely körül forog minden. Mi is azt akarjuk, hogy velünk foglalkozzék mindenki, hogy minket bámuljon és csodáljon az egész világ. Sőt rossz néven veszszük, ha nem így van. Annyira megyünk elfogultságunkban, hogy saját életünket — vagyis önmagunkat — képesek vagyunk elképzelni az egész világ nélkül, de a világot minélkülünk nem. Ritka ember tud mélyen gondolkozni, még ritkább mélyre nézni. Sem az eszünket, sem a szemünket nem szeretjük valami nagyon megerőltetni. Mi is úgy okoskodunk, mint az a léha szivü ember a bölcseség könyvében. — Rövid és unalmas a mi életünk és nincs akit tudnánk, hogy visszatért volna az alvilágból. Jettek tehát, éljünk a jelen való jókkal és élvezzük gyorsan a mi ifjuságunkat. Drága borral és kenetekkel töltözzünk és ne múljék el tőlünk az idő virága. Koszorúzzuk meg magunkat rózsákkal, mielőtt elhervadnánk! így tévesztik össze sokan az élet ezélját az élet külső részleteivel, a lényeget a látszattal; a benső igazságot a külső alakkal. Odadobják kincseiket botorul egy pár színes üveggyöngyért, vagy csillogó tükördarabért mint a vad népek. Azt az igazi boldogságot, amit a szívnek benső összhangja és békéje adhat, feláldozzák silány gyönyörökért, amiket beteges idegrendszerük, vagy elpuhult érzékeik szomjúhoznak. Csak hogy az ilyen élet, nem élet! Ez csak látszata annak. Az ilyen ember csak az értékeknek lánczra vert rabszolgája. Gömvedezve hordozza bilincseit és ha élete célját kérdezed tőle, vállat von. Maga se tudja. Igaza is van, mert az elzüh és sohasem lehet életezés. Hogy mi ez az élet? Miért vagyunk a világon? Mi lesz velünk, ha meghalunk? Mindezek a dolgok őt nem érdeklik. Előtte csak olyan nevetséges kérdések, amikkel nem érdemes foglalkozni. Halljátok?! Nem érdemes! Ugyan?! Hát mi van egyéb érdemes a világon! ? Kezdve a népek szent könyveitől, a modern korszaknak legújabb drámájáig, minden lapon az emberi élet örök problémája lép elő. Az ó- és új világnak összes művészeti emlékei és irodalmi alkotásai csak a mi eredetünket, szenvedélyeinket és a jövő életbe vetett reményeinket állítják szemünk elé. Tudomány, bölcsészet, irodalom, vallás, művészet, rmód mind csak az emberrel foglalkoznak! Sőt állítani merem, hogy itt közöttünk nincs olyan ember, aki tanulmányainak, szomorúságának egyegy mélyebben érző, magányos pillanatában se gondolt volna reá . Hogyan is lesz majd akkor, mikor én nem leszek ? Fogok-e élni a síron túl is ? Hallom-e majd, ha hívnak? Látom-e azokat, akiket szerettem valaha? Nagy talány ez, amelyet megfejteni csak mélyreható bölcseség képes. Sőt magában véve ez sem. A templom és az áldozati oltár is kell hozzá! Ezért fordulok én is Istenhez, hogy mikor az élet nagy titkáról elmélkedem, világosítsa fel gyarló értelmemet, hogy meggyőzhessetek benneteket, hogy az élet forrása nem a tehetetlen anyag, hanem a leírhatatlan isteni erő, akiben élünk, " vagyunk "és mozgunk. Ezt fogom kifejteni, merült abban a fölterjesztésben, amelyben a közgyűlés fölsorolta, hogy milyen áthárított terhei vannak a fővárosnak, a tanács nem tartja igazságosnak. A közgyűlés már 1898 ban megállapította a pénzügyi programmot, amely alkalmas lett volna a főváros halainak orvoslására. Amit a programmból önkormányzati hatáskörben megvalósíthatott, a város azt megtette. Megcsinálta az új vízvezetéki szabályrendeletet, a burkolási szabályrendeletet, a városrendező szabályrendeletet, behozta a biczikliadót s rendezte a többi illetéket. A programainak két legjelentékenyebb pontját a város nem valósíthatta meg. Az iskolaadóra vonatkozó határozatot a kormány nem hagyta jóvá, a progresszív községi jövedelmi adóra vonatkozó határozatra pedig a pénzügyminiszter még ma sem válaszolt, noha a város többször megsürgette. Nem felelt a miniszter a városi tűzkárbiztosító-intézet fölállítására, a tűzoltói járulékok kivetésére és a hirdetésügyre vonatkozó közgyűlési határozatokra sem. A leghatározottabban tagadja a tanács a miniszternek azt a vádját, hogy a községi pénzeket rendeltetésüktől elvonják. A főváros a törvényesen megállapított büdzséiben lévő tételeket mindenkor szabályszerűen használta föl, s nincsen a büdzséiben egy tétel sem, amelyet törvényes rendeltetésétől elvontak. A főváros háztartásának a rendezésére itt van a legvégső idő. A tanács nem is akar tovább polemizálni, hanem kötelességszerűen azonnal a munkához fog. Tételenként átvizsgálja a költségvetést, hogy redukáljon mindent, amit a törvényes korlátok között leszállítani nem lehet. Emellett számít a tanács az állam támogatására is. Ha a legszigorúbb takarékosság alapján revideált költségvetés nem segít, s az államtól nem kapja meg a város a támogatást, amelyet jogosan és méltányosan elvárhat, akkor a fővárosnak a polgárságra kell appedálnia, s a tanács föltétlenül bízik a polgárság áldozatkészségében, hogy nem engedi Budapestet válságba jutni, a Katolkus-kör Budán. Demecztey Mihály dr. elnöklese mellett a Budai Katolikus Kör” czimen új egyesület alakult. A kör czélja, hogy a budai oldalon lakó katolikusok szellemi, társadalmi és anyagi érdekeit előmozdítsa s a katolikus hitéletet a közművelődéssel és összetartással fejleszsze. Az új egyesületből a politika fel van zárva. Embercsont-lelet. A székesfővárosnak a Lipótkörúton most fölépíett házai telkén emberi koponyákat és csontokat találtak, amelyeket a tanács beküldetett megvizsgálás végett az embertani intézethez. Egyesületi alapszabályok jóváhagyása. A belügyminiszter a Nemzeti Zenede és a Budapesti Torna Club módosított alapszabályait, valamint a IX. kerületi iparosok, kereskedők és gazdák körének s a Polo-Clubnak most bemutatott alapszabályait jóváhagyta. FŐVÁROSI ÜGYEK. X Alapítvány özvegyeit részére. Néhai Pósch francziska alapítványt tett, olyan állami és fővárosi tisztviselők özvegyei részére, akiknek kiskorú gyermekeik vannak. Az idén három dijat adnak ki az alapítvány kamataiból, egyenkint 78 korona 12 fillércben. A kérvényeket márczius 1-éig kell a székesfőváros tanácsához czimzellen, annál az elöljáróságnál benyújtani, amelynek területén az illető kérvényező lakik. • Válasz a büdzsét-leiratra. A tanács tegnapi ülésén tárgyalta, hogy milyen választ adjon a belügyminiszter büdzsei leiratára, amelyben olyan szigorú kritikával illette a főváros gazdálkodását. Jelentésében tagadja a tanács, hogy a főváros pénzügyi bajainak a város gazdálkodása az oka. A mai pénzügyi helyzetet Budapest naprarányú fejlődése okozta, azok a nagyszabású közintézmények, amelyeket a fejlődés következtében végre kell hajtani. Minden közmunkát a kormány előzetes jóváhagyása után, sőt gyakran a kormány sürgetésére hajtottak végre. Másrészt minden új törvény és rendelet újabb terheket hárított a közigazgatásra. A miniszternek azt a vádiót, hogy a f óváros egész gondoskodása ki SZÍNHÁZ, művészet. — (Nemzeti Színház.) Verejtékes estéje volt tegnap a színpadnak, nézőtérnek egyaránt. Hallottunk mi már súlyos igazságokat, kemény leckéztetést elégszer a színpadról, tükröt tartottak elénk, melyből megrettenve láttuk a magunk és korunk hibáit, hisz ez a mai színház való hivatása. De egy előttünk teljesen ismeretlen, idegen, érdektelen világ nyomorúságát, szennyét látnunk — fölösleges, legföljebb az irodalmi érdekességgel menthető, így Turgenyev drámája aligha él hosszú ideig: a Kegyelemkenyér, e sötét jellemrajz, melynek sem hősét, sem mellékalakjait soha e földön megérteni nem fogjuk. — Barabás Ábel eredetiből fordította a darabot folyékonyan és értelemmel; az eredetiben, melyet azonban sehol Európában nem játszanak, Kuzovkin nem hal meg, hanem elfogadja lányától a tízezer rubelt, s a derék szomszéddal, aki berugatta, elhitetik, hogy csakugyan hazudott, mikor Olga atyjának mondta magát. Gál Gyula buzgó igyekezettel tanulta meg a szerepet , de a tanulás e munkáját, a jellem egyes vonásainak színészi szintézisét azon nyersen mutatta be sok helyen. E tudatosság árt az alakítás hitelének, miután magának a jellemnek már a priori nem volt semmi hitele. Siránkozása gyötrelmessé tette az estét, pedig rajta nyugodott az egész darab sorsa. Mi szeretjük a gondolkodó színészt, s Gál kétségkívül ilyen. De a színpadon kész munkát akarunk látni, nem készülőt. A lerészegedést kitűnően játszotta, de kitörésében nem erő volt, az egyszer életében fejet fölemelő féreg ösztönszerű életereje, hanem rekedt czivakodás. Iván ii erősen jellemzetes orosz gavallér, Mszeghy, bájos, költői, mint mindig, ahányszor látjuk. Persze ez ritkán történik, e kitűnő művészpó,i. Bor ,Bétran, sem Aittharot^A többi. '