Magyarország, 1902. június (9. évfolyam, 130-154. szám)

1902-06-01 / 130. szám

Budapest, 1902. vasárnap, junius , MAGYARORSZÁG megbontására törekszik, és hogy azokat a fő­­herczeg igyekezetükben támogatja. Igen alapo­san beavatott helyről most azt közük velünk, hogy a trónörökös környezetében ezek a híresz­telések a legkínosabb feltűnést keltették. A tény az, hogy a trónörökös Ábel nevű gyóntató­­atyát nem is ismeri, és ilyen alapos a czikk­­nek többi informác­iója is. A trónörököst a legutóbbi eseményekből kifolyólag sokfelől érte támadás, de az igazsággal homlokegyenest ellenkező dolgokat még­sem volna szabad róla világgá bocsátani. Elvégre a feherezeg a mo­narchia trónjainak várományosa és éppen ezért nem szabad róla feltételezni, hogy befolyását oly irányban érvényesítené, melyben ellenke­zésbe jutna az uralkodó­ház fejével, Magyar­­ország jelenlegi királyával és Ausztria császá­rával. Forrásunk állítása szerint a feherezeg nagy figyelemmel kíséri a politikai eseményeket, azokról igen alaposan tájékoztatva van, de nem érvé­nyesítette még befolyását oly irányban, melyben az alkotmányos tényezőkkel ellenkezésbe jutott volna. Legkevésbbé áll az, hogy a feherezeg a Vatikán érdekében ismételten érvényesítette volna a befolyását. Erre vonatkozólag közükt velünk, hogy a legutóbbi években éppen az osztrák-magyar monarchia volt az, mely az ösz­­szes hatalmak között a Vatikánnal szemben a leggyakrabban tudta érvényesíteni a maga állás­pontját, ami bizonyára nem vall arra, hogy a főherczeg az osztrák-magyar monarchiát a Va­tikán hatalmi befolyása alá terelte volna. Budapest, május 31. Megsemmisített mandátum. A kir. Kúria I. választási tanácsa Paiss Andor elnök­lete alatt ma délelőtt hirdette ki ítéletét a dr. Baross János csongrádi képviselő mandátuma ügyében. A Kúria a csongrádi választást megsemmisítette, Baross János képviselő aktív és passzív választói jogát egy évre felfüggesztette és kötelezte a vizsgálati költségek üzetésére. A vizsgálat összes iratait, Hegyi Antalra vonat­kozólag is, átteszik az igazságügyminisztérium­­hoz, mert Hegyi Antal ellenében is olyan cse­lekmények nyertek beigazolást amiket a törvény értelmében meg kell torolni. Az ítélet indokolása szerint a Kúria beigazoltnak­ látta, hogy Fekete Lajos, Kaszanicsky Dénes és Szlávik János álürügyek alatt rendeztek olyan lakomákat, amely lakomákat nyilván Baross János megválasztása érdekében rendeztek s ezeken a lakomákon, amelyeken Baross is részt vett korteskedések folytak. Világos, hogy e lakomá­kat a képviselő költségére és beleegyezésével rendezték azért, hogy a választókat Baross János javára megnyerjék. A vizsgálat kiderítette azt is, hogy Baross János maga is befolyásolta a választókat. A csehek obstrukc­iója. Bécsi tudósítónk jelenti: A csehek elhatározták, hogy a minisz­terelnöknek az osztrák képviselőház munka­rendjére vonatkozó indítványát csak az esetben fogadják el, ha a vasú­ti menetjegyek megadóz­tatására vonatkozó törvényjavaslatot most leveszi a napirendről. A többi pártok azonban nem támogatják a csehek ezen akc­ióját és így nem lehetetlen, hogy már a mai ülésben megkezdik a csehek az obstrukcziót. Körber terve az, hogy az obstrukcziót tűri, de nem hívja össze a tar­­tománygyűléseket, ami által különösen a cseh képviselőkre nézve igen kellemetlen helyzet állana be. A Reichsrath ülései­ Bécsből jelentik: A képviselőház folytatja a gabona-határidőüzlet eltiltá­sáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Peschka vezérszónok (pro) azt mondja, hogy az agráriusok alkalomadtán kényszeríteni fogják a kormányt, hogy a törvényjavaslatot ő­felsége szentesítése alá ter­­jeszsze. Izzóvá teszi a károkat, amelyeket a határ­időüzlet a mezőgazdaságnak okoz és tagadja, hogy a határidőüzlet megszüntetése tönkretenné a gabona­­kereskedőket. Pártjának élénk helyeslése között c­á­­folgatja Auspitz tegnapi állításait, panaszkodik a parasztság és a mezőgazdaság elhanyagolása miatt, holott az iparért minden lehetőt megtesznek, azután a Magyarországgal való kiegyezésről beszél és kö­szönetet mond a miniszterelnöknek nyílt és erős szavaiért, amelyet tegnap az urak házában mondott. Csak azt kívánja, hogy a kormány Magyarországgal szemben tovább is maradjon meg azon az álláspontom idáig és ne tovább! (Élénk helyeslés.) Ploj előadó zárószavában védelmébe veszi a földmivelésügyi minisztert és Beck báró osztály­­főnököt a vita folyamán ellenük elhangzott támadá­sok ellen és pártolja a bizottság véleményét. Iro kisebbségi indítványával szemben. A ház 178 szavazattal 10 ellenében elhatározta, hogy megkezdi a határidő üzletre vonatkozó javaslat részletes tárgyalását. (Élénk tetszés és taps.) Tár­gyalás alatt vannak az 1., 7. szakaszok. Ize beható indokolás mellett módosítást nyújt be az 5. §-hoz. Az urakháza folytatja a költségvetés részletes tár­gyalását a pénzügyminisztérium fejezeténél. A feje­zetet rövid vita után elfogadják és azután vita nél­kül megszavazzák a kereskedelmi és a vasútügyi minisztérium előirányzatát. A földművelésügyi minisz­térium fejezeténél felszólal Orsini-Rosenberg gróf, aki az állami lótenyésztésre előirányzott összeget nem tartja elégségesnek és rendszeres eljárást ajánl a lótenyésztési anyag beszerzésénél. A földmivelés­ügyi minisztérium fejezetét azután elfogadják és tárgyalás alá veszik az igazságügyminisztérium feje­zetét. Lamaseh udvari tanácsos a katonai büntető eljárás reformjának sürgős szükségességét hangoz­tatja, majd behatóan foglalkozik a kevés híján száz esztendős polgári büntetőtörvénykönyv egyes elavult rendelkezéseivel és különösen a halálbüntetés meg­szorítását és a büntetések végrehajtásának javítását ajánlja. Az ülés további folyamán Klein osztályfőnök be­hatóan foglalkozik a Lammasch által érintett kérdé­sekkel és különösen kiemeli azt, hogy zsengekorú bűnösökkel szemben a büntetés végrehajtása körüli eljárás javítására különös figyelem fordíttatik. Erre az igazságügyminisztérium fejezetet elfogadják s az előadó indítványára áttérnek a költségvetés és pénz­ügyi törvény harmadik olvasására. Több bizottsági pótválasztás megejtése után a nyilvános ülést be­­rekesztik és azután zárt ülésen — hir szerint — egy immunitási esetet tárgyalt a Ház. Visszavont peticzió. Nagybecskereki tudósítónk jelenti, hogy a gróf Karátsony Jenő mandátuma ellen beadott peticziót a kérvényezők a módosi közjegyző előtt mai napon visszavonták. Rákóczi-leány túlbuzgóságában. Most már csak egy vágya volt a szép Renéenek: hogy férje által egészen kieviczkéljen a Veres, tengerből, vagyis a nagyon szapora Roth-család környe­zetéből. Simán Feri tetszett neki, tetszett Rá­kóczi papának is, mert ha meg is bukott Simán a választáson, a szeszgyárosnak volt annyi szi­matja, hogy az életrevaló fiúban a jövő embe­rét megsejtse, főleg ha az após aranyai fogják megvilágítani az útjait. A dolog hamar rendbe jött a Rákócziak és Simon között, de a ravasz Feri, Biri néni miatt, azért sokáig­ titkolta az eljegyzését. Egyedül ő tudta, minő mély, szenvedélyes lángot gyújtott ő fel Harmatossynénak harmincz évig érzé­ketlen szívében. Ügyesen szította ő ezt a lán­got a választásokig, de most, hogy Biri nénire többé szüksége nem volt, azon igyekezett, hogy ez a lobogó tűz úgy aludjék ki, hogy őt meg ne perzselje. Lassan kint, kíméletesen akart visszavonulni, meg akarta tartani Biri néni jó­akaratát a jövőre is (hiszen nem szűnt meg a főispán húga lenni!), de a szerelméből többé nem kért. Könnyebb azonban a tüzet felgyúj­tani, mint eloltani. Simán kimértsége, hideg­sége csak annál hevesebb szerelemre gyúj­totta Biri nénit, úgy érezte­ magát, mint a gyerek, kit hetekig hitegetnek egy játékszerrel és mikor már kinyújtja érte a kezét, akkor kapják el előle. Biri néni nem akarta, nem tudta elhinni, hogy örökre elvesztette Simán Ferit, szerette volna meggyilkolni azokat, kik a szép Feri el­jegyzését, mint biztosat említették. Kínos napokat, álmatlan éjeket töltött el Harmatossyné. Egyre írogatta Simánnak az an­gol illatszertől áradó tévé­kéket, hívogatta, csa­logatta, de az ügyes Simán mindig talált ki­búvót és Biri néni szívét még mindig a remény és kétség között hagyta. Végre maga is belátta, hogy végeznie kell, és midőn egy napon Biri néni Feri bujkálása által a végletekig űzve minden óvatosságról, női büszkeségről megfe­ledkezve a lakásán kereste fel Ferit, hogy tőle magyarázatot kérjen, Simán a falhoz szorítva bevallotta, hogy igen, vőlegény. Lesújtva a bá­nattól, félőrülten ért haza a vármegyeház ki­rálynője. Bezárkózott a szobájába, hogy áten­gedhesse magát fájdalmának, de ott keserves meglepetés várta őt. Intés egy budapesti divat­­c­égtől, hogy beperelik, ha 2000 koronás szám­láját ki nem fizeti. Tudta ő, hogy ennek jönnie kell, mert hiszen több mint egy év óta hitegette már a c­éget fizetéssel, de ez az intés azért most kétszeresen sújtotta. Rémes álmok kínoz­ták ezen az éjjelen ama rövid perczek alatt, mikor a sírástól, bánattól elcsigázva, kissé el­­szenderedett. Sáppadtan, megtörve, könnyek között találta őt másnap reggel váratlanul meg­érkezett férje. Bertalan úr sem volt jókedvű, sőt inkább nagyon is gondtelt, de «lelkem Bicikéjének» palástolhatatlan szenvedése mégis megijesztette. — Mi történt »lelkem Bicikém« ? — kérdezte olyan gyöngéden, aggódva, hogy a feleség alkal­mas pillanatnak tartotta bevallani a 2000 ko­ronás adósságot. De nagyon csalódott, mert a pár perc­c­el előbb gyöngéd, aggódó Bertalan éktelen dühbe jött. — »Mit ? 2000 koronát fizessen ruhákért ? De honnan ? Tudja-e Biri (most már nem volt »lelkem Bicikéje«), miért jött ő be Kolozsvárra? Mert minden fillér pénz nélkül van. Négyezer koronás kölcsönt akar megkötni, hogy mozogni bírjon a gazdaságban. Ki tudja, sikerül-e és ha sikerül is, a nehezen megszerzett drága pénznek a felét adja ő oda szabókontóra? Soha! Biri még sohasem látta az ő türelmes férjét ennyire magánkívül. Öklével nagyokat csapott az asztalra, vérpiros lett az arcza és rekedt hangon kiabálta­m — Aztán vége legyen már egyszer a bolond­ságaidnak. Értettem még, mikor fiatal voltál, de egy vén asszonynak mi az ördögbe az a sok eztezoma! Vén asszony! Bertalan először életében ne­vezte «lelkem Bicikéjét» vén asszonynak! Ez a két szó végleg megsemmisítette Harmatossynét. Tehát igaz ? ! Simonnak nem kell, mert vén asszony. Bertalan durva hozzá, mert vén asszony ! Vége. Mit keressen ő még e földön? Szere­pét eljátszotta; az élet színpadán nincs többé számára hely... • Hosszú, bánatos töprengés után elhatározta, hogy meghal. De úgy akart meghalni, hogy «a hittelen» tanúja legyen végperczeinek és szánja őt. Nem akarta a prózai méreghalált, a borza­­dalmas golyótól is félt, de meghalni mint Ophélia, fehér ruhában habok által vitetve a fűzfák alatt: ez megfelelt neki. Talán azért is választotta a halálnak ezt a nemét, mert tudott úszni és homályosan megvillant az agyában, hogy azon esetre, ha megbánná tettét, kiúsz­hat , aztán jó úszó Simán is! Oh, minő édes lenne általa mgmentetni! És ki tudja, nem indul-e meg Simán szive az ő öngyilkossági kisérlete által és nem mond-e le házasságáról ? Mivel Biri néni tudta, hogy Rákóczi kocsija minden délután hat órakor kiviszi Simánt va­csorára a szeszgyáros villájába, melyhez a malomárok melletti út vezet, ő már fél hatkor ott volt fehér ruhába öltözve a malomárok melletti kocsi­ uton, mely nagyon néptelen volt rendetlen. A viz szélén leült egy padra és várt. Kis félóra múlva csakugyan, közeledtek a város felöl a szeszgyáros jól ismert szürkéi, a hintó ernyője fel volt húzva a nap ellen. Mikor a kocsi már elég közel volt, hogy a kocsis Biri nénit láthatta, Harmatossyné hirtelen felugrott­­ a padra és onnan éles kiáltással a vízbe vet 3

Next