Magyarország, 1904. január (11. évfolyam, 1-27. szám)
1904-01-01 / 1. szám
MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1904. JANUÁR 1. PÉNTEK. XI. ÉVFOLYAM I. SZÁM. ? ■■■aal—— —— ii—^—■■■■..1.1. ■ ■iii.r.z. . i ini ír Wi.. Előfizetési ár: negyedévre 7 Korona, egész évre 28 Korona. Főszerkesztő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Teréz-körút 19. szám Egyes szám ára helyben 8 fillér, vidéken 10 fillér. Holló Lajos, Hirdetések nonparaille számítássá.!lliszavás szerint. Tisztelettel felkérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni, nehogy a lap szétküldése fennakadást szenvedjen. 1903. Budapest, deczember 31. Az idő nem áll meg soha. De az ember meg-megáll, miként a hab is megáll olykor a Duna tükörén. És az álló ember visszatekint a megfutott pályán. A bölcs visszatekint, hogy tapasztalatokat gyűjtsön. A szív is visszanéz, hogy emlékei gyarapodjanak. Az év lezárásával könyvek, események, csalódások záródnak le és mérlegkészítésbe merül az ember. A nemzeti életnek is van mérlege. De számművelet nem ad arról biztos képet. A nemzeti szervezetben inponderabiliák is működnek. Láthatatlan valóságok ezek és a sulyjok le nem mérhető. Aki nem veszi őket figyelembe, útvesztőbe kerül a nemzeti mérleg készítésénél. Lassankint a matéria hívei is kezdik észlelni a láthatatlan valóságokat, de hogy ki ne essenek a fizika kerékvágásából, elkeresztelik energiáknak. Hát legyen energia. Fődolog, hogy van. Létezik, cselekszik, vonz, taszít, formál. És ha ezen működés megfigyelése mellett tekint valaki vissza a megfutott évre, a vigasztalásnak kátforrása nyílik meg előtte. Sokat fecsegnek gazdasági károkról és valamennyi kárt a nemzeti küzdelem nyakába varrják. És sokat beszélnek arról a hátramaradásról, melyet a törvényhozási munka szünetelése okozott. Azonban senki sem mutatta ki a károsodást. Ellenben tény, hogy terményeink tisztességes árban keltek el, lovainkat, szarvasmarháinkat, sertéseinket elkapkodták a piacokon ; a kamatláb csökkent; a hitelviszonyok nem romlottak ; a földbirtok ára emelkedett; a gyárüzemek növekedtek és értékeink irányában a külföld bizalma nem rendült meg. Ilyen a károsodás mérlege. Ami pedig a törvényhozási munka szünetelését illeti: hát végigfutom elmémben a szabadelvű kormányok és többségek huszonnyolc éve alatt létrehozott alkossal és egybe vetve a jót a rosszal, ki merem mondani, hogy jobb, ha a törvényhozás tétlen, mintha azt műveli, amit eddig művelt. Ezt a korszakot a törvényalkotási láz jellemzi. A quantitás elijesztően nagy. Szent István óta Kossuth Lajosig alig jött létre több törvény, mint ezen korszak alatt. Hanem a qualitás még ijesztőbb. Csupa kontármunka: fordítás, átültetés, majmolás. Nemzetünkre szabták más nemzetek szükségét és a magunk vágyát más népek alkotásaival próbálták kielégíteni. Nem egyéb ez, mint erdő helyett pálmakultúra , kenyér helyett angol teasütemény. Különben nem igaz, hogy a törvényhozási munka szünetelt. Ebből csak annyi a valóság, hogy nem hoztak rossz törvényeket. De szünet a munkában nem volt. Mert tagadom, hogy a parlament munkájának egyedüli czélja a német jogrendszernek magyar paragrafusokba való átültetése volna. Eszméknek fölvetése, gondolatoknak érlelése, aspiráczióknak gondos elhintése, a nemzet érzelemvilágának ápolása és a talaj fölszántása az eljövendő termékenység számára: ime, urak, ez is törvényhozási munka és pedig értékesebb a beruházási kölcsönnek hebehurgyán készült elköltési tervénél. Mi volt most egy éve a munkaprogramm ? A katonai létszám emelése, az udvartartási költségek megszaporítása, új ágyuk beszerzése, a beruházási kölcsön elköltése és az állami tisztviselők fizetésének rendezése. Ez a programm évenként kerek összegben ötven millióval terhelte meg hazánk költségvetését. Van ebben olyan teher is, melyet a Az életszükség kemény parancsa ró a nemzetre. Ilyen teher a tisztviselők fizetésrendezése. Ezt nem is akadályozta a küzdő ellenzék, sőt többször felhívta a kormányt annak letárgyalására. De nagyobb része a tervbe vett új tehernek istentelenül kegyetlen. Lehet-e munkaszünetnek nevezni azt a munkát, amelylyel a küzdő ellenzék istentelen terheket hárított el a nemzetről ? Való igaz, hogy a kormány és pártja nem dolgozott. Ez a csapat úgy nézett ki, mint a viseltes csizma. Hol a sarka vált le, hol a talpa. Meg is fejelték, szárat is varrtak hozzá. Folt hátán folt. Szakad a czérna után. A pocsolya vize belemegy, hidegtől meg nem oltalmaz, formájából kiment. A vagabund nótája illik rá: »Lyuk hátul elöl, lyuk mindenfelől.« Hát igaz, ez a szánalmas csizma nem teljesített feladatot. Azonban a munka nem szünetelt. Ott van a Napló, melynek tartalmát letagadni nem lehet. Agyonbeszélés folyt, vetik oda könynyedén. Nos, igen , az osztrák rendszer agyonbeszéltetett. Nem támad az föl többé. Ezek a beszédek fölnyitották a nemzet szemét. Kell-e ennél nagyobb eredmény ? A nemzet lát. Megkülömbözteti a salaktól az erezet. Jól jegyezzétek meg: mindenkit lát. Most már tudja, hogy »hány hét, két hét.« Szemfényvesztést vele többé űzni nem lehet. Sohasem hiszi el többé, hogy az osztrák politika neki javára szolgál. El van határozva minden intézményét magyarrá tenni. Rátalált önmagára. Saját kezébe kívánja venni saját sorsát. Nemzetünk ebben az évben lett nagykorú. Történelmünk kereke megfordult ebben az évben. Előtérbe lépett a népakarat. Felszínre került a nemzeti érzés. Megizmosodott a magyar faji öntudat. Harczba szállott a magyar nyelv és követeli igaz jogát. Nincs nagyobb érdek és nincs természetesebb kötelesség, mint küzdeni, ha kell, elvérzeni ezen jogért. A nemzet legszélesebb rétegeiből kiáltás hangzik felénk. Apák, anyák, gyermekek szívszorongással ölelik keblükre a magyar nyelvet. Nyelvünk szent joga átment a nemzet vérkeringésébe. Más érzés nem hevít, más vágy nem lángol, más szenvedély nem viharzik, csupán csak az, hogy győzzön a magyar nyelv! Ebből áll az elmúló évnek eredménye. Ez pedig a legnagyobb eredmény. Mert a nyelv a mi mindenségünk. A nemzeti elmének ez a leglényegesebb produktuma. Gondolatainknak, bölcseségünknek, képességeinknek, sajátságainknak ez a tükre. A nyelv a nemzetnek büszkesége, kincse, becsülete. Ránk erőszakolni egy idegen nyelvet annyi, mint megalázni büszkeségünket, meghamisítani a nemzeti életnyilvánulás igaz gyöngyét és foltot ejteni becsületül.ökön. Ezt az igazságot látta meg a nemzet ebben az elmúló évben. Mihelyt meglátta, meg is ragadta. Az életerő szívósságával ragadta meg. És nem bocsájtja el többé, hanem győzelemről győzelemre viszi. Nem meddő volt tehát az elmúló év, hanem a nemzeti érzéseknek és igazságoknak termékenységben gazdag éve. Bartha Miklós. Lapunk mai száma 32 oldal. A válság« — Saját tudósítónktól. — Budapest, decz. 31. Ma délelőtt 10 órakor minisztertanács volt, melyen a kabinet valamennyi tagja részt vett. Van miről tanácskozniok a miniszter uraknak. Ez a kabinet is ott áll, ahol előtte a Széll- és Khuen-kormányok nem képes újonczokat literálni. Nem csoda, ha összedugják a fejüket a miniszter urak, hogy mitévők legyenek. Polónyi Géza ugyan tegnap este azt híresztelte el a városban, hogy a küzdő ellenzék leszerel. Ezen a híren a küzdő ellenzék soraiban ma igen jót mosolyogtak. Természetesen a hírből egy szó sem igaz. ■ Nem is hitte el senki. A Tisza-kormány előtt álló nehézségek ma éppen oly nagyok, mint eddigelé. Ég e nehézségek feltornyosulását ez a kormány kénytelen passzív rezisztenciáva nézni, ami bizonyára egyik legnagyobb