Magyarország, 1904. október (11. évfolyam, 235-260. szám)
1904-10-01 / 235. szám
Budapest, 1904. szombat, október 1. MAGYARORSZÁG vetkezményei. Ezek a komplikácziók tényleg bekövetkezhetnek, ha az úgynevezett bolgár bandákhoz még szerbek és görögök is csatlakoznak. Szerbia és Bulgária kormányai elitélik ezeknek a kétes forradalmároknak magatartását és reméljük, hogy a reformhatalmak segítségével meg fogják fékezni gaztetteiket. Újabb homerule-tervezet, John Redmond, az ír nemzetiek vezére, mint Londonból jelentik, egy nemrégiben Amerikában tartott beszédben annak a meggyőződésének adott kifejezést egy népgyűlésen, hogy a gyülekezet legöregebb embere is meg fogja érni az ir homerule életbelépését. Ez a reményteljes felfogás beválik-e, nem tudható még, de érdekes világot vet az ir homerule-mozgalomra egy emlékirat, amely a lord Dunraven elnöklete alatt működő ir reformegyesület egy bizottságától származik. A lord maga is nagybirtokos Írországban, de nem tartozik azok közé a mágnások közé, akiket sohasem lehet birtokán bérlői között látni s akik a bérlőktől felvet bért a külföldön költik el. A lordnak az a nézete, hogy még azoknak a mágnásoknak is, akik birtokaikat eladták bérlőiknek s csak az urak házabeli tagsághoz szükséges uradalmakat tartották meg, Írországban kellene élni s a helyi közigazgatásban való részvétellel meg kellene mutatniok, hogy az ir néphez tartoznak. Dunraven lord nős, de gyermekei nincsenek s testestől-lelkestől angol-ír mágnás. Javaslata, amelyet az egyesület bizottságával szerkesztetett, tulajdonképpen John Redmond homerule-mozgalmának letörését czélozza, de, sajnos, csak jelrendszalagokkal akar dolgozni. Bizonyos mértékben önálló közigazgatást kérnek Írország részére, amenynyiben Írország részére azt követeli, hogy az adójövedelmekből befolyó 120 millió koronát otthon a szigeten költhessék el. A pénzügyi igazgatást 24 tagból álló hatóságra kellene bízni, 12 tagot választanának, 12 főt pedig a korona nevezne ki. Az alkirály volna ennek a hatóságnak a feje s egyúttal a döntő szavazattal rendelkeznék. E mellett olyan parlament-félét is kapna Írország, de nem parlament névvel. Tagjai a mostani ír képviselők, az ír peerek az angol felsőházból és a pénzügyi hatóság tagjai lennének. Jogot kapna ez a gyülekezet, hogy Írország részére törvényeket alkosson. Hogy lord Dunraven javaslata az ír homeruleistáknak nem tetszik, az kézzel fogható. Az ír nemzeti képviselők sohasem fognak beleegyezni abba, hogy Írország pénzügyi igazgatásának jogát a parlamenttől elvegyék s egy ettől független hatóságra bízzák, amely nem is választás alapján kerül hivatalába. Lord Dunroven különben egy királyi bizottság kiküldését kérte, hogy ez vizsgálja felül tervezetét. A vége az egésznek természetesen csak az lesz, hogy ezt a javaslatot örökre eltemetik. Budavár bevétele. — Saját tudósítónktól. —■ Budapest, szeptember 30. Budapest főváros Budavár bevételét, szabadságharczunk egyik legdicsőbb jelenetét, óhajtotta megfesttetni magyar művészekkel s pályázatot hirdetett. Csak kilencz magyar festőt inspirált ez a lelkes, pompás, minden izében magyar téma. Csak kilencz magyar festő érzett magában elég művészi erőt és — amit ez a tárgy megkíván, — elég lelkesedést széles e magyar hazában. Ezeknek beküldött színes vázlatai felett ma délelőtt ítélkezett a Műcsarnok nagytermében a kiküldött zsűri. Matuska Alajos alpolgármester elnöklete alatt Stróbl Alajos, Benczúr Gyula, Feszty Árpád, Wagner Géza, Székely Bertalan és Bárczy István városi tanácsos alkották a zsűrit, amelynek tanácskozásain résztvett, mint jegyző, Festetich Géza gróf, a főváros képzőművészeti bizottságának előadója is. A pályázatra Hegedűs László, Dudits Andor, Belloni László, Aczél Zsigmond, Gulyás Károly, Krutsay Ferencz, és egy Glock nevű főhadnagy egy-egy, Márk Lajos és Pataky László két-két pályamunkát küldöttek. A zsűri hosszabb tanácskozás után, az első (5000 koronás) díjat nem adta ki; a második (3000 koronás) díjat Hegedűs Lászlónak, a harmadik (2000 koronás) díjat Dudits I Andornak ítélte oda, Pataky László kisebbik vázlatát és Glock J. miskolczi főhadnagy képét pedig megvételre találta alkalmasaknak. A most benyújtott vázlatok alapján egyik művész sem kap megbízást a kivitelre. A főváros tanácsa pályázati feltételeiben hangsúlyozta és kiemelte, hogy a benyújtandó színes vázlatnak nem a várostrom valamely mellékes jelentőségű részét kell ábrázolnia, hanem olyan jelenetet, amely az esemény történeti jelentőségét és helyi vonatkozását kellően kiemeli és kidomborítja. A különben is igen szegényes pályázat értékét még jobban leszállította az a körülmény, hogy a művészek nem tartották eléggé szem előtt a pályázatnak ezt, a kép szükségét megszabó igen fontos pontját. Mert mit csináltak? Festettek több-kevesebb művészi tudással és tehetséggel várostromot, csataképet, várfalakra, haláltorkába rohanó honvédeket, de egyik sem festette meg Budavár bevételét. Nem tudtak eléggé megbirkózni a témával, nem tudták hatalmas, imponáló erővel megfesteni a magyar szabadságharcznak ezt az egyik ragyogó, legkiválóbb mozzanatát. Ahol megvolt a jóakarat, ott is kicsiny volt az erő. A legjobban megfelel a pályázat intenczióinak a Dudits Andor vázlata. Azt a jelenetet festette meg, amint Andrássy Jenő főhadnagy tizenhatod magával felkapaszkodva a bástyára, berohan a várba és a Szent György-téren folytonos sortüz közt előrenyomul a Sándor-palotáig. Itt aztán az ablakból ledobott nemzetiszinü zászlórudján felkapaszkodik a falra s a pesti oldalon sorakozó százezernyi tömegnek felmutatja a háromszinű zászlót. A kép jobb oldalán már nyomul fel a várba a győző magyar sereg s Görgei tábornok a mellére tűzi a nap hőseinek az érmeket. Ez a kettős tárgy azonban megviselte a képet, mert nem volt képes őket a művész összeforrasztani és rontják egymás hangulatát. Kétségen kívül Dudits képe van megfestve a legtöbb történelmi tudással és a legszorgalmasabb utánajárással. Művészi kvalitása sokkal nagyobb a Hegedűs vázlatának s valószínűleg ezért kapta meg és meg is érdemelte a második dijat. Kompozicziójában azonban követ el hibát s ez rontja le a kép értékét. A bástyafalra intéznek tömött sorokban rohamot a honvédek. Nagy, tömör testté olvasztja össze őket s nincs alakjaiban semmi élet, semmi lelkesedés, semmi mozgás, csak durva, darabos erő. Egy kezét esküre emelő, rohamot vezénylő tiszt ad a képébe esprit-t. Igazi csatafestőtehetségnek bizonyul a két vázlatával Pataky László, úgy dolgozik, mint egy franczia Detaille, s bámulatos hevet, lelkesedést, harczi tüzet tud kifejezni a képein. Vázlatain pattannak, rohannak, harczolnak a katonák. Becses dolog abban a szegényes, gyenge környezetben az a két munka. Attól azonban, hogy a Budavár bevételét” adja elő, — távol áll. Márk Lajos — amint említettem — két vázlatot küldött a pályázatra. Gyorsan elhandrált dolog mind a kettő. Látszik, hogy művészember készítette őket, de egyik sem történelmi festmény. Glock főhadnagy vázlata, amelyet megvételre találtak alkalmasnak, a várostrom gyenge kis epizódja, egy ostromroham .A többi pályamunkáról nem érdemes beszélni, mert igazán csak kompromittálják a magyar művészetet. A pályamunkákat a Műcsarnok titkári hivatalának intézkedése szerint a nagyközönség október 14-ig délelőtt 9—1 óráig díjtalanul megtekintheti. — Gy. Védekezés a drágaság ellen. — Polgárok és szakemberek értekezlete. — Budapest, szeptember 30. Az új városháza közgyűlési termében ma délelőtt értekeztek a szakemberek és a polgárok azokról a módokról és eszközökről, amelyekkel a drágaságot enyhíthetnék, az élelmiszer-uzsorát kiküszöbölhetnék. Az értekezlet egybehívását az az elégedetlenség okozta, amely eddig a tanácsnak a drágaság enyhítése tekintetében tett intézkedéseivel szemben megnyilatkozott. A mai felszólalások — sajnos — kétségtelenné tették, hogy drágaság van, bizonyították, hogy a drágaság a főbb fogyasztási czikkekben megokolt s hogy a tavaszra még nagyobb áremelkedés várható. Olyan eszközöket azonban, amelyekkel a bajon rögtönösen segíteni lehetne, az értekezlet nem jelölt meg. A felszólalók általában megemlékeztek arról, hogy mik a drágaság okai, egyesek igen találóan rámutattak a mi közélelmezési politikánk hiányosságára is, de a legtöbben a maguk szakmájának panaszait emlegették s azoknak az orvoslását követelték. Mennél több szó folyt a kereskedőkről, iparosokról, szövetkezetekről, de majdnem semmi a nagy fogyasztó tömeg érdekeiről. Az értekezlet megtartása mégis helyénvaló volt, mert sok rejtett panasznak nyitott utat, amely már magában véve bizonyos mérvű gyógyítása a bajnak. A tárgyalás lefolyásáról tudósításunk a következő: Halmos János polgármester üdvözölte a megjelenteket s rátért az értekezlet egybehivásának czéljára. Felemlíti, hogy a közönség körében a nyári szárazság nyomán mutatkozó drágaság miatt nagy az izgalom. A tanács kereste az okokat, igyekezett megállapítani a teendő óvóintézkedéseket, tanulmányozta általában a kérdést, de a végleges megoldás előtt azoknak a véleményét is tudni óhajtotta, akik az élelmiczikk-kereskedelemben szakszerűen dolgoznak. Erre különösebb alkalmat szolgáltatott a VII. ker. biz. tagok részéről benyújtott az az indítvány, hogy a gyakorlati szakembereket a tanács értekezletre hívja egybe. A tanács a maga részéről is helyeselte az indítványt s igy történt, hogy ő, mint polgármester, megbízatást nyert az értekezlet egybehívására, ami meg is történt. Az értekezlet tárgyalása alapjául a tanács részéről megküldött kérdések szolgálnak, amelyekkel kapcsolatban a tanács megküldötte úgy a vásárcsarnoki, mint a nyílt piacok forgalmáról szóló kimutatásokat is a meghívottaknak, hogy mennél inkább tájékozva legyenek a kérdés mibenállásáról. Ezután felolvastatja a meghívottak névsorát s illetőleg a megjelentek névsorát, amely a következő: Elnök: Halmos János. Az ügyosztály részéről ott vannak Melly Béla tanácsnok, Folkusházy Lajos jegyző, Vajna Ede fogalmazó. A M. Á. V. részéről: Szájbély Kálmán igazgató-helyettes, Bene László felügyelő. A kereskedelmi és iparkamara részéről: Sándor Pál, Császár Jenő, Stadler Károly. Az áru- és értéktőzsde képviselői: Simon Jakab, Fuchs István. Az Országos Kereskedelmi Egyesület részéről dr. Glücksthal Samu. A Magyar Kereskedelmi Csarnok részéről Bechnitz Ödön, a Magyar Kereskedelmi Rt. részéről Elek Pál, az Élelmiszer Szállító Rt. részéről Küszler Henrik, Tleisz Arthur, a mészáros ipartestület részéről Lindmayer György, a hentes ipartestület részéről Bittner János, a sütő ipartestület részéről Spolarits György, Rutterschmied Károly, a marhavásárpénztár részéről Laborszky Ede. A Magyar Gazdák Vásárcsarnokat látó Szövetkezet igazgatói Balogh Dezső, Szilassy Zoltán, a vásárcsarnoki hatósági közvetítők közül Vámos Gusztáv, Bruszt Adolf, a Központi Tejcsarnok részéről Gerlei Lajos, Jakobovits Zsigmond, a közgazdasági és közélelmezési, illetve a vásárcsarnok bizottsági tagjai közül: dr. Salgó József, Kozma Gyula, Fenyvessy Adolf, Popper Mór, Mautner Adolf, Korfilisz Miksa, Wolf Márton, dr. Eulenberg Salamon, Gundel János, Glück Frigyes, Véri Károly, Winter Adolf, dr. Kraemer József, mint indítványozók: Ehrlich G. Gusztáv, Dósa Kálmán, Nessi Gyula, Szabó János; továbbá megjelentek: Heller Bernkt, Braun Vilmos, Oláh István, Wersitz testvérek, Fischer Miksa, Pausz Soma, Gruber Ferencz élelmiszerkereskedők. Végül Lampl Hugó főszámvevő, Fülepp Kálmán tiszti főügyész, dr. Magyarevits Minden tiszti főorvos, Ziegler Nándor vásárcsarnokigazgató, Preuszner Ferencz közvágóhídi igazgató. Halmos János elnök a felolvasás után megnyitódnak jelenti ki az értekezletet s fölkéri a jelenlevőket a kérdésekhez való tárgyilagos hozzászólásra. Melly Béla tanácsos olvassa az első kérdést: 1. A tenyésztési és termelési viszonyok indokolják-e az élelmi czikkeknek a budapesti vásárokon jelenleg levő árait ? Szilassy Zoltán dr., a Magyar Gazdák Vásárcsarnok Szállító Szövetkezet, hatósági közvetítő-cég igazgatósági tagja, felszólalásában előrebocsátja, hogy a kérdések összességével fog foglalkozni, mert valamennyi szorosan egybefügg egymással. Elsősorban osztályozza, mely áruk drágábbak, melyek olcsóbbak. Drágábbak a hús, kenyér, liszt, tojás, tejtermékek, olcsóbbak a gyümölcs, sovány baromfi, vad. P okokat kutatva, első helyen áll az idei terméshi, de főképp a nagy- és kiskereskedelem árai ki különbség, aminek fő oka a túlságos sok köz- Ez a körülmény fokról-fokra drágítja az é t