Magyarország, 1904. október (11. évfolyam, 235-260. szám)

1904-10-01 / 235. szám

Budapest, 1904. szombat, október 1. MAGYARORSZÁG vetkezményei. Ezek a komplikácziók tényleg bekövetkezhetnek, ha az úgynevezett bolgár ban­­dákhoz még szerbek és görögök is csatlakoz­nak. Szerbia és Bulgária kormányai elitélik ezek­nek a kétes forradalmároknak magatartását és reméljük, hogy a reformhatalmak segítségével meg fogják fékezni gaztetteiket. Újabb homerule-tervezet, John Redmond, az ír nemzetiek vezére, mint Londonból jelentik, egy nem­régiben Amerikában tartott beszédben annak a meggyőződésének adott kifejezést egy népgyűlésen, hogy a gyülekezet legöregebb embere is meg fogja érni az ir homerule életbelépését. Ez a reményteljes felfogás beválik-e, nem tudható még, de érdekes világot vet az ir homerule-mozgalomra egy emlékirat, amely a lord Dunraven elnöklete alatt működő ir reformegyesület egy bizottságától származik. A lord maga is nagybirtokos Írországban, de nem tartozik azok közé a mágnások közé, akiket sohasem lehet birtokán bérlői között látni s akik a bérlőktől fel­vet bért a külföldön költik el. A lordnak az a nézete, hogy még azoknak a mágnásoknak is, akik birto­kaikat eladták bérlőiknek s csak az urak házabeli tagsághoz szükséges uradalmakat tartották meg, Írországban kellene élni s a helyi közigazgatásban való részvétellel meg kellene mutatniok, hogy az ir néphez tartoznak. Dunraven lord nős, de gyermekei nincsenek s testestől-lelkestől angol-ír mágnás. Ja­vaslata, amelyet az egyesület bizottságával szerkeszte­­tett, tulajdonképpen John Redmond homerule-moz­­galmának letörését czélozza, de, sajnos, csak jelrend­­szalagokkal akar dolgozni. Bizonyos mértékben ön­álló közigazgatást kérnek Írország részére, ameny­­nyiben Írország részére azt követeli, hogy az adó­­jövedelmekből befolyó 120 millió koronát otthon a szigeten költhessék el. A pénzügyi igazgatást 24 tagból álló hatóságra kellene bízni, 12 tagot válasz­tanának, 12 főt pedig a korona nevezne ki. Az al­­király volna ennek a hatóságnak a feje s egyúttal a döntő szavazattal rendelkeznék. E mellett olyan parlament-félét is kapna Írország, de nem parlament névvel. Tagjai a mostani ír képviselők, az ír peerek az angol felsőházból és a pénzügyi hatóság tagjai lennének. Jogot kapna ez a gyülekezet, hogy Íror­szág részére törvényeket alkosson. Hogy lord Dun­raven javaslata az ír homeruleistáknak nem tet­szik, az kézzel fogható. Az ír nemzeti képviselők sohasem fognak beleegyezni abba, hogy Írország pénzügyi igazgatásának jogát a parlamenttől elve­gyék s egy ettől független hatóságra bízzák, amely nem is választás alapján kerül hivatalába. Lord Dunroven különben egy királyi bizottság kiküldését kérte, hogy ez vizsgálja felül tervezetét. A vége az egésznek természetesen csak az lesz, hogy ezt a javaslatot örökre eltemetik. Budavár bevétele. — Saját tudósítónktól. —■ Budapest, szeptember 30. Budapest főváros Budavár bevételét, sza­badságharczunk egyik legdicsőbb jelenetét, óhajtotta megfesttetni magyar művészekkel s pályázatot hirdetett. Csak kilencz magyar festőt inspirált ez a lelkes, pompás, minden izében magyar téma. Csak kilencz magyar festő érzett magában elég művészi erőt és — amit ez a tárgy megkíván, — elég lelkesedést széles e magyar hazában. Ezeknek beküldött színes vázlatai felett ma délelőtt ítélkezett a Műcsarnok nagy­termében a kiküldött zsűri. Matuska Alajos alpolgármester elnöklete alatt Stróbl Alajos, Benczúr Gyula, Feszty Árpád, Wagner Géza, Székely Bertalan és Bárczy István városi taná­csos alkották a zsűrit, amelynek tanácskozá­sain résztvett, mint jegyző, Festetich Géza gróf, a főváros képzőművészeti bizottságának előadója is. A pályázatra Hegedűs László, Dudits Andor, Belloni László, Aczél Zsigmond, Gulyás Károly, Krutsay Ferencz, és egy Glock nevű főhadnagy egy-egy, Márk Lajos és Pataky László két-két pályamunkát küldöttek. A zsűri hosszabb tanácsko­zás után, az első (5000 koronás) díjat nem adta ki; a második (3000 koronás) díjat Hegedűs Lászlónak, a harmadik (2000 koronás) díjat Dudits I Andornak ítélte oda, Pataky László kisebbik vázla­tát és Glock J. miskolczi főhadnagy képét pedig megvételre találta alkalmasaknak. A most benyúj­tott vázlatok alapján egyik művész sem kap meg­bízást a kivitelre. A főváros tanácsa pályázati feltételeiben hang­súlyozta és kiemelte, hogy a benyújtandó színes vázlatnak nem a várostrom valamely mellékes jelen­tőségű részét kell ábrázolnia, hanem olyan jelenetet, amely az esemény történeti jelentőségét és helyi vonatkozását kellően kiemeli és kidomborítja. A kü­lönben is igen szegényes pályázat értékét még job­ban leszállította az a körülmény, hogy a művészek nem tartották eléggé szem e­lőtt a pályázatnak ezt, a kép szükségét megszabó igen fontos pontját. Mert mit csinál­tak? Festettek több-kevesebb művészi tudással és tehetséggel várostromot, csataképet, várfalakra, ha­láltorkába rohanó honvédeket, de egyik sem fes­tette meg Budavár bevételét. Nem tudtak eléggé megbirkózni a témával, nem tudták hatalmas, im­ponáló erővel megfesteni a magyar szabadságharcz­nak ezt az egyik ragyogó, legkiválóbb mozzana­tát. Ahol megvolt a jóakarat, ott is kicsiny volt az erő. A legjobban megfelel a pályázat intenczióinak a Dudits Andor vázlata. Azt a jelenetet festette meg, amint Andrássy Jenő főhadnagy tizenhatod magá­val felkapaszkodva a bástyára, berohan a várba és a Szent György-téren folytonos sortüz közt előre­nyomul a Sándor-palotáig. Itt aztán az ab­lakból ledobott nemzetiszinü zászlórudján fel­kapaszkodik a falra s a pesti oldalon sora­kozó százezernyi tömegnek felmutatja a háromszinű zászlót. A kép jobb oldalán már nyomul fel a várba a győző magyar sereg s Görgei tábornok a mellére tűzi a nap hőseinek az érmeket. Ez a kettős tárgy azonban megviselte a képet, mert nem volt képes őket a művész összeforrasztani és rontják egymás hangulatát. Kétségen kívül Dudits képe van meg­festve a legtöbb történelmi tudással és a legszor­galmasabb utánajárással. Művészi kvalitása sokkal nagyobb a Hegedűs vázlatának s valószínűleg ezért kapta­­ meg és meg is érdemelte a második dijat. Kompozicziójá­­ban azonban követ el hibát s ez rontja le a kép értékét. A bástyafalra intéznek tömött sorokban rohamot a honvédek. Nagy, tömör testté olvasztja össze őket s nincs alakjaiban semmi élet, semmi lelkesedés, semmi mozgás, csak durva, darabos erő. Egy kezét esküre emelő, rohamot vezénylő tiszt ad a képébe esprit-t. Igazi csatafestőtehetségnek bizonyul a két váz­latával Pataky László, úgy dolgozik, mint egy fran­­czia Detaille, s bámulatos hevet, lelkesedést, harczi tüzet tud kifejezni a képein. Vázlatain pattannak, rohannak, harczolnak a katonák. Becses dolog abban a szegényes, gyenge környezetben az a két munka. Attól azonban, hogy a Budavár bevételét” adja elő, — távol áll. Márk Lajos — amint említettem — két vázlatot küldött a pályázatra. Gyorsan elhandrált dolog mind a kettő. Látszik, hogy művészember készítette őket, de egyik sem történelmi festmény. Glock főhadnagy vázlata, amelyet megvételre találtak alkalmasnak, a várostrom gyenge kis epizódja, egy ostromroham .A többi pályamunkáról nem érdemes beszélni, mert igazán csak kompromittálják a magyar művészetet. A pályamunkákat a Műcsarnok titkári hivatalának intézkedése szerint a nagyközönség október 14-ig délelőtt 9—1 óráig díjtalanul megtekintheti. — Gy. Védekezés a drágaság ellen. — Polgárok és szakemberek értekezlete. — Budapest, szeptember 30. Az új városháza közgyűlési termében ma délelőtt értekeztek a szakemberek és a polgá­rok azokról a módokról és eszközökről, ame­lyekkel a drágaságot enyhíthetnék, az élelmi­szer-uzsorát kiküszöbölhetnék. Az értekezlet egybehívását az az elégedetlenség okozta, amely eddig a tanácsnak a drágaság enyhítése tekintetében tett intézkedéseivel szemben meg­nyilatkozott. A mai felszólalások — sajnos — két­ségtelenné tették, hogy drágaság van, bizonyítot­ták, hogy a drágaság a főbb fogyasztási czikkek­­ben megokolt s hogy a tavaszra még nagyobb áremelkedés várható. Olyan eszközöket azonban, amelyekkel a bajon rögtönösen segíteni le­hetne, az értekezlet nem jelölt meg. A fel­szólalók általában megemlékeztek arról, hogy mik a drágaság okai, egyesek igen találóan rámutattak a mi közélelmezési politikánk hiá­nyosságára is, de a legtöbben a maguk szak­májának panaszait emlegették s azoknak az orvoslását követelték. Mennél több szó folyt a kereskedőkről, iparosokról, szövetkezetekről, de majdnem semmi a nagy fogyasztó tömeg érdekeiről. Az értekezlet megtartása mégis helyén­való volt, mert sok rejtett panasznak nyitott utat, amely már magában véve bizo­nyos mérvű gyógyítása a bajnak. A tárgyalás lefolyásáról tudósításunk a kö­­vetkező: Halmos János polgármester üdvözölte a meg­jelenteket s rátért az értekezlet egybehivásának czéljára. Felemlíti, hogy a közönség körében a nyári szárazság nyomán mutatkozó drágaság miatt nagy az izgalom. A tanács kereste az okokat, igyekezett megállapítani a teendő óvóintézkedéseket, tanulmá­nyozta általában a kérdést, de a végleges megoldás előtt azoknak a véleményét is tudni óhajtotta, akik az élelmiczikk-kereskedelemben szakszerűen dolgoz­nak. Erre különösebb alkalmat szolgáltatott a VII. ker. biz. tagok részéről benyújtott az az indítvány, hogy a gyakorlati szakembereket a tanács értekez­letre hívja egybe. A tanács a maga részéről is helyeselte az indítványt s igy történt, hogy ő, mint polgármester, megbízatást nyert az értekezlet egybe­­hívására, ami meg is történt. Az értekezlet tárgya­lása alapjául a tanács részéről megküldött kérdések szolgálnak, amelyekkel kapcsolatban a tanács meg­­küldötte úgy a vásárcsarnoki, mint a nyílt piac­ok forgalmáról szóló kimutatásokat is a meghívottaknak, hogy mennél inkább tájékozva legyenek a kérdés mibenállásáról. Ezután felolvastatja a meghívottak névsorát s illetőleg a megjelentek névsorát, amely a következő: Elnök: Halmos János. Az ügyosztály részéről ott vannak Melly Béla tanácsnok, Folkusházy Lajos jegyző, Vajna Ede fogalmazó. A M. Á. V. részéről: Szájbély Kálmán igazgató-helyettes, Bene László felügyelő. A kereskedelmi és iparkamara részéről: Sándor Pál, Császár Jenő, Stadler Károly. Az áru- és értéktőzsde képviselői: Simon Jakab, Fuchs István. Az Országos Kereskedelmi Egyesület részé­ről dr. Glücksthal Samu. A Magyar Kereskedelmi Csarnok részéről Bechnitz Ödön, a Magyar Ke­reskedelmi Rt. részéről Elek Pál, az Élelmiszer Szállító Rt. részéről Küszler Henrik, Tleisz Arthur, a mészáros ipartestület részéről Lindmayer György, a hentes ipartestület részéről Bittner János, a sütő ipar­testület részéről­ Spolarits György, Rutterschmied Károly, a marhavásárpénztár részéről Laborszky Ede. A Magyar Gazdák Vásárcsarnokat látó­ Szövetke­zet igazgatói Balogh Dezső, Szilassy Zoltán, a vásár­­csarnoki hatósági közvetítők közül Vámos Gusztáv, Bruszt Adolf, a Központi Tejcsarnok részéről Gerlei Lajos, Jakobovits Zsigmond, a közgazdasági és közélelmezési, illetve a vásárcsarnok bizottsági tagjai közül: dr. Salgó József, Kozma Gyula, Feny­vessy Adolf, Popper Mór, Mautner Adolf, Kor­­filisz Miksa, Wolf Márton, dr. Eulenberg Sa­lamon, Gundel János, Glück Frigyes, Véri Károly, Winter Adolf, dr. Kraemer József, mint indítványozók: Ehrlich G. Gusztáv, Dósa Kálmán, Nessi Gyula, Szabó János; továbbá megjelentek: Heller Bernkt, Braun Vilmos, Oláh István, Wersitz testvérek, Fischer Miksa, Pausz Soma, Gruber Ferencz élelmi­szerkereskedők. Végül Lampl Hugó főszámvevő, Fülepp Kálmán tiszti főügyész, dr. Magyarevits Minden tiszti főorvos, Ziegler Nándor vásárcsarnok­igazgató, Preuszner Ferencz közvágóhídi igazgató. Halmos János elnök a felolvasás után megnyitód­nak jelenti ki az értekezletet s fölkéri a jelenlevőket a kérdésekhez való tárgyilagos hozzászólásra. Melly Béla tanácsos olvassa az első kérdést: 1. A tenyésztési és termelési viszonyok indokolják-e az élelmi czikkeknek a budapesti vásárokon jelenleg levő árait ? Szilassy Zoltán dr., a Magyar Gazdák Vásárcsar­nok Szállító Szövetkezet, hatósági közvetítő-c­ég igazgatósági tagja, felszólalásában előrebocsátja, hogy a kérdések összességével fog foglalkozni, mert vala­mennyi szorosan egybefügg egymással. Első­sorban osztályozza, mely áruk drágábbak, melyek olcsóbbak. Drágábbak a hús, kenyér, liszt, tojás, tejtermékek, olcsóbbak a gyümölcs, sovány baromfi, vad. P okokat kutatva, első helyen áll az idei terméshi, de főképp a nagy- és kis­kereskedelem árai ki különbség, aminek fő oka a túlságos sok köz- Ez a körülmény fokról-fokra drágítja az é­ t

Next