Magyarország, 1905. április (12. évfolyam, 82-107. szám)

1905-04-18 / 96. szám

«4 MAGYARORSZÁG Budapest, 1905. kedd, április 18. 1 . Sem tudta kárpótolni a rossz bécsi darab unal- mnasságát.­­ (Mihályit Károly ünneplése.) A Nemzeti Szinház színpadán tegnap este fél 7 órakor „A kaméliás hölgy“ előadása előtt összegyűlt a művész-személyzet, hogy ünnepelje a szinház kitűnő szerelmes színészét, Mihály­fi Károlyt abból az alkalomból, hogy most érte meg huszon­ötödik évfordulóját a Nemzeti Színházhoz való szerződtetésének. A művészhez, akit Márkus Emilia vezetett a színpadra, Somló Sándor igaz­gató intézett üdvözlő beszédet. — Csodálatos pályafutás ez a tiéd, — mon­dotta. — Mintha mesebeli tündérek ezer és ezer tarka virágból hímezték volna a rét zöld pázsit­ját. Ha mesei­ó volnék, azt mondanám : Egy gyermek kilopózott a szülői házból, szegényen és ismeretlenül nekivágott a világnak és csak­hamar diadalmas hősként emlegette hazája és nem­zete. Ez a „csakhamar“ azonban hosszú eszten­dők küzdelmét, csalódását rejti magában s mint pályatársad látom a tört reményeket, a csalódáso­kat, könyfoltokat, látom a szived kiserkedt vér­­csöppjeit, melyek árán vágtad utadat a kietlen pusztaságban s egyedül Istenben bízva, lanka­datlan lelkesedéssel, törhetetlen kitartással ha­ladtál tovább. Az a koszorú, amelyet a mai ün­nepnap emlékéül lábad elé helyezek, csak hal­vány jelképe annak a láthatatlan koszornak, amelyet a dicsőség örökké élő, hervadhatatlan, de tövises rózsáiból fűz homlokod köré a hálás elismerés. Az Isten áldjon meg!­­ Ezután kollégái nevében Náday Ferencz szó­lott az ünnepekhez és átnyújtotta neki a művé­szek ajándékát: egy ezüst pálmaágat. A Nem­zeti Színház művésznői nevében Fáy Szeréna konyakos készlettel lepte meg a jubilánst. Azután sorra üdvözölték az Operaház igazgatósága meg­bízásából Vidor Dezső, az Operaház művész­­személyzete nevében Várady Sándor, a Nép­színház megbízásából Géczy István. Majd a Színművészeti Akadémia és a Rákosi-féle szí­­nésziskola egy-egy növendéke üdvözölte az inté­zetek képviseletében. Hadzsics Antal szerb költő pedig a szerb színészek nevében. Mindegyik szó­nok hatalmas babérkoszorút tett le a jubitáló művész elé. A Vígszínház babérkoszorúját Ditrói Mór igazgató nyújtotta át. Mihályfi Károly hatá­sos, szép beszédben mondott köszönetet az ün­neplésért. Azután megkezdődött az előadás és a közönség az egész est folyamán szeretettel ün­nepelte kedves művészét, akinek Duval Armand egyik leghíresebb, legjobb alakítása.­­ (Poétikai opera.) A szent­pétervári drámai színházban néhány nappal ezelőtt Rimsski- Korssakow zeneszerzőnek egy uj operáját mutat­ták be. Rimsski-Korssakowot csak nemrégiben mozdították el a császári konzervatórium tanári állásából, mert pártolta a sztrájkoló növendéke­ket. Uj operájának czíme — amelynek szöveg­könyvét is ő maga írta. . ..Kastsei a varázsló“. Az opera meséje határozottan politikai czélzatú és az önkényuralom mielőbbi megdőlését jó­solja. Tartalma röviden elmondva a követ­kező : Kastsei varázsló igen hatalmas ember. Titkos erejével nagyon sok szerencsétlent elvarázsolt­ már, magának pedig halhatatlanságot szerzett. Ennek a félelmes varázslónak van egy leánya, aki kőszívű, érzéketlen, szeretetlen teremtés. Ennek a leánynak sorsához van azonban fűzve a varázsló minden titokzatos ereje, amennyiben annak egyetlenegy kénye semmivé teheti Kaszsei hatalmát. A varázsló tehát nagy gonddal őrzi leányát, hogy annak könyet ne kelljen ejtenie. Egy napon azonban szép ifjú királyi herczeg téved a varázsló palotájába, aki elvarázsolt menyasszonyát keresi. A varázsló leánya meglátja a herczeget s forró szerelemre gyuladva iránta, felajánlja neki kezét és szivét. A herczeg azon­ban hű menyasszonyához és visszautasítja a varázsló leányát, aki erre keserves zokogásra fakad és könyei megsemmisítik apja varázs­hatalmát. Az elvarázsoltak fölszabadulnak, a herczeg megkapja menyasszonyát, a varázsló pedig egész házatájékával együtt elsülyed. A közönség megértette a zenemű tendencziáját és tüntető ovácziókban részesítette a szerzőt, amibe azonban csakhamar beleavatkozott a rendőrség is és véget vetett a tüntető jele­neteknek.­­ (A Zenekedvelők Egyesülete) derék mun­kát végzett Mozart „Requiem“-jének első elő­adásával. És hogy a közönség is mennyire mél­tányolta az énekesgárda dicséretes vállalkozását, élénken bizonyította a nagy érdeklődés, amelyet a tegnapi produkc­ió iránt tanúsított. A Vigadó nagyterme csaknem egészen megtelt ájtatos hall­gatókkal, akik elismerő tapssal honorálták Bello­­vits Imre derék gárdájának buzgó igyekezetét. A kórusok meglepő preczizitással érvényesültek, a zenekar harmonikusan simult az énekes személy­zethez s szabatosan illeszkedett bele a keretbe a fiatal Schmidthauer ügyes orgonajátéka is. A szoprán-magánszólamot Both Paula énekelte, de ezúttal mérsékeltebb sikerrel, mint első bemutat­kozása alkalmával. Mintha kissé fátyolyozott lett volna a hangja, melynek folytán intonácziója sem volt kifogástalan. Pedig a kisasszony orgá­numa máskülönben igen kellemes és további fej­lesztésre érdemes. Egy-két év múlva aztán bát­ran reá lehet majd bízni a tegnapihoz hasonló nagyobb művészi feladatokat Az alt-szólam ava­tott kézben volt. Stark Ludovika énekelte azt igaz megelégedésünkre. Broutik Ferencz a tenor­­magánszólamot a rutinos énekes biztonságával juttatta érvényre, míg Faller Lajos a basszus­szólamban hallatta erőteljes orgánumát. És jeles, megbízható útmutatója volt valamennyinek Bello­­vits Imre, akinek jó ízlése mellett bizonyított a Requiem kiválasztása. Most csak azt szeretnők, ha a derék egyesület legközelebb valamelyik modern oratóriumi alkotással, esetleg Elgár va­lamelyik művével lépne a közönség elé. Ebben a tekintetben sok törleszteni valója volna az am­­bic­iózus egyesületnek. Persze, hogy ez megtör­ténhessék, nagyobb anyagi támogatásra volna szüksége az illetékes körök, no meg a nagykö­zönség részéről is. — (Carmen Sylva új drámája.) Bukaresti lapok írják, hogy Carmen Sylva egy uj drámát írt, amelynek Czime: Tiszta szerelem. A dráma ötfelvonásos és a Burgszinház már el is fogadta előadásra. — (Mahler Gusztáv szimfóniája) kétségtele­nül olyan alkotás, amelyről lehet vitatkozni, ha azt formai tekintetből bíráljuk el. Van ebben a szimfóniában gondolat és ötlet bőségesen, vi­szont azonban akadnak részletek, amelyekről tartózkodás nélkül mondhatjuk, hogy jobb lett volna, ha nem születnek vala. És csodálatos, hogy ugyan­ez a Mahler Gusztáv, akinek há­borgó lelkében annyira össze-vissza kavarodnak a rikító ellentétek, rendkívül józan is tud lenni, szívéből megkapó lírai érzéseket tud fakasztani. És épp ezért kétféle a hatás is, melyet művével a hallgatókban ébreszt. Egyértelmű azonban a vélemény annak az elismerésében, mint egyálta­lán a technikai kidolgozásnak kevés olyan mes­tere van, mint ő. A szimfónia előadásáról csak jót írhatunk. Kitűnően játszotta azt a zenekar Feld Kálmán vezetése alatt. Ez a jeles műked­velő a karmesteri palczát meglepő szakértelem­mel forgatja. Dirigálási modorát higgadtság, jól­eső nyugalom és gondos körültekintés jellemzi. Derék vállalkozását, önzetlen fáradozását lelkes tapsokkal honorálta a közönség. Mély érzéssel, előkelő művészettel adta elő az alt-szólót Behr Teréz berlini dalénekesnő, a női kórus előadásá­ban pedig az Opera nőikara jeleskedett. A szim­fóniának ezt a részletét Noseda Károly tanította be s ugyancsak Ő vezette az orgona mellett el­helyezkedett gyermek-kórust is. (I v.) — (Növendék-színészek vizsgái.) Szombaton és vasárnap három színésziskola növendékei mutatkoztak be a nagyközönségnek. Talán sok is egy kicsit ennyi növendék-színész, amikor az „okleveles“ művészet is kenyér nélkül tengődik, de hát ne rekrimináljunk, hisz ezek az ifjú urak és hölgyek, akik tolonganak erre a pályára, éppen olyan jól tudják ezt a tényt, mint mi. A színivizsgákról az alábbiakban számolunk be: Az Országos Magyar Színművészeti Akadémia nö­vendékei közül szombaton este Császár Imre tanár tanítványai mutatkoztak be az Uránia­­színházban. Ez alkalommal Björnson ötfelvoná­sos színműve, a Csőd került színre. A nehéz feladatot, melyet e darab szerepei juttatnak a szereplőknek, a növendékek elég sikerrel oldot­ták meg és helylyel-közzel el is találták az igazi drámai alaphangot. A női szereplők közül igen jó volt Kelemen Mária és Sárdy Valéria, a férfi­szerepekben pedig Hajdú József, aki már telje­sen kész színész, Garas Márton és Thuránszky Lucián. Horváth Zoltán színészeti előkészítő­ iskolájának növendékei vasárnap este a Várszínházban tettek tanúság­ot az iskola helyes és czéltudatos igazga­tásáról. Bérezik Árpád darabját, „Nézd meg az anyját“ adták elő ügyesen és gondosan. A nö­vendékek közül kitűnt: Apáti Eszti, Hegedűs Erzsi, Mokry Hana, Szalóki Elza és Váradi Elza, nemkülönben Alapi Nándor, Ny­árai Rezső és Vértes Manó. Az Országos Színészegyesület színésziskolájának növendékei szombaton délután Gorkij „Éjjeli me­nedékhelyében mutatkoztak be a Vígszínház színpadán. Feltűnt mindenekelőtt az összjátékra való dicséretes törekvés, ami azt mutatja, hogy Molnár László, a növendékek kitűnő mestere, helyes irányban vezeti tanítványait. A szombati előadáson a fiatalok alakító­képességéről is meg­győződést szerezhettünk. A férfiszereplők közül legjobb volt Kővári Gyula, aki jellemzetesen ját­szotta a züllött bárót. Kis szerepében feltűnt Sár­­váry Mária, egy értelmesen beszélő és széptehet­­ségű fiatal leány. Igen jól illeszkedtek a darab együttes jeleneteibe a többiek is, név szerint: Cserei Angela,, Albert Erzsi, Füzesi Lenke, Antal Aida, Halmai Árpád, Kelemen Gyula, Révész Jenő, Dénes Frigyes, Loránd Ernő és Bihari László. A szépszámú közönség elismerő tapsokkal hono­rálta az ifjú színészek ügyes előadását.­­ (A berliniek vendégszereplése a Vígszínházban) e hó 26-ikától május hó 5-ikéig bezárólag, vagyis tíz estére fog terjedni. Brahm Ottó, a Lessing­színház igazgatója, ugyanazzal a társulattal jön, amelylyel már eddig is irodalmi és művészi nagy sikereket ért el nálunk. Oszlopos tagjai: Lehmann Elza, Triesch Irén, Eberty Paula, Bassermann, Sauer, Rittner, Köhler. Az első öt előadás műsora : április 26-án, szerdán: Traumulus, Holz Arno és Jerschke színműve. Április 27-én : A népgyűlölő, Ibsen drámája. Április 28-án : A tizenhétévesek, írta Dreyer Miksa. Április 29-én : A takácsok, Hauptmann Gerhard híres műve. Április 30-án megismétlik a Traumulust. E vendégszereplés következtében a „Kézről-kézre" csak április 25-ikéig bezárólag kerülhet színre. Jegyek már holnaptól, keddtől fogva válthatók a rendes vendégszereplési árakon. A Vigszínház Részvénytársaság részvényesei jegyeiket az egyes előadásokat megelőző nyolc­adik nap déli­­ órájáig válthatják ki a Vigszínház jegy­pénztáránál.­­ (Ujváry Károly jubileuma.) Tegnap ün­nepelték meg a Népszínházban Xisváry Károly népszínházi tagságának huszonötéves jubieumát. A jeles és szerény művészt, aki humoros epizód­­szerepekben annyi élvezetet szerzett a közönség­nek, zajos ováczióban részesítette a nézőtér. A hivatalos ünneplés az előadás előtt történt a színpadon, ahol Szirmai Imre üdvözölte meleg szavakkal a subitánst. Zöllner Béla a Nemzeti Színház nevében nyújtott át neki babérkoszorút. Ujváry rövid beszédben köszönte meg az ün­­nepeltetést.­­ (SipOSS Etel föllépése.) A Magyar Színház­ban az Exlex holnap, kedd esti előadásán Magda szerepét ezúttal először Síposa Etel, a színház újonnan szerző­dött tagja fogja játszani. A többi szereplő a régi ma­rad. Húsvét két ünnepén négyszer játszszák az Ex­­lex­et, amely tegnap, vasárnap is két zsúfolt házat vonzott. A húsvét utáni szerdán lesz a revü első ün­­nepies jubileuma : az ötvenedik előadás.­­ (A Nemzeti Zenede) tegnap délelőtt ötödik házi hangversenyét rendezte a Vigadó éttermé­ben. Ezúttal is a felsőbb osztályok növendékei mutatták be haladásukat. Schütze Rezső tanítvá­nyai közül Dernóy Ida, Lengyel Margit és Bres­­tyáinszky Irén jeleskedtek csinos zongorajátékuk­kal. Erney osztályából Roth Hermina és Gelb Elza mutatkoztak be sikerrel. Polónyi Elemér tetszetős, melódikus két konpozíc­ióját, a Noc­­turne-t és Caprice-jét Lueff Borbála adta elő nagy tetszés mellett. Balogh Mária Ekkert Blankát kül­dötte a pódiumra. A kisasszonynak csinos, fejlő­désre képes orgánuma van. Gobbi Alajos tanít­ványai közül Karvaly János és Putzkaller Fri­gyes produkálták képességüket. Utóbbi Merkler Andor Valsó interméde-jét adta elő Hubay Jenő brilliáns átiratában s noha a fiatalembernek he­lyenként küzködnie kellett a technikai nehézsé­gekkel, feladatát elég jól oldotta meg. A hegedű­darabokat Heinrich Hermina és Haury Margit kísérték zongorán igen ügyesen.­­ (A Magyar Iparművészeti Múzeum) va­sárnap délelőtt Szalay Imre elnöklésével rend­kívüli közgyűlést tartott, amelyen kegyelettel ál­dozott elhunyt elnöke, Czigler Győző emlékének. Az Iparművészeti Múzeum üllői­ úti díszterme, ahol a közgyűlés lefolyt, teljesen megtelt közön­séggel. Az elnök megnyitván az ülést, a jegyző­könyv vezetésére Györgyi Kálmánt, annak hite­lesítésére Hauszmann Alajost és tóvárosi Fischer Ignáczot kérte fel. Ezután Alpár Ignácz, a Mér­nökegyesület alelnöke mondotta el szép emlék­­beszédét. A beszéd után, amely mély hatást kel­tett, a Czigler halálával megüresedett alelnöki állásra Alpár Ignáczot, helyébe pedig választ­mányi tagul Bachnich Károlyt választották meg.­­ (Frizzo.) A híres olasz átváltozó­művész, akit az Urániában rendezett vendégjátékaiból már ismerünk, szombaton kezdte meg a város­ligeti színkörben hosszabb vendégszereplését. A közönség nem mutat iránta olyan érdeklődést, aminől a boszorkányosan ügyes produkc­iók

Next