Magyarország, 1905. október (12. évfolyam, 241-267. szám)
1905-10-01 / 241. szám
z Hofburgban, egymással tülekedtek, nem bírta legyőzni egyik a másikat, Gautsch is megmaradt Goluchovszkival, Fejérváryt se eresztették el Kristóval, de hisz nem is akartak menni s a vitás kérdésben végül megegyeztek s a formulát a császár helybenhagyta. Értelmezzék azt a szabadelvűek a maguk és Fejérváry tetszése szerint,, az igazság mégis csak az, amit Gautsch mondott tegnap a Reichsrathban. Ez is visszaszívás, magyarázata a 3-ik pontnak, de fentartása a császári akarat tartalmának és czéljának. Idéznünk kell szavait, hogy bizonyítsunk: „ A 67-iki alap esetleges revíziójáról, amennyiben az Ausztria és Magyarország között, a gazdasági és egyéb viszonyokat érintő kérdésekre vonatkozik“ — úgymond, — tehát a híres 3-ik ponttal megegyezően az osztrák miniszterelnök kijelenti, hogy „ragaszkodik a közösséghez és a másik államterülettel kötött megállapodásokhoz és egyezségekhez.“ A kiindulási pont tehát a vámközösség és a status quo, de nemcsak a törvényes szerződésekre, hanem holmi, a kormányok közötti megállapodásokra nézve is. Innét kiindulva, hogyan képzelik a revíziót ? „Tekintettel az évek óta mindig megismétlődő nehézségekre, lojális egyetértéssel közösen útját lehetne egyengetni a létező viszony időszerű kifejlesztésének és kiképzésének.“ Tehát vámközösség kifejlesztve. „A revízió tárgyát a magyar királysággal megkötött kiegyezés azon részei képeznék, amelyek az örök időkre megállapított politikai kötelék bárminő érintése nélkül úgy a közös, valamint az időszakonként egyenlő elvek szerint megkötendő ügyeknek elintézési módjára , vonatkoznak. Az ilyen akció semmiképpen nemérintheti mindkét rész törvényben biztosított jogait, valamint elhatározásainak szabadságát, tehát csak félreértés lehet magyar részről, mintha a magyar törvényhozást bárminő kényszernek alávetni akarnák. Mert mi elismerjük a 67-iki törvény 68. paragrafusában Magyarország önálló rendelkezési jogát, ha nem sikerülne Ausztriával gazdasági megegyezésre jutni és hogy ez ügyekben egy szövetségnek megkötése kölcsönös szerződéssel oly módon eszközlendő, mint két más egymástól jogilag független ország hasonló szerződései“. Ez a kijelentése Gautschnak korrekt és ennyiben ért el sikert Fejérváry vele szemben, tudniillik, hogy a G7 revízióját a magyar országgyűlés hozzájárulása nélkül eszközölni nem lehet és hogy ha ez nem sikerül gazdasági egyezség nélkül Magyarország függetlenül intézkedhetik. A jogi részszel és az eljárásra nézve tisztában volnánk, de mi történik, ha sikerül Fejérvárynak olyan országgyűlést összehozni, melynek többsége a császári cédula kormányprogrammjának meghódol ? Erre nézve hallgassuk meg Gautschot. „A félreértések mellőzésével és a helytelen magyarázatok tisztázására alkalmatos eszköznek vélem a hagyományos és az osztrák törvényben előrelátott deputácziókat, melyeket a két népképviselet szabadon választana, fentartva mindkét törvényhozás önálló jogát. (A vége helyes.) A kormány alkalmas időben ezt kezdeményezni fogja és ha mi megválasztjuk a deputációt, ezt minden eszközzel és erővel támogatandja. Elérkezik ennek ideje, ha a kereskedelmi szerződésekkel a két államterület gazdasági életekölcsönös sérelmeknek periódusa más szóval állandó kiegyezés kell nekik, hallomás szerint huszonnégy esztendőre. Hogy minő lenne az a szerződés, azt mindenki elképzelheti, aki Ausztria gazdasági és pénzügyi fölényét Magyarország fölött érzi és érti, így tessék felfogni, szabadelvű urak, a harmadik pont rektifikációját. A törvény formái megtartatnak, hogy törvényes honárulást kövessenek el, akik Fejérváryhoz csatlakoznak és Tiszát követik azon az útján, mely Magyarországot Ausztria tartományává és gyarmatává lebilincseli örök időkre. Inimicus inimies amicus meus. Ellenségem ellensége nekem barátom — ezt tartja egy régi közmondás. A magyar nemzet ismét élethalálharcz előtt áll, azt jelenti a bécsi ultimátum. Ismét azzal fenyegetőznek, hogy szétdarabolják Magyarországot, elszakítják Erdélyt és Horvátországot. Az öreg emberek tudják, hogy ezt megtették 48-ban és húsz esztendeig nem állították helyre az uniót. A választási jog oktrojálásában Budapesten a szoczialistákat, vidéken a nemzetiségeket bujtogatják a magyar nemzet hívei ellen. A katholikus papságot a főpapokkal szeretnék a labancz táborba hajtani. Vesztegetésre is lesz pénz. De ha a nemzet lelkében erős, ha összetart és kitart, a jövő esztendőben kivívjuk Magyarország törvényes függetlenségét. A választások csatáiban győzzük le az idegen abszolutizmust. Mivelhogy Ausztria nekünk esküvl+ ellenségünk, azért Ausztriának mindi ellensége nekünk barátunk. Nem kis7(P]»f. - "0444-1.----- - 1 tuvbVA V A6L1 hCICbllllIll! Törzs András. — A Magyarország eredeti tárczája. — írta: Zboray Aladár. „Nem értem az embereket,“ — írja Törzs András, a börtönigazgató — nem értem, mert ők nem akarnak megérteni engem. Olyan természetesnek, olyan magától értődőnek találta mindenki, hogy Ember György hirtelen meghalt s nem akadt egyetlen ember sem, aki ne mondta volna . Szegény ember, igazán izgalmas volt hozzá a sors, ilyen gyorsan, és ilyen szépen végezett vele. A sors én voltam és ami olyan gyorsan és szépen végezett vele, a cyankálium itt van a fiókomban. Nagy, megdönthetetlen igazság, hogy a halál a legtöbb esetben nem büntetés, de jutalmazás s mégis — jól látom, ha hivatalosan nem is veszem észre — hogy vizsgálat folyik a börtönben s hogy ez a vizsgálat ellenem folyik. És miért ? Egyszerűen azért, mert én vagyok az egyetlen igazán humánus börtönigazgató, aki nem hagyom szenvedni azokat, akiknek csakugyan szenvedés az életük. Ember György után egy év alatt három ember lakott a tizenhetes czellában. Torjay Péter volt az első. A híres, a nevezetes Torjay, aki hatszázezer forintot vett el egy esztendő alatt a magáéból s azután egy félév alatt rábizonyult vagy egy félmillióra rugó hamis váltó. Eleinte meg sem akartam látni. Utálom nek alapjai biztosíttattak.“ Tehát először keresztülviszik a szerződéseket s ezzel a vámközösséget és a tarifákat. Mikor igy 1917-ig Magyarországot lekötötték a Gantseh- és Fejérváry-kormányok, először megállapodnak maguk között az 1867-iki kiegyezés revíziójára nézve s megnyervén a császári jóváhagyást, az osztrák kormány felszólítja a Reichsrathot, hogy mint a kvótánál, válaszszon deputácziót, mely az egész közgazdasági kiegyezést új alapokra fektesse. A császári akarat magyar kirendeltsége hasonló felhívást intéz az új k osztrák párt megválasztja séget: Hieronymit, Lán Tiszát, Hegedűs Sándort kuszt. Szép jövő vár igy Gautsch megmagyarázza, írnak: „A deputácziók megkezeivel, hogy többé ne legyen , és azokat a rabokat, akik haszonde bűnökért kerülnek hozzám. 1 . le a becsület útjáról, ez csakne doritó, mint az emberkeresked az, hogy önmagát adja el, nem mit azon a tényen, hogy emberi illetet áldozott fel néhány itolt számú nyomtatványért. Torjayt ellenben meg kem. Levelet akart kicsempészni s rajtaérték. Kezeim közé kem el kellett olvasnom. Annak az égnek irt, aki miatt ide került. Epedő, lángoló szerelmi okt,kus panasz, hogy nem láthat mrehányás, majd lázas könyört etjeit magáról. Csak egy sortak egy betűt s ő megnyugszik, a büntetéssel. Áthozattam a tizenhetesbe vedett. — Egyszer, amikor bemezt mondta, hogy ha egy héten ép hitt arról az asszonyról, a faltt a fejét. Képesnek tartottam robban nem kaphatott, hisz én itz a némber, az az aranyéhes k ., már a következő áldozatán gj gall és megesett a szivem Törj Reggelizés közben halt meg Az orvos föl akarta bontani, tem, s igy minden különös ez kül elpihent szegény Torjay. 1 következő lakó, Schwarzer Ax bajt okozott. Magam előtt látom most is. 1 nehézlélegzetű ember volt. Vis a büntetőtörvény nevezi őket , dem megmagyarázni magamnak, hogy mi szorulhatott annyi fékevesztett energia ebbe a törékeny emberbe. Először azért volt benn, mert embert ölt. Akkor még fiatalember volt, úgy mondják csinos, erőteljes, de nem hiszem. Azért ölt, mert gyanakodott a feleségére. A végtárgyaláson világlott ki, hogy akit megölt, soha nem volt a felesége kedvese, de kiviláglott az is, hogy nem gyanakodott hiába, mert csakugyan hűtlen volt az asszony. Tíz évet ült börtönt a tévedéséért Schwaizer Antal s amikor föltételes szabadságra bocsátották, visszament a falujába s megölte azt az embert, aki tíz évvel azelőtt elcsábította az asszonyát, így került vissza életfogytig tartó büntetéssel hozzám. Csöndes, apatikus rab volt, aki csak azon panaszkodott, hogy miért kell olyan sok időt töltenie a rabkórházban. Az a régi tíz esztendő megtette a hatását s a tuberkulózis őrölte a nagyenergiájú ember szervezetét. Egy csöppet sem félt a haláltól, amely igazán megváltás volt reá, s én meg voltam s meg vagyok győződve ma is arról, hogy volt jussa arra, hogy kegyelmet gyakoroljak vele szemben. Végre is, ha csakugyan őszinték akarunk lenni, nem minden bűntett — amire a törvénykönyv súlyos büntetést szab ki — bűn is egyszersmind. Vannak büntettek, amelyek megnemesitik elkövetőiket. Őt már bonczoltatta az orvos s meg is állapították, hogy cyankálium ölte meg. Utolsóelőtti lakója a tizenhetesnek Rendess József volt. Még a rabruha is geniálisan állott rajta. Ez az ember igazán jogtalanul MAGYARORSZÁG Budapest, 1905. vasárnap, október 11