Magyarország, 1909. november (16. évfolyam, 259-283. szám)
1909-11-02 / 259. szám
t váljon meggyógyítani, hogy visszaviszszük a börtönbe? Ugyebár nem, hanem künn hagyjuk a napfényen, amelyhez azután gyorsan hozzászokik a látás érzéke. Aki harczot hirdet és komolyan harczot is akar Ausztria ellen, rendületlenül meg kell állania a gazdasági önállóság követelésén. Nem is harcz ez abban az értelemben, hogy Ausztriát pusztítsa, hanem küzdelem csupán, hogy törvénybe foglalt jogaink kiszálljanak az élet valóságaiba. Ha ezen az állásponton keményen megmaradunk, ha törvénybeli jogaink megvalósítására megtesszük, amit sikerrel megtettek más nemzetek, akkor hamar idén megelevenednének a mi, törvénykönyvekben szunnyadó nemzeti igazságaink. De a törvényes jog örökre csak papiroson marad, amíg az uralkodónak olyan tanácsokat adnak, hogy az ország függetlenségi törekvéseit ne vegye komolyan. A nemzet igazságai fel nem támadnak, ha árulói akadnak a nemzeti ügynek, akik a függetlenségi többségből kisebbséget csinálnak. Ha törvényhozók akadnak, akik elfelejtik, hogy ők függetlenségi programmal szerezték meg a nemzet bizalmát és ezt a programmot cserben hagyniuk, ezudar hitehagyás lenne. A nemzet igazságai nem érvényesülnek, ha fölbérelt tollak és népámító politikusok azt hirdetik, hogy a gazdasági önállóság programmját nem lehet terminusokhoz kötni. Az elvi deklarácziók eme hősei váltót adnak a nemzetnek a csillagokra. A gazdasági önállóságot ők is akarják, de talán csak tíz, esetleg húsz, sőt meglehet, hogy harmincz év múlva. Olyan ígéreteket tesznek, amelyeknek beváltását ez a nemzedék tőlük már számon sem kérheti. Amióta ez a válság húzódik, egyéb sem történik, mint a függetlenségi párt megkörnyékezése. Bécsben is, Budapesten is puhítják a pártot. A politikai tSt-öTiiirv-inii -.-I —— - 'u-»TM— kerítők serényen dolgoznak, hogy megejtsék a függetlenségi programmal megválasztott törvényhozókat. Mit nektek a nemzet haladása, boldogulása? — duruzsolják a fülükbe. A fődolog az egyén haladása, boldogulása, maradjatok meg Egyiptom húsos fazekai mellett, a népnek új programmot adunk: a munka programmját. És ezt a programmot, rá vonatkoztatva, meg is fogjuk valósítani és a nép dolgozni fog, Magyarország népe, mna szakadtáig, vére apadtáig, és szolgaságban fog maradni időtlen időkig azért, mert mi mor harczot kezdünk Ausztria ellen. sebb, érdekesebb lett és Lee most már egészen egyedül maradt. Nem sirt. Csak még jobban összeszorította a puha, édes kis gyerekszáját és komoran nézett a világba a mohó, nagy gyerekszemével. A nevelőjét nem szerette. Utóvégre, épp úgy szerethette volna a latin szótárt is. A zongorakisasszonya miderózta magát és minden leczkeórán legalább tízszer összecsókolta Leet. Ez roppant utálatos volt. A legjobb barátságba mégis a foghíjjas Bilics keveredett. Ez a ficzkó imponált neki. Hogyne, mikor benn volt a Tom Balling híres bandájában. Mert nemcsak Billtől, hanem mástól is hallott pompás dolgokat. Éppen a nevelőjétől. Egyszer nagyon későn jött haza és megbotránkozva mesélte, hogy ott a Broadway felé, ahol a villamos befordul, egy csomó fiatal gonosztevő az út közepén óriási máglyákat rakott. Emeletmagasságra csapott fel a láng, a kis gazemberek meg kaczagva, ordítozva ugráltak a tűz körül. — Mégis, mégis, — mondotta az ujját felemelve mr. Beaded, — túlságos szabadságot ad az állam a gyermekeknek. Ez a gyermekvédelem gonosztevőket neveli Azután még mondott egy csomó Unalmas dolgot, Leenek Úgy hangzott, mintha a lexikonból olvasnának fel valamit. De a szíve majd kiugrott örömében, és aznap este, mikor lefeküdt, rettenetes dolgokon törte a fejét, borzasztó hőstetteken, amikért majd őt is beválasztják a Tom Balling bandájába. Az álma beteljesült. Lee, ~ ^ * hajú, kis úrigyerek már benn való, Budapest, november h 1 Csak nem akarnak egyes politikai körök belenyugodni a változhatatlanba, hogy a koaíiczió véglegesen és feltámaszthatatlanul kimúlt. Képtelennél-képtelenebb tervek röpködnek a levegőben, amelyek mindazt a czélt szolgálnák, hogy valamiképpen új életet öntsenek a halottba. Hiába állapította meg minden egyes tényező, hogy a szövetségben volt pártok útjai szétváltak, hiába konstatálták maguk a miniszterek, hogy a szolidaritás közöttük megszűnt, mégis folyik a munka, hogy valamiként, ha nem koabeálnak, hát kooperáljanak. Valóban, csak a közvélemény naivságára, hogy ne mondjuk, megtévesztésére kívánnak azok építeni, akik azt hirdetik, hogy nem lehetséges a koalíciót újból nyélbeütni, de lehet kooperácziót létrehozni. De nincs oly teremtett lélek, aki meg tudná magyarázni, hogy Ugyan bizony mi a kettő között a különbség. A pincsi Ugyanaz maradna, csak a nyakravalója változna. Maradnának ezután is a kisebbségi hatvanhetesek a kormányzásban, a többségben lévő függetlenségi párt pedig viselné a nemzet előtt a felelősséget, az ódiumot Megfoghatatlan dolog, politikai nonsens, hogy egy 250 tagú többségi párt, egy 70 tagú egyre egészségesebb, virgonézabb, és naprólnapra nagyobb csirkefogó. Kitűnő baseballjátékos, ha ő áll a Feelden, a legfürgébb kifutó sem menekül előle. Megtanult fára mászni és boxolni is.Ez némi bajokkal járt. A jámbor mr. Bendell kétségbeesett, mikor Lee napnap után kék foltokat, karmolásokat hozott haza a kis pofáján, sőt a rövid harisnyája helyett is hosszút kellett ráadni, mert a lába tele volt karczolásokkal). Szóval Lee a legjobb Után volt, hogy derék, becsületes, kemény vállú gentleman legyen belőle, amilyenekké a rossz, verekedő ficzkók szoktak válni, amióta csak egészséges gyerekek vannak a világon, főképp az Unióban. A legnagyobb dolgot mégis az idén követte el Lee Waller. És ezzel a lépésével alkalmat adott az Egyesült Államok egyik legfiatalabb és legtapasztaltabb bírájának, hogy meghozza az év legigazságosabb ítéletét, amelyet lelkes hurrákkal honoráltak az Unió szabad polgárai. Ennek szintén nagy története van, amint itt következik: Tom Balling nemhiába volt vezére a bandának. Mindig volt valami új ötlete. Egyszer azt találta ki, hogy beszerzett valami árverésen húsz pár rolling-scate-et. Természetesen a banda pénztárából. De az üzlet kitűnő volt. Egy-két hét múlva valamennyien megtanulták a fiúk a kerekes-korcsolya minden csinját-binját, és fittől fogva egyszerűen fékezhetetlen volt a banda. Akármit műveltek a bitangok, egy percz alatt — hajrá! — úgy elszáguldottak a zörgő, nyikorgó rollingscate-eken, mint a szélvész Leenek már nem jutott a kerekes-korcsolyá '. Pénze pedig ágig, volt, egy, irga, czentje . ja, Sokáig, törte !Az Alföld szivében, Debreczen városában, S függetlenségi törekvések e bevehetetlen várában folyt le tegnap egy bankgyülés, melyben nyolc a vármegye hangulata, lelkesedése nyert impozáns mérvben kifejezést. Ezt a közönséget, mely határozottan kinyilvánította akaratát, hogy mit vár a törvényhozástól, s elsősorban a függetlenségi párttól, mint többségtől, formulákkal, laptin elnevezésű politikai furfangokkal, általános jelentőségű frázisokkal, nagyhangú kijelentésekkel többé kielégíteni nem kell. Követeli a nemzet jogainak intézményes megvalósítását és nem tűri el, hogy azok bármely érdekből ismét kijátszassanak. Deklarációkkal, akár felülről, akár a kisebbség részéről történjenek, az önálló bank kérdését elintézni nem lehet. Ami a törvényben benne van, nem a fejét, de nem talált semmi korrekt businesst, amivel hamarosan pénzt lehet szerezni. Elhatározta, hogy megkéri az apját, vegyen neki egy pár rolling-scate-ot. Ebéd után bement az irodába. Szépen kopogott az ajtón, benyitott, azután megállt a nagy íróasztal előtt. Mr. Waller csak itt, folyton itt, föl sem nézett a papírról. — Mit akar? — kérdezte végül szórakozottan. — Ah, te vagy azt, Lee? Ne zavarj most, eredj tanulni, mr. Bendell tegnap is panaszkodott miattad... Mit, mit vegyek? Hogy kitörd a lábad? — Szó sincs róla. Most pedig ne zavarj... Lee elszomorodva tette be maga után az ajtót. Idősbor. Wallertől nem lehetett valamit kétszer kérni. Lee tudta, hogy hiába próbálkoznék meg újra, akárhányszor, a rolling-scateból nem lesz már semmi. De nem lett volna amerikai fiú Lee Waller, ha belenyugodott volna a dologba. Előbb Billél, azután Tom Ballinggal vitatták meg az ügyet. Hát csakugyan nem akar venni az apád? — kérdezte Tom Balling. — Nem. — Ha szépen megkéred, akkor sem? Lee busán intett a fejével. — Úgy? Hát akkor be fogod porolni az apádat. Lee elbámult. — Hogyan? — kérdezte meglepődve. — Úgy, ahogy mondtam, be fogod porolni az öreget. Most elmegyünk a judgeshez, ottelmondod a panaszodat és a bíró majd meg MAGYARORSZÁG Budapest, lync. kedd, november 2 * A politikai helyzet. p— Saját milósitónktól. »ét alkotmánypárt, vagy 30 tagú néppárt kooperáczióját kunyerálja. Hát ugyan bizony, ha a harczias, kormányalakításra kész Andrássy Gyula háta mögött, vagy Rakovszky István mellett állana ily parlamenti többség, Kossuth Ferencznek pártja 70, vagy 30 emberből állana, vájjon ezek kérnék-e a kooperácziót nem állanának-e akkor rendületlenül a többségi elv alapján? És ha egy 30 tagú kisebbség részt kérne a kormányhatalomból, vájjon Andrássy és Rakovszky úrék hová utasítanák őket? De hiszen kilátszik a lóláb az egész kooperáczió-féle tervből. Agyonütni az önálló bankot. No, hát erre kooperáljon a függetlenségi párt? Még fontosabb czél, hogy a függetlenségi pártot szétbontsák, annak kisebb része lépjen szövetségbe a közös bankosokkal, s Újra alakuljon ki egy hatvanhetes rendszer, amely az egész függetlenségi politikát évtizedekre viszszavetné. És elképzelhetik, hogy erre kapható a függetlenségi párt? Vagy ha volnának is egyesek, akik ily dologba belemennének, a párt zöme nem állana-e ellent a legerélyesebben, hogy megbuktassa a szégyenletes tervet? [Várjon az a választóközönség, mely többséget adott a pártnak, eltűrné-e ezt az árulást, s a nemzeti jogok ily kijátszását? *