Magyarország, 1910. október (17. évfolyam, 233-258. szám)
1910-10-01 / 233. szám
Budapest, 1910. szombat, október 1. A király határozott reményét fejezte ki, hogy ezt a példát másutt is követik s végre is sikerül a megegyezés csehek és németek között egész Csehországban. A kultuszminiszter itthon Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter nagylángi birtokáról, ahol jelenleg időzik, hétfőn tér vissza Budapestre. Választójogi gyűlés- A Választójog Országos Szövetsége október 2-án Kaposvárott nagygyűlést rendez az Országos Gazdapárt bevonásával. *A Választójog Országos Szövetség központjának képviseletében Fáber Oszkár, Székely Imre utaznak le Kaposvárra, a gazdapártot pedig Szabó István Drsz. képviselő fogja képviselni. f ő politikai helyzet. — Saját tudósítónktól.— Budapest, szeptember 30. Éppen nem lehet állítani, hogy az ország, a közvélemény, különösen pedig a politikai körök osztoznának abban az örömben, amely a kormányt most az 500 milliós kölcsön sikere folytán eltölti. A kormánynak mindenesetre jó ez a kölcsön, mert megtölti a kasszáját pénzzel, olyan pénzzel, amely fölött jóformán minden parlamenti ellenőrzés nélkül, szabadon rendelkezhetik. De a politikai körökben általában az a felfogás, hogy a most megkötött kölcsön nagyon is drága, és az országra igen jelentékeny új terheket ró, anélkül, hogy az ország gazdasági életének számbavehető lendületet adna. Beruházásokra, amint tudjuk, mindössze 80 millió korona esik ebből a rengeteg összegből; ez a magában véve csekély összeg aligha lendíti föl az ország gazdasági életét annyira, hogy a kölcsönnel járó új terheket elviperálja. Mert ezek a terhek igenjelentékenyek. Maga az árfolyamveszteség a 250 millió koronajáradék-kölcsönnél, miután az árfolyam közel 90%, fölülmúlja a 25 millió koronát, ehhez járul a 2és félmillió bélyegköltség, az egyéb költségeket nem is számítva. Az átvevő konzorczium, tekintve, hogy a magyar koronamradéknak mai árfolyama 91,70, ennél a hitelnél még ezen a címen is több, mint négy és negynegyedmillió hasznot vág zsebre, amiből kitűnik, hogy ez a kölcsön a mi nagylelkű hitelezőink részére egészen jó üzlet volt. A 250 millió koronányi pénztári jegyeknél fez árfolyamveszteség a 98-as átvételi árfolyam mellett 5 millió koronára rúg, úgy, hogy az egész tőkeveszteség, amelyet az egész üzletnél a magyar állam szenved, a 33 millió korona körül jár. A kamatteher, amely az új kölcsönnel jár, a következőleg alakul: A 4 és félszázalékos 250 milliónyi pénztári jegynek évi kamatterhe 11 millió 250 ezer koronás, a 4 százalékos 250 milliónyi új korona a járadéknak évi kamatterhe 10 millió korona; e két összeg együttvéve 21 millió 250 ezer koronát tesz ki. Ha ebből levonjuk az új kölcsönből kifizetendő 215 millió koronányi pénztári jegy megszűnő kamatterhet, ami 9 millió 675 ezer koronára rúg, marad a magyarállamkincstár terhére mint új kamatteher, 11 millió 575 ezer korona. Ezt az új terhet kellene tehát a 80 milliónyi beruházás okozta gazdasági lendületnek elviperálnia! Első pillanatra kitűnik, hogy ez lehetetlen, mert akkor a 80 milliónyi beruházásnak körülbelül tizennégy és fél százalékot kellene jövedelmeznie. Kétségtelen tehát, hogy az új kölcsön okozta új terhek igen nagy súlylyal fognak ránehezedni államháztartásunkra, és a jövőre nézve is nagyon nehézzé teszik annak egyensúlyának a megóvását.* Neumayer úr, Bécs város érdemes polgármestere, némi huzavona után, mégis csak teljő Budapestre. Ma este érkezik. A világért sem akarunk véteni a vendégszeretet ellen, de úgy véljük, hogy a bécsi polgármester utazása egy kissé színpadias. Először is föltűnik az a nagy hűhó, amelyet a kormány lapjai csapnak, ezzel az egyszerű, jóformán tisztára udvariassági látogatással. Másodszor föltűnik, az a nagy műharag, amelybe a bécsi keresztény-szocziálista tanok gurulnak e látogatás miatt, amelylyel szerintük Neumayer megszegte Lueger politikai végrendeletének lazít a parancsát, amely az örök gyűlöletet hirdeti Magyarország ellen. Amint látjuk tehát, itt is, ott is megvan a tendencia arra, hogya bécsi polgármester budapesti látogatásában bizonyos kegyet, bizonyos nemzeti engedményt vagy vívmányt akar, hogy lásson. Demonstrálni akarják azt, hogy lám, csak a «kijózanodott», la Kbuen járma alá hajló Magyarország méltó arra a kegyre, hogy a dicsőséges, a ragyogó birodalmi fő- és székváros polgármestere meglátogassa, míg a fakcziózus, követelőző Magyarország ezt a kegyet meg nem érdemelte. Holott eddig is tudtuk, hogy a jogairól lemondó, engedelmes Magyarország nagyon kedves odaát, míg a követelőző, a jogaihozragaszkodó magyar nemzet csak gyűlölettel találkozik Bécs város sörkorcsmáiban és kávéházaiban. Ennek az igazságnak a felfedezésére nem volt szükséges a Neumayer úr látogatása. Mi legjobban szerettük volna, ha a bécsi polgármester látogatása minden politikai mellékízmentes lett volna. Mi nem látunk benne mást, mint egy tiszteletreméltó, felőkelő külföldi urat, aki, mint egy nagy municzipiumnak feje, teljes tiszteletünkre számít* * hat, és akit ebbeli minőségében a legszívesebben üdvözlünk falaink között. * Egy levelet kaptunk ma, amelyet a kolozsvári munkapárti lap kiadóhivatala Loki aláírással s «Bizalmas» jelzéssel az összes erdélyrészi főispánoknak megküldött s amelynen fölszólítja az egyes főispánokat, hogy, saját hatáskörükben intézkedjenek, hogy _ a kormányzatukra bízott megyék területeit vevő hivataloknál előforduló mindennemű Hír' V, .-' jj ti detések az illető lapnak közlés vége 11 1 e a d a s s á h a k. A levélben azután nyíltan dicsekszik Loki úr, hogy ezzel lapját a miniszterelnök anyagi támogatásban akarja részesíteni, majd végül megfenyegeti a főispánokat, hogy amint erről a rendeletről tudomást vesznek, azonnal értesítsék, mert illetékes helyen jelentést kell tennie a tett intézkedésről. (Mindenesetre furcsa s a munkapárti rendszert nagyon is jellemző módja ez az anyagi támogatásnak, amelyben a miniszterelnök lapjait részesíti, a törvényhatóságok azonban — azt hisszük — nem igen fognak megijedni Loki úr fenyegetésétől s nem fognak egy krajczáros munkapárti lap kedvéért,amely már mindenféle pártot végigszolgált stbhűen! szolgálatába csak az általános választások előtt szegődött, eddigi rendeleteiken s szokásaikon! a hirdetések közzétételére nézve ,változtatni. A «bizalmas» körlevél különben! a következő: Bizalmas. Kolozsvári Hírlap kiadóhivatala Kolozsvár. Sz. 547—910. f. i. Méltóságos Főispán ur! A miniszterelnök ur őnagyméltósága Kolosd vármegye Méltóságos főispánja utján kiadóhivatalunkat kegyes volt értesíteni, hogy körrendelet utján az Erdélyrészi főispáni hivatalokat megkereste arra, hogy saját hatáskörükben intézkedhm ■ jenek, hogy a kormányzatukra bízott megyék területén lévő hivataloknál előforduló minden természetű hirdetmények (árlejtési, pályázati) lappunknak közlés végett leadassanak. ] Ő nagy méltósága a miniszterelnök úr ezen ténykedésével lapunknak, mint a Nemzeti Munkapárt Erdélyrészi központi hivatalos lapját erő JÉSigj ért aosael irogatását vélte előmozdítani. Nemet olvasta! Mara már nem szeret, és nem is titkolja közönyét... Őszinte, büszke lelke most se változott! Sohase színlelt, és a jövőben sem fog színlelni... Én még szeretem, kie ő már nem szeret többé... És miután nem tartozik azokhoz, akiket vissza lehet hódítani, nem élhetek tovább sem vele, sem nélküle!.... Mélyen meghatva kerestem a vigasz szavait, mikor Claudius ismét közbeszólott: — Jöjj velem! Te — bár régebbi idő előtt — ismerted! Hátha bizalmas lesz hozzád, és felfedi előtted lelki változásának valódi indokát. Az én megfigyeléseim megbízhatatlanok, mert nincs meg a kellő nyugalmam. Amint tudod, egyedül, visszavonultan élünk a vidéken. Azt hittem, hogy ott a magányban, a természet békés csendjében, életünk majd táboríttatlan, felhőtlen, magasztos boldogságban telik le... Hangjában és szemeiben olyan végtelen fájdalom jutott kifejezésre, hogy kénytelen voltam kérését teljesíteni... Elmentemvele... . . . Az eső még mindig hullott... a kétfogatú kerekeinek nyikorgása zavarta meg az est ünnepélyes csendjét. Meglepetésemben és nyugtalanságomban semmi kételyem sem volt aziránt, hogy Claudius — elfogultságában — az eseményeket rikító színekkel túlozta... A kocsin így folytatta: — A barátságos kis fészek, mely boldogságunk tanúja volt, most néma és elhagyott... Minden megkísértett gyöngédségem meddő maradt... Hajdani kedvenczei, a könyvek ,és virágok se érdeklik már... úgy látszik, hogy környezete teljes megvetésével ő maga is csakelvesztett szerelmét siratja. ! . .Czélon sértütk*..* Ar ! szinte elveszett az évszázados fák büszke környezetében. . ! Claudius elül haladt, és hallottam, amint halkan, susogó hangon könyörgött... Mialatt ő a lámpát meggyújtotta, én is beléptem. Egy nyugágyon, fejét könnyedén félrehajtva, inkább fekvő, mint ülő helyzetben, Mara Vanni pihent. Közvetlen mellette az asztalkán néhány fonnyadt rózsa feküdt... Közeledtem hozzá, és kezemet nyújtottam felé köszöntésül... Hirtelen egész testemben megborzadtam... mert Mara Vanni... halott volt. Remegve néztem Claudiusra, aki szemeiben halvány reménysugárral kérdezte: Nos?... ! Most már megértettem szemeinek titokzatos, lázas ragyogását!... Hogy is nem láttam meg eddig benne az őrület félreismerhettem biztos kifejezését?... A váratlan csapás örök éjbe borította ezt a nagy elmét... és ez az őrült ember már egy egész napot töltött Mara holttesténél... gyötrő kínok és kétségbeesés között... és most összetévesztiaz iélet utolsó érvelését, a szeretem halálával!.......... Kegyeletes ámítással támogattam Claudius szent őrületét, és elvezettem a szomorú házból... és őszinte fájdalommal gondoltam a szerencsétlen pár lerombolt boldogságára, mely soha-soha többé fel nem támad... Szólt a holló: «Sohasem!» A halál költőjének rideg szavai visszhangzottak füleimben!____ __ _____ _ _ __ __ _ És ezen is szomorú, őszvégi, rideg esti órában sirattam el én is legkedvesebb barátomat! ... ü t: : : I : : 1‘ : ' i. * —..................if X " m AQ YA F- OBS % A O 3