Magyarország, 1910. november (17. évfolyam, 259-284. szám)

1910-11-01 / 259. szám

2 ^55 ^AGYARORflZA« Bu­dapest, 1910. kedd, november 1. tartott volna ki törekvései mellett a magyar nemzet! Már elértük volna a gazdasági önállóságot, állami független­ségünk s boldogulásunk biztos alapját. Hiába: a magyar nemzet önállósági tö­rekvésénél erősebb volt az idén Khuen pálinkája. Mindenütt a világ nemzeteinél a nemzeti erő hatalmas fejlődését, dia­dalmas megnövekedését látjuk. Japánt nagyhatalommá teszi a nemzeti lelke­sedés. Norvégia független, boldog ál­lammá lesz önerejéből. Törökország, a beteg ember, tud bojkottot rendezni az osztrák portékák ellen s evvel kicsi­karni a hatalmas Ausztriától ötven­­milliónyi kárpótlást Boszniáért. Akár­merre nézünk erős, duzzadó nemzeti öntudat nagyszerű munkáit látjuk. S mi éppen most vagyunk a leggyengéb­bek és legkisebbek. Más nemzetek el­szánt kitartással ragaszkodnak törek­véseikhez. Mi éppen az idén mondot­tunk le minden, de minden nemzeti törekvésünkről. Nem vágyunk már semmire, nem követelünk semmit. Nya­kunkra vettük Khuent, akit jobb idők­ben háromszor is kidobtunk, mikor mint a császári akarat ügynöke jött hozzánk. Most épp olyan császári ügynök, mint akkor volt, csak még sokkal több mil­liót követel a nemzettől, mint akkor. S most elfogadtuk, magasztaljuk, haj­longunk előtte. Bejárhatjuk az egész világot, nem találunk ma még egy ilyen gyenge, még egy ilyen megvásárolható, még egy ilyen mindenről lemondó nemzetet, mint a magyar. Itt a példa: mennyivel több, mennyivel szilárdabb, mennyivel hozzáférhetetlenebb még a horvát nép is nálunk! Nem jó nekünk ma Horvátországba nézni. Erős, diadalmas nemzeti öntudat sugárzik ott, s a mi szemünk most nincs ahhoz, hozzászokva. Nem jó ne­künk a horvát választások eredményei­ről elmélkedni. Fáj az összehasonlítás, gyalázattal tartozik, azért csendesebben foly­tatta: — Mindjárt megért az őrmester úr. Ha előí­rni kezdem. Ott, hogy egymás mellett lak­tunk a Varga-soron Juliskáékk­al. Az ő szülője is özvegy asszony volt, az enyém is. Barna­­béla, nagy kenyereket s puha, omlós cipó­kat sütöttek a piaczra, úgy küzdöttek mi éret­tünk, gyerekekért, az élettel. Szegény, jó anyám iskoláztatni akart, de kárba veszett min­den költsége, fáradsága. Az iskolapadok he­lyett szívesebben ültem a szomszéd nagy eper­­fáján, különösen, ha a kis Juliska is mellém telepedett. Már ott fönn, a magasban, masza­­tos szájjal, de tiszta lélekkel megbeszéltük, hogy ha megnövünk, egy máséi leszünk. . Közben teltek az évek, az anyám­ kénye­s titkos ajándékai valahogy átsegítettek a négy polgárin. Ekkor egy vállalkozó rokonunk ma­gával vitt a székelyföldi üzletébe. Nagy ka­masz voltam már s mégis akárhányszor fé­nyes nappal elsírtam m­agam, ha Juliska eszembe jutott. Az üzlet nem sok hasz­­nomat átta, így a bácsim is szövegeilt beleegyezett, hogy idő előtt Katonának men­jek. Az elmúlt őszön kerültem onnan haza, Juliskát alig mertem megszólítani, olyan gyönyörű, nagy leány lett. Ő kedves­kedett, bátorított, míg a szívemre mertem zárni, úgy, mint régen. Most csak kenyér után kellett nézni. Ebben is a drága, jó lélek segített. Éppen lent volt Pestről a méltósá­­gos úr, akinek birtokán a Juliska apja ispán­­kodott , aki a leánynak keresztapja. El­ment hozzá és kérte a segítségét. A méltó­­ságos urnak olyan áldott, jó a szive, mint az Nagyon elszégyeljük magunkat miatta. Mégis egy vigasztalásunk, egy re­ményünk van. Éppen azért, mert Hor­vátországban vallottak kudarc­ot Khuen választási fegyverei. Ott, ahol ezekkel a fegyverekkel évtizedeken át tudott Khuen egy korrupt és gonosz uralmat fentartani. Természeti törvény nyilatkozik eb­ben. Az, hogy amelyik szervezet több­ször kap valami méregből, az ezzel a méreggel szemben érzéketlenné, immu­nissá válik. Ez az alapja a modern serotherapiának. Horvátország már jól ismeri a Khuen-féle választási mér­get. Többször vett be belőle. Most már nincs rá, hatással, ellenáll neki. Jól be van már oltva ellene. Ma­gyarország még sose próbálta a kor­­rupczió mérgének ilyen nagy adagot, mint amilyet most Khuen beadott neki. Hisz a legdrágább választás, a Bánffyé, mindössze hétmillió koronába került. Khnen több mint harminczmillió­ koro­­ronás választási korrupczióval mérgezte meg a magyar nemzetet Ennyi méreg­hez nem volt még szokva a nemzet szervezete. A mérgezés sikerült. Jö­vőre már immunis lesz a nemzet a Khuen-féle adagokkal szemben is. Meg­szokta már. S akkor aztán itt is más eredménye lesz a választásnak. Budapest, október 31. A horvát választások. A horvátországi képviselőválasztások eredménye immár­­— a mai három pótválasztást leszámítva — isme­retes. Ebből most már kétségtelenül megál­lapítható, hogy Tomasics bán kormánya és a koalíc­ió a választásokon letagadhatatlan nagy vereséget szenvedett. Az úgynevezett kormánypárt és a koalíczió együttvéve nem rendelkezik annyi mandátum fölött, mint amennyi a koalícziónak az elmúlt, cziklusban volt. A végleges eredmény ugyanis — 85 ke­rület választásának eredményét tekintve — az, hogy a koalíczió 36, a kormánypárt 16 man­dátumot kapott. A kormány a koalíczió ke­belében csak egy-két képviselő támogatására szós­zal. Megígérte, hogy csak menjek el csend­őrnek, azután ő majd hivatalba tesz. Én el­jöttem. Nemsokára írta az én drága angya­lom, hogy róla is gondoskodott a méltóságos úr. Fölvi­tte Pestre. Elhelyezte egy jó család­nál, s most tanul fehérneműt és női ruhát készíteni. Ha majd ketten keresünk, milyen szép lesz és gondtalan az élet. Az őrmestert köhögési roham fojtogatta, ta­lán friss, eleven ág került az égő gályák közé s annak a füstje támadta meg. — Ír-e gyakran a Juliskád?­­- kérdezte gyanakodom — ír, ír, felelte valamivel csendesebb hangon a fiú — bár nem olyan sűrűn, mint régebben. Sok a dolga, a szeme is gyönge. A doktor tiltja a sok írást. Hangos, hosszú ásítással emelkedett föl az Őrmester, mint akinek nincs már ínyére a be­széd. Elrendezte a szénaágyat, leterítette kö­­penyegével s rádőlt. Már lehunyt szemmel, ál­mosan mormogta: — Az öreg Géczy nagy szoknyabetyár volt. Szerette a szép, fehértestü, fiatal lányokat. Mennyi kényes csók, mennyi ölelésbe vesző sikoly hangzott itt a falak között. Isten bi­zony, én sem bánnám, ha valamelyik szép kis­asszonya meglátogatna... Ezzel elaludt, mély, egyenletes, nyugodt lé­­lekzéssel. A fiatal csendőr is ledőlt s karjára támaszkodva, sokáig nézett a tűz­hunyó para­zsába. A szép jövőt, a boldog családi életet színezgette, amíg a tűz utolsó lobbanásával az ő pillája is le nem zárult. Az álom tündére vette át a színező ecsetet s csodás képet festett: ... Csöndesen haldokló, méla, őszi táj._ Szed­lid völgyben kis, zsindelyes ház nézegeti ka­­czérul magát a lábánál csörgedező, tisztavizű­ patakban. A fecske már elköltözött az eressí alól, s a sűrű jegenyék aranyesőt hullatnak.­­Fönn a béres szaklafokán a felhőkbe nyúlik a Géczy-vár tornya. Kopó-csaholás, kürt-rival­­gás hallszik le. Vadászatra készül a hatal­mas Ur, őszi rózsák bólongatnak’ lenn a völgybeli kis ház kertjében. A lugas már elvesztette sűrű, oltalmazó hálóját. A vadszőlő piros le­velei, érett, kékes fürtjei között jól láthatni a padon ölelkező fiatal párt.­­Az álmodozó csendőr izgatottan forgolódott. Az a szerelmesen simuló lány szakasztott az ő Juliskája. A szenvedéllyel ölelgető medve­­bőrös, régi harczos kemény nyakán az ő feje ül. Hát még a hangjuk! Ilyen ezüst-csengetyű hangja csak Juliskának van a világon. A sa­ját csöndes, mély hangjára is ráismert. Se­besen dobogó szívvel hallgatta a leány sirán­kozását.) — Vigyázz magadra, édes Lászlóm, hogy kopja ne sújtson, szálló nyíl ne érjen. Jaj, én is meghalnék utánad! ! A fiatal katona fölcsókolta a lány könyeit s úgy vigasztalta: I — Ne félts, édes mátkám. Dicsőséget szer­zek a Géczy ur csapatainak s boldogságot ma­gunknak. Ő nagylelkű, jó ur. A veszélyes pon­tokra is csak azért küld, hogy kitüntethessem­ magam, alvezér legyek s akkor lakzit tarthas­sunk az én egyetlen Juliskámmal. Csattanó csók... keserves sóhaj, és eltűnt a vitéz. A szép őszi verőfény is elborul. A számíthat, úgy hogy a legjobb esetben az ösz­­szes szavazatok egynegyedrészét bírja. Ezzel szemben a veszített mandátumokat a köz­jogi ellenzék hódította el Megerősödött a keresztény-szoczialista jogáért­, úgyszintén a Szarcsevics-párt is, de a legtöbb manulá­­tumot a parasztpárt hódította. Ezt minden valószínűség szerint a választói jogo­sultság kiterjesztésének kell tulajdonítani. A keresztény-szoczialista jogpárt 14, a Starcse­­vics-párt 9 és a parasztpárt 8 képviselőt kül­dött a táborba. Pártonkívüli ellenzéki program­mal eddigi kerületében megválasztották S­u­­p­i­­­o Ferenczet és mandátumhoz jutott Hrikov­­ciban egy radikális szerb képviselő is. Toma­sics bán helyzetét ezek szerint Horvátország­ban tarthatatlannak tartják. Ami természete­sen a mi politikai viszonyaink között nem azt jelenti, hogy Tomasics menni fog. Nem. A po­litikai bizalom kérdését nem fogják fel újab­ban ilyen érzékenyen. Következni fog inkább a «meg nem felelő» labor feloszlatása és a kormányra nézve kedvezőbb helyzet erősza­kos «megteremtésének» megkísérlése. Lásd: «Khuen: Magyarországi választások» czímű munkáját. A' mai pótválasztások­ ról eddig csak Karló­­czáról kaptunk tudósítást, amely szerint dél­után 2 órakor Szekulics kormánypártinak 279, N­i­k­o­l­i­c­s koalíc­iósnak 265 szavazata van. A függetlenségi párt győzelme. Csanád­­megyében a megyebizottsági tag választások va­sárnap a függetlenségi párt győzelmével végződ­tek­. Makón három kerületben a függetlenségi párt,­­egy kerületben néhány szótöbbséggel a kormány­párt győzött. A battonyai és kovácsházi járások­ban csak két kormánypártit választottak m­eg­ Min­den erőfeszítés és a képviselőválasztásoknál alkal­mazott közismert eszközök daczára, egész Csanád­­megyében csak 18 kormánypártit választottak meg. Házai Samu honvédelmi miniszter tegnap este Budapestről Bécsbe érkezett. A Honvédelmi minisz­ter ma délelőtt háromnegyed tíz órakor, az álta­lános kihallgatások során, megjelent ő Felségé­nél, hogy megköszönje altábornagggyá való kine­vezését. A vármegyei tisztviselők státusrends­­zere. A vármegyei tisztviselők országos egye­sületének igazgatótanácsa szombat délután Faze­kas Ágoston elnöklésével ülést tartott, amelyen az egyesület folyó ügyeit intézte el. A tárgy­sorozatot t -év- ■ - _ _______L­T

Next