Magyarország, 1911. március (18. évfolyam, 51-76. szám)
1911-03-01 / 51. szám
Budapest, lún. szerda, márczius 1. ■ isaotaBORSZAQ ■hát az osztrák delegáczió rezolucziója keresztül ■yihető. A «Reichs p os t» szerint Magyarországnak már magában véve meg van az a nagy és értékes, a természettől nyert előnye, hogy agrárterményeivel a hadseregszállítások terén a legnagyobb mértékben érvényesül; ez áll úgy a gabonaneműekre, mint a hasszállításokra nézve és különösen a hadsereg részére szükségelt lovak tekintetében. Ezeken kívül azonban még egy külön egyenlősítést, főleg az iparra vonatkozólag, követelni, teljesen alaptalan követelés. Annál kevésbbé irányul ez az akció a hadügyminiszter ellen, vagy Montecuccoli ellen, akit nagyrabecsülnek, mert hiszen mindketten csak áldozatai a Pitreich-féle szerencsétlen aerának, amikor Magyarország kegyét veszedelmes engedményekkel igyekeztek megnyerni és az ország köztudatába belevitték azt, hogy csak követelnie kell valamit és mindent elér. A .«NeuesWiener Tagblatt) többek között ezeket írja: Exner dr. referens határozati javaslatának tegnap történt egyhangú elfogadása által a haditengerészet részére való szállítások ügye egyelőre hivatalosan nyugpontra jutott és azt hiszik, hogy most már a haditengerészet költségvetése minden további akadály nélkül legkésőbb csütörtökön el fog intéztetni. Az 1911. január 31-iki jegyzőkönyvi megállapodás szerint is fennáll az 1906-iki szerződés is. A «Zeit» vezérczikkében élesen támadja a magyar kormányt és azt mondja, hogy éppen szállíítási ügyekben Magyarország a legkevésbé jogosult egyoldalú intézkedésekre. Budapest, február 24. A miniszterelnök itthon- Klímen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök ma reggel hat órakor titkárával, Bárczy István dr.-ral Gráczból visszaérkezett Budapestre. Khuen-Hédervéiy Károly gróf miniszterelnök ma délelőtt Bauer Antal dr. zágrábi érseki koadjutor hosszabb látogatását fogadta. A pénzügyminiszter a királynál- Félhivatalosan jelentik, a király ma délelőtt tizenegy órakor Lukács László pénzügyminisztert különkehallgatáson fogadta. A pénzügyminiszter resiszortfigyekrőltett a királynak jelentést. A kihallgatás egy óránál hosszabb ideig tartott. A fehérgyarmati képviselőválasztás Fehérgyarmaton a képviselőválasztás késő éjjel ért véget. Jármy 2230, Szúnyog 1488 szavazatot kapott. Jármy többsége tehát 742 szavazat. ( A tánczolók otthagyták a tánczot, mindenki a szalon felé igyekezett, s akik nem fértek el, székekre álltak fel, hogy lássák. Egyszerre csak felkaczag Kukoricza János s a székek felé mutat: Nini, a karzat! A komoly ur felesége (a szomszédnőjéhez): Nézd az uramat, hogyan ragyog annak a komoly embernek az arcza! A komoly ur (erős gesztusokkal magyarázza egy fiatal embernek ott a szék tetején): Hát tudod, öcsém, én csak azt mondom, hogy Somogy nincs éppen közel ide, de megéri, hogy az ember déli tizenegy után vonatra üljön, este féltízre ideérjen, meghallgassa a «Czigányszerelem» harmadik felvonását, aztán megint vonatra üljön, hogy reggelre otthon legyen ... !Mert ez a Zsazsa... A szalonban még egyre hangzik az ének s az egyik spanyol nő a másik szobából, egy széles, angol kanapé sarkából hallgatja. Egy magas, karcsú huszárhadnagy, az ura, odasimul melléje, közeledtére meleg fény gyűl ki a szép szempárban, s odasugja az asszonyának a fiatal katona: Te vagy a legszebb... Odabenn elhallgat a nóta, megint társalgás váltja fel a dalt, s mikor hajnal felé elmegy Kukoricza Jancsi, már csak két szál czigánynyal énekli — elszakadva a tánczosoktól — a maga szerelmes, bús nótáit egy szittyaivadék. Azt már nem igen hallgatják, de a rokokó-lányka mosolyogva figyeli. A háziúr: Jaj, de szomorú nóták! Kinek a szivét akarod meghódítani velük? A rokokó-lányka: Valami vigabbat képünk! Aki szerelmes, ha mindjárt boldogtalan szerelmes is, — tette hozzá incselkedve — (Bejön az anyja és komolyan néz hol a leány kívánja, hogy mindnyájan zokogjunk... nyara, hol az éneklő ifjúra. A rokokó-lánykát feszélyezi ez a tekintet s még jobban az, hogy aonosti már a nagynéniég faejfok A] fiatal gg zavartalanul zengi tovább a keserves dalokat ... és bejön a rokokó-lányka apja, annak sógornője, a cousinejának a férje s kevés várhatva anyjának cousineja is.) Csak az hiányzik meg, — szólt halkan a czigánylányhoz — hogy az őseim is leszálljanak az égből s idejöjjenek meghallgatni ezt a sok szerelmes éneket... És otthon majd következik a prédikáczió... A legutolsó teremben az asztalok mellett ülő fiatalság énekelni kezdett. A pipázó egyik sarkában kisebb társaság ült együtt, s egy csöndes szavu úriember — már a Lipót-rend keresztese — szóba fog: —Milyen szépen megfér együtt vérbeli magyar társaságban a magyar temperamentum a nyugati előkelőséggel. Szeretem, amikor nagyvilági emberek megengedik , maguknak, hogy úgy mulassanak, ahogyan a régi kúriákban mulattak apáink, énekszóval, czigányzene mellett. Nekem egy kicsit mindig ellenszenvesek azok az emberek, akik shockingot kiáltanak, amikor a fiatalság így dalba kezd. Tulajdonképpen ragaszkodnunk is kellene minden régi jó szokáshoz, ami a magyarságunk jellegét fejezi ki. Kifelé komoly munka és nemes ambíczió, a magunk körén belül pedig mesterkéletlen, szívből jövő jókedv, a jó ízlés határai között, az előkelősködés kínos keresése nélkül, milyennek kellene lenni minden magyar úri társaságnak! (Egy figyelő női fejfelé). A méltóságos asszonynak nem ez a véleménye? A .méltóságos asszony: Éppen igy gondolkodom! Kerülve kerülök magam is minden pózt és minden pózoló embert. (Rögtön utána odainti maga mellé a leányát és halkan rászól): Kérem, csak piano énekeljen... A rokokó-lányka anyja (nagy elégedettséggel magyarázza a háziasszonynak): Ez a csilisjaka ■engem, Kimondhatatlan . Mszkévé tesz! Fel fogjuk jegyezni családunk történetében, mint nevezetes eseményt, hogy leányaink közül egynek kijutott a szerencse és megtiszteltetés, hogy a «Nagymamáival tánczolhatta együtt a palotást... Egy halavány úr (sietve közeledik a rózsaszín rokokó-dámához): Kerestem már, hogy kifejezhessem a legmélyebb hódolatomat! Rózsaszín rokokó-dáma (csodálkozva): Engem? És miért? Egy halavány úr. Én nem igen szoktam kezet csókolni, csak idősebb hölgyeknek, azoknak is minél ritkábban. De, engedje meg, hogy magának nagy fiatalsága daczára megcsókolhassam a kezét azért az élvezetért, amit gyönyörű tánczával szerzett nekem. Közel egy óráig figyeltem magát... (Megcsókolja a kezet, aztán a fris gésát keresi a tekintetével, hogy ugyanazt elmondja annak is..) Odakünn pirkad. A villamosok csengetése fölhallatszik a lakásba. A pezsgős poharak halk kaczintásra csendülnek össze. Valaki megpróbálja eloltani a villámlámpákat. A czigányok újra hallgatókat húznak, a bufferteremben a korhely-levest szervírozzák. Lassankint elszélednek a vendégek. A felfordított lakásban álmos cselédség közepette rendelkezik halk, fáradt szóval a háziaszszony. Az ura a megmaradt szivarokat rakosgatja el, a czigánynyal rendelkezik, összenézi zsebóráját a faliórákkal,aztán a homlokát törülgeti: — Gyönyörű éjszaka volt, ugye, kicsim? [Mennyi szép asszony, szép leány!Odamegy hozzá, megöleliVa két kezébe fogja asszonyának álmos arczocskáját s szeretettel, a szivéből fakadt szóval azt mondja neki): ·— De azért mégis valamennyi között maga, x^l.t a legszebb..,. •• , A tengerészeti költségvetés. Az ellenzék az uj Dreadnoughtok ellen. A delegácsió ülése. . . ~ Saját tudósítónktól. — . . i Budapest, február 28.. Most tárgyalja a magyar delegáczió teljesülése az új tengerészeti befektetések ügyét. Az ellenzék rendkívül erős támadásban részesítette az új flotta-programmot és minden erejével küzdött a 100 és 100 milliókba kerülő Dreadnoughtok ellen. A múlt héten Batthyány Tivadar gróf és Bakonyi Samu, a legutóbbi ülésen pedig Holló Lajos mondott erőteljes beszédet a hadügyi kor- smány esztelen pazarlása ellen. Sajnos, a munkapárti tagok hozzájárultak az előterjesztésekhez és ígya delegáczióban a Dreadnoughtok építése keresztül ment. De ehhez a dologhoz majd a magyar képviselőháznak is lesz még szava. Ott, hiszszük, hogy a kormány nem él majd oly könnyen ezélt terveivel. A tegnapi és mai ülésekről a következő tudósítás számol be: A magyar delegáczió tegnap esti teljes ülésén Keltai Ferencz a napirend előtt szóvá tetteaz osztrák delegáczió tegnapi ülésén történteket, amelyek szerint az osztrákok kifejezést adnak telhetetlen dühüknek a magyar iparnaka hajóépítésben kvótaszerű részesedése miatt. Azt hiszi, hogy ez nem érint bennünket, ha a kormányban van erő ez állásfoglalás visszautasítására. Az osztrákokkal szemben frá kell mutatnia, hogy a flottafejlesztés elsősorban osztrák érdek s így eljárásuk annál inkább elítélendő. El kell ítélni ezt az eljárást mindenkinek, aki híve a hatvanhetes kiegyezésnek. A magyar delegációnak megnyugtatást kell kapnia úgy a kormánytól, mint a haditengerészeti parancsnoktól, hogy a megállapodáshoz föltétlenül ragaszkodni fognak. Stachich Károly: A tengerészeti parancsnok nevében kijelenti, hogy a magyar királyi kereskedelmi miniszterrel létrejött megállapodásoknak megfelelően, a tengerészeti vezetőségnek különös gondja lesz arra, hogy a tervezett megrendeléseknél a magyar ipar természetszerűleg a kvóta arányában részesíttessék és hogy ezenfelül az egyes iparágak fejlettségük és teljesítőképességüknek megffelelő mértékben vétessenek figyelembe. (Általános helyeslés.) Rosenberg Gyula előadó kijelenti, hogy a kereskedelmi miniszter mindahhoz, ami a miniszter és a tengerészeti vezetőség között a tengerészeti szállításokra nézve 1911. január 11-én felvett jegyzőkönyvben foglaltatik, változatlanul ragaszkodik és az ebben foglalt megállapodásoktól eltérni , nem hajlandó és egyáltalában az egész ügyet olyannak tekinti, melynek a kereskedelmi miniszter közbejöttével való végrehajtása a tengerészet vezetőségének hatáskörébe tartozik, amiért is a végrehajtás körül esetleg fölmerülhető kérdések csakis közte és-a tengerészet vezetősége között intézendők el. (Általános helyeslés.) Keltai Ferencz tudomásul veszi a nyilatkozatokat, s hozzájárul, hogy a kérdésen most napirendre térjenek. Ezután a napirendre tértek át vagyis folytatták a haditengerészet költségvetésének tárgyalását. Holló Lajos beszéde. Holló Lajos: Minduntalan találkozunk a haditengerészet vezetősége részéről azzal a panaszszal, hogy sem Magyarország, sem Ausztria nem tart lépést a katonai terhek tekintetében más államok teherviselésével. A kérdéseknek ezen tenorban való tárgyalását én egyáltalán nem tartom szerencsésnek s azt hiszem, hozzá, kellene fűznie mindenkinek, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik, hogy Magyarországnak és Ausztriának, de leginkább Magyarországnak gazdasági viszonyai, de erőforrásai is egészen eltérők más nyugati államoknak gazdasági viszonyaitól. De sajnálom, hogy a haditengerészet vezetősége nem a valódi számokkal és a valódi tényekkel jön az országos bizottság elé, így az expozéban Ausztria és Magyarország katonai terhei 420 millió koronával vannak feltüntetve és ezen számadatokból van azután a többi államokhoz való arányosítás megállapítva. Vegyük az előttünk fekvő 1911-ik évi költségvetést. Ebben, levonva a saját bevételeket, a hadseregi és hajóhadi szükségletek összesen nem 420 milliót, hanem 427.780.000 koronát tesznek ki; ehhez jönnek azután a külön rendkívüli hitelekben felvett összegek, amikek a fejlesztési hitelek, a húsz milliónyi tétel, továbbá a rendkívüli tüzérségi tétel, a négy milliónyi tétel, azután a hajóhad kialakításának tétele, az 55 milliós tétel; ha ezekhez hozzávesszük a boszniai katonai szükségleteket, ezek összesen 91.704.000 koronát reprezentálnak. A rendes és a rendkívüli költségeket 491 -191 milliót véve tehát, összesen 519 millió hadügyi költséget lehet Magyarország és Ausztria terhére megállapítani. De ez sem meríti ki és adja egészen azokat a számokat, amelyek, az egész költséget feltüntetik, hiszen itt van még az a tétel, 3