Magyarország, 1911. április (18. évfolyam, 77-102. szám)
1911-04-01 / 77. szám
Budapest, ISTI, szemim, ápril 1. A belügyi tárcza. A képviselőház illése ss: Saját tudósítónktól. Budapest, márczius 31. A képviselőház mai ülésén elejétől végig Berzeviczy Albert elnökölt, így azután nem is zavarta meg semmi a nyugodt tárgyalást. Az ülés napirend előtt való felszólalással kezdődött. Tyro Antal, Fiume munkapárti képviselője, miután nem látta szükségét annak, hogy a fiumei igazgatás költségvetési tárgyalásánál jelen legyen, személyes ügyében sietett megjelenni a Ház ülésén; amit Fiume érdekében elmulasztott, azt megtette a saját érdekében: fölszólalt és kijelentette, hogy őt az olaszok és a magyarok választották meg. Ezt már tegnap is, de már a választáskor is tudtuk, mert tegnap Khuen, a választáskor pedig hiteles tudósítások referáltak arról, hogy a horváti választók is rezerváltan voltak. A belügyi tárca vitájában ma elsőnek Hammersberg László vett részt. Utalt az előadó azon kijelentésére, hogy a közigazgatást véglegesen reformálni kell. Eleve tiltakozott az önkormányzat «kormányosítása» ellen, mert a törvényhatósági önkormányzat immár az egyedül való biztosítéka alkotmányos szabadságunknak. A közigazgatás működésében tapasztalható bajok éppen a kormányhatalom túltengéséből fakadnak. A tételt nem fogadja el. Utána Szterényi József beszélt a városok segélyezéséről és avárositisztviselők fizetésrendezéséről. Horváth Mihály dr. a szakember tájékozottságával tárta föl közegészségügyünk kiáltó bajait s egyúttal meg is jelölte az orvoslás módját. Háromnegyedkettőre járt már az idő, amikor Tisza István gróf emelkedett szólásra. A vármegyei tisztviselők státusrendezésének mielőbb való keresztülvitelét sürgette, de úgy, hogy ezt egységes, országos státus rendezésével oldassák meg. Ellene van azonban a szoros értelemben vett automatikus előléptetésnek, hanem úgy gondolja, hogy a magasabb fizetési osztályba való előlépés, kinevezés, illetőleg választás útján történjék. Az is ajánlatos, hogy minden vármegyében két státus legyen, aszerint, amint az állások jogi, illetve államtudományi kvalifikácziót igényelnek. A státusrendezésre vonatkozólag ő maga már dolgozott ki egy tervezet-félét, ezt nagy vonásaiban megismertette a Házzal és ajánlotta a miniszterelnök figyelmébe. Foglalkozott azután Szterényivel való polémia alakjában a városok segélyezésének ügyével, és sürgette a rendőrségek államosítását. Hogy pedig a nemzetiségi kérdés valahogyan ki ne maradjon a felszólalásából és áldozhasson fölényesen leczkéztető természetének is: kemény leczkét adott Szmrecsányinak és Rakovszkynak a nemzetiségi kérdésről. Azt ajánlotta, hogy tanuljuk meg a nemzetiségi nyelveket mi magunk s így keressük az érintkezést a nemzetiségekkel. Ezt a furcsa tantételt még a munkapárt is nagyon vegyes érzelmekkel fogadta. Az ülés félháromkor ért véget. Részletes tudósításunk a következő: Berzeviczy Albert elnök az ülést egynegyedtizenegy után megnyitja. A tegnapi ülés jegyzőkönyvét ellenvetés nélkül hitelesítik. Az elnöki előterjesztések után napirend előtt költségvetésének tárgyalása. Via Antal fiumei képviselő személyes kérdésben felszólalva Batthyány Tivadar gróf tegnapi beszédére megjegyzi, hogy őt az olaszok és magyarok küldték be a képviselőházba. Következik a napirend, és pedig a belügyi tárcza Stanniszsberg László szólalt föl elsőnek. Reflektál az előadó ama fejelentésére, hogy egészséges közállapotokat csak a közigazgatás végleges reformja teremthet. Eleve tiltakozik az önkormányzat elkobzása ellen, mert ez a közszabadságnak olyan, jóformán egyetlen biztosítéka, melynek semmi néven nevezendő ellenértékét elképzelni sem tudja. A törvényhatósági tisztviselők státusrendezését sürgeti és szükségesnek mondja annak lehetővé tételét, hogy ezeknek a tisztviselőknek legalább egy része az V. fizetési fokozatba bejuthasson. A nemzet tartozik ezzel ennek a tisztikarnak, amely úgy munkájának minőségével, mint mennyiségével a legnagyobb mértékben rászolgált erre. A főispán mai hatáskörében valóságos politikai ágens, akire semmiféle szükség nincs. A főispán gyakran visszaél hatalmával a fegyelmi jog alkalmazása terén, aminek a közigazgatás nagy kárát vallja. Az anyagi fegyelmi törvényt mielőbb reformálni kell, úgy hogy a fegyelmi hatalmat a független bíróság kezébe tegyük le. Ez a jó közigazgatás elemi követelménye. A városok fokozott támogatását helyesli, de nem szabad megfeledkezni a községekről sem, amelyek még rosszabb helyzetben vannak. De ezzel a bajjal nem törődik senki. A választójoggal bővebben nem akar foglalkozni, mert ezzel pártja, a Kossuth-párt sem foglalkozott. Batthyány Pál gróf: Hohó ! Hammersberg László egyszerűen konstatálja, hogy pártja ebben a kérdésben nem döntött. Kívánatosnak tartja, hogy a kormány végre álljon elő azokkal az alapelvekkel, amelyek alapján a választói reformot megalkotni kívánja, hogy a közvélemény ebben a kérdésben kialakulhasson s megszűnjék az az izgalom, amelyet ez a kérdés országszerte kelt. Nem látja a kormány céltudatos közigazgatási programmját, sőt erősen gyanakszik, hogy a nemzeti közszabadság e garanciáját is visszafejleszteni hajlandó, nem fogadja el a költségvetést. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.), Szterényi József volt a következő fölszólaló. Fölolvassa Komárom város tisztviselőinek fölhívását, amelyben fölszólítják a többi városok tisztviselőit, hogy kényszerítsék képviselőiket fizetésük rendezésére. Ez inzultus a képviselőház tagjaival szemben, amelyet vissza kell utasítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Polonyi Géza: ígérték a választáson! És Szterányi József elismeri, hogy a városi tisztviselők helyzete nagyon mostoha, a városok anyagi helyzeteit tehát javítani kell, hogy tisztviselőik sorsán javíthassanak. A városok háztartása ijesztően hanyatlik. Kéri a kormányt, hogy a városok anyagi helyzetének javítását czélzó javaslatát minél előbb terjessze a Ház elé. A városok pótadója rohamosan emelkedik. Egyedül Temesvár pótadója csökkent. Barabás Béla: Mert Návay a képviselője! (Nagy derültség.) Szterényi József: A vármegyei tisztviselők fizetésrendezését kívánja, mert a megélhetési viszonyok rosszabbodtak. Szólt még az erdélyi szászokról, akik föntartás nélkül csatlakoztak a magyarsághoz. Tiszteljük őket, mert barátaink. A költségvetést elfogadja. Elnök az ülést tíz perczre felfüggeszti. Szünet után Elnök az ülést újból megnyitja. Horváth Mihály a közegészségügy kérdését teszi szóvá. A közegészségügyre összesen 4.500.000 korona esik. A közegészségügy látszólag tehát jól van dotálva, de nem így van, ha közelebbről nézzük a dolgot, mert az előirányzott összegből csak igen kis rész jut preventív intézkedésekre. A közegészségügyre nagy gondot kell fordítanunk, mert állapotunk e téren nem kielégítő. Nagy baj az orvoshiány, rosszul áll nálunk a betegápolás. Kevés a kórházunk, ezért a járványos betegség ellen nehezen tudunk védekezni. Méltányolja a takarékosságot, de e kérdésnél nem tartja megokoltnak, mert tagadhatatlan tény, hogy a kultúra gyöngítette az embert, úgyhogy el lehet mondani, hogy a bölcsőtől a sírig támogatásra szorul. A nemzet jövőjét gondozzuk, ha e kérdést a maga fontossága szerint kezeljük. Preventív intézkedésekre van szükség, hogy a betegségnek elejét vegyük. Erre a czélra pedig orvosra van szükség. Igen sok községünk van orvos nélkül. Ennek pedig főképp az az oka, mert a községi orvosnak jövője nincs biztosítva. Az 1908: XXX. törvényczikk, amely a községi és körorvosok nyugdíjügyét rendezi, ma sincs végrehajtva. Határozati javaslatot nyújt be, hogy a kormány nyújtsa be a községi és körorvosok nyugdótervezetét, úgy hogy a megfelelő összeget az 1912-ik évi költségvetésbe föl lehessen venni. (Helyeslés a baloldalon.) A közegészségügy államosítását szívesen látná. A kórházi viszonyaink mizerábilisak. Elmebeteg kórházunkat minél előbb föl kellene építeni. A gyermekhalandóság ellen is hathatósan védekezni kell, így a kivándorlást se éreznék meg annyira. A gyermekvédelem fontos nemzeti munka. Sajnos, hajlandóságot lát a kormányban, hogy ezt az intézményt takarékosságból visszafejleszti. A gyermekvédelmi alap javára, be kell hozni az agglegényadót, mint ahogy a németek behozták. Ők többgyermekes családapát minden téren előnyben kell részesíteni. A tuberkulózis ellen való védekezésre sokkal nagyobb összeget kell fordítani. A belügyminisztérium közegészségügyi szakosztálya komolyan foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, csak az lesz a baj, hogy nem áll rendelkezésére elegendő pénz, már pedig enélkül épp Úgy nem lehet jó közegészségügyet csinálni, mint háborút. Nem fogadja el a költségvetést. Kéri határozati javaslatának elfogadását. (Élénk helyeslés a baloldalon.). Tisza István gróf beszéde. Tisza István gróf: A vármegyei tisztviselők anyagi helyzetének kérdésével foglalkozik. Az 1904-iki rendezés nagyjában megfelelt az igazság követelményeinek, azóta azonban lényegesen változott a helyzet az állami tisztviselők fizetésének javítása következtében. A vármegyei tisztviselők jogosult kívánságát honorálni kell. Egyben kiemeli a tisztviselők méltóságos és tapintatos magatartását, amelyet e fontos érdeküket érintő kérdésben tanúsítottak. A tisztviselő-egyesület dolgozott ki egy javaslatot, amely szerinte pénzügyi tekintetben nem eshetik súlyos észrevétel alá. Ennek döntő oka az a körülmény, hogy a kérdést egységes országos státus felállításával kívánja rendezni, amely országos státus felállítása választott tisztviselőknél okvetlenül az automatikus előléptetésnek olyan nagyarányú érvényesítésével járna hogy az, nézetem szerint közszolgálati szempontból, a tisztviselői kar szolgálatának hatékonysága les buzgósága szempontjából igen súlyos észrevételek alá esik. A magyar tisztviselői karnak nem lehet intenciója az, hogyaz előléptetési viszonyoknál az érdem ne érvényesülhessen. Feltétlenül szükséges az, hogy a státusrendezés vármegyénként történjék, vagyis minden egyes vármegye tisztviselői kara külön státust képezzen. Szóló összeállított egy vázlatot erre nézve. Két státust kell minden vármegyei tisztviselői karnak képeznie aszerint, amint államtudományi vagy jogi kvalifikáczióhoz van az illetői állás kötve. Vagyis a jogi kvalifikáczióval biró állásokra, t. i. az árvaszéki és ügyészségi állásokra külön státust kell alkotni és a többi hivatalos állásokra ismét külön státust. Az alispánoknak egy kisebb részét az V-ik, nagyobb részét a V-ba. A főjegyzők nagyobb részét a VII., kisebb részét a V-ba.’A főszolgabírók és első aljegyzők — közönyös, hogy azután másodi főjegyzőknek nevezik-e, vagy első aljegyzőknek— nagyobb részét a VIII. és VII-be, kisebb részét se, V-ba. A szolgabirák és többi aljegyzők a Il., IX. és VIII-ba. Ami az alispánokat illeti, a nagy vármegyék alispánjai jöjjenek be az V-be, ahol ismét nyitr kérdés és megfontolás tárgya lehet, hogy az ilyen nagy vármegyék alispáni állása már eredetileg l az V-ikbe szerveztessék-e, vagy a megválasztott alispán a VI-ba jusson és csak bizonyos évekig tartó szolgálat után lépjen elő a VI-ból az V-be. Két csoportra oszthatjuk a tisztviselői kart, azokra, akik a VII., Vili. és VI-ba kerülnek és azokra, akik a X., IX. és VIII-ik osztályban vannak. Ami az első csoportot illeti, t. i. a főszolga- i bírákat és a főjegyzőket és az első aljegyzőket, ahol ismét a főjegyzők a VII-be kerülvén, ez különbséget tesz közöttük, mert különben nincs közöttük különbség, — ezekből az állásokból körülbelül 20 százalék jut a VI., 50 százalék a VlI-ik és 30 százalék a VIII. osztályba. E szerint jutna körülbelül 180 állás az V. és VII-ikbe és ez megosztatnék a vármegyék között akként, hogy a kis vármegyékben két állás jutna a Vl-ikba, a közép vármegyékben három, a nagy vármegyékben egy az V-ikbe, és három a Vl-ikba. A tisztviselők másik csoportja, az aljegyzők és szolgabírák, három egyenlő arányban osztatnának be a X., IX. és VIII. fizetési osztályba. Az 1910. évi vármegyei tisztviselői költségvetések szerint ez a beosztás összesen 1491 állásra vonatkozik. Ezek közül 180 jutna a VI., illetve kisrészben az V-ikbe, a többi 1311-ből 293 a VII-be, 457 a Vnii-ba, 281 a IX-be és 280 a X-be. Ez a tervezet nagyjában megfelel annak az aránynak, amelylyel a pénzügyi tisztviselők bírni fognaka most folyamatban lévő státus-rendezés folytán. A státus-rendezés keresztülvitelére törvény és pénz kell. A törvény elkészítése, ha kormány az elvi alapot elfogadja, pár hónap alatt elkészülhet. Ami a pénzügyet illeti, a megvalósitást 1 millióra lehet taksálni s ebbe belefér a főispánoknak multiátalányokkal való ellátása is. Ami a városok segítését illeti, Szterényivel szemben hangoztatja, hogy ne állítsuk szembe a városi és községi viszonyokat, ne bíráljuk, melyik van súlyosabb helyzetben. Minden számítás e téren hiábavaló és csak kellemetlen érzések föltámasztására alkalmas. Ami a pótadót illeti, ugyanúgy emelkedik az a községekben, mint a városokban. Szterényi azt mondta, hogy azokat a költségeket térítse meg a kormány a városoknak, amelyeket állami funkciók teljesítése okoz nekik. Óva int attól, hogy állami és nem állami közszolgáltatások között különbséget keresünk. Ez szép az elmélet d