Magyarország, 1911. április (18. évfolyam, 77-102. szám)

1911-04-01 / 77. szám

Budapest, ISTI, szem­im, ápril 1. A belügyi tárcza. A képviselőház illése ss: Saját tudósítónktól.­­ Budapest, márczius 31. A képviselőház mai ülésén elejétől végig Berzeviczy Albert elnökölt, így azután nem is zavarta meg semmi a nyugodt tár­gyalást. Az ülés napirend előtt való felszólalással kezdődött. Tyro Antal, Fiume munkapárti képviselője, miután nem látta szükségét an­nak, hogy a fiumei igazgatás költségvetési tárgyalásánál jelen legyen, személyes ügyé­ben sietett megjelenni a Ház ülésén; amit Fiume érdekében elmulasztott, azt megtette a saját érdekében: fölszólalt és kijelentette, hogy őt az olaszok és a magyarok­ válasz­tották meg. Ezt már tegnap is, de már a választáskor is tudtuk, mert tegnap Khuen, a választáskor pedig hiteles tudósítások re­feráltak arról, hogy a horváti választók is rezerváltan voltak. A belügyi tárc­a vitájában ma elsőnek Hammersberg László vett részt. Utalt az előadó azon kijelentésére, hogy a közigaz­­­gatást véglegesen reformálni kell. Eleve til­takozott az önkormányzat «kormányosítása» ellen, mert a törvényhatósági önkormányzat immár az egyedül való biztosítéka alkotmá­nyos szabadságunknak­. A közigazgatás mű­ködésében tapasztalható bajok éppen a kor­mányhatalom túltengéséből fakadnak. A té­telt nem fogadja el. Utána Szterényi József beszélt a vá­rosok segélyezéséről és a­­városi­­tisztviselők­ fizetésrendezéséről. Horváth Mihály dr. a szakember tájéko­zottságával tárta föl közegészségügyünk kiáltó bajait s egyúttal­ meg is jelölte az orvoslás módját. Háromnegyedkettőre járt már az idő, ami­kor Tisza István gróf emelkedett szólásra. A vármegyei tisztviselők státusrendezésének mielőbb való keresztülvitelét sürgette, de úgy, hogy ezt egységes, országos státus ren­dezésével oldassák meg. Ellene van azonban a szoros értelemben vett automatikus elő­léptetésnek, hanem úgy gondolja, hogy a magasabb fizetési osztályba való előlépés, ki­nevezés, illetőleg választás útján történjék. Az is ajánlatos, hogy minden vármegyében két­ státus legyen, aszerint, amint az állások jogi, illetve államtudományi kvalifikácziót igényelnek. A státusrendezésre vonatkozólag ő maga már dolgozott ki egy tervezet-félét, ezt nagy vonásaiban megismertette a Házzal és aján­lotta a miniszterelnök figyelmébe. Foglalkozott azután Szterényivel való polé­mia alakjában a városok segélyezésének ügyé­vel, és sürgette a rendőrségek államosítását. Hogy pedig a nemzetiségi kérdés valaho­gyan ki ne maradjon a felszólalásából és ál­dozhasson fölényesen leczkéztető természeté­nek is: kemény leczkét adott Szmrecsányi­­n­ak és Rakovszkynak a nemzetiségi kérdés­ről. Azt ajánlotta, hogy tanuljuk meg a nem­zetiségi nyelveket mi magunk s így keres­sük az érintkezést a nemzetiségekkel. Ezt a furcsa tantételt még a munkapárt is na­gyon vegyes érzelmekkel fogadta. Az ülés félháromkor ért véget. Részletes tudósításunk a következő: Berzeviczy Albert elnök az ülést egynegyed­­tizenegy után megnyitja. A tegnapi ülés jegyzőkönyvét ellenvetés nélkül hitelesítik. Az elnöki előterjesztések után napirend előtt költségvetésének tárgyalása. Via Antal fiumei képviselő személyes kérdés­ben felszólalva Batthyány Tivadar gróf teg­napi beszédére megjegyzi, hogy őt az olaszok és magyarok küldték be a képviselőházba. Következik a napirend, és pedig a belügyi tárcza Stanniszsberg László szólalt föl elsőnek. Reflektál az előadó ama fejelentésére, hogy egész­séges közállapotokat csak a közigazgatás végleges reformja teremthet. Eleve tiltakozik az önkormány­zat elkobzása ellen, mert ez a közszabadságnak olyan, jóformán egyetlen biztosítéka, melynek semmi néven nevezendő ellenértékét elképzelni sem tudja. A törvényhatósági tisztviselők státusrende­zését sürgeti és szükségesnek mondja annak lehe­tővé tételét, hogy ez­eknek a tisztviselőknek leg­alább egy része az V. fizetési fokozatba bejuthas­son. A nemzet tartozik ezzel ennek a tisztikarnak, amely úgy munkájának minőségével, mint mennyi­ségével a legnagyobb mértékben rászolgált erre. A főispán mai hatáskörében valóságos politikai ágens, akire semmiféle szükség nincs. A főispán gyakran visszaél hatalmával a fegyelmi jog alkal­mazása terén, aminek a közigazgatás nagy kárát vallja. Az anyagi fegyelmi törvényt mielőbb refor­málni kell, úgy hogy a fegyelmi hatalmat a füg­getlen bíróság kezébe tegyük le. Ez a jó köz­igazgatás elemi követelménye. A városok fokozott támogatását helyesli, de nem szabad megfeledkezni a községekről sem, amelyek még rosszabb hely­zetben vannak. De ezzel a bajjal nem törődik senki. A választójoggal bővebben nem akar foglalkozni, mert ezzel pártja, a Kossuth-párt sem foglalko­zott. Batthyány Pál gróf: Hohó ! Hammersberg László egyszerűen konstatálja, hogy pártja ebben a kérdésben nem döntött. Kí­vánatosnak tartja, hogy a kormány végre álljon elő azokkal az alapelvekkel, amelyek­ alapján a vá­lasztói reformot megalkotni kívánja, hogy a köz­vélemény ebben a kérdésben kialakulhasson s meg­szűnjék az az izgalom, amelyet ez a kérdés ország­szerte kelt. Nem látja a kormány c­éltudatos köz­­igazgatási programmját, sőt erősen gyanakszik, hogy a nemzeti közszabadság e garanc­iáját is visszafejleszteni hajlandó, nem fogadja el a költ­ségvetést. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal­oldalon.),­­ Szterényi József volt a következő fölszólaló. Fölolvassa Komárom város tisztviselőinek fölhívá­sát, amelyben fölszólítják a többi városok tiszt­viselőit, hogy kényszerítsék képviselőiket fizetésük rendezésére. Ez inzultus a képviselőház tagjaival szemben, amelyet vissza kell utasítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Polonyi Géza: ígérték­ a választáson! És Szterányi József elismeri, hogy a városi tiszt­viselők helyzete nagyon mostoha, a városok­ anyagi helyzeteit tehát javítani kell, hogy tisztviselőik sor­sán javíthassanak. A városok háztartása ijesztően hanyatlik. Kéri a kormányt, hogy a városok anyagi helyzetének javítását czélzó javaslatát minél előbb terjessze a Ház elé. A városok pótadója rohamosan emelkedik. Egyedül Temesvár pótadója csökkent. Barabás Béla: Mert Návay a képviselője! (Nagy derültség.) Szterényi József: A vármegyei tisztviselők fizetésrendezését kívánja, mert a megélhetési vi­szonyok rosszabbodtak. Szólt még az erdélyi szá­szokról, akik föntartás nélkül csatlakoztak a ma­gyarsághoz. Tiszteljük őket, mert barátaink. A költ­ségvetést elfogadja. Elnök az ülést tíz perczre felfüggeszti. Szünet után Elnök az ülést újból megnyitja. Horváth Mihály a közegészségügy kérdését te­szi szóvá. A közegészségügyre összesen 4.500.000 korona esik. A közegészségügy látszólag tehát jól van dotálva, de nem így van, ha közelebbről néz­zük a dolgot, mert az előirányzott összegből csak igen kis rész jut preventív intézkedésekre. A köz­egészségügyre nagy gondot kell fordítanunk, mert állapotunk e téren nem kielégítő. Nagy baj az orvoshiány, rosszul áll nálunk a betegápolás. Ke­vés a kórházunk, ezért a járványos betegség ellen nehezen tudunk védekezni. Méltányolja a takaré­kosságot, de e kérdésnél nem tartja megokoltnak, mert tagadhatatlan tény, hogy a kultúra gyön­gítette az embert, úgy­hogy el lehet mondani, hogy a bölcsőtől a sírig támogatásra szorul. A nemzet jövőjét gondozzuk, ha e kérdést a maga fontossága szerint kezeljük. Preventív intézkedé­sekre van szükség, hogy a betegségnek elejét ve­gyük. Erre a czélra pedig orvosra van szükség. Igen sok községünk van orvos nélkül. Ennek pe­dig főképp az az oka, mert a községi orvosnak jö­vője nincs biztosítva. Az 1908: XXX. törvényczikk, amely a községi és körorvosok nyugdíjügyét ren­dezi, ma sincs végrehajtva. Határozati javaslatot nyújt be, hogy a kormány nyújtsa be a községi és körorvosok nyugdótervezetét, úgy hogy a meg­felelő összeget az 1912-ik évi költségvetésbe föl lehessen venni. (Helyeslés a baloldalon.) A köz­­egészségügy államosítását szívesen látná. A kór­házi viszonyaink mizerábilisak. Elmebeteg kórházun­kat minél előbb föl kellene építeni. A gyermek­­halandóság ellen is hathatósan védekezni kell, így a kivándorlást se éreznék meg annyira. A gyer­mekvédelem fontos nemzeti munka­. Sajnos, haj­landóságot lát a kormányban, hogy ezt az in­tézményt takarékosságból visszafejleszti. A gyer­mekvédelmi alap javára, be kell hozni az agg­legényadót, mint ahogy a németek behozták. Ők többgyermekes családapát m­inden téren előnyben kell részesíteni. A tuberkulózis ellen való véde­kezésre sokkal nagyobb összeget kell fordítani. A­ belügyminisztérium közegészségügyi szakosztálya komolyan foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, csak az lesz a baj, hogy nem áll rendelkezésére ele­gendő pénz, már pedig enélkül épp Úgy nem lehet jó közegészségügyet csinálni, mint háborút. Nem fogadja el a költségvetést. Kéri határozati javas­latának elfogadását. (Élénk helyeslés a baloldalon.). Tisza István gróf beszéde. Tisza István gróf: A vármegyei tisztviselők anyagi helyzetének kérdésével foglalkozik. Az 1904-iki rendezés nagyjában megfelelt az igazság követelményeinek, azóta azonban lényegesen vál­tozott a helyzet az állami tisztviselők fizetésének javítása következtében. A vármegyei tisztviselők jo­gosult kívánságát honorálni kell. Egyben kiemeli a tisztviselők méltóságos és tapintatos magatar­tását, amelyet e fontos érdeküket érintő kérdés­ben tanúsítottak. A tisztviselő-egyesület dolgozott ki egy javaslatot, amely szerinte pénzügyi tekin­tetben nem eshetik súlyos észrevétel alá. Ennek döntő oka az a körülmény, hogy a kér­dést egységes országos státus felállításával kívánja rendezni, amely országos státus felállítása válasz­tott tisztviselőknél okvetlenül az automatikus elő­léptetésnek olyan nagyarányú érvényesítésével járna hogy az, nézetem szerint közszolgálati szempontból,­ a tisztviselői kar szolgálatának hatékonysága les buzgósága szempontjából igen súlyos észrevételek alá esik. A magyar tisztviselői karnak nem lehet intenc­iója az, hogy­­az előléptetési viszonyoknál az érdem ne érvényesülhessen. Feltétlenül szükséges az, hogy a státusrendezés vármegyénként történjék, vagyis minden egyes vár­megye tisztviselői kara külön státust képezzen.­ Szóló összeállított egy vázlatot erre nézve. Két státust kell minden vármegyei tisztviselői karnak képeznie aszerint, amint államtudományi vagy jogi kvalifikáczióhoz van az illetői állás kötve. Vagyis a jogi kvalifikáczióval biró állásokra, t. i. az árva­széki és ügyészségi állásokra külön státust kell al­kotni és a többi hivatalos­ állásokra ismét külön­ státust. Az alispánoknak egy kisebb részét az V-ik, nagyobb részét a V-ba. A főjegyzők nagyobb részét a VII., kisebb részét a V-ba.’A főszolgabírók és első aljegyzők — közönyös, hogy azután másodi főjegy­zőknek nevezik-e, vagy első aljegyzőknek­­— na­gyobb részét a VIII. és VII-be, kisebb részét se, V-ba. A szolgabirák és többi aljegyzők a Il., IX. és VIII-ba. Ami az alispánokat illeti, a nagy vármegyék alispánjai jöjjenek be az V-be, ahol ismét nyitr kérdés és megfontolás tárgya lehet, hogy az ilyen nagy vármegyék alispáni állása már eredetileg l az V-ikbe szerveztessék-e, vagy a megválasztott al­ispán a VI-ba jusson és csak bizonyos évekig tartó szolgálat után lépjen elő a VI-ból az V-be. Két csoportra oszthatjuk a tisztviselői kart, azokra, akik a VII., Vili. és VI-ba kerülnek és azokra, akik a X., IX. és VIII-ik osztályban van­nak. Ami az első csoportot illeti, t. i. a főszolga- i bírákat és a főjegyzőket és az első aljegyzőket,­­ ahol ismét a főjegyzők a VII-be kerülvén, ez kü­lönbséget tesz közöttük, mert különben nincs kö­zöttük különbség, — ezekből az állásokból körül­belül 20 százalék jut a VI., 50 százalék a VlI-ik és 30 százalék a VIII. osztályba. E szerint jutna körülbelül 180 állás az V. és VII-ikbe és ez megosztatnék a vármegyék között akként, hogy a kis vármegyékben két állás jutna a Vl-ikba, a közép vármegyékben három, a nagy­ vármegyékben egy az V-ikbe, és három a Vl-ikba. A tisztviselők másik csoportja, az aljegyzők és szolgabírák, három egyenlő arányban osztatnának be a X., IX. és VIII. fizetési osztályba. Az 1910. évi vármegyei tisztviselői költségvetések szerint ez a beosztás összesen 1491 állásra vonatkozik. Ezek közül 180 jutna a VI., illetve kisrészben az V-ikbe, a többi 1311-ből 293 a VII-be, 457 a Vnii-ba, 281 a IX-be és 280 a X-be. Ez a tervezet nagyjában megfelel annak­ az aránynak, amelylyel a pénzügyi tisztviselők bírni fognak­­a most folyamatban lévő státus-rendezés folytán. A státus-rendezés keresztülvitelére tör­vény és pénz kell. A törvény elkészítése, ha kormány az elvi alapot elfogadja, pár hónap alatt elkészülhet. Ami a pénzügyet illeti, a m­egvalósi­­tást 1 millióra lehet taksálni s ebbe belefér a fő­ispánoknak multiátalányokkal való ellátása is. Ami a városok segítését illeti, Szterényi­vel szemben hangoztatja, hogy ne állítsuk szembe a városi és községi viszonyokat, ne bíráljuk, me­lyik van súlyosabb helyzetben. Minden számítás e téren hiábavaló és csak kellemetlen érzések föl­­támasztására alkalmas. Ami a pótadót illeti, ugyan­úgy emelkedik az a községekben, mint a városokban. Szterényi azt mondta, hogy azokat a költségeket térítse meg a kormány a városoknak, amelyeket állami funkc­iók teljesítése okoz nekik. Óva int attól, hogy állami és nem állami közszolgáltatások között különbséget keresünk. Ez szép az elmélet­ d

Next