Magyarország, 1911. október (18. évfolyam, 233-258. szám)

1911-10-01 / 233. szám

XVIII. ÉVFOLYAM 233. SZÁM, VASARNAP BUDAPEST, 1911. OKTOBER 1 Főszerkesztő Előfizetés) ár­a negyedévre 1 korona, egész évre 28 korona. Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. Holló Lajos: Szerkesztőség és kiadóhivatal « Teréx*körut 59 sz* Hirdetések mi­lmét&r­száank­á.csaj díjszabás szerint. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket,hogy az illető postahivataloknál az elő­fizetés megújítása iránt szívesked­jenek lehetőleg gyorsan intézkedni, hogy a lap küldése fennakadást ne szenvedjen Báró Wesselényi nyilatkozata. Az ellenzéki küzdelem jogosultságáról Budapest, szeptember 30. A kormány és pártja így tesz, mintha erősen készülődnék a házszabályok erő­szakos megváltoztatására. Az a buda­pesti és bécsi sajtó, amelyet a kor­mány inspirál, egyértelműig hirdeti, hogy a kormány türelmének olaja e­l­­fogyott,­­ami természetesen az ed­digi várakozó­ politika teljes kudarc­át jelenti) minélfogva itt az ideje a cse­lekvésnek, az ellenzéki­­vissza­élések megszületésének. Minden józaneszis ember belátja azonban, hogy az erőszak — feltéve, hogy sikerül, amiben pedig erősen ké­telkedünk— nem a megoldás útja. Erőszak útján jogrendet, nyugodt, biz­tos állapotokat teremteni nem lehet, mert hiányzik a jogszerű alap, amelyre az új építményt rárakni lehessen. Az a törvény, amely erőszak útján jö létre, nem törvény, mert hiányzik belőle megalkotásának törvény- és jogszerű­sége. Ennélfogva annak a „törvény­nek“, mely nem a maga jogos és tör­vényszerű útján jött létre, az érvé­nyességét bárki is mindenkor két­ségbevonhatja és attól az engedel­mességet meg is tagadhatja. Az ellenzék tisztán, világosan jelezte a maga álláspontját úgy a házszabályok módosításának, mint a véderőjavasla­toknak kérdésével szemben. Ne1­mi zár­kózik el a házszabályok módosítása elől, ha az a valódi nemzeti akarat szabad megnyilvánulását biztosító vá­lasztójogi reformmal kapcsolatban tör­ténik, és nem akadályozza meg a véd­­erőjavaslatokat, ha a szabadon meg­nyilatkozó valódi nemzeti akarat azo­kat magáévá teszi. Most kívülről, igen tekintélyes helyről, Wesselényi Miklós báró koronaőr részéről Szilágy­megye törvényhatósági bizottságában hangzott el olyan nyilatkozat, mely tel­jesen fedi az ellenzék álláspontját, és amely oly velősen jelöli az egyedül lehetséges magyar és nemzeti álláspontot, hogy érdemesnek tartjuk azt szóról-szóra ide iktatni. Nem tudok elképzelni olyan józan gon­dolkozású embert, aki a normális viszo­nyok közt az obstrukc­iót helyeselné. De viszont olyan józan gondolkozású ma­gyar embert sem képzelek, aki, a mi adott viszonyaink közt, ezt­­a most folyamatban lévő technikai obstrukcziót ne helyeselné, mi­után, — elég fájdalom, —­ ez l az obstrukczió maradt utolsó törvé­nyes védő eszköze- ennek a mi­rá­­tul kijátszott parlamenti rend­szerünknek és papirosalkotmá­nyunknak. A most fennálló választási törvényeink mellett, könnyű szerrel akadnak olyan érdekc­­soportozatok, ame­lyek osztrák érdekek javára ajánlván fel szolgálataikat, bécsi milliókkal, osztrák katonaság­gal, erőszakkal, terro­rra­l, hiva­talos presszióval, — szntén elég könnyű szerrel, — olyan többsége­ket tudnak összehozni az ország há­zába, amelyekkel aztán Béssnek akármit is megszavaztathatnak. Éppen ezért új és egészen más vá­­lasztási törvények kellenek mi­­­n­e­k­ü­n­k, még­pedig szabadelvű, demokra­tikus, egyenlő, általános választói és titkos­ szavazati joggal,­­ de államiságunk magyar jellegének feltétlen h­ö­z­­­osí­tásával. Ha egyenlő és általános lesz a vá­lasztói jog, akkor, mondhatni, választó lesz az egész nemzet, már­pedig, még Pécsnek meg­számlálhatatlan milliói sem képesek meg­vásárolni egy egész nemzetet. Titkosnak pedig azért kell lennie a szavazásnak, mert éppen e szavazások tit­kossága által lesz lehetetlenné téve mindenféle vesztegetés, és azért, mert csak akkor fog felszabadulhatni mos­tani­­ e a j­á­z­ó állapotából, sok olya­n függő he­retben lévő exisztenczia, akiket a hivatalos presszió, gyakorta legjobb meg­győződésük ellenére, szokott a szavazó­ur­nákhoz kényszeríteni. Csak akkor fogják ők is szabadon követhetni hazafias meggyőző­désüket. A nemzet akaratának szabadon megnyi­­latkozhatása hivatott kifejezője lesz az egész ország közvéleményének, ez ellen aztán nincsen és nem lehet­ obstrukc­ió. Ez egységes közvélemény hatalmas nyomása pe­dig előidézője leend a nemzet és király kö­zötti kölcsönös egyetértésnek, melyn­ek üd­vös bekövetkezését már olyan rég várjuk és kívánjuk. Ha meglesz a kölcsönös egyetértés akkor annak is eljött ideje, hogy, ha úgy tetszik, a házszabályok közmecinyaoívásra­ módosít­hatók legyenek. De addig nem lehet el­ítélni ezt a mostani obstrukc­iót, sőt inkább üdvözölni kell, mert hazafias missziót teljesít. E nélkül az obstrukc­ió nélkül ez a mostani, felülről csinált többség már rég megszavazta volna, és pedig megszavazta volna minden nemzeti vívmány biztosítása nélkül ezt a napirendre tűzött véderőjavas­latot, és megterhelte volna újra roppant vér- és pénz­áldozatokkal ezt a már most is nehéz viszonyok közt küzködő, szegény ma­gyar nemzetet. Megszavazta volna pedig ez a híres többség, még híresebb vezérének saját szavait idézve: «minden gondol­kozás nélkül», amint azt ő kifejezetten követelte is. De hát ez nem lehet, s el sem tudom kép­zelni, hogy Szilágy vármegye hazafias jó hírnevét ilyen könnyű szerrel sárba hagyná tipratni. A véderőjavaslat tárgyalását meg kell előzni az új választási törvényjavaslatnak, amely, ha szak­­­badelvű­,­­demokratikus, egyenlő, általános és­­ titkos szavazati­ lesz, akkor az ennek alapján megválasztandó képviselőház bizonyára hi­vatott kifejezője lesz a nemzet közvélemé-­­­nyének. Ez a közvélemény döntsön és ha­tározzon aztán afelett, hogy­­hajlandó-e­­a nemzet, minden nemzeti vívmányok biztosí­tása nélkül is, újabb­ és terhesebb vér- és pénzáldozatok hozatalára. Az utolsó betűig aláírjuk azt, amit a nemes báró, a magyar szent korona törvényes őre, Szilágy vármegye köz­gyűlésén elmondott. Ez a kibonta­kozás útja, nem pedig az, amit Tiszáék őrülete elképzel, és amit most, úgy látszik, hhuen is, nem tudjuk, mennyire kénytelenül és kelletlenül, a magáévá tett. A Khuen-Tisza féle rend­szeres őrület csak újabb és nagyobb zavarokat okoz az állami gépezetben és a nemzet életében, pedig az idők, a nemzetközi viszonyok most éppen nem alkalmasak arra, hogy a dinasztia hatalmi állását nagy belső bonyo­dalmak és megrázkódtatások gyöngítsék és aláássák. A bekövetkezendőkért minden­esetre a kormányt és ugratóit terheli a ret­tentően súlyos felelősség. Mi azonban alig tudjuk elképzelni, hogy mértékadó helyen az utolsó pillanatban vissza ne riadjanak a magyar kormánynál és ta­­n­csadóinál okosabb emberek attól a merénylettől, amely egy ízben már olyan keserű tapasztalatokat okozott a dinasztiának. Bármi történjék is, az ellenzék k­é­­szen áll és el van határozva a harcrot a végső konzekven­­c­z­­­á­ki­g megvívni. Latiunk mai száma 44 oldal. A nagy felbuzdulás. Irta: Búza Barna. Budapest, szeptember 30. Nagyon lelkes a munkapárt. Van miért lelkesednie. A nemzetre igazság­talan s megbizhatatlan terheket rakni a magyar nyelv jogait csúfosan elárulni­­olyan czélok, amelyekért lobogó lelke­sedéssel harczolhat a Jeszenszky pénzér összegyűjtött hazafiak tábora. Milyen szerelmesek abba a létszám­emelésbe. Semmi egyéb nem létezik számukra a világon, csak az. Nem lát­nak, nem ismernek más szükségletet, más kötelességet; az ország ezer baja mind meghalt, csak ez az egy és élet­tük: a létszámemelés. Kínál nekik az ellenzék százféle hasznos, javító, alkotó munkát: nem, ők megfogadták, hogy nem nyúl addig máshoz a kezük, míg a létszámemelés nagy művét be nem fejezik. Hát igaz, más nemzet is volt már olyan kényszerhelyzetben, hogy idegen, önkényes akarat előtt meg kellett ha­jolnia, hogy igazságtalan terheket a

Next