Magyarország, 1913. február (20. évfolyam, 28-51. szám)
1913-02-01 / 28. szám
1ВВДМ ISIS. вУотБаЕ, Шј Т. HAGYAEOESZAQ uraktól vár igazságot, ha politikáról van szó! Mikor Baja Barnát, akihez rokoni kötelék kapcsai fűznek, Székelyföldon felléphettek, tőlem kért tanácsot, hogy vállalja-e a jelöltséget. Azt mondtam neki: ne! Ne, mert Biharmegyében nem akadsz te egyetlenegy olyanivatalbéli emberre sem, aki tégedet mondjon ki megválasztott képviselőnek, — még ha ezer többséged lesz is — Beöthy Lászlóval szemben. Biharországban nem az a lényeges, hogy kit akar a nép. Hanem az, hogy kit jelölt ki Tisza István gróf. És ahogy meghódította Tisza István gróf ezt a nagy földterületet, amelyen az ő akarata minden korlát nélkül való feltétlen parancs, vogy szeretné átidomítani az ő ízlésének megfelelően az egész országot is. Ahogy Biharban választják a képviselőket, úgy kell, hogy menjen a dolog másutt is, mint a karikacsapás! Ez a gondolat, ez a törekvés van alakba öntve a Tisza István gróf választói javaslatában. Indokolás, adat, statisztika: mindez csak üres sallang; a valódi czél: az egész Magyarországot átvarázsolni a bihari kis királyság képére. Ízelítőül legközelebb látni fogunk tehát márványba öntendő példakép gyanánt egy mintaválasztást. Egy igazi, hamisítatlan, ím tükröz a bihari közviszonyokról. Felvonulnak a megbízható, a magyar állameszméhez törhetetlen hűséggel ragaszkodó választók falanxai. A pálinka gőzétől ködös fejjel. Zsebükben a dudás-pénz boldogító tudatával, — jegyzőik hűséges vezetése mellett, — a csendőrök villogó szuronyai között jönnek, egyre jönnek a dülöngőző daliák! Phidias, ha sírjából kikelne, róluk mintázná bizonyára az intelligenczia, az értelem, a józanság szobrához a főalakokat! Ezek a társadalmi rend, az állam biztonságának legrendíthetetlenebb oszlopai. Megingathatatlanok, mihelyest — a főszolgabíró parancsa után — a jegyző úr bölcs útmutatása mögé fejenkint két kiló hús, két liter pálinka és a viszonyokhoz képest, végszükség esetén esetleg 50 koronáig is terjedő egyénenkénti megerősítés bűvös varázsa is járul! így terem a népbizalom fehér, tiszta virága. Mert Tiza István gróf nem azok előtt a tisztességes, illemtudó, becsületes, jó magyarok előtt hajtja meg a maga elismerésének zászlaját, akik a hatósági tatárdúlás minden nyomása, az erőszak, a megfélemlítés, a büntetéspénzek zaklatása daczára is, eldobják maguktól a vesztegető kezet: nem ezek — ő előtte — a megtévelyedett, félrevezetett, lekicsinyelt, kigunyolt ostoba parasztok! A józan, az államfentartó, az intelligens választóközönség ott terem a móczok vidékén, a havasok fakunyhóiban, hol a honszerelem tüzet a pálinkás-bütykös kotyogása élesztgeti. A bihari magyar nép sohasem volt és nem is lesz a Tisza István gróf oldalán. Csodás bámulattal adózom e nép törhetetlen hűségének és férfias erényének. Évtizedek óta, mint az üldözött vad, szabad préda a bihari ellenzéki választó. A legkisebb közigazgatási tojástól fel a nagyokig, az törli bele a csizmáját, akinek éppen kedve tartja. És nem is vehető rossz néven azoktól, akik teszik. Nemcsak azért, mert hivatalos útón kapott felsőbb parancsot teljesítenek, hanem azért is, mert hisz a köztisztviselői kar exisztencziája, előmenetele, boldogulása ott a koronázatlan kiskirály társadalmában nem attól függ, hogy kinek van szíve és érzése a nép ügyes-bajos dolga, nehéz helyzete iránt, szóval nem az a fő, hogy ki a pontos, a lelkiismeretes, a becsületes, a tisztakezű tisztviselő, hanem az a főkérdés, hogy ki az erőszakos, a könyörtelen, a tág lelkiismeretű, a durva, a vesztegető, szóval: a jó kortes?! Szegény, jó bihari magyar nép! Sajnállak! Szívemből sajnállak! Évtizedek óta egynéhány idealista vezető oldalán, a legtöbb helyen a nélkül, sőt minden nadrágos ember ellenére, mint a téli fagyra kivert kuvasz: tűnöd a hideget, elviseled a fölötted eldugó zivatar minden gyötrelmét, de azért tisztességes, becsületes és elvedhez hű maradsz. Kalapot emelek előtted és büszke leszek arra, ha kérges kezedet megfoghatom. Mert téged a magad egyszerűségében, felfogásod józanságában, magyar komolyságodban és higgadtságodban többre nézlek, többre becsüllek, mint azt az intelligencziát, amelynek nincs hite, nincs eszménye, nincsenek vágyai, nincsenek reményei, ha e nemzet jövőjéről van szó, csak kunyeráló keze, amelyet a hatalmasok bőségszaruja se tud tele tömni! Biharon választás lesz. Tisza István gróf kinevezte már a népbizalom leendő birtokosát. Mire való hát a többi fölösleges formalitás? Rendőr, esendőr, bíró, jegyző, szolgabiró, főispán, nosza, rajta, szabad a mező! Tudjátok kötelességeteket! És ezt nevezik minálunk szabad és tiszta választásnak! Bizony így születik meg a nép bizalma. Mit komédiáznak? Államosítsák már necsak a közigazgatást, de a népképviseletet is. Ez az új rendszer sokkal egyszerűbb, sokkal simább , és mindenek felett őszintébb lenne nevezzék ki a képviselőket, és akkor becsületes, tisztességes lehet majd a közigazgatás! Bizonyára sikerülne az élethossziglan kinevezett képviselők parlamenti rendszerét — épp úgy mint az uj országházi peczéreket a 48-iki események és törvények valamely szakaszára alapozni Mert ilyenféle gyümölcsöket szokott teremni az, ha Tisza István grófnak eszébe jut 48-ról beszélni! Ha sokáig elnökösködik még, idáig is eljutunk. Hiszen megmondta: félúton nem állok meg. Ez lesz talán az utolsó stáczió!? A mi külügyminiszterünk legutóbb azt mondotta : az ifjú-törökök rendszerének végleg el kellett buknia — ez is egy különben a fényesen bevált diplomata jóslatokból — mert a képviselőválasztásoknál erőszakkal irtották ki az ellenzéki közvéleményt! Hiszen ezt nemcsak Mezopotámiában cinálják, de egy kicsit közelebb: Biharban is. Nem vesszük belügyiünkbe való beavatkozásnak: jöjjön el, nézze meg a nemes gróf, hogyan csinálják ezt mintunk és látni fogja, hogy amennyi fegyveres erővel Biharban egy mungót a világra hoznak, ugyanannyival, vagy jóval kevesebbel győzni tudtak egy ország felett újra az ifjútörökök. És ez az egy biztos csatatér, ahol a mi hadseregünk is csak győzni tud. Szép alkotmányos állapot! Valóban im irigylésre méltó nemzet vagyunk! Mezőssy Béla, Budapest, január 31. Serényi Béla gróf Budapesten. Serényi Béla gróf földmivelésügyi miniszter, ma reggel Budapestre érkezett. A földmivelésügyi miniszter február közepéig Budapesten marad s azután utazik el két-három hétre Svájczba, hogy az orvosok által előírt pihenő kúrát megtartsa. A helyzet. " ■—i S a' j S I tudósítónktól.. m Budapest, január 31 j v> Bécsből bejelentik az országnak, Hogy a Lukács-kormány hivatását még nem töltötte be, ennek következtében még helyén fog maradni. Azújabb nemes feladat, amit még Lukácséknak el kell végezniük, a katonai és különösen a Haditengerészeti költségek felemelése. Egészen stílszerű is ez a bécsi követelés. A magyar alkotmány romokban hever, a törvényeknek csak a szuronyok adnak erőt és biztosítanak «tiszteletet». A nemzet erkölcsi megaláztatásához a bécsi politika szerint szükséges a nemzet koldussá tétele is. A rettenetes gazdasági válság, mely alatt a nemzet nyög, csak akkor lesz teljes, ha a nemzet anyagi erőit meghaladó lajabb megterheltetésben részesül. A külügyi viszonyok miatt teljesített oktalan költekezés elviselhetetlen terheket ró amúgy is az országra. Ez azonban nem elég a bécsi hadvezetőségnek. Százmilliókra rugó új, költségeket fognak követelni dreadnoughtokra és egyéb haditengerészeti berendezésekre. És ezeket a terhes követeléseket Lukácsnak és Tiszának még szállítaniok kell az áprilisi delegácziókban. Azután talán megszabadulhat az ország tőlük. ) Ennek az újabb követelésnek előzményei ismeretesek. Emlékezünk az őszi delegációnak történelmi nevezetességű, örök szép jelenetére, mikor a renegát Okolicsányi László és Heltai Ferencz egyenesen felhívták a hadvezetőséget arra, hogy csak bátran lépjenek fel újabb követelésekkel, mert a munkapárt önfeláldozó lelkesedéssel mindent megszavaz a Hadügyi mátod részére. Tudjuk azt is, hogy ez a felkínálkozás leginkább a hadvezetőséget lepte meg. ők ugyanis a nyár folyamán megkísértették, hogy régi terveiknek megfelelően, néhány százmillióval többet csikarjanak ki a magyar nemzettől, de Lukács László «kuruczságán» megtörött ez a terv, s kiegyeztek ötven perczentre. És amikor a bécsi generálisok egy időre elraktározták követeléseiket, akkor Lukács kivezényelt hívei önként ajánlották fel a nemzet vérét és bőrét a haditengerészet és a hadsereg fejlesztésére. Csodálkozhat-e már most valaki, ha Bécsben a becsületes választójogi reformnál, az ország nyugalmánál és békéjénél becsesebbnek és drágábbnak tartják a minden követelést hűségesen és ellenmondás nélkül teljesítő kormányt! Ez a bécsi álláspont azonban még változhatik áprilisig, amikorra a detegácziók összehívását tervezik. Hiszen a bécsi körök máról holnapra is szoktak más meggyőződésre jutni. Ma az ország határain belül minden tényező menthetetlennek tartja már a kormányt, s lehetetlennek tartja, hogy a közeli jövő hatalmas ostromát ki tudja állani. A kormány megmentése érdekében a munkapártban erős akczió folyik, aminek élén K bu en-Héderváry Károly gróf áll. Azit sem tartják kizártnak egyes munkapárti politikusok, hogy Khuen akczióját saját érdekében indította meg, s ezt az a tanácskozás is valószínűvé teszi, amit Khuen tegnapelőtt Návay Lajossal folytatott. Népgyűlések a kormány ellen. Zombor város polgársága február hó 23-ikián nagyszabású népgyűlést rendez, amelyen pártkülönbségre való tekintet nélkül egységesen tiltakozni fog a kormány által beterjesztett választójogi törvényjavaslat ellen és egyben bizalmatlanságát fogja kifejteni a kormány iránt. A népgyűlés 3