Magyarország, 1913. február (20. évfolyam, 28-51. szám)
1913-02-22 / 46. szám
Bi’đapes?, 1915. szombat, február 22 MAGYARORSZÁG Bégeket szenvedett, hogy minden olyan akcziónak, melynek az az eszméje, hogy Szkutari ne legyen Montenegróé, a leghatározottabban ellent fog áltani, még akkor is, ha a hatalmak akciójáról lenne szó. Montenegró, ha megtámadják, a legvégsőig fog harczolni és inkább elpusztul, semhogy Szkutárról lemondjon. Görög menekülők- Athén, február 21. Korfu, Preveza, Arta, Kephalonka, Trikala, Les Larissa városokban igen sok Epikrusból érkezett menekülő van. A menekültek száma mintegy 22.000. Külön bizottságok fáradoznak azon, hogy a menekültek ínségét enyhítsék, de ez nem elegendő, mert az elszállásolás és élelmezés költségei naponként mintegy 13 ezer drachmára rúgnak, pénz pedig nem igen áll rendelkezésre. Oroszország hadikészülödése, Bukarest, február 21. A román hadsereg hivatalos lapja, a «Bulletinul Armatei Romane» legutóbbi számában hosszabb czikket közöl, amelyben az orosz haderők felállítását, számarányát és a legutóbb történt orosz katonai intézkedéseket ismerteti. A czikkely mindekelőtt utal arra, hogy azokat a tartalékosokat, akiket ez év januárjában törvény szerint haza kellett volna bocsátani, a czárukáza értelmében továbbra is bent tartották a katonai szolgálatban. A német és az osztrák határon öt korosztály katonái állanak fegyverben, s emellett tizennyolc határ menti dandár katonáit, akiket időközben szabadságoltak, most újra behívták. A tényleges szolgálatot teljesítő katonák száma ebben a pillanatban egymillió ötszázezer ember, vagyis háromszázezerrel több, mint normális viszonyok mellett. Oroszország nagy mennyiségű hadiszert is rendelt meg a külföldön, amelynek egy részét már megkapta, másik részét pedig márczius elsejéig kell szállítani. A hadügyminisztérium rendeletére sürgős munka folyik most a határmenti erődökben, amelyeknek átalakítását és megerősítését legkésőbb márczius végéig be kell fejezni. Bécs, február 21. (Saj. tud.) A «R e ic h s p o r t» krakkói levelezője czenstoehaui jól informált forrásból azokról a ч katonai intézkedésekről értesült, amelyeketOroszország egy esetleges osztrák-magyar offenzíva esetére Orosz Lengyelországban tett. Január 30-án az összes határhelyőrségekhez, amelyek az úgynevezett három császárság szögletének védelmére vannak rendelve, utasítás ment, amely szerint a közvetlenül a határon állomásozó csapatoknak az ellenség elől egy második védelmi vonalba kell visszavonulniok, mely Czerstoehau és Kiele© közt terül el. AczenstochaU— ki© 1 c vonalon vannak elhelyezve a tartalékok és a védelmi vonal erődítményei a Kielce és Wielcui közti magaslatokon, továbbá Karczorka és Checin között Miechowa felé egészen közel az osztrák határhoz és onnan folytatólag Wobrom, Smolen, Piliza, Podzanicze, Ogrodzieniec és Bzo V községeken át, ahol a porosz határhoz közelednek, majd Clodovice, Chodska, Bobo-ice, Mirov, Turov és Olszyn községeken át egészen Czenstochauig terjednek. A vonal védelmét az utasítás szerint a következő csapattestek fogják ellátni: A Kielceben állomásozó 5. és 6. számú gyalogezred, a 16 számú ulánus ezred és a 43. sz. dragonyos ezred, amelyek Pinozovban állomásoznak, a miechovi 11. sz. kozák ezred, a czenstochaui 14. sz. huszárezred és tüzéroszlop és végül a bendzini 14. sz. kozák ezred. A csapatok tartaléka a kosztromi 9. sz. gyalogezredből, a poltavai 41. gyalog- és 9. sz. vadászezredből ás a 12. sz. tüzérdandárból fog állani. Az egész védelmi vonalnak Rennenkampf tábornok lesz a főparancsnoka, aki mellé Galkin altábornagyot fogják rendelni. Galkin az utóbbi időben hadügyminisztériumi osztályfőnök volt. A vezérkar többi tagjai Bier diakan homok, a vilnai katonakerület eddig vezérkari főnöke és Baumgarten tábornok a grengtochaui 14. lovashadoszttály parancsnoka lesznek. A napokban a petrikani kormányzóság valamennyi állami hivatalnokát utasntották, hogy jelentsékbe, hol akarják családjaikat a háború kitörése esetén elhelyezni. Azoknak, akik a birodalom belsejébe akarnak költözködni, vasúti szabad utazást engedélyeznek. Lakoma Désy tiszteletére. « Saját tudósítónktól. — Budapest, február 21. Désy Zoltán tiszteletére a szövetkezett ellenzéki pártok tegnap este nyolc órakor a Royalszálló nagytermében vacsorát rendeztek, amelyen az ellenzéki pártok vezérei, képviselő tagjai és kültagjai igen nagy számban jelentek meg. Az asztalfőn Désy Zoltán Andrássy Gyula gróf és Apponyi Albert gróf között ült. Az első felköszöntőt Pallavicini György őrgróf mondotta : — Lelkemben az öröm és a szomorúság, a büszkeség és a szégyenérzet, a remény és a kétségbeesés váltakoznak. Te, kedves barátom, megmutattad nekünk az utat, megadtad a példát, melyet követnünk kell, hogy e kétkedést a biztos öntudat váltsa fel. A kitartó harca, melyet a közélet tisztaságáért folytatsz, öröm nekünk az ország e szomorú napjaiban. Büszkeségünk a terbátor, férfias és egyenes küzdelmed, most, mikor már-már szégyenleni kezdtük magyar voltunkat is. Mostantól kezdve a te igazad a mi igazunk is, a te harcrodat mi is végig fogjuk küzdeni, ha téged ér sérelem, mi fogjuk azt megtorolni. Tisztelt uraim! Magyarországon emberek jellemzésére egy máshol egészen szokatlan jelzőt használnak. Azt mondják: ez vagy az az ember tisztességes. Nem állítom, hogy ha a mai kor egy Diagenese lámpással kezében útnak indulna, ne találna széles e hazában tisztességes embereket. De mennyivel rosszabb eredménynyel járna kutatása, ha azok között keresne tisztséget, kiknek feladatuk volna a közéleti erkölcsre legjobban vigyázni, annak szeplőtlen hírnevét fennadani .Sajnos, ma azok közt, kik az ország sorsát intézik, sokan vannak, kik különbséget tesznek köz- és magánerkölcs között és akik azt hiszik, hogy az általuk közérdekűnek nyilvánított czélokért szabad tisztességbe ütköző cselekedeteket elkövetniök. Pedig úgy tudom, hogy tisztesség csak egyféle lehet, hogy becsület csak egyféle van. Én nem tudom, hogy minek minősíthető az, ha valaki az állam pénzét tulajdonílta el, sikkasztás-e, vagy lopás, panama-e, vagy hűtlen kezelés, vagy más, de tudom, hogy azt tenni nem szabad és Hogy Magyarország miniszterelnöke ezt követte el. (ügy van!) Én nem tartom és nem is érdekel engem, hogy ezt a pénzt mire használta fel, hűséges szolgáinak adta-e, vagy a saját maga hasznára fordította-e, de tudom, hogy Magyarország miniszterelnöke az, aki az ország pénzét eltulajdonította és olyan célra fordította, melyre nem való. Azután Apponyi Albert gróf emelkedett szólásra, aki fölolvasta a lakomáról távolmaradt Kossuth Ferencznek és Justh Gyulának üdvözletét. Justh Gyula ezt táviraozta: Elutazásom meggátol a megjelenésben. Egész lelkemmel ott vagyok veled és szivem szerint ünneplem harczodat, amelynek diadala olyan teljes, amilyen teljes ellenfeleid bukása. — Én ennek a nagy pernek másik hősére emelek poharak, — mondotta azután Apponyi. — Vázsonyi Vilmosra (Lelkes éljenzés). Annak a napnak benyomásai közt, amelynek emlékére itt egybegyűltünk, egyetlen örvendetes, egyetlen kimagasló a védelem magatartása volt Két kérdés van felvetve és ez a két kérdés Határozott választ kíván. Igaz-e, hogy a kormány olyan pénzt, amely az államkincstáré volt, nem az állam czéljaira, hanem megtételezélokra, pártczélokra fordította, a másik kérdés pedig: hehe?, szabad-e ezt tenni? Ezt a két kérdést a búrói ítélet és annak indokolása homályban hagyta. Az elsőt, hogy megtörtént-e ez a dolog, amelylyel Désy Zoltán barátunk és azután Andrássy Gyulával és Zichy Aladárral most a kormányt vádoltuk (Lelkes éljenzés és taps a tények telees ismeretével, ezt az első kérdést az ítélet csak formai homályban hagyja. Ezt minden józan felfogású ember a tények bevallásának tekinti. (Igaz! Zajos helyeslés!) A második kérdésre a bírói ítélet és annak indokolása még sűrűbb homályt vetett, mint hogyha bírói ítélettel ki volna mondva, hogy politikai pártczélokra szabad fordítani olyan pénzeket, melyek az országnak tulajdonát képezik. No hát a pekiffik oda kellett lépnünk, hogy alkalmat, lehetőséget, kényszerhelyzetet teremtsünk, melyben előáll annak szüksége, hogy egy újabb bírói ítélet kihámozva minden mellékkörülményből, az ország színe elé állítsa a feleletet erre a kérdésre: szabad-e ilyet tenni vagy nem? A mi egész eljárásunknak és küzdelmünknek célja, hogy lehetetlen legyen ebben a két kérdésben bujkálni. Az igazságnak ki kell derülni mindenkivel szemben, én nem Lukács Lászlóval, hanem mindenkivel szemben kérlelhetetlen akarok lenni,hogyha igaztalan a vád, toroltassék meg azon, aki igaztalanul vádolt, ha pedig igazságosan vádolt, akkor ne legyen helye a közéletben, legyen az akárki. Én röviden önök elé akartam állítani a kérdésnek ezt a lényegét és ki akartam fejezni hálámat Vázsonyi Vilmos barátom iránt. Nagy összeolvadásoknak idejét éljük, azt a szellőt, azt a fuvallatot érzem most, amely negyvennyolczban fújt, midőn leomlottak az osztályok válaszfalai, midőn a magyar nemzet minden tói fia a nemzeti eszmék és a demokrata haladás jegyében összefogott, karöltve működött. Ennek az összeolvadásnak egyik estéjét éljük ma, melyben a múlt kezet nyújt la jövőnek. Midőn a védőügyvéd ennek a gondolatnak magaslatára emelkedik, nemzeti missziót tölt be. Ezért a nemzeti misszióért mondok köszönetet és éltetem Vázsonyi. Most Désy Zoltán állott szólásra. — Az a jelenség, — mondotta — hogyha politikát büntető pörökkel csinálnák, mindig betegségnek jele. A bíróság, mikor le kell térjen a jog útjáról, át kell menjen a politika gyakorlati tereire, ez az államhatalmi tényezők rendeltetésének összetévesztése. Mikor ehhez a fegyverhez nyúlnak vezető kormány férfiak, ez legfényesebb bizonyítéka arra nem valóságuknak. A politikának meg vannak a maga rendes eszközei. Aki ezekkel az eszközökkel az ország gyeplőit vezetni nem tudja, legyen egyén, vagy párt, egy kötelesség előtt áll: le kell tennie a rábízott tisztet. Alkotmányunk szelleme, a magyar koronának ezeréves nimbusza parancsolja azt, hogy akik a korona körébe kerülnek, azok minden téren a legerősebbek legyenek, de elsősorban a becsület, a tisztesség terén. (Úgy van!) Legyen bárki Szent István koronájának viselője, annak egyénisége ránk nézve ezeréves alkotmányunkat, a törvény tisztelet szellemét kell, hogy képviselje, annak tanácsosai nem lehetnek olyan alakok, akik tisztességes társaságba nem léphetnek be. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés és tetszés.) Az erkölcs védelme nem magán úri passzió, nem kaszinói szellem, polgári kötelesség. Mert ha megdől a bizalom abban, hogy a becsület, a tisztesség szabályai mindenkire nézve kötelezők, akkor az állam rendjét csak erőhatalommal, szuronyokkal lehet minden pillanatban fentartani. (Úgy van!) Az idők »sürgetnek, sürget a demokrácia szava és az alkotmány fentartásának parancsa. Poharamat mellettem ülő szomszédaimra ürítem, éltetem őket a múltért, a szeplőtlen politikai küzdelmükért, éltetem őket a jelenért, amelynek minden küzdelmében részt vesznek, de engedjék meg, hogy poharamat főképpen a jövő szempontaiból emeljem rájuk. Élénk éljenzés közben Vázsonyi Vilmos állott fel ezután szólásra és a következőket mondotta : A védői kötelesség teljesítése számomra ebben az ügyben könnyű volt. Könnyű volt nekem képviselnem Déry Zoltánt, aki maga a makuát’sa. szeplőtlen becsületesség! (Lelkes éljenzés) Könnyű volt nekem az ő személyében megtestüsut közéleti erkölcsnek, tisztességnek és becsületnek ügyét képviselnem, szemben a cziniznussal, az elvetemültséggel, az erköl csi sü’ydésvel. (Élénk éljenzés.) Ebben az ügyben kezdettől fogva nem volt vádlott és nem volt védő, (Igaz! Úgy van!) vádlók voltunk mi mindketten és vádoltak voltak mindazok, akikben nem volt elég lelkiismeret vagy bátorság, hogy az igazság feltárásásában részt vegyettek. Mi egy pillanatig sem Voltunk ott sápadtak. Vagy reszketek. Sápadtságot és reszketést én más arczokon láttam. Arról volt szó, hogy megvilágítjuk, miféle erkölcsi talapzatuk van azoknak az embereknek, akik Magyarország demokratikus fejlődését meg akarják akadályozni. Arról volt szó, hogy megvilágítsuk, miféle erő lakik azokban az emberekben, akik a magyar alkotmányosságnak és szabadságnak minden garancziáját lerombolják és akikkel szemben nem érvre, hanem kényszerzubbonyra volna szükség. (Úgy van! Úgy van!) Arról volt szó, hogy leleplezzük őket, bemutassuk őket egy irtózatos lánynak fényénél, hogy kik ezek az elbizakodottak, kik ezek az oltárokat és szentképeket lerombolók, kik ezek a magyar alkotmánynak biztosítékait fölperzselők, kik ők, akik Istennek, hazának, történelemnek nevében állják útját a fejlődésnek, kik ezek, akik a feltörekvőket visszalökik a mélységbe, akik a jogtalanságot megtapodják, meggyalázzák és jogokkal fölruházni nem akarják, kik ezek, a sárjelenségnek a hősei, akik kést éreznek akkor. 5