Magyarország, 1914. március (21. évfolyam, 53-79. szám)
1914-03-12 / 63. szám
8 MAGYARORSZÁG Budapest, 1914. csütörtök, március 12. Jártasának. Ez az akció inspirálta a többi hatalmakat Franciaország azon dolgozott, hogy a balkáni konfliktus nyomait eloszlassa és a Franciatországi- igal barátságoshatalmak között fennállott haragot letesillapissa. Doumergue kijelentette, hofey Törökországág csakis abban san esetben számíthat Franciaországpénzügyi támogatására, ha nem zavarja meg a békét. Jaur és képviselő kérésére, hogy a Török- Országtól status quo elismeréséért kért garanciákat valamennyi Balkán-államtól követeljék, mielőtt nekik pénzbeli segélyt nyújtanak, Doumergue azt válaszolja, hogy a francia kormány, ha pénzügyi kérdésekben segítségét kérik, meg fog bizonyosodni afelől, hogy a kért hitelek mozgósítási és hadi célokra fognak fordíttatni. A kormány a többi balkáni hatalmakkal szemben ugyanoly magatartást fog tanúsítani, mint Törökomággal szemben. Nem lesz német Hadügyi hitel. Berlinről jelentik nekünk, hogy a Wolff-féle távlati ügynökség illetékes helyről nyert felhatalmazás alapján a leghatározottabban cáfolja és teljesen alaptalannak mondja azt a hírt, hogy a német hadügyi kormány új katonai törvényjavaslatot készít elő. Svájc is fegyverkezik. Zürichből jelenti tudósítónk. A svájci szövetségi tanács, vagyis a svájci parlament legutóbb tartott ülésén egyhangúlag megszavazta és elfogadta azt a törvényjavaslatot, amelylyel a déli erődövezet erősítését határozták el. Ezek szerint a híres Gotthárd-erődök számát kettővel, a mai ötről hétre szaporítják, ezenkívül Andermatt mellett katonai arzenált is építenek. A költségekre 210.000 frankot szavaztak meg. Tehát Európának eddig legbékésebb állama, a kicsi Svájc is védekezik, fegyverkezik a legtermészetesebb ellenségével, az olaszszal szemben. Iskirskspárfi aknák a Nemzeti eltan. (Saját tudósítónktól.) A Nemzeti Színház elég jó barátságban élt a munkapárttal évek óta. Előadatta Farkas Pál darabjait, előadatta Pekár Gyula darabjait,, műsorán tartotta Herceg Ferencet s ha a „Magyar Figyelő“ vacsorázó társaságából vagy a munkapártból jelentkezett volna még tíz szerző, bizonyára mind a tizet rohamosan keblére ölelte volna. Még csak nemrégiben is Móricz Zsigmonddal, akinek pedig sok sikeres estét köszönhet a színház, megtette, hogy egy speciálisan magyar tárgyú és magyar levegőjű darabját, a Csokonai-t elutasította. Arra azonban már nem volt szíve, hogy Farkas Pál stréberkedéseitől a közönséget megkímélje. Hasonló módon bánt el egy másik magyar szerzővel, Tardos Kremier Viktorral, aki ,,György barát“ címmel Martinuzziról igen komoly értékű tragédiát írt. Ezt a tragédiát az Akadémia egyhangulag a Karátsonyi-jutalommal tüntette ki s a bírálók nagy elismeréssel nyilatkoztak róla. Az egyik kiváló korszakos jelentőségű törekvésnek minősítette s mégis a színház megmaradt konokul amellett, hogy a darabot nem adja elő. Ellenben Szélpál Margit, Ludas Matyi, Mr. Bobby, Matyólakodalom, Ghiberti gróf, Konventbiztos, Medúza, Kölcsönkért kastély s eféle darabok tömegével kísérletezett s az sem zsenirozta, ha azok azon mód, ahogy odakerültek, hanyattvágódtak a Nemzeti színpadán. Az igazgatóságot nem lehet vádolni tehát azzal, hogy a magas kormány alkalmazottaival és érdekeltjeivel szemben valami erélyesen viselkedett volna. Még Szász Károlynak is előadatta szíves készséggel ,,Kántoráé“ című darabját, holott éppen Szász Károly, aki ezúttal képviselőházi alelnök is, ő volt az, aki a minap erélyes rohamokat intézett a Nemzeti ellen. Az Irodalomtörténeti Társaságban elhangzott támadásokkal szemben nem záródnak le a Nemzeti Színház ellen indított háború aktái. Szász Károly egy második aknát is felrobbantott a Nemzeti ellen s ez az akna ma jutott el a Nemzeti Színház címére. Az Uránia című tudományos havi szemle ma megjelent számában Szász Károly ugyanis „Színházi level“-et közöl a Nemzeti Színházról. Cikkének mindjárt az elején azzal vádolja meg a Nemzeti Színház igazgatóságát, hogy a klasszikus hétfői előadásokat üzleti érdekből beszüntette s egész műsorát napisikerű darabokra alapítja. Ennek a második támadásnak rövid foglalata Szász Károly nyilatkozatában így hangzik: „Az előbbi igazgatás alatt kitűnően beváltak a Nemzeti Színházban a klasszikus hétfők, mikor mérsékelt helyárak mellett Shakespeare, Moliére s a többi remekírók művei kerültek szinte zsúfolt nézőtér, lelkes közönség előtt. A mostani igazgatásnak egyik első dolga volt a hétfői mérsékeltáru előadások megszüntetése. Miért történt ez? Nem tudjuk Igazi feladata inkább az lenne ennek az állami színháznak, hogy szállítsa le a helyárakat s tegye minél inkább könynyűvé a polgári középosztálynak is a rendszeres színházba járást és az ezúton való művelődést, de azokat az olcsó klaszszikus előadásokat semmi szín alatt sem lett volna szabad elhagyni, még ha nem telt volna is meg rájuk mindig a nézőtér. Lelke rajta a mai igazgatásnak, ha eljárásának az az indoka, hogy sokallja a klasszikusokat s kevesli a bevételeket. Nem is látunk most valami sok Shakespeare-előadást, Moliére-rel pedig még mostohábban bánnak el abban az állami műintézetben, mely mégis csak a magasabb stílus otthona kellene hogy legyen, amely elsősorban nem, de még második sorban sem üzleti váltakozás, hanem közművelődési intézmény.“ Miután szokatlan dolog az, hogy a Nemzeti Színházat éppen a kormány és a munkapárt köréből támadják, felkerestük Tóth Imre igazgatót, hogy a legújabb vádakra nézve tőle információt kérjünk. Tóth Imre igazgató szíves volt a következőket mondani nekünk: — Szász Károly legújabb támadásáról nincs tudomásom, mivel az Uránia című revüt még nem olvastam. Az abban foglalt vádakra azonban már most megfelelhetek, amennyiben azok a hétfői klasszikus estékre s általában a Nemzeti Színház nívójának hanyatlására vonatkoznak. Való, hogy a mérsékelt helyárú hétfői klasszikus előadásokat beszüntettem és pedig azért, mert rendes helyárak mellett is a hétfői esték majdnem állandóan telt házakat csináltak. Egyéb tekintetben a klasszikus előadások is, a mérsékelt árak is megmaradtak, csupán a klaszszikus hétfők állandóságán változtattam, mert erre több ok-k kényszerített. Egyébként, hogy a klasszikus előadások mennyire nem maradtak el, bizonyíthatom a műsorral, melynek február havi programmjában Shakespeare három estén szerepel. Február 9-én adtuk Machbetet, 13-án Otthelót, 23-án Machbetet, március 16-ára pedig a Velencei kalmár, 23-ára pedig Lear király van kitűzve. Alig hiszem, hogy a Shakespearekultuszt ennél intenzívebben akár Angliában is ápolnák. Ez előadásokra a főváros összes tanintézetei és felsőbb iskolái tetemes kedvezményeket kapnak, a mérsékelt helyáni klasszikus esték tehát ebben a formában intézményszerű, állandó jelleggel ma is megvannak. Moliére-darabokkal is kísérleteztünk tavaly, tavalyelőtt különösen, de rá kellett jönnünk arra, hogy a színpad és a nézőtér, melyet eredetileg sem ilyen darabok számára csináltak, nem alkalmas arra, hogy jó előadásokat produkálhassunk. — Megfelelhetek arra a vádra is, hogy a Nemzeti Színház műsora hanyatlik. Úgy gondolom, túlzás vagy tévedés nélkül ezt nem lehet állítani. A számok és az eredmények ugyanis egyebet mondanak. íme a statisztika arról, hogy öt év alatt a Nemzeti Színház az én vezetésem alatt, mit produkált. Az eredmény a következő : 38 új eredeti magyar darab, 28 magyar darab reprize, 10 klasszikus újdonság, 26 klasszikus reprize, 7 irodalmi újdonság, 2 irodalmi reprize. Vagyis összesen száztizenegy eredeti és klasszikus darabot mutattunk be, ennél többet pedig aligha produkál bármelyik európai színház. Itt van például, hogy a hasonlóság mellett maradjak, a francia állami Nemzeti Színháznak, a Comedie Francaise-nek e heti és múlt heti műsora. Nyomát sem látom a klasszikusoknak, még a franciáknak sem benne. Ami nem azt jelenti, hogy a Comedie Francaise mellőzné őket, hanem azt, hogy tekintettel kell lennie az aktuális újdonságokra is, mert a közönség ugyanazt ott is megköveteli. Bátran állíthatom tehát, hogy Szász Károly, akit személyesen nem ismerek, tévedésben van a Nemzeti Színház felől. Különben el sem tudom képzelni, hogy e támadások mögött,micsoda tendencia lappanghat. Tóth Imre igazgató ezekben nyilvánította a maga álláspontját a munkapárti várból ellene irányzott lövegekre. Egy dologban jogosan tehetne már most szemrehányást a munka- párti uraknak és ez az, hogy érthetetlen a támadásuk, mikor éppen az ő darabjaik miatt kellett a Nemzetinek annyi kritikát és gyanúsítást elviselnie. Úgy látszik a munkapárt ambiciózus képviselői a Nemzeti Színház igazgatói állását is kiszemelték maguknak vagy valami hozzátartozójuk számára és Tóth Imre csöndes kiemelésére ilyenformán iparkodnak úgynevezett „irodalmi“ argumentumokat és aknákat elhelyezni. Ezek a Georgikosfban. — A gazdasági akadémiák megszüntetéséhez. — (Saját tudósitónktól.) Rövid újsághír jelentette a minap, hogy a földművelésügyi minisztérium két gazdasági főiskola megszüntetését fogja elrendelni. A „bölcs“ intézkedés legelőször is a hires keszthelyi „Georgikon“-ról pattant ki, amely legrégibb gazdasági akadémiája az országnak. Megemlítették azt is, hogy a furcsa minisztériumi tervnek az üres tanfolyamok adják meg az életrevalóságát. A gazdasági főiskoláknak ugyanis nincs elég férfihallgatójuk s igy ez a szomorú tény most az elé a probléma elé állította a kormányt, hogy: mit csináljon a tanárokkal? Ennek a kérdésnek a megoldását súlyosabbítja a minden irányban túlzsúfolt keresőpálya. Íme tehát egy ki nem aknázott kenyérkereseti forrás, amelynek új életrevalóságát megteremtené a munkára áhítozó nő. A feministák egyesülete már kezébe is vette az ügyet. Erősen tiltakozik a miniszteri rendelet ellen, amely egy teljesen felszerelt intézetet akar sutba vágni. Megragadják az alkalmat és követelni fogják az iskolák fenntartását a nők számára. E héten terjesztik feliratukat a földmivelésügyi kormány elé, mely alkalommal felkerestük Glücklich Vilmát, az egyesület ügyvezető elnökét, aki a magyar feministák álláspontját az alábbiakban hangoztatta: — A hallgatók hiánya olyan alkalom a nők gazdasági kiképzésére, amely a minisztériumnak feleslegessé tehetné abbeli aggodalmát, hogy mit csináljon a felszerelt iskolákkal? Mi feliratban fogjuk kérni a főiskolák fentartását, amelyben újólag hivatkozni fogunk a dolgozni kívánó nőkre. Ha most is visszautasítanák jogos követelésünket, akkor semmi más jelentősége nincs ennek, mint az a szűkkeblűség, hogy nem akarnak a nők számára egy új érvényesülési teret szerezni. A magyar földmives egy intelligens nő vezetése alatt legalább is olyan jól végezné a munkáját, mint a férfi gazdatisztek és intézők parancsai alapján. Tehát nincsen semmi ok arra, hogy a munkára termett nő előtt elzárjunk egy ilyen hálás hatáskört. Még egyetlenegy pályán sem lehetett azt mondani, hogy a nők nem váltak be legalább is olyan percentben, mint a férfiak, természeszetesen, ha a kiképzésük ugyanaz. Ha megnyitják a nő számára a gazdasági pályát, mi feltétlenül ragaszkodni fogunk ahhoz, hogy a női gazdatiszt kiképzése azonos legyen a férfi, kiképzésével. Kezdetben a női gazdatisztek ugyanazt a nehézséget fogják kiállani, mint minden pályán. Az első kéthárom női agronommnak valószínűleg küzdelme lesz eleinte, de amint meghonosodik ez a pálya, nagyon sok intelligens nőnek nyújt kielégítő elfoglaltságot. K. L. TELEFO&5SZAIV2. Szerkesztőség . . 23—51 Kiadóhivatal . . . 13—97 A vidéki telefon. • . 49