Magyarország, 1914. július (21. évfolyam, 156-184. szám)
1914-07-15 / 167. szám
Budapest, 1914. szerda, július 15. MAGYARORSZÁG hét lepellel, a koporsó pedig sárga takaróval volt lebontva. A koporsó szalagját Pastes miniszterelnök és a kormány tagjai, a másik oldalról pedig a diplomaták, élükön a legöregebb belgrádi követtel, vitték, jelképezve, hogy a kormány és a diplomácia viszi a koporsót. A halottaskocsi mellett kétoldalt a katonai akadémia hallgatói, nyomban a kocsi után pedig Hartwig családja, az Özvegy, a leánya és Szina orosz követségi tanácsos, Hartwigné első férjének fia. Mögöttük az orosz követségi ügyvivő, az orosz követség és a konzulátus egész személyzete. Ezután gyalog egy szerb tábornok ment, Péter király meghatalmazott képviselője, majd a szkupstina egy küldöttsége, élén Nikolics elnökkel, a diplomáciai kar, tábornokok, volt miniszterek stb. Ezután következett a szerb lovasság, majd festői népviseletben az ország belsejéből érkezett parasztok. A menetet, melyben körülbelül húszezer ember vett részt, a cserkészitek és a tüzérség zárta be. A gyászmenet a székesegyházhoz ment, ahol gyászmise volt. A mise alatt Belgrád valamennyi templomában zúgtak a harangok. A székesegyházban Sándor trónörökös a király képviseletében várta a koporsót. A metropolita gyászbeszédet mondott, melyben Hartwigot Szerbia legnagyobb emberének nevezte és halálát Szerbia legmélységesebb gyászának mondotta. A székesegyházból a menet a temetőbe vonult. A gyászbeszédek után lebocsátották a koporsót a sírba, mire a tömeg — félnégy jóra tájban — oszladozni kezdett. Mindeddig semmiféle rendzavarás nem volt. Belgrád rendőrprefektusa kijelentette, hogy a temetés után minden csoportosulást megakadályoz és lehetetlenné tesz minden tüntetést, között nem lehet sokáig késlekedni a belgrádi követségi állás betöltésével. Itt azt mondják, hogy Hartwig utóda a mostani szófiai orosz követ, Savinszky lesz, Berlin, július 14. ■ (Saját tudósítónktól.) Itteni diplomáciai körökben még mit sem tudnak arról, hogy, ki lesz Hartwig utóda. Hartwignét méltatlanság érte Belgrád, július 14. Hartwig özvegye a szerb államtól rendelkezésére bocsátott különvonaton hétfőn reggel tíz órakor, érkezett Konstantinápolyból Belgrádba. A török fővárosban a rendes expresszhez külön szalonkocsit csatoltak, ez vitte Hartwignét egészen Caribrodig, ahol már várta a szerb különvonat. A szerb kormány tudatta a bolgár kormánynyal, hogy Hartwignéért különvonat megy. Caribrodban, a bolgár határállomáson mégis az történt, hogy az expresszről lekapcsolták Hartwigné szalonkocsiját és minden személyzet nélkül otthagyták a pályaudvar negyedik sínpárán éjszakai sötétségben. Még a pályaudvar és szalonkocsi lámpásait is eloltották. Mikor a szerb kormány különvonata megérkezett a caribrodi állomásra, a sötétben alig találták meg Hartwigné szalonkocsiját. Az özvegy sírva panaszkodott a bolgárok udvariatlansága miatt. A belgrádi pályaudvaron Pasics feleségével és leányával, valamint az orosz követség tagjaival várta Hartwignét. Az özvegy keservesen panaszkodott a Caribrodban őt ért inzultus miatt. — A bolgárok gyűlölték szegény uramat, — mondotta Hartwigné, — és ezért bántak így velem e szomorú órákban. Hartwignak szobrot emelnek Belgrádból jelenti tudósítónk. Hartwigot a közvélemény Szerbia halottjának tekinti. Az ország fölszabadítójának, a korszakos Balkán-szövetség létrehozójának tartják, akinek emléke, úgy mondják, méltó a megörökítésre. Ehhez képest nagyarányú gyűjtést fognak megindítani már a közeli napokban egy Hartwig emlékezetét megőrzendő szobor céljaira. Hartwig utóda Pétervár, július 14. A pétervári diplomáciai körök megegyező vélemény© szerint a jelenlegi köxüknéiiy©k Pasics kortes uton Zimony, július 14. Pasics Miklós szerb miniszterelnök a hét folyamán a választások előkészítésére országos körútra indul, hogy pártjának a szkupstinában többséget biztosítson. Egy érdekes karrier — Amerikai tanárok Budapesten — Érdekes külföldi vendégek érkeztek Budapestre, mint már jelentettük, pénteken este: a londoni nemzetközi állatorvosi kongresszus néhány előkelő tagja, akik tengerentúli országokból jöttek hozzánk. A kongresszusra menet azzal a szándékkal vették utiprogrammjukba a magyar fővárost, hogy fejlett állatorvosi tudományunkat tanulmányozván, egykét speciálisan magyar gyógymódot alkalmazhassanak amerikai hazájukban. Az érdekes külföldieket a főváros hivatalosan fogadta. Washington, Philadelphia, Ohió, Kanada, Chicagó és még több amerikai állam egyetemének delegátusai érkeztek meg, akiket a magyar származású Eichorn Adolf dr., a washingtoni egyetem tanára toborzott össze. Kevés magyar embernek sikerült így a karrierje. Húsz évvel ezelőtt vándorolt ki az újvilágba, ahol, mint újságíró kezdte meg a pályáját. Azután beiratkozott a newyorki egyetemre, amelynek állatorvosi fakultásán megszerezte az orvosi diplomát s így az egyetem asszisztense lett. Két esztendei működése alatt az állatkórtanban olyan értékes felfedezéseket tett, hogy az amerikai kormány meghívta őt bakteriológusnak. A magyar Eichorn dr. ezentúl még nagyobb ambícióval mélyedt bele tudományos kutatásaiba s számos új munkát irt, amelyek szenzációt keltettek az Egyesült Államokban. Nagy érdemeket szerzett a magyar állatorvosi tudománynak az által, hogy Hutyra és Marek budapesti állatélettani orvosok műveit angol nyelvre fordította s igy neki köszönhetjük, hogy ezeket a munkákat, nemcsak mint kézikönyvet használják Amerikában, hanem az összes amerikai egyetemek tankönyvei között e magyar művek is szerepelnek. Eichorn Adolf dr. ma már az amerikai kormány állategészségügyi osztályának a főbakteriológusa és a washingtoni egyetem tanára. Az érdekes amerikai magyar munkatársunknak a következőket mondta el karrierjéről: — Hát olyan érdekes dolog, ha egy magyar ember sikert szerez a munkájának Amerikában ? ! Ehhez semmi egyéb nem szükséges, mint munkakedv és sok ambíció. Tizenkilenc évvel ezelőtt mentem ki az újvilágba és mint újságíró kezdtem a pályámat egy amerikai német lapnál. Azután beiratkoztam a newyorki egyetem állatorvosi fakultására s megszerezvén a diplomámat, két évig asszisztense voltam ugyanannak az egyetemnek. Letettem az államvizsgát s nemsokára állami kinevezést kaptam. Ebben az időben dolgoztam nagyon sokat, s tudományos felfedezésemmel az amerikai kormány figyelmét magamra vontam. Különösen az állatok trypanoson betegségének diagnosztikai methódusával értem el sikert; az erre vonatkozó műveimet világszerte ismerik. Ezzel a munkámmal kapcsolatban ért az a megtiszteltetés, hogy tanszéket kaptam a washingtoni egyetemen, de nemsokára az amerikai állam egyéb meglepetésben is részesített. Bevallom, hogy nem számítottam erre az eredményre , ámenyeiben egyetemi tanárasságom mellett állami főbakteriológussá is kineveztek az állategészségügyi osztályban. Azóta összes munkáimat az amerikai kormány adja ki. — Idehaza, nálunk, sok vitára adott alkalmat, hogy a nőket bocsássák-e az állatorvosi fakultásra, végül és még mindeddig, nem szabadítottákfel a nők előtt az állatorvosi pályát. Amerikában működnek-e a nők ezen a téren? — Hogyne! Washington államban két ilyen női állatorvos van s az összes állatorvosi fakultásokat egészen ellepték mostanában a nők. Amerikában különben is szép sikerei vannak a nőmozgalomnak. — Washingtonban — folytatta később — nagyon kevés magyar ember él, mert ez nem ipari állam. Azok is jobbára hivatalnokok és kereskedők. A kivándorolt magyarok túlnyomó része a munkásosztályból kerül ki, s inkább Kanadában, Pittsburgban, Pennsylvaniában és Clevelandban telepednek le. Az amerikai magyarok helyzete korántsem olyan rózsás, mint amilyennek azt itthon képzelik. Az idegen munkaerőt borzasztóan kihasználja az amerikai munkaadó s erről igen szomorú adatokkal szolgálhatnék. Távozóban még elmondta Eichorn dr. az amerikai vendégek látogatásának a célját: — Mi most a londoni kongresszusra készülünk. Ajánlottam delegátustársaimnak, hogy ejtsük útba Magyarországot. Amerikában ismerik a mi fejlett állategészségügyünket. Fő célunk, hogy ezt tanulmányozzuk Magyarországon s éppen ezért felkeressük az akadémián és szérumintézeten kívül Mezőhegyest is. Tudvalévően az egész világon el van terjedve a sertés kolerának magyar gyógymódja, amelynek értékes tanulmányozását fel akarjuk használni Amerikában. Ugyanis ott minden esztendőben hatvan millió dollár veszteségünk van a kolerában elhullott sertések révén s igy felette szükséges, hogy a magyarok jól bevált metódusát mi is alkalmazhassuk. Velünk van C. J. Marshall dr. is, a pennsylvaniai egyetem tanára, s azonkívül még tizenhat állam egyetemi professzora részt vesz a magyarországi tanulmányúton. Mi a főváros vendégei vagyunk s mondhatom, igen kedves vendéglátásban részesültünk. Amerikai társaim máris mondják, hogy életük legszebb emlékei közé sorolják ezt a barátságos fogadtatást. K. L. , Budapest, július 14. A szegedi mandátum. Közöltük már, hogy a szegedi I. ker. függetlenségi párt szerdán tartja jelölő gyűlését a kerület megürült mandátumára. Ma még nem tudni határozottsággal, kinek a személyében összpontosul a szegedi függetlenségi polgárok bizalma, az azonban bizonyos, hogy a szegedi munkapártban épp a munkapárti jelöltek személyei körül kavargó ellentétek miatt a függetlenségi párt jelöltjének igen kecsegtető kitiltásai lesznek. A szegedi munkapárt ugyanis Gerlóczy halála után Rósa Izsó dr.-t, a párt elnökét jelölte. A párt egy része nem volt megelégedve ezzel a jelöléssel, s elhatározta, hogy Rónay Jenő nagykomlósi képviselőt lépteti föl. A máskor egymást oly jól értő, egy gyékényen áruló, panamás viszontagságokon együvé forrott munkapárt tehát Szegeden két részre bomlott. Ez p pedig jellemző a párt liberalizmusára. A Rósa elleni állásfoglalásnak oka egyszerűen az, hogy Rósa — zsidó. Más kifogást keresve sem találhatni ellene munkapárti szempontból, mert Rósa hárompróbás, hithű, törzsökös bungó. A jelöltségével elégedetlenek vasárnap fölkerekedtek, Budapestre utaztak s itt kérték meg Tiszát, engedné meg, hogy Rósával szemben Rónayt is jelölhessék. Tisza nem hajlott a kérésre és kapacitálta szegedi híveit, hogy a hátralévő időre vadasszák meg szépen Rósát. Ekkor a küldöttségből Lippay György arra kérte Tiszát, hogy vállalja ő a jelöltséget. Tisza így válaszolt: — Én ugyan most aradi képviselő vagyok, azonban ha mandátumom letelik, igen szívesen vállalom a szegedi jelöltséget, ha a szegedi polgárok bizalma én felém fordul. Természetesen kétséges még, hogy ha Arad is megválaszt, melyik mandátumot tartom meg ? Abban az esetben, ha az aradiak fölmondanák nekem a szolgálatot, a szegedi mandátumot tartanám meg. Mindenesetre azonban gondoskodni fogok arról, hogy a következő cikluson Szegeden a kormány valamelyik tagja vállalja a jelöltséget. Tisza válasza alaposan lehűtötte Rónay híveit, Rósáékat nem kevésbbé, akik ebből megtudhatták, hogy jelöltjüket csak ideiglenesen szabad megválasztani, az új cikluson azon