Magyarország, 1914. július (21. évfolyam, 156-184. szám)

1914-07-15 / 167. szám

Budapest, 1914. szerda, július 15. MAGYARORSZÁG hét lepellel, a koporsó pedig sárga takaró­val volt lebontva. A koporsó szalagját Pa­stes miniszterelnök és a kormány tagjai, a másik oldalról pedig a diplomaták, élükön a legöregebb belgrádi követtel, vitték, jel­képezve, hogy a kormány és a diplomácia viszi a koporsót. A halottaskocsi mellett kétoldalt a ka­tonai akadémia hallgatói, nyomban a kocsi után pedig Hartwig családja, az Özvegy, a leánya és S­­­z­i­n­a orosz követségi tanácsos, Hartwigné első férjének fia. Mögöttük az orosz követségi ügyvivő, az orosz követség és a konzulátus egész személyzete. Ezután gyalog egy szerb tábornok ment, P­éter ki­rály meghatalmazott képviselője, majd a szkupstina egy küldöttsége, élén N­i­k­o­l­i­c­s elnökkel, a diplomáciai kar, tábornokok, volt miniszterek stb. Ezután következett a szerb lovasság, majd festői népviseletben az ország belsejé­ből érkezett parasztok. A menetet, melyben körülbelül húszezer ember vett részt, a cser­készitek és a tüzérség zárta be. A gyászmenet a székesegyházhoz ment, ahol gyászmise volt. A mise alatt Belgrád valamennyi templomában zúgtak a haran­gok. A székesegyházban Sándor trónörökös a­ király képviseletében várta a koporsót. A metropolita gyászbeszédet mondott, mely­ben Hartwigot Szerbia legnagyobb ember­ének nevezte és halálát Szer­­­bia legmélységesebb gyászának mondotta. A székesegyházból a menet a temetőbe vonult. A gyászbeszédek után lebocsátották a koporsót a sírba, mire a tömeg — félnégy jóra tájban — oszladozni kezdett. Mindeddig semmiféle rendza­varás nem volt. Belgrád rendőrprefektusa ki­jelentette, hogy a temetés után minden csoportosulást megakadályoz és lehetetlenné tesz minden tünte­tést, között nem lehet sokáig késlekedni a belgrádi követségi állás betöltésével. Itt azt mondják, hogy Hartwig utóda a mostani szófiai orosz követ, Sav­inszky lesz, Berlin, július 14. ■ (Saját tudósítónktól.) Itteni diplomáciai körökben még mit sem tudnak arról, hogy, ki lesz Hartwig utóda. Hartwignét méltatlanság érte Belgrád, július 14. Hartwig özvegye a szerb államtól ren­delkezésére bocsátott különvonaton hétfőn reggel tíz órakor, érkezett Konstantinápoly­ból Belgrádba. A török fővárosban a rendes expresszhez külön szalonkocsit csatoltak, ez vitte Hartwignét egészen Caribrodig, a­hol már várta a szerb különvonat. A szerb kormány tudatta a bolgár kormánynyal, hogy Hartwignéért különvonat megy. Caribrodban, a bolgár határállomáson mégis az történt, hogy az expresszről lekapcsolták Hartwigné szalonkocsiját és minden személyzet nélkül otthagyták a pályaudvar negyedik sínpár­­­án éjszakai sötét­ségben. Még a pályaudvar és szalonkocsi lámpásait is eloltották. Mikor a szerb kormány különvonata megérkezett a caribrodi állomásra, a sötét­ben alig találták meg Hartwigné szalonkocsi­ját. Az özvegy sírva panaszkodott a bolgá­rok udvariatlansága miatt. A belgrádi pályaudvaron P­a­s­i­c­s felesé­gével és leányával, valamint az orosz követ­ség tagjaival várta Hartwignét. Az özvegy keservesen panaszkodott a Caribrodban őt ért inzultus miatt. — A bolgárok gyűlölték szegény uramat, — mondotta Hartwigné, — és ezért bántak­ így velem e szomorú órákban. Hartwignak szobrot emelnek Belgrádból jelenti tudósítónk. Hart­wigot a közvélemény Szerbia halottjának te­kinti. Az ország fölszabadítójának, a kor­szakos Balkán-szövetség létrehozójának tart­ják, akinek emléke, úgy mondják, méltó a megörökítésre. Ehhez képest nagyarányú gyűjtést fognak megindítani már a közeli napokban egy Hartwig emlékezetét megőr­zendő szobor céljaira. Hartwig utóda Pétervár, július 14. A pétervári diplomáciai körök megegyező vélemény© szerint a jelenlegi köxüknéiiy©k Pasics kortes uton Zimony, július 14. Pasics Miklós szerb miniszterelnök a hét folyamán a választások előkészítésére or­szágos körútra indul, hogy pártjának a szkup­­stinában többséget biztosítson. Egy érdekes karrier — Amerikai tanárok Budapesten — Érdekes külföldi vendégek érkeztek Buda­pestre, mint már jelentettük, pénteken este: a londoni nemzetközi állatorvosi kongresszus néhány előkelő tagja, akik tengerentúli orszá­gokból jöttek hozzánk. A kongresszusra me­net azzal a szándékkal vették utiprogramm­­jukba a magyar fővárost, hogy fejlett állat­orvosi tudományunkat tanulmányozván, egy­két speciálisan magyar gyógymódot alkalmaz­hassanak amerikai hazájukban. Az érdekes külföldieket a főváros hivata­losan fogadta. Washington, Philadelphia, Ohió, Kanada, Chicagó és még több amerikai állam egyetemének delegátusai érkeztek meg, akiket a magyar származású Eichorn Adolf dr., a washingtoni egyetem tanára toborzott össze. Kevés magyar embernek sikerült így a karrierje. Húsz évvel ezelőtt vándorolt ki az új­világba, ahol, mint újságíró kezdte meg a pá­lyáját. Azután beiratkozott a newyorki egye­temre, amelynek állatorvosi fakultásán meg­szerezte az orvosi diplomát s így az egyetem asszisztense lett. Két esztendei működése alatt az állatkórtanban olyan értékes felfedezéseket tett, hogy az amerikai kormány meghívta őt bakteriológusnak. A magyar Eichorn dr. ezen­túl még nagyobb ambícióval mélyedt bele tu­dományos kutatásaiba s számos új munkát irt, amelyek szenzációt keltettek az Egyesült­ Államokban. Nagy érdemeket szerzett a magyar állat­orvosi tudománynak az által, hogy Hutyra és Marek budapesti állatélettani orvosok műveit angol nyelvre fordította s igy neki köszönhet­jük, hogy ezeket a munkákat, nemcsak mint kézikönyvet használják Amerikában, hanem az összes amerikai egyetemek tankönyvei kö­zött e magyar művek is szerepelnek. Eichorn Adolf dr. ma már az amerikai kormány állategészségügyi osztályának a fő­­bakteriológusa és a washingtoni egyetem ta­nára. Az érdekes amerikai magyar munka­társunknak a következőket mondta el karrier­­jéről: — Hát olyan érdekes dolog, ha egy ma­gyar ember sikert szerez a munkájának Ame­rikában ? ! Ehhez semmi egyéb nem szükséges, mint munkakedv és sok ambíció. Tizenkilenc évvel ezelőtt mentem ki az újvilágba és mint újságíró kezdtem a pályámat egy amerikai né­met lapnál. Azután beiratkoztam a newyorki­ egyetem állatorvosi fakultására s megszerez­vén a diplomámat, két évig asszisztense vol­tam ugyan­annak az egyetemnek. Letettem az államvizsgát s nemsokára állami kinevezést kaptam. Ebben az időben dolgoztam nagyon sokat, s tudományos felfedezésemmel az ame­rikai kormány figyelmét magamra vontam. Különösen az állatok trypanoson betegségének diagnosztikai methódusával értem el sikert; az erre vonatkozó műveimet világszerte ismerik. Ezzel a munkámmal kapcsolatban ért az a megtiszteltetés, hogy tanszéket kaptam a washingtoni egyetemen, de nemsokára az amerikai állam egyéb meglepetésben is része­­­­sített. Bevallom, hogy nem számítottam erre­­ az eredményre­ , ámenyeiben egyetemi tanára­s­ságom mellett állami főbakteriológussá is ki­neveztek az állategészségügyi osztályban. Azóta összes munkáimat az amerikai kormány adja ki. — Idehaza, nálunk, sok vitára adott al­kalmat, hogy a nőket bocsássák-e az állat­orvosi fakultásra, végül és még mindeddig, nem szabadították­­fel a nők előtt az állat­orvosi pályát. Amerikában működnek-e a nők ezen a téren? — Hogyne! Washington államban két ilyen női állatorvos van s az összes állat­orvosi fakultásokat egészen ellepték mostaná­ban a nők. Amerikában különben is szép si­kerei vannak a nőmozgalomnak. — Washingtonban — folytatta később —­ nagyon kevés magyar ember él, mert ez nem ipari állam. Azok is jobbára hivatalnokok és kereskedők. A kivándorolt magyarok túlnyomó része a munkásosztályból kerül ki, s inkább Kanadában, Pittsburgban, Pennsylvaniában és Clevelandban telepednek le. Az amerikai ma­gyarok helyzete korántsem olyan rózsás, mint amilyennek azt itthon képzelik. Az idegen munkaerőt borzasztóan kihasználja az ame­rikai munkaadó s erről igen szomorú adatok­kal szolgálhatnék. Távozóban még elmondta Eichorn dr. az amerikai vendégek látogatásának a célját: — Mi most a londoni kongresszusra készü­lünk. Ajánlottam delegátustársaimnak, hogy ejtsük útba Magyarországot. Amerikában is­merik a mi fejlett állategészségügyünket. Fő célunk, hogy ezt tanulmányozzuk Magyar­­országon s éppen ezért felkeressük az akadé­mián és szérum­intézeten kívül Mezőhegyest is. Tudvalévően az egész világon el van terjedve a sertés kolerának magyar gyógymódja, amelynek értékes tanulmányozását fel akarjuk használni Amerikában. Ugyanis ott minden esztendőben hatvan millió dollár veszteségünk van a kolerában elhullott sertések révén s igy felette szükséges, hogy a magyarok jól bevált metódusát mi is alkalmazhassuk. Velünk van C. J. Marshall dr. is, a pennsylvaniai egyetem tanára, s azonkívül még tizenhat állam egye­temi professzora részt vesz a magyarországi tanulmányúton. Mi a főváros vendégei va­gyunk s mondhatom, igen kedves vendéglátás­ban részesültünk. Amerikai társaim máris mondják, hogy életük legszebb emlékei közé sorolják ezt a barátságos fogadtatást. K. L. , Budapest, július 14. A szegedi mandátum. Közöltük már, hogy a szegedi I. ker. függetlenségi párt szerdán tartja jelölő gyűlését a kerület megürült man­dátumára. Ma még nem tudni határozottság­gal, kinek a személyében összpontosul a sze­gedi függetlenségi polgárok bizalma, az azon­ban bizonyos, hogy a szegedi munkapártban épp a munkapárti jelöltek személyei körül ka­vargó ellentétek miatt a függetlenségi párt je­löltjének igen kecsegtető kitiltásai lesznek. A szegedi munkapárt ugyanis Gerlóczy halála után Rósa Izsó dr.-t, a párt elnökét jelölte. A párt egy része nem volt megelégedve ezzel a jelöléssel, s elhatározta, hogy Rónay Jenő nagykomlósi képviselőt lépteti föl. A máskor egymást oly jól értő, egy gyékényen áruló, panamás viszontagságokon együvé forrott munkapárt tehát Szegeden két részre bomlott. Ez p pedig jellemző a párt liberalizmusára. A Rósa elleni állásfoglalásnak oka egyszerűen az, h­ogy Rósa — zsidó. Más kifogást keresve sem találhatni ellene munkapárti szempontból, mert Rósa hárompróbás, hithű, törzsökös b­ungó. A jelöltségével elégedetlenek vasárnap fölkerekedtek, Budapestre utaztak s itt kérték meg Tiszát, engedné meg, hogy Rósával szem­ben Rónayt is jelölhessék. Tisza nem hajlott a kérésre és kapacitálta szegedi híveit, hogy a hátralévő időre vadasszák meg szépen Rósát. Ekkor a küldöttségből Lippay György arra kérte Tiszát, hogy vállalja ő a jelöltséget. Tisza így válaszolt: — Én ugyan most aradi képviselő vagyok­, azonban ha mandátumom letelik, igen szívesen vállalom a szegedi jelöltséget, ha a szegedi pol­gárok bizalma én felém fordul. Természetesen kétséges még, hogy ha Arad is megválaszt, me­lyik mandátumot tartom meg ? Abban az eset­ben, ha az aradiak fölmondanák nekem a szol­gálatot, a szegedi mandátumot tartanám meg. Mindenesetre azonban gondoskodni fogok ar­ról, hogy a következő cikluson Szegeden a kor­mány valamelyik tagja vállalja a jelöltséget. Tisza válasza alaposan lehűtötte Rónay híveit, Rósáékat nem kevésbbé, akik ebből megtudhatták, hogy jelöltjüket csak ideiglene­sen szabad megválasztani, az új cikluson azon­

Next