Magyarország, 1914. augusztus (21. évfolyam, 185-215. szám)
1914-08-11 / 195. szám
Budapest, 1914. kedd, augusztus 10. 2 MAGYARORSZÁG A jó budapestiek A krónikairó idejegyez egy, pár humoros képet: Budapesten ezrével mozognak ma a Naypoleonok. Csak még nem láttak csatát. Kávéházi hősök. Tegnapelőtt este az egyik oktogon-téri kávéház terraszán üldögéltem. Körülöttem tömérdek kávéházi vendég, akik mind a háborúról beszélgettek. Fölényes sztratégák tárgyalták a legutóbbi győzelmes fegyvertényeket és megállapították csakhamar, hogy a hadvezetőség az ő csatatervük szerint dolgozott. Általában igen puskaporos hangulat uralkodott. Élemedett bácsik keményen rázták öklüket és egy kövér, pocakos úriember, akinek a pocakján vastag aranyóralánc fénylett, elszánt és ellentmondást nem tűrő taglejtéssel jelentette ki szentori hangon: — Vérre szomjazom! E percben hirtelen nagy dörrenés rázta meg a levegőt A földből a terrasz előtt, arra, amerre a földalatti villamos kábelvezeték fekszik, öt magas tűzoszlop csapott fel s egy nagy pukkanás mellett a kávéház és a környék összes lámpái kialudtak. — Bomba! — kiáltotta valaki és abban a pillanatban rettenetes pánik keletkezett. Az emberek felugráltak az asztalok mellől és hanyatthomlok futottak a feldönött székeken, asztalokon át valami védettebb, eldugottabb hely felé. A kövér, aranyóraláncos úr a garderbbe felé rohant, egy székre ugrott és a fal párkányába kapaszkodva, kúszó mozdulatokat végzett, hogy a magasban lévő kis fülkéé hatoljon. Többen a pincék felé száguldottak. — Uraim, nincs semmi baj, — kiáltotta most az egyik pincér, — rövidzárlat az egész, nincs már semmi baj. A nyugalom lassan helyreállt. Csak a pohos urat érte az a tragédia, hogy a nagy izgalomban nem hallván a megnyugtatás szózatát, a párkányon tovább is kétségbeesetten függve maradt, míg végül ernyedten, igen nagy robajjal alázuhant. A harcias Venus-csillag. Most augusztus felé a Vénusz a legfényesebb szokott lenni. Ragyogó tisztán, hatalmasan tündöklik, sokszor már délután, még naplemente előtt láthatóvá válik, mint akár tegnap, midőn tejszinü korongjával felbukkant a bék égboltozaton. Aztán, hogy lassanként beeszhedett, mind tündöklőbben, mind feltűnőbbel világított. Valaki megállott és egy percre felbámult a gyönyörű égi testre. A következő pillanatban már tizen-huszan bámultak felfelé s a körúton sokhamar hatalmas néptömegek csoportosultak és szent áhítattal figyelték a mozdulatlan csillagot. — Valami léghajó lebeg odafent — jegyezte meg valaki. — Léghajó, — moraj lőtt végig az embercsoportokon. — Igen, léghajó. Nagy fényszórója van, — szólt egy újabb alak. — Én látom az ágyuk csövét is rajta, — mondta egy nyurga fiatal ember. — Én is látom, kettő van rajta. — Dehogy is ! Hogy mondhat olyat, amikor három van rajta, egymás mellett. — Én látom az embereket is rajta, — jegyezte meg egy negyedik, — nekem olyan a szemem, mint a sasé. — Vájjon milyen léghajó? A miénk-e, vagy az ellenségé ? — Én látom azt is, — felelte készségesen a sasszemü férfiú, — piros-fehér-zöld zászló lobog rajta. Fire a néptömeg hangos ovációban részestütő ajVégusz csillagért. - Cs. Z. !A háborúval kapcsolatban ime falait a fővárosba a legelső veszedelem: tejinség van Budapesten. Sem a központi tejcsarnok, sem az uradalmi tejgazdaságok nem bírják immár ellátni tejjel a főváros rengeteg fogyasztó közönségét, mert a tömeges katonai szállítások következtében beállott hadimenetrend forgalmi akadályokat idézett elő. De nemcsak ez az egyedüli ok. A közélelmezési vállalatoktól is bevonták a lovakat, járműveket s ez nagyban hozzájárul a fellépett tejinséghez, amennyiben nem bírják gyorsan lebonyolítani a szállítást. A tejinség veszedelme legsúlyosabban érinti B Budapest sok gyerekes családait és betegeit. Márpedig a fővárosban rengeteg gyermeket és beteget lehetne összeszámlálni, olyanokat, akik kizárólag tej élelmezésre vannak utalva. Alig, hogy fellépett a nagy veszedelem, óriási kétségbeesés ütött tanyát a közönség körében, amely valósággal megrohanta a tejszállító vállalatokat. Könyörgő anyák, jajgató betegek, hiába sírtak csak egy félliter tejért is, az egész városban nem lehetett kapni. Most azután intézkedés történt a veszedelem csökkentésére, mely alkalomból felkerestük a székesfőváros közélelmezési ügyosztályát, ahol az alábbi felvilágosítást adták a tejhiányról: — Tekintettel a forgalmi korlátozásokra, melyet a hadimenetrend idézett elő, nemcsak a tejszállítás, hanem egyéb élelmiszerek szállítása sem történhet simán. Erre vonatkozólag többféle panasz érkezett be már hozzánk. Súlyosbítja a helyzetet az a körülmény is, hogy elvitték az élelmiszerárusok embereit, lovait, kocsijait s igy ha megérkezik is vidékről az áru, nem bírják azt idejében leszállítani az állomásról az üzlettelepig. Intézkedések történtek máris abban az irányban, hogy ez a tarthatatlan helyzet megváltozzék. A székesfőváros most dolgozik éppen azon, hogy segítségére legyen a közélelmezést szolgáló vállalatoknak, melyek máris igyekeznek a mi segítségünkkel, f elvont járműveik és lovaik helyébe újat beszerezni. Azonkívül kérelmezzük azt is, hogy naponként legalább egy, direkte élelmiszerszállító vasutat indítsanak minden vonalon. Érdeklődtünk derlei Lajosnál, a központi tejcsarnok igazgatójánál is, ahi a következőket mondta munkatársunknak. — Mi megtettünk mindent, hogy az előreláthatóan bekövetkező lejhiányt megakadályozzuk, sajnos azonban, minden jóindulatú intézkedésünk meddőnek bizonyult. A háborúnak olyan konzekvenciái nehezedtek ránk, amelyek útját szegik a rendes szállításnak. Először a hadimenetrend következtében beállott forgalmi korlátozás a legfőbb oka annak, hogy Budapest rengeteg fogyasztó közönségét nem bírjuk tejjel ellátni. Hozzájárul ehhez még az a körülmény is, hogy százhetven betanult, régi emberünket hívtak be, azonkívül elvittek tőlünk negyven lovat is. Nálunk nagyon sok munkát ad a tej kezelése. Százezer üveget kimosni, betölteni és palackozni, s azt pontosan ellenőrizni, ez mind olyan munkát szolgáltat, hogy most az új, tanulatlan erőkkel nem megy olyan akadálytalanul, mint azt a közönség gondolja. A behívott százhetven munkás helyett többnyire asszonyokat, — kizárólag a bevonultak hozzátartozóit, — alkalmazták, s remélhetőleg rövidesen belejönnek a rendes munkába. Ez feltétlenül csökkenteni fogja a jejenséget. A nehézkes szállítás megváltoztatására is történt már intézkedés. Eljártam személyesen a polgármesternél és arra kértem, hogy instruálja az illetékes köröket, hogy külön élelmiszer vonatok közlekedjenek, mert ha ez tovább így tart, akkor a tejinség még nagyobb mérveket ölt. A fővárosban több családnál életszükséglet a tej. Rengeteg beteg embert és azt a sok ezer csecsemőt, mind kizárólag tejjel élelmezik s igy természetesen, csakis friss tejet kell szállítani. Már pedig a nehézkes vonatközlekedés miatt a nagy meleg következtében a tej megromlottan este érkezik a fővárosba s ez is nagyban hozzájárul -tettvályna. Azt lehetetlenség elmondani, hogy, mostanában milyen jelenetek játszódnak le itt a központban és a fiókokban. Még a perifériákról is jönnek hozzánk és szinte szívszaggató, amint az asszonyok gyermekük részére egy csöppnyi tejiért könyörögnek. A napokban, egyik alkalmazottamhoz a szó szoros értelmében berontott egy nő és kétségbeesett kapkodással úgyszólván elragadta az asztalon lévő, reggelijéhez szolgáló tejet. Ilyen jeleneteket akárhányat el tudnék mesélni. • Tarthatalan volna már-már a helyzet, de a polgármestertől a legmesszebmenő ígéretet kaptam a tejmnség megakadályozására, úgy, tudom, hogy az államvasútnál is dolgoznak, már azon, hogy külön élelmiszer-vonatokat indítsanak. Ha ezek az intézkedések megtörténnek, úgy lényegesen javul a helyzet. Ami bennünket illet, mi mindent elkövetünk, hogy a közönség pontos kiszolgálásban részesüljön. Azt hiszem, már holnap, holnapután az államvasút segítségével megváltozik a mai állapot s ha a tömeges csapatszállítás megszűnik, mi sem korlátozza többé a rendes tejszükséglet ellátását. K. L. w.vvv\vvvvvv¡Avv\^vvvvvvvvvtvvwi A budapesti tejhiány bekopog- NAPIHÍREK. Vasárnap Budapest, augusztus ICL \ ^ Az általános mozgósítás után tegnap volt az első vasárnap. A palotai templom harangja különös melegséggel kondult meg. Úgy belekapott szivembe, mintha ezer ujja lett volna a szálló, zengő hangnak s mind az ezer ujja az én szivemet simogatta, szorongatta volna. Elindultam hát a templomba. Sohase beszélt még ilyen érthető beszéddel velem a palotai kis templom harangja. Mintha egyedül csak az én alvó telkemet akarta volna felriasztani s az istenházába beédesgetni. Vagy talán mindenkinek úgy belesétált tegnap a szive kellős közepébe a palotai harang zengő muzsikája? Telistele volt a kis kálvinista templom... Az ablakon betáncoló napsugár a palotai lányok színes, tarka, magyar pántlikáit, keszkenőit körülragyogta; becéző szeretettel cirógatta meg leeresztett, egy ágba font gazdag hajukat; megcsókolta a papi székben üldögélő káplán arcát és szivét; végigpolkázott a kis orgona fehér-fekete billentyűin is s úgy zendült meg az ének: Hajtsd hozzám, Uram, füledet . . . A kis templom balmezőjét beborította a zsoltárt lapozgató, rozmaringot szorongató s bazsalikomot szagolgató lányok és fiatal aszszonyok virágrengetege. A jobbmezőn az öreg emberek és öregasszonyok énekelték buzgón a zúgó, buzdító orgona sípjai után. Hajtsd hozzám, Uram, füledet... A remegő szivü menyasszonyok, az epedő titkos mátkák, a szomorú édesanyák, a büszke édesapák és még büszkébb nagyapák éneke simogatta, ostromolta a kis templom, égszinre festett, arany csillagokkal teli szórt menyezetet. Csak a kórus volt üres . .« A déli legények padjaiba nem ült senki se. De a kis orgonából kizengő egy-egy zsoltár-taktus összeölelkezett egy-egy napsugár-leánynyal s egymásután megpihent, leült néhány pillanatra Takáts Jóska, K. Varga Pista, Panák Ferkő és valahány fiú helyére, akik tegnap reggel a torina, a Száva, vagy a Visztula vizében mosdottak meg s talán vidám puskaropogással dicsőjtik az Urat... Úgy teli volt a templom) S mégis olyan, üres volt, mert a kóruson a legények padjaiból cemJ303geUL g^XCriKjssoU^ sjoen* 3 V»