Magyarország, 1914. szeptember (21. évfolyam, 216-245. szám)
1914-09-01 / 216. szám
Budapest, 1914. kedd, szeptember 1. MAGYARORSZÁG Az orosz harctérről Az oroszok fölvonulása Hogy az augusztus 23-án több oldalról megindított orosz offemiva éppenséggel nem volt meglepő hadvezetőségünkre, azt élénken bizonyítja a „Frankfurter Zeitungénak az osztrák és magyar főhadiszállásra küldött harctéri tudósítójának egyik, augusztus hó 16-án kelt jelentése, amely kimerítően foglalkozik ezzel, az egy héttel utóbb tényleg bekövetkezett eshetőséggel. A figyelemreméltó és ismételjük, egy héttel a bekövetkezett események előtt írt jelentésből közöljük az alábbi részleteket: „ Ismeretes, hogy az orosz vezérkarnak évtizedeken át az volt az alapelve, hogy a hadseregek felvonulását a Visztulától és a Narevtől nyugatra eszközölje, sőt szó volt annak a Bugig való kiterjesztéséről is, minthogy a megfelelő közlekedési eszközök hiánya az aránylag nagyobb távolságoknál az orosz mozgósítást rendkívül meglassította volna. Orosz-Lengyelországnak azonban a német birodalom és az osztrák és magyar monarchia által minden oldalról történő körülzárolása folytán a sokkal hamarabb felkészülő egyesült hadseregek részére éppen ezért nagy kezdeti sikereket biztosított a Lengyelországban békelétszámon levő helyőrségek ellen, vagyis az orosz csapatösszeköttetések már korábban meghiúsíthatók voltak, mielőtt az egyes csapattestek a bevonuló tartalékosokkal hadilétszámra lettek volna emelhetők. A francia vezérkar erre való tekintettel az utóbbi években arra törekedett, hogy Oroszország a lengyelországi hadtestek mozgósítását helyben végezze és így gyorsabban felkészülvén, az offenzívát azonnal megkezdhesse. Ezt a célt szolgálták az újabb sztratégiai vasutak kiépítése, továbbá az egysinpáru vonalaknak két sinpáruvá történt átalakítása, a mozdony- és vaggonpark szaporítása, azután a lengyelországi hadtestek és lovashadosztályok számának emelése, a békeállomány megnagyobbítása, az előfogásokról való nagyarányú gondoskodás és végül a gyakrabban megismételt próbamozgósítások. A most felsoroltak végrehajtásához szükséges pénzt és anniál valószínűleg jóval többet Franciaországban szerezték be kölcsönök útján. Az elmondottakra való tekintettel a szövetségesek általában a hadüzenet után nyomban várták az orosz offenzívát a lengyelországi határról, mégpedig nem utolsó sorban az orosz lovasságnak sokat emlegetett tömeges betörését, amelynek az lett volna a fő feladata, hogy a német és az osztrák és magyar mozgósítást megzavarja. Sajátságosképpen azonban egyre sűrűbben érkeztek a hírek arról, hogy Lengyeország kiürítése teljes folyamatban van és végre az orosz határszéli csapatok is mindenütt viszszavonultak, amelyeknek bizonyára az volt a megbízatásuk, hogy támadásaikkal és védekezésükkel mindaddig feltartóztassák az ellenség előnyomulását, amíg az orosz hadtesteknek Lengyelországból való elszállítása folyamatban van. Úgylátszik, hogy ez már meglehetősen befejeztetett, minthogy a német és az osztrák és magyar lovasság, valamint az utánuk nyomuló kombinált csapattestek Lengyelországba történt előnyomulásuk alkalmával semmiféle számbavehető ellenlábassal nem lzálítoztak. Már most az a katonai szempontból nagyon fontos kérdés merül fel, várjon az orosz hadvezetőség Lengyelországnak ezt a kiürítését már eredetileg tervbe vette-e vagy sem? Oroszország, amint az különben be is bizonyosodott, már anyilvánosan elrendelt mozgósítás előtt megkezdte a mozgósítást, nyilván Hevessel Ferenc Ferdinánd főherceg meggyilkolása után, amely feltevést igazolja az a körülmény is, hogy Lengyelország kiürítése aránylag gyorsan hajtatott végre, holott a határszélről való viszszavonulási mozdulat éppen a titoktartásés a biztonság érdekében feltétlenül az utolsó pillanatban rendeltetett el. A német és az osztrák ss magyar vezérkarok mindenesetre jóval korábban szerezhettek tudomást a helyzet komolyságáról, mint a nagy nyilvánosság. A területnek erre a meglepő kiürítésére csupán két magyarázat található: az egyik, hogy Franciaország a szó szoros értelmében megcsalatott, mert a tőle szerzett pénzt nem a megállapodás szerinti célra költőiek; a másik pedig, hogy Oroszország tervszerűleg rajta volt, hogy a német birodalom s Ausztria és Magyarország sztratégiai felvonulásukat a Lengyelország felől várható orosz offenzíva figyelembevételével hajtsák végre s amikor kémeitől ennek megtörténtéről értesült, a régi, komolyan soha fel nem adott tervet, az Oroszország belsejében való összpontosítást igyekezett végrehajtani. Az Oroszország térképére vetett pillantásból kitűnik, hogy Oroszország feltétlenül kényszerítve van arra, hogy legalább két, egymástól teljesen elválasztott hadsereggel működjék. Németország szempontjából csupán a Varsótól északkeletre és az erődített Narew- és Nieman-vonaltól keletre, fekvő összpontosítási terület jöhet figyelembe, amelyet délkeleten a körülbelül százezer négyzetkilométernyi erdő- és mocsárterület, az úgynevezett Polézia, választ el attól a felvonulási zónától, amelyen az Ausztria és Magyarország ellen való támadást készítik elő. Nagy valószínűsége van az orosz hadműveleti irány tekintetéből a Kovnó—Dubno—Luzk, volhyniai erőd-háromszög felől Brodtin keresztül Lembergre és ezzel könnyed érintkezésben délről a Volociszk és Iluszjalin galíciai keleti frontra irányuló déli offenzívának. A lengyelországi hadtestek szállítása az Ivangorod—Lublin—Kovel—Luzk és a Breszt-Litovszk—Kovel—Luzk között közlekedő kitűnő vasútvonalakon gyorsan hajtható végre, miáltal a fentebb említett erődháromszögben már mozgósított csapattestekkel együtt nagyon erős hadsereg gyűjthető össze, amelynek előretolt gyalogsága a harmadik menetnapon kényelmesen elérheti az osztrák határt Bródy környékén, s onnan már csak négy napi rövid menetelés vár rá Lembergig. Galicia fővárosának fenyegetését pedig Oroszország már politikai szempontból is nagy előnynek tekintheti. A hadművelet második iránya ,Volodszk- Huszjatin irányában előreláthatólag a kievi katonai kerület csapatai által fog végrehajtatni az ottani elsőrendű vasutak segítségével és ez siker esetében föltétlenül nagy befolyást gyakorol Romániára, különösen akkor, ha az odesszai katonai kerület hadtestei már Besszarábiában is készen állanak. Az a föltevés, hogy a Visztulától keletre, a Zavickoszt és Bilgoraj közti magaslatot, amely aránylag kedvező védelmi helyzetet biztosít, erős orosz csapatok tartják megszállva, hogy az osztrák és magyar csapatoknak a Visztula és Bug közötti esetleges előnyomulását megakadályozzák, nagyon valószínű, de csak másodrendű fontossággal bír, mert Oroszországnak érdeke, hogy sikereit minden áron a Balkánhoz lehetőleg közel eső területeken, vagyis a balkáni népek hallótávolában érje el,“iszp”. A vezérkari főnökhelyettes jelentése oroszországi diadalainkról A Magyar Távirati Iroda jelenti . (Hivatalos jelentés.) Érkezett augusztus 30-án, este 7 óra 45 perckor . Az orosz hadszíntéren az ütközetek változatlanul hevesen folynak. A többszörösen megerősített ellenséges állások dacára a feltartóztathatlanul Lublin felé előnyomuló Dankl-hadseregtől keletre a Bug és a Wieprz közti haderőink augusztus 26-án megkezdték a támadást a Cholm vidékéről szembe nyomuló erős orosz hadsereg ellen. Ebből a kraszniki csata után további makacs, a mi, támadó szellemtől áthatott csapataink részéről diadalmas harcok fejlődtek ki Zamoscenál, úgyszintén Tomasowtól északra és keletre. Ezekbe a harcokba augusztus 28-án a Belz területéről szintén orosz területre előrevetett csapataink eredményesen szóltak bele. Ezekben a harcokban, épp úgy, mint a kraszniki ütközetben, sok ezer foglyot ejtettünk. Kelet-Galiciában csapataink kiváló bravúrral és szívóssággal tartják magukat igen hatalmas ellenséges túlerővel szemben. A déli Hadszíntéren az utóbbi időbeni említésre méltó harcok nem folytak. Höfer, vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese. Az oroszok Lublinon túlra vonulnak vissza Bécs, augusztus 31. Ti A Reichspost az északkeleti harctérről 30-iki kelettel a következő táviratot kapta. . A jelek arra vallanak, hogy az orosz sereg nem áll meg észak felé megkezdett visszavonulási útjában Lublinon túl. Ezzel Danks lovassági tábornok csapattestőinek akciója fölszabadul, ami abból a szempontjából nagyon fontos, mert ennek a Hadoszlopnak nagy diadalai a mi főseregünk balszárnyának sikeres előnyomulásán kívül a fősereg centrumának támadását is biztosítják, leghódított orosz kormányzóságok Bécs, augusztus 31. A Reichspost haditudósítója megállapítja, hogy a kielcei kormányzóság teljesen a mi kezünkben van és birtokba vettük a radomi kormányzóságnak azt a részét is, amely a kielcei kormányzóság keleti határa és a Visztula között fekszik. Ennek a részének főhelye Opatow. A kraszniki harcok Krakkó, augusztus 31. ** A Jiova Reforma a kraszniki harcok egyik résztvevőjétől még a következő részleteket kapta: A Krasznik ellen előnyomuló csapatok közül különösen egy gyalogezred tűnt ki. A puska és ágyutűzda múlt vasárnap reggel 8 órától este 7 óráig szakadatlanul tartott. Az osztrák és magyar csapatok eközben állandóan vajvonalban előnyomultak. Mint az elfogott orosz katonák beszélik, a tábori sáncokat már két héttel a csata előtt emelték. Csapataink előnyomulása rendkívül nehéz volt, mert homok, tengeren kellett menetelniök, úgy, hogy embereink néhol térdig becsüppedtek a homokba. Később azután nyílt síkföldön vonultunk előre, ahonnan az oroszokat elűtztük. A sáncárkokban halomszámra hevertek a holttestek. Ez tüzérségükk tüyelésének tulajd’osAil 3