Magyarország, 1914. december (21. évfolyam, 307-336. szám)
1914-12-22 / 328. szám
Budapest, 1914. kedd, december 22. MAGYARORSZÁG — A magyar békevázák sorsa. 1913. tavaszán az Országos Magyar Iparművészeti Társulat pályázatot hirdetett annak a négy monumentális majolikavázának a tervezetére, amelyeket a magyar állam ajándékképpen ajánlott föl a hágai békepalotának. A békepalota költségeihez t. i. — mint ismeretes —■ minden kulturnemzet hozzájárult, hiszen még néhány évvel ezelőtt a nemzetek legszebb reménységüknek jelképét látták ebben a palotában. Mindegyik ország nemzeti iparával lett volna képviselve: az olaszok márványmunkákat, az angolok üvegképeket, az osztrákok bronz világító testeket, a franciák gobelineket adtak, Magyarország a már említett négy majolika-békevázát. A pályázatot Sikorski-Zsolnay Miklós kérve, nyerte meg és ennek alapján a pécsi Zsolnay-gyárnak immár világhírű műhelyében a vázák a napokban el is készültek s most a Zolnaygyár nem tudja mit kezdjen a bukévázákkal. — Diszkard Hindenburgnak. Frankfurt városa elhatározta, hogy diszkardot nyújt át Hindenburgnak. Halléban Hindenburg-alapot létesítettek a keleti hadsereg számára.• — Levél az orosz fogságból A Szemere Pál ismert fővárosi fűszerkereskedő még július végén bevonult csapatához, a székesfehérvári 69. gyalogezredhez. Eleinte gyakran írogatott hozzátartozóinak, szeptember 5-étől azonban semmi életjelt nem adott magáról. Családja imár-már megnyugodott abban a tudatban, hogy hozzátartozójuk hősi halált halt. Szemere Páltól most nagysokára Szamarkandból egy szeptember 9-étől keltezett levél érkezett haza, amelyben tudatja, hogy orosz hadifogságba került és jól bánnak vele. Az elveszettnek hitt katona levele természetesen nagy örömet keltett nemcsak a család, de de széleskörű ismerősei körében is. — Földrengés Zsolnán. Már jelentettük, hogy Ruttkán tegnap éjjel földrengés volt, azt közlik velünk, hogy a 19-éről 20-ikára hajló éjjel 1 óra 28 perckor Zsolnán is éreztek mintegy tíz percig tartó hullámos földrengést, amelyet erős földalatti morajlás kísért. A földrengés 2 óra 20 perckor megismétlődött, de gyengébb alakban s a harmadik rengés 4 óra 40 perckor volt érezhető. A tárgyak csörömpöltek a rengés hatása alatt, a lakosság ijedten ébred föl álmából, de komolyabb baj nem történt. — A nagyszőllősi polgárőrség. A Nagyszőlősön megalakult polgárőrség első volt az országban, amely jóváhagyott alapszabályaival működését 220 taggal szeptember 8-án megkezdette. Az őrség tagjai katonai szolgálatra menvén, létszámuk ma165 polgárőrre apadt. Becsky Emil főispán a vármegyei tisztviselőkkel megjelent a 100-ik őrségen s megköszönve a haza és vármegye szolgálatában tett működését, kitartásra buzdította a polgárőröket. Pöschl Ferenc áll. főerdőmérnök, főparancsnok és Hesszerestein Károly gróf másodparancsnok köszönték meg az üdvözléseket. — Érdekes végrendelet. Érdekes végrendelet érkezett Szabadka város tanácsához. A rendelkező Skubich Jenő özvegye, egy dúsgazdag zalaegerszegi úrnő, aki Szabadkáról származott Tuladunára. Az elhunyt urinő szabadkai birtokainak egy részét a gazdag alföldi városra hagyta, még pedig úgy, hogy annak élvezete csak a jövő században vehesse kezdetét. A végrendelkező mindenekelőtt meghagyta, hogy az ő és férje szivét spirituszba tegyék és egy ólomdobozzal bélelt szarkofágban őrizzék. Négyszáz koronás mise-alapitványt tett, de ez halála után 100 évig kamatoztatandó s csak azután mondják el az első misét a besnyői templomban. Nusz íróid kökényesmindszenti földjét halála után 50 évre kell eladni. Ekkor a vételár 100. évig tőkésítendő. A fölszaporodott összegből Szabadkán magasabb iskola létesítendő,amelyben két fiút és két leányt ingyenes ellátásban kell részesíteni. Szabadkai birtokából négyezer korona halála után 100 évig tőkésítendő s abból menhelyet kell építeni az aggok számára. Szabadkai telkét 30 évvel elhunyta után szabad csak eladni s az eladási árból 8000 korona addig kamatoztatandó, amiga tőke kétszázezer koronával nem rúg. Ezt az összeget rokonainak szánta. Végrendelete végén bocsánatot kér gyermekeitől, hogy az apai és anyai vagyont csak 204.000 koronával birta gyarapítani. — A magyar katona büszkesége. F. S. kiadóhivatali tisztviselő, aki most az északi harctéren küzd, egy barátjának Miskolcra a következő levelet írta : Hej, cimbora, de megváltozott minden, rövid pár hét alatt. Emlékszel-e még vitatkozásainkra a Korona márványasztalánál ? Viszszaemlékszel-e még rám, gondolkodásmódomra, elveimre? Elhisméd-e, hogy a villamoscsengő okozta zajra összerezzenő, az életharctól i megtépett idegzetű barátodnak még a szempillája sem rezzen, mikor a harminc és felesele eget-földet rázva, „dolgoznak“. Orosz föld nyomorult falujában, ütött-kopott parasztviskóban, a gyertya világít e sorok megírásához. Künn az egész vonalon folyik a munka, holnap biztosan előbbre megyünk ismét néhány kilométerrel. Öregem, nyitott szemű embernek ismersz és ítélőképességemben is bízhatsz; kell, hogy megírjam neked . Légy büszke arra, hogy magyar vagy! A németek lehetnek szerencsésebbek azzal, hogy világraszóló diadaloknak részesei, de itt, mint jól megnéző és felfogóképességű ember mondom , katonája nem ér fel a mienkkel. Nem hiszem, hogy a világ bármely nemzetének legyen olyan katonája, mint a faagyag baka. Módomban van megfigyelni a monarchia többi nemzetiségeit és itt — bizony mondom — talpig levetkőzve, kulturmázmentesen állunk egymás mellett: a legértékesebb, a legkulturképesebb faja a monarchiának a magyar. Mindegyike hős. Hogy harcolnak, hogy tűrnek el minden fáradságot és milyen fegyelmezettek, csak az hiszi el, aki látja. Mint egyént, engem nagyon érint, hogy enyéimtől már annyi ideje távol kell lennem. Mint embernek, felette fáj az embertársaim vére hullása, de mint magyarnak „mindent“ megér a tanulság, öregem, e „tabula rasa“ után egy egészen más világnak kell jönnie. — Levelezés a Franciaországban internált magyarokkal. A Franciaországban internált magyar alattvalókkal közönséges nyitott levelek és levelezőlapok az internáltak levelezésére általában megállapított feltételek mellett válthatók. A kereskedelemügyi miniszter ennélfogva hatályon kívül helyezte azt az előbbi intézkedését, hogy a magyar szent korona területén internált francia alattvalóktól semminemű küldeményt felvenni és részükre kézbesíteni nem szabad. Az itt internált francia alattvalók a magyar posta szolgálatait ugyanolyan mértékben vehetik igénybe, mint a többi internált, azzal a korlátozással azonban, hogy a Franciaországgal való forgalomban csak közönséges nyitott levelek és levelezőlapok válthatók s egyelőre sem ajánlott küldemények, sem csomagok és pénzeslevelek vagy postautalványok nem küldhetők. — A lengyel nemzeti tanács, Bécs bel jelentik : A lengyel legfőbb nemzeti tanács elnöke, Jaworski lovag képviselő, levelet in- jezet Leo dr.-hoz, a Reichsrat lengyel klubjának elnökéhez, amelyben a lengyel képviselőknek egy gyűlésre való egybehívását kéri , olyan összetételben, amint a képviselők ez évi augusztus 16-iki gyűlésen gyűltek egybe. A legfelsőbb nemzeti bizottság ugyanis, tekintettel az északi harctéren folyó eseményekre, elhatározta, hogy tevékenységét a lengyel királyságra is kiterjeszti, csakhogy e határozat keresztülvitelét az összes lengyel pártok hozzájárulásától teszi függővé. — Önkéntes ápolónői tanfolyam. A Nyomorék Gyermekek Országos Otthonának és a Deák Ferenc szabadkőműves páholynak a Mexikói-úton lévő katonai kórházában tegnap fejezték be a Farkas Ignác dr. sebészfőorvos által vezetett önkéntes ápolónői tanfolyamot. A vizsgán az elnökség részéről báró Dániel Ernőné, dr. Medgyes Simon és dr. Szegvári László voltak jelen, aVároskeresztet Szécsy Arthur és dr. Juhász Mihály megbízottak képviselték. A tanfolyamot a következő hölgyek végezték el: Abelsberg Ilka és Benée, Aldor Frigyesné, Andorkó Mártonná, dr. Atlasz Gyuláné, Doroghy Berta, dr. Farkas Ignácné, Fischer Ilonka, Forgó Ilus, Frommné, Geszti Györgyné, Grüner Henrikné, Kernstock Károlyné, Kovács Erzsi, Lencz Ilona, Lessner Gusztávné, Liehtmann Miksáné, Medgyes Böske, Meller Ernőné, Nemes Böske, Politzer Józsefné, Reik Anikó, Salgó Margit, Soltész Piroska, dr. Somogyi Maróné, özv. dr. Schermann Adolfné, Streicher Henrikné, dr. Szegvári Lászlóné, Szegvári Adél és Ella, Teasdale Moita, Tedesco Lilly, dr. Thein Jánosné, Widder Jolán, dr. Wirkmann Józsefné, Wormser Henrikné. Az elnökség nevében báró Dániel Ernőné mondott köszönetet dr. Farkas Ignácnak sikeres fáradozásáért. — Férjét gyilkolta meg. Kaposvárról jelentik : Tab községben borzalmas gyilkosságot követett el a római katholikus iskola tanítójának neje, Polgár Karolin, férjezett Viscel Károlyné. Fejszecsapásokkal meggyilkolta férjét. A meggyilkolt férfi mellett találták hörögve és kötelekkel kissé megkötözve a tanító feleségét és ez mindjárt gyakárút ébresztett. Rögtön vallatóra fogták az aszszonyt, aki végre megvallotta bűnét. Rögtön letartóztatásba helyezték. A tanító feleségétől elválva élt és alig néhány napja, hogy kibékültek. — Tizenhétéves sebesült katona. Egerből jelentik: A most katonai kórháznak berendezett egri érseki rezidencia parkjában délelőttönkint egy hórihorgas káplár mellett ott sétálgat egy 17 éves, sebesült katona, aki nagy, faggatásra elmondotta, hogy Pál Péternek hívják és feldebrői születésű. Mikor a testvérbátyja harcba indult, addig rimánkodott szüleinek, amíg megengedték neki, hogy önként jelentkezzék. Rövidesen az orosz harctérre került, ahol a jobbtérdébe srapnelgolyót kapott. Több hétig Krakóban feküdt, most azonban már annyira megjavult az állapota, hogy rövidesen visszamehet a harctérre. Ha kérdezik tőle, hogy tett-e kárt a muszkában, büszkén feleli: Kilőttem vagy kétezer töltényt, hogy hány muszka kapott belőlük, azaz ő a dolguk. Az érseki kórházba egyébként a minap a posta valahonnan Palócországból a következő címzésű levelet hozta: N. N. rohomás katonának, Eger, rézéivé spirály, érseki parókia. I . Gyászrovat. Özvegy Földvári és Bernáthfalvi Földváry Miklósné, született Kappel Malvin e hó 20-án, vasárnap Budapesten hetvenötéves korában meghalt. Temetése e hő 22-én, kedden délután 3 órakor lesz az V., Bálvány utca 5. szám alatti gyászházból az ágostai evangélikus vallás szertartásai szerint. Az elhunyt matróna gróf Lónyay, Menyhért, Magyarország egykori miniszterének nővére volt. Földváry Elemér volt országgyűlési képviselő az elhunytban édesanyját gyászolja. Kassáról jelentik: Kaminszky Sándor dr., a kassai papnevelő-intézet tanára e hó 18-án Tállyán 10 éves korában elhunyt. — Elfogott ékszerrablók. Kalocsáról jelentik: A kalocsai Magyar Király-vendéglőben megszállt e hó 18-án Horváth Fábián foktőr és Gindel Ferenc paksi halász, az utóbbi Horváth István néven. A szálló szobaasszonyának feltűnt, hogy a két vendég nagyon elzárkózott. Rájuk lesett és látta, hogy drága ékszereket rejtegetnek. A szálloda személyzete értesítette a dologról a rendőrséget, amely nagy mennyiségű ékszert talált a két embernél. Az ékszerek legnagyobb része egy halasi ékszerész nevével ellátott dobozban volt. A halasi rendőrség, a kalocsai rfeed- i őrség megkeresésére közölte, hogy Halason az elmúlt éjjel csakugyan nagy ékszerrablás történt. Az ékszertolvajokat azonnal letartóztatták. Az ékszerek kutatása közben a vendéglős kis leánya találta meg a legdrágább ékszereket tartalmazó kis zacskót abban helyiségben, amelybe a nevezettek pálinkázás címén visszavonultak.