Magyarország, 1915. május (22. évfolyam, 120-150. szám)
1915-05-01 / 120. szám
Budapest, 1918. szombat,-május-1• MACIYABOSSZA’G . Az orosz Hofer jelentése Hivatalos jelentés(kiadatottáprilis 29-én) : Az általános helyzet változatlan. Az orosz-lengyelországi és a kárpáti arcvonal több szakaszán heves ágyúharcok voltak Tüzérségünk orosz szálláshelyiségekre és lőszerraktárakra igen jó sikerrel tüzelt. Az Apor-völgyben az ellenség több órás eredménytelen ágyutűz után éjjel gyalogságunk magaslati állásai ellen előretörést kísérelt meg, melyet azonban rövid harc után az egész arcvonalon visszavertünk. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Sikereink az Orava-völgyben A Berliner Tageblatt-nak a kárpáti harctérre küldött tudósítója táviratozza az osztrák és magyar sajtóhadiszállásról. A szövetségeseknek az Orava-völgyben elért sikerei a hadjárat legnehezebb és legnagyszerűbb teljesítményei közé tartoznak. Már a széles kiterjedésű, több csúcsú Zumnin az Orava-folyótól nyugatra, déli oldalán a meredek sziklafalaknak és mely szakadékoknak egész sorával bir. Az Ostry hegytömege zártabb, azonban az előhegyek és a tulajdonképpeni csúcs között hatalmas szakadékok tátonganak, melyek a nagy, szinte várszerű hegytömeget nehezen megközelíthető elszigetelt erődökké osztják föl. Mindkét esetben tehát nem csupán egy-egy hegyhátnak avagy hegycsúcsnak bevételéről van szó, hanem két terjedelmes hegykonglomerátum rendszeres megostromlásáról, amelyek természettől fogva csupán buzgó hegymászók által közelíthetők meg, most azonban az ellenfél által számos lépcsőzetben és szakaszokon rendkívül erősen el vannak sáncolva. Az Orava-folyó nyugati partján a német hadtest immár a következő hegyláncokat tartja birtokában:. A Zvinin keleti része 992 méter magas, Miatka 946 méter, Pohár 943 méter, Kicera I. 994 méter, Chochonowka 824 méter, Ropianka 940 méter és a Zvinin nyugati része harctérről 1109 méter. A németeket az orosz hadállásoktól egy patak völgye választja el, melyben Oramjsk helység fekszik. E pataknak az Orava folyóba ömlésénél van Koziová falu. Hoff malm altábornagy német serege balszárnyinál a német hadtest zvinini hadállásától fedve, az Ordva-völgyjében Koziováig nyomult előre és a folyójobbpartján rohamot intézett s a 930 méter magas Ostrog nyugati lejtői irányában nyomult előre; az’ Ostrog az Ostry hegytömeghez tartozik. Egyidejűleg Hoffmann osztrák-magyar seregcsoportja a rohamtámadások egész sorát intézte az Ostry-hegycsoport egyéb csúcsai ellen. Ezek: Kicera II. 843 méter, Ostryvrch 887 méter, a keletre lévő 910-es és 927-es magaslatok, amelyek az Ukiemik és Smorzanska patakok képezte szögletben fekszenek, a 992-es magaslat, amelyet az Ostrogról az Ostryhoz vezet át és maga az 1026 méter magas Ostry. Az Ostry-hegytömeg északi lejtőjétől terül el az 1000 méter magas Kicera III. Itt az oroszok elkeseredett ellenállást fejtettek ki és innét kísérelték meg az Ostry visszahódítását. Összes támadásaik legsúlyosabb veszteségeik közben meghiúsultak, minek folytán ez utolsó támaszpontjukat is ki kellett üríteniök. Ezzel a déli német hadsereg biztosította az Orava-völgyének uralmát és az egész arcvonalat egységesen előretolta keletnyugati irányban, amelyet Uzsok, Ostry, Solotvina, Oltynia és a Dniester nevek jeleznek. E döntő hadművelet után az egész arcvonalon nyugalom támadt, csupán a tüzérség használta ki a derült napot hatásos tüzelésre. Ugyane lapnak egy másik harctéri tudósítója Eperjesről az alábbiakat jelenti: Az orosz arcvonal a Dukla-horpadásban mindennemű hadműveletre teljesen képtelen. A Biharci—Zboro-vonalon tegnap és ma nehéz tüzérségünk kisebb arányú ágyuharcot folytatott, melynek során csakhamar elnémította az orosz ütegeket. Az arcvonal középső részén teljes nyugalom uralkodott. Az Ondava-völgyének déli részén gépfegyverek működtek, Alsó- és Felső-Olsva irányából nehéz ágyuk dörgése volt hallható. Szobos helységnél nehéz tüzérségünk leszállásra kényszerített egy Sikorsky-típusú orosz repülőgépet, melyben négyen voltak. Ezek közül három már halott volt, a negyedik, a repülőgép vezetője bal karján súlyosan megsebesült. ’ Aage Madelung a kárpáti harcokról Berlin, április30.(Saját tudósítónktól.) Aage Madelung si Berliner Tageblatt-ban közli a' Kárpátokban I harcoló német déli hadsereg vezérkari' főnöké’^ i vel folytatott beszélgetését. A német tiszt a következőket mondotta Aage Madelungnak: ■ — Támadásainknak egyelőre■ állandó sz'*kereik voltak és az oroszokat visszavertük. 1 . Most különben pihennek az oroszok, miután nagy túlerővel támadtak és kénytelenek pótolni óriás veszteségeiket. Hogy, meddie? fog ez a nyugalom tartani, azt senki semtudja meg, j. mondani, mert senki sem tudja, hogy az oroszok mit fognak tenni. Azt pedig, hogy mit fogunk mi tenni, nem mondhatom még önnek. Azt látja, hogy támadunk. * " E beszélgetéshez Aage Madelung még hozzáteszi, hogy tényként tekinthető az, hogy azoroszoknak a kárpáti hadjárat, rengeteg veszteségükbe került, ami annál fájdalmasabb,, rájuk nézve, mert a céljukat nem érték el mégsem, sőt ma még messzebbállanak tőle, mint valaha, mert ma már feltétlenül kizártnak tekinthető az, hogy az oroszok átjöhessenek ,a Kárpátokon. Az oroszok most, hogy legjobb harcosaik ezreit feláldozták, valósággal tékozolták a muníciót, negatív eredményre tekinthetnek vissza és holtpontra pazarolták minden energiájukat. ■■. ’ .v * Előbbre nem jutnak. Sőt ellenkezőleg, lépésről-lépésre szorítják vissza őket. Általánosságbint azonban nyugalom várt.'1.Kerítés tehát, hogy továbbra is várakozóan akarnak-e szemben álláni velünk, vagy mit akarnak, ha a támadás végre is drágának és céltalannak látszik. Ha újból előre akarnak jutni, nálunk mindig szívesen látják őket. Az én ösztönöm azonban azt súgja, hogy ezentúl ezt jobban meg fogják gondolni, mint eddig és azon gon'' dolkoznak, hogy a játékot új variációban lehet vagy kell tovább űzni. Ez esetben figyelemmel Szindbád feltámadása Az érzelgős utas Éjféltájban baleset érte az utazókocsit, a hátulsó kerék megunta a céltalan szolgálatot és egy zökkenésnél halálát megtalálta. A távolban hosszú nyárfasor, mint a környékbeli rombadőlt urasági házaknak, kastélyoknak maradványa, ahol mostanában bizonyára érzelmes régi hölgyek sétálgatnak a holdfényben, a férfiakat okolják korai halálukért és ódon hangjegyfüzetekből énekelnek. A postakocsis útmutatása alapján Szindbád az öreg tanítónál kapott éjjeli kvártélyt a közelben alvó falucskában. (A grófnők és a többi nemes asszonyságok halotti ingeikben a faderekak mögé rejtőztek, mig Szindbád a nyárfák alatt, a homokos utón ballagott és csak olykor csőmentek meg a falevelek egy ébredő madár nyugtalankodásától: halott nemesasszonynak, elhervadt ibolyacsokornak, amely színes tótpohárban takarékosan bánt illatával nem vallhat szerelmet e helyen.) És a tanító sokadmagával aludt a falusi ház szobájában, ahol Szindbád elhelyezkedett egy gyékény-kanapén, amely még meleg volt egy alvó testtől. Az öreg mester asztmás volt, gyér, ősz haja ritkásan lengett, mint késő őszszel a mezőkön a zúzmara, minden köhögésével a halált hívig, amely bizonyára nem messzire állongol a háztól és tarka dunyák, mint megannyi különös fészkek hevertek szanaszét a földön, alattuk gyermek vagy felnőtt. — Istenem, de nehezen virrad, — mondta a tanító és fuldokolva köhögött. A házban már mindenki megszokta a mester nyugtalan éjszakázását, mert a dumák, takarók nem mozdultak, csak egy öreg asszony motyogta, bizonyosan álmában: — János. Aztán a tanító is elcsendesedett és Szindbád a körülötte hangzó lélegzésekből próbálta megállapítani, hogy kicsoda fekszik a földön, és vájjon miről álmodnak az alvók? A gyermekekkel rendbe jött. Négy-öt helyről hangzott feléje a gyermekek szokásos szuszogása, némelyik megmozdult álmában, A-t mondott vagy bé-t, kis lábak nyúltak ki a takarók alól, mintha alvásukban is folytatnák azt a sajátszerű, látszólag céltalan mendegélést, amit a gyermeklábak napközben véghez visznek. Talán komédiások jönnek az álmokban, egy trikós fiucska bukfencezik, bársony- szoknyás leányka táncol, az öreg komédiás kardot nyel . . . Vagy karácsony este van és szőrös bundában mennek a mélyhangú betlehemes pásztorok ... A hold benézett a kis ablakon, végigment a szoban, mintha világossággal óhajtana szolgálni az álmok furcsa alakjaihoz. Csak jól nézzétek meg őket, gyönyörködjetek a furcsa figurákban, a kedves mosolyokban, az álombéli égboltozatban, reggelre úgysem látjátok többé öltél. És talán sohasem látjátok a kiskormédiásfiút és a táncos hölgyecskét, hisz a nappal tele van igazságtalanságokkal. Majd azt vette észre Szindbád, hogy fiatal nő is alszik a szobában. *Nem messzire tőle, a földön, kék duma alatt és Nárcisz módjára, átöleli két karjával az arcát. Szabályos, a hold fényében csillogó női karok voltak, a kellő helyen bámult a fehérség és a nyak oly fehérnek látszott, mint május hava az erdőn. . A fiatal nő álmodott. A karja megremegett az, arca fölött, mély, sóhajtása hangzott a kebel- nek, halkan, dudorászva szólított valakit szefektében megmozdulva, egyik lábát lassan kidugta a takaró alól. A szerencsétlen Szindbád, aki abban az időben még nők lovagja volt, több asszony lábat tartott a kezében rajongással és csodálkozással, mint illett volna egy komoly gondolkozású férfihoz, azt vélte, hogy szebb női lábat még nem látott eddigi életében, mint az idegen házban lassan, szinte az álom halk ritmusára előbúvó fiatal női lábat. (Nyomban elfelejtette öngyilkos kedvesét, tiki kalapkáján gyöngéd kék fátyollal és szivében mondhatatlan bánattal a Dunába vetette magát néhány nap előtt s akinek holttestét keresve, elindult a folyam mentén. Pedig az utazókocsin, a vezeklő útban nem gondolt szokása szerint egyszer látott és megkívánt nők szoknyafodraira, sem az esetleges szavakra, amelyeket az új, ismeretlen,nők fülelébe suttoghatnának, csakValériára gondolt, • erőszakosan bűnbocsánatot esdekelve, hogy •