Magyarország, 1915. augusztus (22. évfolyam, 212-242. szám)

1915-08-01 / 212. szám

Budapest, 1915. vasárnap,* augusztus I. MAGYARORSZÁG Az olasz háború Höfer altábornagy jelentése Hivatalos jelentés: kiadták július 30-án délben, érkezett este. Azok az olasz támadások, amelyek a gorci grófságban a fensik szélen meg ismétlődnek, csupán ellenséges osztagok szórványos, hiába­való előretörései, állásaink kiugró támasz­pontjai ellen irányulnak, így Sagradótól ke­letre és Redipugliánál olasz csapatok kísérle­tet tettek, hogy tért nyerjenek. Valamennyit visszavertük. Hasztalanul törte magát az ellen­ség különösen a Monte dei sei Busiért, amelyet biztosan tartunk. Délnyugati arcvonalunk egyéb részein semmi lényeges nem történt. A komeni fensi­kon a legutóbbi napokban egy olasz repülőt egy­ léghajó ellen védő ágyunk teli találattal leszedett A vezetőt és a megfigyelőt a repülő­gép égő romjai alatt holtan találták meg. Hofer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Harc a Krn oldalán Miskolc, július 31. Egy miskolci fiú, aki mint tábori tele­fonista dolgozik az Isonzó mentén, érdekes levelet írt szüleinek: — Június végén — írj­a — a Kun-hegyre kellett mennem, mert az olaszok itt nagy erő­vel kezdték meg a támadást. Az én telefon­­állomásom alig 200 lépésnyire volt a tűzvo­­naltól. Mindent jól láttam. Az első rohamnál a mieink egyetlen puskalövést sem adtak le, csak hatalmas köveket gurítottunk az ellen­ségre. A roham összeomlott, de követte­l a második, harmadik, negyedik roham. Az ola­szoknak végre is sikerült feljutniok a hegyre. Megkezdődött a titáni, borzalmas kézitusa. Ember ember ellen küzdött tovább egy órá­nál. Idegölő, borzalmas, őrjítő koncert volt ez. Az ágyuk folyton szóltak. A gránátoktól fölszakgatott kövek is nagy pusztítást végez­tek. Egy gránát éppen a közelünkben robbant föl és a légnyomás a földhöz sújtott. Néhány percig nem tudtam magamról. Az ellenség hiába erőlködött Vitéz katonáink visszaver­ték őket. Veszteségük óriási volt. Az utolsó rohamban támadó két olasz ezred csaknem teljesen megsemmisült.­­ Tengeri események Hivatalos jelentése érkezett este. Az olaszok nemrég a részünkről katonai­jáig meg nem szállott Pelagosa szigeten szikra­távíró állomást állítottak föl. Július 28-án tor­pedójárműveink egy csoportja a szikratávíró­­állomás épületeit ágyutűzzel összerombolta és a rácsos árbocot ledöntötte. Ezt követően az ellenséges megszállás mértékének megállapí­tására erőszakos felderítés céljából torpedó­járóműveinkről kis különítményt szállítottunk partra. A különítmény heves ellenállás elle­nére, egy ellenséges lövőárkon keresztül az ola­szok erősen megszállott betonozott védőművéig nyomult előre és hajóink tüzelésének támoga­tása mellett az olaszoknak jelentékeny veszte­séget okozott, így a többi között elesett az olasz megszálló csapatok parancsnoka és még egy tiszt. A sikeres felderítés után különítményünk az ellenség túlnyomó ereje ellenére, jelentéke­nyebb veszteség nélkül tért vissza hajóinkra. Ellenséges búvárnaszádok hiába irányí­tottak több torpedót egységeink ellen. A flottaparancsnokság. f­' ...................''........................................ Legénységi sorból Katonai körökből maradt fenn az a mon­dás, hogy a nagy császár hadseregében minden katona a­­bornyujában hordja a marsallbotot. A­ „bornyu“ a közkatonának a Borjúbőrből ké­szült házitarisznyája volt, amit a közös gya­logságnál németül ugyan temisztelnek, de a magyar ezredeknél most is bomnyunak nevez­nek. A honvédségnél ugyan hatvanhétben, a megalakuláskor, a hivatalos nyelv házibőrönd­nek nevezte el, hivatalosan ma is úgy hívják, de a legénységi nyelv sohasem tudott megbarát­kozni ezzel a mondvacsinált szóval, mert ott is csak bornyu a bornyu. Példa rá ez a katona­nóta, amelyet ugyan most is danolnak a legé­nyek, de megvolt már a hetvenes években is: ögye meg a fene, ögye meg a fene A mészáros bárd­ját. Mér csapja le mindig, Mér csapja le mindig A kis bornyu lábát? A kis bornyu lába nélkül Nem mehet a sárba: Fölöszi a fene, Fölöszi a fene A honvéd hátára .. . / Ebben a bornyuban, amit a nóta szerint a fene evett fel a katona hátára, volt a napó­leoni idők marsallbotja. A két véglet egymás mellett, A bornyu a legkisebb katonai állással írta: Tömörkény István, járó elég súlyos cipelni való teher, a marsall­­bot pedig a legmagasabb rangú vezénylő-tábor­noknak járó kitüntetés. Egy kurta bot, nem igen hosszabb, mint a régifajta dobverő-pálca, régi képen úgy is vannak ábrázolva a marsal­lok, hogy ezt a botot a jobbkezü­kben tartják. A közkatona persze, hogy nem hordta a bomyájában a marsallbotot, mert hiszen mi­nek cipelte volna ott azt a darab fát. Volt ab­ban amúgy is elég cipelni való. De a mondás azt példázta, hogy a katona a háború idején mindenkor lehet marsall is, ha arra alkalmas­nak bizonyul, meg ha a szerencséje kedvez. Körülbelül Zrínyi Miklós mondása is ezt az utóbbit példázta: a sors bona nihil ak­ad. Hogy jó szerencse kell, semmi egyéb. A napóleoni időkben azután teljesen ér­vényben volt ez a marsallbotos mondás. Köz­katonák csináltak szédületes karriereket a tá­bornoki rangokban, minden előzetes iskolai ké­szültség nélkül a harctereken. Neym­ald tizen­­kilencéves korában csapott föl katonának, egy falusi kocsma pincérje volt, huszonötéves ko­rában pedig herceg és országos marsall. Bátorság, merészség, elöljárás, példamu­tató halálmegvetés, a helyzet áttekintési képes­sége s legfőként a szerencse, így készültek, te­remtek a hadvezérek s a nyomukban a kisebb rangban maradt tisztek is. De nemcsak ott volt ez így, más seregekben sem ment másként. A törököknél, amíg Bosznia hozzájuk tartozott, a kiváló katonakedvű boszniai muzulmánságból nem­ egy olyan közlegény verekedte föl magát. A Teitxps szerint Berbevillerben­­Meurt je­vaslatot nyújtottak be, amely szerint német, osztrák vagy magyar származású áruk behoza­tala még abban az esetben is tilos, ha a­ szár­mazási országot megemlítik. Kivétel csak olyan árukkal tehető, amelyeknek behozatala a hon­védelem érdekében kívánatos. Ilyen esetben miniszteri rendelet minden egyes árunemre megállapítja a kivételes elbánást. A kamara vámügyi bizottsága a javaslatot elfogadta, pasai rangba, aki különben a török betűket nem is ismerte. Nálunk is járta ez, ha nem is ennyire. Ná­lunk a régi időben is kötelessége volt a kapi­tánynak, hogy aki parasztlegényből alkalmas katonát néz ki, azt a század írnokával írásra, olvasásra megtaníttassa. Még nekem is volt olyan ezredesem aki nem ismert írást, mikor be­sorozták. Mikor Bécsben szolgáltunk, mégis ad honores tábornokká léptette elő a fölség. Az érdemrendekkel telimellű szép öreg embernel szinte omlottak a könnyei, amikor a vezéri ru­hában először mutatkozott. Ez volt az a katonai életpálya, amit úgy hívtak hogy „pick­auf“. Közönséges katonanyel­ven : pikaufkatona. Megkülönböztetésül azoktól a katonáktól, akik előző iskolai tanulmányok­kal készültek a mesterségre. A régi katonavilág tömegesen ismerte : pikauf-vezéreket. A mi népünkből is kerültek ki ilyenek, nem is egy, különösen még a 18-ik században. Egy idevaló, kötéllel fogott legem második József alatt báró, altábornagy és Cseh­ország helytartója lett. De kisebb formában negyvenkilencben is megtörtént, hogy hadna­gyi ruhában bujdosott, hazá Világos után a bir­kák mellé a juhászlegény. A háború, különösen az az elszilajosodott, mint a mostani, bizonyára más tisztikart nevel mint a békeidő tudományos iskolái. Annál is inkább, mert hiszen a hivatásosak voltak leg­először a fronton és azokból adták legtöbben az életüket az ishohmaradtak hasznára. A pikauf A nyugati harctérről A német vezérkar jelentése Berlin, július 31. A nagy főhadiszállásról jelentik: Nyugati hadszíntér: Perthesnél a Cham­­pagneban mindkét részen aknákat robban­tottak miközben egy francia oldalárkot az említett helységtől északra szétromboltunk. A Bois de Prétreben, Croix des Cannes mindkét oldalán egy francia támadás gya­logsági és tüzérségi tűzben omlott össze állá­saink előtt. A Vogézekben az ellenség teg­nap délután újból megtámadta a lingekopf- barrenkopfi vonalat. A közelharc az állás birtokáért még nem ért véget. Két angol repülő kénytelen volt a ten­gerpart közelében a vízre leszállana. A repü­lőket elfogtuk. (Ismétlés előző számunkból, A szerk.) ".m. Német léghajó bombázta Calaist Paris, július 31. A Temps jelenti Calaisból. A csütör­tökre virradó éjjel egy német léghajó átrö­pülte Calaist és bombákat dobott, amelyek csak anyagi kárt idéztek elő. Egy másik né­met repülőgép átrepülte Gravelines kerüle­tet és több bombát dobott le anélkül, hogy kárt okozott volna.’ d:*; y ■ Berbeviller bombázása Páris, július 31. A Temps szerint Gergevillerben (Meurthe et Moses­ megye) a németek bombázása 12 mil­lió frank kárt okozott. A városban több helyütt­­ tűz ütött ki. A francia kamarából — Az államkincstári jegyzék összege.­­■' Küzdelem az alkoholizmus ellen — Lyon, július 31. A „Republicain“ jelenti Párisból. A ka­mara tegnap elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely az állami kincstári jegyek összegét h­ét milliárdra emeli fö. A kamara megkezdte az alkoholizmus le­küzdéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Barthe képviselő indítványára elfogadtak egy paragrafust, amely megfosztja poli­tikai jogaitól azt a francia állam­polgárt, akit részegség miatt több­ször megbüntetnek. A vitát pénteken folytatják. Páris, július 31.-­­r!­ 3

Next