Magyarország, 1915. augusztus (22. évfolyam, 212-242. szám)
1915-08-25 / 236. szám
Budapest, 1915. szerda, augusztus 25. MAGYARORSZÁG — Akik nem katonák. Sok civilruhás ember járkál az utcákon, akik erőteljes külsejüknél fogva katonák lehetnének, az ilyen emberek nem egyszer részesülnek abban, hogy felebarátaik azt a kérdést intézik hozzájuk, hogy hát miért nem katonák. Sőt gyakran ajánlják a harctéri szolgálatot is, míg ők természetesen elfelejtenek ennyi buzgóság után önkéntesen jelentkezni. Igazán nevetséges egyes embereknek ez a túlbuzgó tevékenysége, ami kisebbszerű toborzáshoz is hasonlítható, hiszen nem lehetetlen, hogy éppen akit mint katonát akarnánk látni, habár külsőleg erősebbnek néz is ki nála, mégis katonai, de különösen harctéri szolgálatra sokkal alkalmatlanabb, mint például ő, aki pedig él-hal a katonaságért. De nemcsak a férfiak között akadnak ilyen, a kávéházi harctéri szakértőkkel egy vonalon álló katonatoborzók, hanem még a nők között is vannak, akik mindenkit egyenruhában akarnának látni. Már hallottunk olyan esetet, hogy a még katonasoron innen lévő fiatalember csupán azért jelentkezett, mert folytonosan boszantották, hogy miért nem katona. Eltekintve attól, hogy az ilyen okoskodásokat nem kellene komolyan venni, hiszen semmi értelme nincs ennek az immár régen elavult katonafogásnak, mégis sokszor kellemetlen lehet az emberre, különösen ha olyanok előtt részesül ilyesfajta kérdésekben, akik éppen olyan korlátoltan nézik az eseményeket, mint aki az államon ilyen toborzásokkal akar segíteni. Aminél pedig feleslegesebb dolgot aligha végzett életében. Mert az állam működését igazán felesleges egyes buzgó embereknek megelőznie. Ami pedig a katonai szolgálatot illeti, hagyják meg ezt kizárólag az állam legbelső hatáskörében. Tehát hagyják békességben, akik nem katonák, hiszen ha beváltak volna, úgy sem sétálnának az utcák során, akik pedig ezután mennek sorozásalk, azokról majd megállapítja a bizottság, hogy katonának valók-e. Hiszen mindenkit megvizsgáltak és megvizsgálnak, aki csak él és mindenkit elvisznek, aki csak alkalmas !— Honvédsír a kraszniki temetőben. Egy orosz földön harcoló honvéd, a kraszniki temetőben a következő sírfeliratot találta: In Memóriám! A* kraszniki dombok testünk temetője. Innen szállt a testünk a csillagos égbe, Sirkantunk a szellő öleli, csókolja, Mezei virágot hord rajta koszorúba. Nagy orosz földnek itt minden kicsi rögje, Vérünktől harmatos, vérünkkel bevetve, Sarjadjon belőle diadalmas béke ,S a magyar honvédek örök dicsősége. 1915, Julius hónap 18. 40" halott. — Kövess tábornok üdvözlete. Kolozsvár város tanácsa táviratban üdvözölte Kövess tábornokot Ivángorod várának elfoglalása alkalmából, mire tegnap érkezett a polgármesterhez Kövess tábornok előbbi válasza «Kolozsvár sz. kir. város hazafias közönségének Nagyságod által tolmácsolt meleg üdvözleteit vitéz csapataim nevében őszinte szívből viszonzom. Ivángorod bevételénél az 51. gyalogezred immár több mint 203 éves múltjához méltóan harcolt. Kolozsvár büszke lehet fiaira. Adja az ég, hogy az erős ellenséget mihamarább véglegesen legyőzzük. Fogadja Nagyságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. 1915. aug. 15-én Kövess s. k.« — A Budapesten tartózkodó osztrák menekültek segélyezése. Az osztrák honosságú menekülteket segélyező bizottság ez után hívja fel a Budapesten tartózkodó galíciai, bukovinai és más osztrák menekülteket, hogy az augusztus 16-tól számítandó havi segélyük kifizetése érdekében a segélyző iroda VIII., Csokonai u. 6. sz. alatt levő helyiségében a nevük kezdőbetűje szerint mindenkor délelőtt 9—12-ig az alább megjelölt napokon jelentkezzenek: augusztus 25-én (szerda) A—F-ig, 26-án, csütörtökön G—K-ig, 27-én, pénteken L—P-ig, 29-én, vasárnap R—Szig, 30-án, hétfőn T—Z-ig. A jelentkezés alkalmával a segélyezett tartozik a fizetési könyvecskéjét beszolgáltatni, a segély kifizetésekor pedig a menekülési igazolványát is felmutatja. A segélyt az iroda csak a családfőnek fizeti ki. ' ' "A. — Szurmay altábornagy serege. Örley György dr. nagyváradi közjegyző, Szurmay altábornagy parancsőrtisztje, szombaton érkezett haza Nagyváradra és a kárpáti győző hadseregéről akövetkező érdekes részleteket mondta el: — Január óta vagyok parancsőrtiszt a Szurmay-csoportnál, bizony meglehetős közelségből látva olyan dolgokat, embereket és perceket, amelyekért érdemes volt élni és ott lenni. Tizennégy nap múlva visszamegyek Oroszországba. Vissza helyemre. Mégpedig a legnagyobb lelkesedéssel és a legőszintébb bizalommal. Szurmay altábornagy tette és ér,demei a napisajtó megvilágításában már ismeretesek a magyar közönség előtt, de őróla mindig lehet újat mondani és eleget talán csak a történelem mondhat. Bennünket, nagyváradiakat ismer, az itthoniak közül is többeket, hiszen itt volt zászlóaljparancsnok annak idején. Az nagyidéki harcokban teljesen önálló volt és mindent, ami ott történt, maga kezdeményezett és maga intézett. Magyarország neki köszönheti, hogy el nem özönlötték az oroszok! Különben a király is már méltányolta és elismerte az ő érdemeit, az elsőosztályú vaskoronarenddel tüntette ki, ami csak a legnagyobb hadvezéreknek jutott. — A csoport össszeállításáról nem szólhatok, de mindenesetre a magyar csapatok teljesen magyar jellegűek mindenben. Szúrni az altábornagy teljesen egyformán méltányos minden nemzetiséggel szemben is, ez tény, teljesen egyformán igazságos. Tenger sok epizód bizonyítja ezt, hiszen állandóan tele is voltak vele a lapok. Arról, hogy mit csinált, hogy a mi seregünk merre vonult, hogy lépett közbe döntőleg, nem szólhatok, ez még nem a nyilvánosság elé való. Annyit azonban mondhatok, hogy ez a csoport vakon bízik benne, s a rajongásig szereti. Az uzsoki szorostól Oroszország beléjéig ez a szel sem vitt bennünket. A Szummy-sereg veretlenül, kisiklás, miniatűr kudarc nélkül oldotta meg mindenütt a feladatát . Kinevezések a honvédségnél és népfelkelésnél. A király Schranz Béla 3. honvéd gyalogezredbeli várakozási illetékkel szabadságolt alezredesnek és Békési Békássy Imre 1. honvéd gyalogezredbeli várakozási illetékkel szabadságolt őrnagynak, az újólag megejtett felülvizsgálat eredménye alapján mint szolgálatképeseknek a tényleges szolgálati állományba való felvételét elrendzettei, s a háború tartamára népfölkelőfőhadnagygyá, Faragó Dezső volt főhadnagyot, népfölkelő hadnagyokká: Brinda Pasku, Friedrich Pál Érdi és Vértesi Gaylhoffer János volt hadnagyot, Hoyos Wenckheim Fülöp gróf, Kalitovic Ferenc, Kerék József, Kintzig János, Széchenyi ■ Bertalan gróf, volt hadnagyokat és Szabó Aurél népfölkelő őrmestert, Gottlieb Dávid népfelkelő hadapródot, Hajagos Andor népfölkelő őrmestert, Jablonszky Géza népfölkelő őrmestert, Varga Tibor népfölkelő hadapródot, Vidákovich Béla népfölkelő őrmestert, valamint népfölkelő hadnagy-gaszdászati tisztté: Szőke Sándor népfölkelő őrmestert, tartalékos zászlóssá 1914. évi október hó 2ával az ellenség előtt elesett: Kepes Jenő dr. tartalékos hadapródjelöltet; tartalékos gazdászati tiszthelyettessé: Eckhardt Lajos tartalékos hadapródot; népfelkelő segédszámtisztekké: Dolovcak Mihályt, Flögel Jánost és Ivanicevic Miklóst; továbbá népfölkelő mérnökké Voda Gusztávot; népfölkelő mérnökhadnagygyá: Gábor Rudolfot és Moskovits Jakabot kinevezte. Egy plébános aranymiséje. Dobos István domosilói plébános most ünnepelte aranymiséjét. Az egész kerületi papság megjelent az ünnepelt parochiáján, szánt szerint tizenkilencen. A képviselőtestületi tagok s a tűzoltóság sorfalai álltak a parochia udvarán s nagy közönséggel a templomba kísérték az ünnepeltet. A mise celebrálásánál kilenc pap segédkezett, a manudoktora Sikorszky adácsi esperes-plébános volt. A prédikációt Vincze Alajos, kápolnai plébános, az «aranyszájú ■ pap tartotta, aki az ünnepelt érdemeit méltatta, melyeket 44 évi működése alatt szerzett. A mise végeztével az ünnepelt lakásán Sikorszky esperes a kerületi papság által készíttetett tömör ezüst keresztet nyújtott át Dobos plébánosnak. Délben diszebéd volt, amelyen Vincze Alajos plébános és Török Kálmán prépost méltatta az ünnepelt érdemeit. A diszebédre az ünnepelt világi barátai közül heten voltak hivatalosak, köztük Biró József járási főszolgabíró és Perlaky Zénó földbirtokos. — Orosz fogságból. Rácz István 5. honvéd,gyalogezredben katona tiz hónapig nem adott életjelt magáról. Most Taskenből irt le- s velében tudatja, "hogy Oroszországban van . — Feldúlt tűzhelyeinkért! A’ háboruban! földult tűzhelyeket újra fölépítő országos bizottság nevében Khuen-Héderváry Károly gróf elnök, Andrássy Gyula gróf, Apponyi Albert gróf, Berzeviczy Albert és Zichy Aladár gróf társelnökök. Pekár Gyula alelnök a következő fölhívást bocsátották ki: Magyarország vármegyéihez, városaihoz és tehetős társadalmához szólunk. Mindazokhoz, akiket megkímélt a világháború pusztító forgataga, akik bár megfeszült idegzettel, de mégis távol minden veszedelemtől, dolgozhattak önmaguknak, kedveseiknek. A nagy magyar Alföld, a Dunántúl már be volt vetve, a gyárakban folyt a hasznot hozó munka, az üzletember megkötötte az üzletét, míg a Kárpátokon élethalál-harc dúlt, hogy minden élet, minden munka, minden üzlet, minden család minden otthona a mienk marad-e? A magyar katona és nagy szövetségesünk világraszóló ereje visszavetették az ellenséget. Lengyelországot felszabadítottuk, bent Oroszország szivében kergetjük már az oroszt és a fenyők újra szabad napfényben fürödve állanak a vérlepett szabad Kárpátokon. De győzelemnek ára is volt! Hőseink temetője lett a Kárpátok hegye-völgye, a kegyelet örök földje, ahova elzarándokol majd az utód, hogy a névtelen sírokra letehesse a hála hervadhatatlan koszorúját. Az erő, mely „őseinket felhozó Kárpát szent bércére“, meg is tartotta halálmegvető hősiességgel a Kárpátokat és vele Magyarországot, az Alföldet, a kincses Erdélyt, a Jelevény Bánátot és gyümölcsös Dunántúlt. Mienk a győzelem, jóh, de milyen lehetett volna a pusztulás, ha a győzelem is ennyibe került. Községek, falvak mentek tönkre százszámra a Kárpátokban, a kis helységek lakóinak nincs lakóhelye, a tűzhely üszkös téglahalom és hamu lett. Gránátok fúrták át az ereszt, ahol máskor a fecske fészkel, tűz égette fel a gerendát, ahol aranyfényben csillogó kukoricasor mesélte eddig, hogy élet, béke, nyugalom volt. A Kárpátok népe egész Magyarországért szenvedett; a Kárpátok falvai azért pusztultak el, hogy Magyarország megmaradjon. Sáros vármegyében 20, Zemplénben 20, Ung vármegyében 5 község és falu pusztult el teljesen; töméntelen ezenkívül a községek és falvak száma, amelyek részben szenvedtek. Több mint 5000 ház semmisült meg. Nincs igavonó állat, nincs marha, nincs baromfi, mindent elhajtott, elpusztított az orosz. A mezőt nem lehetett felszántani, a földet bevetni, a gyermekeket iskolázni. Siessünk az érettünk szenvedő Kárpátok segítségére. Az állam megtette, amit tehetett, gondoskodott az első segítségről, gondoskodott arról is, hogy a feldúlt tűzhelyek felépüljenek. De Magyarországnak, a magyar vármegyéknek, városoknak és társadalomnak nem lehet közömbös, hogy miként épülnek újra a Kárpátok elpusztult falvai. Szegény és elhagyott volt eddig ez a vidék, kultúrája elmaradt; a hála érzete, a magyarság szeretete és kegyelete kötelességgé teszi, hogy gondoskodjunk róla, hogy többé ne legyen szegény, elhagyott és kulturátlan. Újjá, szebbé, jobbá, egészségesebbé és magyarrá építjük az elpusztult falvakat, hogy gyermekei még az unokákban is arról meséljenek, hogy milyen csodát tett a magyar hála és szeretet. . . Magyar óvodák és magyar iskolák támadnak a rutén és tót falvakban és magyar imával fogja megköszönni a föld szegény népe a Kegyelmes Istennek, hogy a magyarság szivét feléje fordította és hogy őt a magyarság szivére zárta. Mindnyájunk közös, szent munkája az, hogy így történjék. Ezért alakult meg a Háborúban Feldúlt Tanthelyeket Újra felépítő Országos Bizottság (Budapesti Képviselőház), amely Magyarország gazdasági, technikai és művészi legjobb erőinek, bevonásával, a hatalmas magyar sajtó támogatásával akarja célját megoldani. Ezért fordulunk Magyarország vármegyéihez, városaihoz és tehetős társadalmához, hogy segítsenek munkánkban, lássanak el termékenyítő gondolatokkal és pénzzel, hogy leróhassuk hálánkat a Kárpátok népe iránt és vigyük egy fokkal előbbre a kultúra útján. A szív szeretetével, a gondolkodás bölcseségével lehet ezt elérni. A szeretet és gondolkodás vezet ahhoz, hogy a pénz, pénz és pénz szükséges ehhez a munkához. A Kárpátokban elveszett kedveseink és szivén nek épít emléket, aki a Kárpátok népét segíti. Ha azok a vármegyék, azok a városok és az a társadalom, amelyet megkímélt, sőt üzlethez juttatott a háború, engedelmeskednek a szív és ész szavának, a Kárpátok elpusztult vidéke szebb, jobb és magyar lesz. Budapest—Képviselőház, 1915. Szent István király napján. — A vak és rokkant katonáknak. Ifj. Holis Endre tórfalui gót. kát. lelkész hívei között eszközök gyűjtése eredményeként 10 koronát küldött a „Magyarország“-nak felerészben a megvakult, felerészben pedig a rokkant katonák részére. Kiadóhivatalunk az adományt rendeltetési helyén áttette,te ' 5 9