Magyarország, 1915. október (22. évfolyam, 273-303. szám)

1915-10-01 / 273. szám

2 MAGYARORSZÁG Budapest 1915. péntek, október 11.­., A nyugati harctérről A német vezérkar jelentése Berlin, szeptember 29. A nagy főhadiszállás jelenti: ' Nyugati hadszíntér: Az ellenség áttörési kísérleteit az eddig megtámadott szakaszokon elkeseredetten folytatta. Az angoloknak ismét meghiúsult gázbomba­­támadása után intézett ellentámadásunk a Loostól északra általunk feladott terület egy részének visszafoglalására vezetettt, Loos környékéről indított heves angol támadások az ellenség súlyos veszteségei mellett össze­omlottak. Souchez—Neuville tájékán ismé­telt, elkeseredett francia támadásokat rész­ben heves ellentámadásokkal vissszautasí­­tottunk. A Champagneban is sikertelen ma­radt az ellenség valamennyi áttörési kísér­lete. Egyedüli eredményük az volt, hogy az ellenséget északkeletre 100 méternyi vonalon még nem űzhettük ki árkainkból. A fran­ciák támadásainak szakadatlanul előretörő hullámai megtörtek a badeni zászlóaljak, va­lamint a 65. rajnamelléki tartalékezred és a 158. vestfáliai gyalogezrednek hajthatatlan ellenállásán. A súlyos veszteségek, amelye­ket az ellenség a Massiges melletti magasla­tok ellen sokszor megismételt rohamai al­kalmával szenvedett, hiábavalók voltak. Csapataink az összes magaslatokat tartják. A franciák kísérletei, hogy a Fi­le Morte mellett elvesztett árkaikat visszafoglalják, meghiúsultak. A foglyok száma emelkedik. Flandriában lelőttünk két angol repülőgépet és a bennük ülőket elfogtuk. Az arrasi véres csata­ ­ Genf, szeptember 30. r (Saját tudósítónktól.) Havreból jelentik. Ide beérkezett tudósítások­ szerint a franciák az arrasi szakaszon közel harminc órát át tartott tüzérségi előkészítés után hat támadást intéz­tek a német front ellen. A­ hadműveleteket Petain tábornok vezette, s céljuk a Lensbe ve­zető országút elfoglalása volt. Az erőfeszítés szombaton érte el tetőpontját. Soucheznél és Neuvillenél ugyanolyan el­keseredett volt a küzdelem, mint Arrasnál. Az első vonal gyülekező­ árkaiban négy had­osztály állott készen. Dacára a rendkívül erős sortüznek, a rohamoszlopok nem bírtak eléggé előrenyomulni. A franciák két árokszakaszt­ elragadtak, de a 24-ikéről 25-ikére forduló éjjelen ezeket is ki kellett üríteniök. A veszte­ségek súlyosak, 1916-beli korosztályú katonák is voltak a tűzben. Poincaré lemondással fenyegetődzött Berlin, szeptember 30.­­ A Tägliche Rundschau semleges részről Párisból tudósítást kap, mely szerint az idő­előtti offenzívát egy órák hosszat tartó minisz­tertanácson határozták el, tekintettel a balkáni eseményekre. A minisztertanácsban Poincaré és Joffre is részt vettek. Mind nagyobb határo­zottsággal lép fel az a hír, hogy a főparancs­nok ellenállott a támadás nyomban való meg­kezdésének és eleinte még a nemzetközi szük­ség hangoztatásával, szemben sem akart állás­pontjától eltérni. Poincarénak lemondással kellett fenyegetődznie, hogy az offenzívái el­határozzák. Angol—német háború Rotterdam, szeptember 30. (Saját tudósítónktól.) E. D. Morel, a ki­váló angol publicista, aki tántoríthatatlanul ellenzi az angol háborús politikát, a Labour Leader-ben így ír : ■— Ez a háború angol-német háborúvá vált, s ennek a háborúnak csak ama tárgyalá­sok vethetnek véget, amelyeknek Berlinből és Londonból kell kiindulniuk. A tárgyalások kezdete mindaddig elhalasztódik, míg a han­gulat Berlinben és Londonban megérik. És azok, akik ócsárolnak bennünket, mivelhogy az ész evangéliumát hirdetjük a gyűlölet evan­géliuma helyett, Franciaországra utalnak és azt mondják, próbáljuk meg csak ott hirdetni a békét, és meglátjuk, milyen fogadtatásra lelünk ott! Azonban nem igen ismerik Fran­ciaország hangulatát, azt, amelyik Párison kí­vül nyilvánul meg. Franciaország páratlan hősiességgel és méltósággal viseli a sors csa­pásait, azonban lassan elvérzik. Francia­­országra nézve talán még többet jelent a béke, mint Belgiumra nézve. Vilmos császár Stuttgart városához Stuttgart, szeptember 30. (Saját tudósítónktól.) Vilmos császár a nagy főhadiszállásról a következő táviratot küldötte Stuttgart főpolgármesteréhez: őszinte részvétemet fejezem ki Stuttgart városának ama súlyos következmények miatt, amelyekkel a francia repülők táma­dása a szép württembergi fővárosra járt. A mindenható Isten óvja meg Stuttgartot a jövőben ilyen igazságtalan támadásoktól, adjon vigaszt az áldozatok hátramaradott­jainak és segítse a sebesülteket mielőbb tel­jes gyógyulásra. " Vilmos I. R: A hadikiadások ellenőrzése Lyon, szeptember 30. Almond szenátor a szenátus tegnapi ülésén felolvasta jelentését az ideiglenes költségvetési provizóriumról. Egy felszólalásra válaszolva, Ribot pénzügyminiszter kijelentette, hogy ez idő szerint havonkint 12 milliónyi ezüstpénzt vernek. Ez az összeg legközelebb 22 millióra fog emelkedni. Debierre szenátor kijelentette, hogy a har­minc milliárdnyi óriási összeg, amelyet eddig a háborúra kiadtak, a legélesebb elenőrzést teszi szükségessé. Debierre ezután az intenda­­tura néhány szállítási szerződését bírálta. Thierry alállamtitkár kijelentette, hogy az eleinte előfordult hibák a mozgósítás következ­tében előállott zavarokra vezethetők vissza. Az intendatura igyekszik a hibákat jóvátenni. Az inten­datura kiadásai a háború­­ kezdete óta meghaladják a tíz milliárdot. A megkötött szer­ződéseknek csupán egy százaléka ellen merül­hetett fel kifogás. A költségvetési provizóriumot ezután el­fogadták, mire a szenátus­ október 14-ig el­­.-.napolta üléseit. - ,-'l' Anglia 3.100.000 angol katona kell!­­ Asquith és Kitchener a munkásgyű­lésen Hága, szeptember 30. A Nieuve Courant jelenti Londonból. Guest kapitány az alsóház tegnapi ülésén kije­lentette, hogy számítása szerint az angoloknak a legközelebbi 12 hónapban 1.400.000 emberük kell, hogy az arcvonalon legyen, ezenfelül pe­dig 1.700.000 főnyi tartalék, összesen tehát 3.100.000 ember. Ha a jelenlegi haderőnket számításba vesszük, akkor azt látjuk, hogy­­a jövő esztendőben még 900.000 embert kellene toborozni. Ha a kormány garanciát adhat, hogy önkéntesek toborzása­­ útján hetenként 20—25.000 embert nyerhet, ak­kor ő és barátai megelégednének. Guest képviselőnek ezt a beszédét a véd­kötelezettség ellenfelei hevesen bírálták. Még a védkötelezettség néhány híve is elhagyta a ter­met, jeléül elégedetlenségének afölött, hogy Asquith kívánságát mennyire figyelmen kívül hagyják. Az a tény, hogy Asquith és Kitchener teg­nap váratlanul megb­­togatta a munkásgyűlést, sokaknak kijelentése szerint azt mutatja, mi­lyen komolynak tekinti a kormány az újonco­­zási kérdést. Kiszivárgott hír szerint a minisz­terek nagy, nyomatékkal rámutatnak annak szükségességére, hogy a munkásszervezetek a­ kormányt erőteljesen támogassák úgy muníció előállításánál, mint az újoncozásnál. A gyűlé­­­ben egyes kijelentések szerint azt az impresz­í­­ziót nyerték többen is, hogy a miniszterek az önkéntes rendszer mellett szándékoznak meg­maradni. Kitchener ellenben állítólag kijelen­í­tette, hogy az újoncozásnak jóval gyorsabban­ kell folynia.­­ Hogy a kormánynak milyen akadályokkal­ kell megküzdeni, arra nézve jellemző a követ­p­kező eset. Több tanult hajóépítő munkást,, akik a toborzás folytán önként hadiszolgá­latra jelentkeztek, a kormány visszakérte és a southamptoni Thornycroft hajógyárba küldte.. Miután azonban ezek nem szervezett munkások­­ voltak, a gyár 1700 szervezett munkása kiállott a munkából. A sztrájkolókra a muníciós tör-; ’ vényt fogják alkalmazni. Az angol alsóház ülése A municiógyártó munkások renitenciája — rAz­ orosz flotta angol búvárhajói — Egyezkedés . Perzsiával — Asquith nem nyilatkozik a Dar- ] danellákról. ]­ London, szeptember 30. ' | Amery (unionista) kérdi, igaz-e, Hogy­­ 1700 hajóépítő munkás, akik Southamptonban,­l sürgős hajóépítési munkálatokat végeztek, ném :.­hány nap óta sztrájkba lépett, tiltakozásul az­ ellen, hogy a hadseregből szabadságolt munka­;' sokat, akik azonban nem voltak szervezeti­ munkások, a hajógyárakban alkalmaztak. Azt is kérdezte továbbá, hogy mi történik a tekin­­­tetben, hogy a lőszertörvénynek érvényt szerez-e' zenek. ? Lloyd George válaszában megerősítette az említett tényt és hozzáfűzte, hogy a sztrájkolók ellen az eljárást megindítot­ták. .­..x Bellaires (unionista) azt kérdezte, hogy az admiralitás tehet-e közléseket angol búvár-­ hajóknak a Keleti-tengeren kifejtett tevékeny­­­ségéről és megnevezheti-e ama tengeralattjáró parancsnokát, amely a Moltke német hajót megtámadta. Mac­Namara azt válaszolta, hogy a Ke-­­leti-tengeren levő angol buvárhajók az orosz főparancsnok parancsnoksága alatt állanak.. Az orosz kormányra hárul a felelősség a te­kintetben, hogy a buvárhajók tevékenységéről­ mit szabad közölni. Lord Robert Cecil alállamtitkár egy kér­désre válaszolva kijelentette, hogy a perzsa­ helyzetről csak nagy tartózkodással szólhat., A­ helyzet az indiai és a külügyi hivatal között folyó gondos tanácskozás tárgya. Cecil felem­lítette, hogy az angol tisztek és konzulok ellen Abuserben, Ispahánban és Sirasban intézett támadásokat nyilvánvalóan ellenséges államok aknamunkája idézte elő. A perzsa kormány­nál nyomatékos tiltakozást jelentettek be. Re­mélhető, hogy a kormány, noha súlyos hely­­­zetben van, a törvényes rendet képes lesz fenn­tartani és megakadályozza bűntettek megismét­lődését. Anglia megígérte, hogy megvizsgálja Perzsia pénzügyi helyzetét. Ezen az alapon tárgyalások folytak. Anglia hajlandó nagy engedményeket tenni. Johnson Hicks azt kérdi Asquithtól, haj­landó-e a dardanellai expedíció helyzetéről és kilátásairól nyilatkozni. Asquith kijelentette, hogy ama legutóbbi kijelentésekhez, amelyeket Kitchener, valamint ő maga a parlamentben tett, jelenleg semmit sem fűzhet hozzá. A kormány mindent közölt, ami a katonai követelmények figyelembevéte­lével megengedhető volt. Vita a védkötelezettségről Amsterdam, szeptember 30. A Nieuwe Courant jelenti "Londonból. Asquith miniszterelnöknek az alsóház tagjai­hoz tegnap intézett ama felszólítása ellenére, hogy a védkötelezettség kérdését e pillanatban ne érintsék, a védkötelezettség híveinek egyik kis csoport­ja e kérdésről rendszeres vitát kezdett, amely, hosszabb ideig tartott.

Next