Magyarország, 1915. november (22. évfolyam, 304-333. szám)

1915-11-01 / 304. szám

i munkásvezér hosszasan tárgyalt Polivanov hadügyminiszterrel. A­ progresszív duma-párt beadványt intézett a miniszterelnökhöz, amely­ben Nemcsajev volt miniszterelnök muníció­­miniszterré leendő kinevezését sürgetik. ^8 A dunai orosz hadihajók Bécs, október 31.­­ (Saját tudósítónktól.) A Reichspost hadi­tudósítója jelenti, hogy az orosz hadihajók — nevezetesen öt torpedónaszád és egy aknavető­­— az egész szerb Dunának elfoglalása követ­keztében nemcsak hogy elvesztették bázisukat s ennek folytán le vannak nyűgözve, hanem mint az orosz flotta aktív részei, a háború be­fejezéséig alkalmasint teljesen tehetetlenek ma­radnak.­­■■■ Budapest, 1915­. Hétfő, november 6. a MAGYARORSZÁG A tolvaj Irta: Nyáry Andor ! Meglepő rajtaütéssel elfogtunk egy orosz zászló­­sillat Irénjével, fölszerelésével együtt. A gazdag zsákmányban, mely a kezünkre került, legjobban örültek a bakák egy kis szürke szamárnak, A szá­zadunkhoz került. Szabadon járt, csendes órákban a bohóc szerepét játszotta, álló harcok idején vizet hordott a lövészárkokba s ugyancsak ő hordta a szakács parancsnoksága alatt a liszt urak számára a szivart, cigarettát és $*, konyakot. Hogyne szeret­tük volna hát, mikor annyi mindenfélét hozott nekünk s hogyne szerettek volna a bakák, mikor kiszáradt torkukat általa hozott harmatos forrás­vízzel üditgették. Kapott is minden jót, cukrot, cso­koládét, puha profimtól, melynek a létezéséről ed­dig nem is tudott, de megette, mert ízlett neki. Hamarosan meleg barátságot kötött a honvé­dekkel s pár nap múlva már annyira ment a ba­­rátkozásban, hogy — ha nem vigyáztak rá — bi­zony kiszedte a kenyérzsákokból a prófontokat, cukrot, szalonnát s mire észrevették, m­ár gömbö­lyűre púposodott hassal mosolygott a bakák mér­­gelődésén. Ugy gondolta magában józan szamár észszel, hogy nem az a szamár aki megeszi a megenni valót, hanem az a szamár, aki meg­engedi enni s miután ezt a konzekvenciát levonta, minden lelkiismeretfurdalás nélkül ű­zte a volt gazdáitól eltanult fosztogatásait és rablásait. Egy éjszakán a századosnak az egész Csoko­ládé-készlete eltűnt. A százados dühöngött, szidta a tisztiszolgáját, szentül meg volt győződve, hogy az ügyetlen legény vesztese el a sokat érő harctéri csemegét. A legény mentegetőzött, égre-földre es­­küdözött, hogy a csokoládé a tarisznyájában volt, a tarisznya egész nap az oldalán lógott, csak éj­szakára tette le, akkor is maga mellé helyezte s igy teljesen ki van zárva, hogy elveszthette volna. Alig csillapult le a százados a csokoládé elvesz­tése fölötti haragjából, szomorú arccal közeledett feléje a hadnagy. A kezében egy darab madzagot , tartott. — Mi az, Laci ? — kérdezte a százados, mikor meglátta a hadnagy fanyar arcát. — A fene egye meg ! — szitkozódott a had­nagy. — Ellopták az éjjel a fél rúd szalámimat. ■ Talán elveszítetted.? » — Az este még ettem­ belőle. Vacsora után fel­akasztottam a sátornyitásba, hogy szellőzzék s ma reggel, mikor kerestem, a szalámi eltűnt, csak ez a darab madzag lógott a helyén. Alig rebegi el a hadnagy mélységes bánatát a fél rúd szalámi ügyben, dörmögve közeledik a zászlós, leül a százados és a hadnagy mellé és fej­­csóválgatva átkozódik: — A fene egye meg ! Valaki ellopta az éjjel a piskótáimat. Tegnap kaptam hazulról, lehetett két kiló. Alig ettem belőle pár darabot, gondoltam, milyen jó lesz majd a reggeli teához és itt van­ , A skatulyát ott találtuk meg a völgyben.­­ A százados és a hadnagy összenéztek. Nem tudták nevessenek-e, va­gy mérgelődjenek. A sátrak felől dühös kiabálás halla­tszott: — Itt volt a tarisznyámban ! Hozzá se nyúl­tam. A sátorban rajtad kívül senki sem járt. Neked kell tudni, hogy hova lett. — Ki kiabál ott ? — kérdezi a százados a had­nagytól. A hadnagy hallgatódzik­­. — Radó h­adapród hangjára ismerek. Azonban már jött is Radó lángvörös arccal s amint odaért a tiszti kompániához, megbotránko­­zott hangon szólal meg : — A fene egye meg ! Valaki megette az éjjel a­­ kandírozott gyümölcsömé ' * \ ‚ •' — Hol volt a gyümölcs ? A legénynél, a tarisznyájában. i—­ Talán elvesztette ? ,a~ •,t , j ' i—, A skatulgaran­csok ott hevernek ,a sátor előtt. Darabokra van tépve. ,Valamelyik gazember, kilopta a tarisznyából és megette. — Nahát ez borzasztó ! — rohan kikelt arccal a társaság felé az önkéntes. — Valaki megette az éjjel a szalonnámat, ó, hogy a... ! Erre az újabb hírre hatalmas hahota támadt Mindenki azt hitte, hogy a másik viccet akar esi-­ n’álni a holmik eltűnésével. De mikor megtudták­, hogy a dolog nem vicc, hanem a legkomolyabb komolyság, a hahotázók homloka borulni kezdett,­ percről-percre sötétedtek az arcok, aztán a karval­i í lolt társaság egyszerre kiáltott fel: ,— Tolvaj jár köztünk!.., A gazembert,el kell­ fogni ! — ■ Csak kerüljön a kezembe.! — csikorgatta­ össze a fogait a százados. — Kiköttetem a nyomorultat! — , kiáltott a hadnagy.­­ — Huszonötöt veretek rá! — pattogott a­ zászlós. — Kivágom a gyomrát ! — ordított a had­apród.­­— Főbe lövetem ! — toporzék­olt az önkéntes.! A százados gondolatokba mélyedt, aztán meg­szólalt: ij — A tolvajt elfogjuk. Óvatosnak kell lennünk.­ Az esetről ne szóljatok a legénység előtt. Úgy, tegyünk,­­ mintha észre se­­vettük volna a lopást, nehogy a­ tolvaj gyanút fogjon. Estére közös sátorba fekszünk ! mind az öten és lefekvés előtt mindenki a sátor, külső részére akasztja a tarisznyáját s mintha a legényéhez beszélne, hangosan mondja, hogy a tolvaj is hallja, hogy mi van a tarisznyában. Közülünk egy állandóan ébren marad, várja a tolvajt. A tolvaj biztosan lépre jön s mikor kezdi síplogatni a tarisznyáját, nyakoncsipjük A tegnapi német jelentés Berlin, október 30. A nagy főhadiszállás közli október 30-án: '** Hindenburg tábornagy hadcsoportja: Mi­­tautól északkeletre erőink, amelyeket Fiaka­,­mennél és Missa északi partjára toltunk előre,­ visszautasítottak két erős éjszakai támadást és egy további támadás elől ,visszavonultak a déli parton elfoglalt állásba. Lipót bajor herceg tábornagy hadcso­portja : Nincs újság. Linsingen tábornagy hadcsoportja :­­ Car­­tom­szktól nyugatra elfoglalták az oroszok ko­­marovi állását és magát Komarov helységet. Az oroszok egy éjszakai ellentámadása siker­telen maradt. Kamienick­a, N­uta­ Lisovka és Bid­gor helységeket rohammal elfoglaltuk. 18 tisztet és 929 főnyi legénységet elfogtunk, 2 géppuskát zsákmányoltunk. Kaklinál lelőttünk egy orosz harci repülőgépet. ~ ■ ^ A szerbiai hadjárat Szerbia belseje felé Reden Kurt báró haditudósító jelenti a hadisajtószállásról, hogy Kragujevác mától fogva közvetlen veszedelemben forog, bár a Szerb csapatok kétségbeesett szívóssággal álla­nak ellent, hogy a frontjukat mindinkább ösz­­szesajtolással fenyegető nyomást ezen a végte­lenül fontos ponton föltartóztassák. Kragujevác ugyanis egyetlen városa Szer­á­biának, amelyben az ottani arzenálból és had­felszerelési raktárakból a legszükségesebb fegy­ver- és lőszerpótlást meg lehet ejteni. Ennek a városnak természetes védelmet nyújtanak észak felől a csak nehéz küzdelmek árán elfoglalha­tott rudniki hegylánc és északkelet felől a csu- csicsi mocsárvidék. Ma már azonban úgy Gorni Milano­­vác és ezzel együtt az oda nyu­gat felé vezető utak, mint a Straze­­vica-magaslat, amely Kragujevácot északkelet felől védte — Kövess és Gallwitz birtokában vannak. Kragujevácból csak két út vezet a hegyvi­déken túlra, az egyik délnek, Krusevác felé, a másik délkeletnek, a nyugati Morava tág völ­gyébe. Minden katonai művelet súlypontja mind­, inkább Ó-Szerbia szívébe tolódik át. Ebben az­­ összefüggésben különös súlylyal esik­ latba a bolgár seregeknek Macedóniában újra megin­dult előnyomulása. Ez az előnyomulás ugyanis a bolgár háború kitörése után nyomban végzett erőszakolt menetelések után, amelyek Urániáig, Kumanovóig és Ilszkokig vezettek, egy időre megpihent, nehogy a csapatok trón nélkül ma­radjanak, de most újra megindul.­Kacsanikot, amelyben már, napok óta tar­tózkodnak előcsapatok,­ egy bolgár hadoszlop zöme túlhaladta.­­ Az elől járó osztagok már a priz­­rendi országút közelében járnak. Egy másik bolgár hadoszlop hasonlókép­pen menetel Kumanovó felől a Cserna Gorán túl észak felé és Urániából gyöngébb csapatok indultak el északkeleti irányba. Azonban minden marsvonal Prisz­­tina, az ősi nevezetességű Rigó­mező székhelye felé fut . "A legsúlyosabb következményeket méhük­­ben borda dördő­ események küszöbén állunk tehát. A szaloniki angol csapatok a fronton­­_ Lyon, október 31.: v | A progrés jelenti Szalonikiból: Az angol csa­­­­patok parancsot kaptak, hogy vonuljanak a frontra. A parancs az angol táborban nagy elégültséget keltett.­­ Orosz csapatösszevonás a Dunánál Bukarest, október 31. (Saját tudósítónktól.) A bukaresti lapok'-­ nak jelentik Gáláéról: Besszarábiából érkező utasok elbeszélése­ szerint az Ismail környékbeli fensikon tekin­télyes számú orosz gyalogság és lovasság van összpontosítva. Reni környékén egészen a Pruthig majd-/, nem két hadtest van elhelyezveTegnap este nehéztüzérség is érkezett Renibe. Ugyancsak a bukaresti lapoknak jelentik Jassyból ,­ Kisenevből jelentik, hogy Reni felé 15 ka­tonavonat indult el gyalogsággal, amelyet megfelelő nehéztüzérség követett. A bolgár sajtó a szövetségesek egyesüléséről Szófia, október 31. (Bolgár távirati iroda.) Az egész sajtó élénk örömmel ír a szövetséges csapatok egyesülé­séről. A Narodni Prava Írja: Ennek az esemény­nek híre nagy lelkesedést keltett a bolgár nép­ben, amely ebből a tényből bátorságot merít nemzeti óhajainak megvalósítására. Hála a szövetséges hadseregek hősiességének, nagy perspektívák nyílnak meg a bolgár nép szá­mára. A bolgár nemzet hivatásának érzi, hogy, a balkánon a béke és az általános jólét ténye­zője legyen. A dunai út­cától fogva szabad és Bulgária közvetlenül érintkezhet a központi­ hatalmakkal. Nem nagy, horderejű ese­mény-e ez? Az Echo de Bulgarie írja : Amióta Bulgária beavatkozott a háborúba, a szövetséges hadse­regek találkozása a keleti harctér legfontosabb eseménye. Tisztán katonai szempontból ez any­­nyit jelent, hogy Szerbia erről az oldalról telje­ bmbm———■ág—hÜbmc—a ■ —n—o—imTnrf ■awoRianwwawmröwl

Next