Magyarország, 1915. november (22. évfolyam, 304-333. szám)
1915-11-01 / 304. szám
i munkásvezér hosszasan tárgyalt Polivanov hadügyminiszterrel. A progresszív duma-párt beadványt intézett a miniszterelnökhöz, amelyben Nemcsajev volt miniszterelnök munícióminiszterré leendő kinevezését sürgetik. ^8 A dunai orosz hadihajók Bécs, október 31. (Saját tudósítónktól.) A Reichspost haditudósítója jelenti, hogy az orosz hadihajók — nevezetesen öt torpedónaszád és egy aknavető— az egész szerb Dunának elfoglalása következtében nemcsak hogy elvesztették bázisukat s ennek folytán le vannak nyűgözve, hanem mint az orosz flotta aktív részei, a háború befejezéséig alkalmasint teljesen tehetetlenek maradnak.■■■ Budapest, 1915. Hétfő, november 6. a MAGYARORSZÁG A tolvaj Irta: Nyáry Andor ! Meglepő rajtaütéssel elfogtunk egy orosz zászlósillat Irénjével, fölszerelésével együtt. A gazdag zsákmányban, mely a kezünkre került, legjobban örültek a bakák egy kis szürke szamárnak, A századunkhoz került. Szabadon járt, csendes órákban a bohóc szerepét játszotta, álló harcok idején vizet hordott a lövészárkokba s ugyancsak ő hordta a szakács parancsnoksága alatt a liszt urak számára a szivart, cigarettát és $*, konyakot. Hogyne szerettük volna hát, mikor annyi mindenfélét hozott nekünk s hogyne szerettek volna a bakák, mikor kiszáradt torkukat általa hozott harmatos forrásvízzel üditgették. Kapott is minden jót, cukrot, csokoládét, puha profimtól, melynek a létezéséről eddig nem is tudott, de megette, mert ízlett neki. Hamarosan meleg barátságot kötött a honvédekkel s pár nap múlva már annyira ment a barátkozásban, hogy — ha nem vigyáztak rá — bizony kiszedte a kenyérzsákokból a prófontokat, cukrot, szalonnát s mire észrevették, már gömbölyűre púposodott hassal mosolygott a bakák mérgelődésén. Ugy gondolta magában józan szamár észszel, hogy nem az a szamár aki megeszi a megenni valót, hanem az a szamár, aki megengedi enni s miután ezt a konzekvenciát levonta, minden lelkiismeretfurdalás nélkül űzte a volt gazdáitól eltanult fosztogatásait és rablásait. Egy éjszakán a századosnak az egész Csokoládé-készlete eltűnt. A százados dühöngött, szidta a tisztiszolgáját, szentül meg volt győződve, hogy az ügyetlen legény vesztese el a sokat érő harctéri csemegét. A legény mentegetőzött, égre-földre esküdözött, hogy a csokoládé a tarisznyájában volt, a tarisznya egész nap az oldalán lógott, csak éjszakára tette le, akkor is maga mellé helyezte s igy teljesen ki van zárva, hogy elveszthette volna. Alig csillapult le a százados a csokoládé elvesztése fölötti haragjából, szomorú arccal közeledett feléje a hadnagy. A kezében egy darab madzagot , tartott. — Mi az, Laci ? — kérdezte a százados, mikor meglátta a hadnagy fanyar arcát. — A fene egye meg ! — szitkozódott a hadnagy. — Ellopták az éjjel a fél rúd szalámimat. ■ Talán elveszítetted.? » — Az este még ettem belőle. Vacsora után felakasztottam a sátornyitásba, hogy szellőzzék s ma reggel, mikor kerestem, a szalámi eltűnt, csak ez a darab madzag lógott a helyén. Alig rebegi el a hadnagy mélységes bánatát a fél rúd szalámi ügyben, dörmögve közeledik a zászlós, leül a százados és a hadnagy mellé és fejcsóválgatva átkozódik: — A fene egye meg ! Valaki ellopta az éjjel a piskótáimat. Tegnap kaptam hazulról, lehetett két kiló. Alig ettem belőle pár darabot, gondoltam, milyen jó lesz majd a reggeli teához és itt van , A skatulyát ott találtuk meg a völgyben. A százados és a hadnagy összenéztek. Nem tudták nevessenek-e, vagy mérgelődjenek. A sátrak felől dühös kiabálás hallatszott: — Itt volt a tarisznyámban ! Hozzá se nyúltam. A sátorban rajtad kívül senki sem járt. Neked kell tudni, hogy hova lett. — Ki kiabál ott ? — kérdezi a százados a hadnagytól. A hadnagy hallgatódzik. — Radó hadapród hangjára ismerek. Azonban már jött is Radó lángvörös arccal s amint odaért a tiszti kompániához, megbotránkozott hangon szólal meg : — A fene egye meg ! Valaki megette az éjjel a kandírozott gyümölcsömé ' * \ ‚ •' — Hol volt a gyümölcs ? A legénynél, a tarisznyájában. i— Talán elvesztette ? ,a~ •,t , j ' i—, A skatulgarancsok ott hevernek ,a sátor előtt. Darabokra van tépve. ,Valamelyik gazember, kilopta a tarisznyából és megette. — Nahát ez borzasztó ! — rohan kikelt arccal a társaság felé az önkéntes. — Valaki megette az éjjel a szalonnámat, ó, hogy a... ! Erre az újabb hírre hatalmas hahota támadt Mindenki azt hitte, hogy a másik viccet akar esi- n’álni a holmik eltűnésével. De mikor megtudták, hogy a dolog nem vicc, hanem a legkomolyabb komolyság, a hahotázók homloka borulni kezdett, percről-percre sötétedtek az arcok, aztán a karvali í lolt társaság egyszerre kiáltott fel: ,— Tolvaj jár köztünk!.., A gazembert,el kell fogni ! — ■ Csak kerüljön a kezembe.! — csikorgatta össze a fogait a százados. — Kiköttetem a nyomorultat! — , kiáltott a hadnagy. — Huszonötöt veretek rá! — pattogott a zászlós. — Kivágom a gyomrát ! — ordított a hadapród.— Főbe lövetem ! — toporzékolt az önkéntes.! A százados gondolatokba mélyedt, aztán megszólalt: ij — A tolvajt elfogjuk. Óvatosnak kell lennünk. Az esetről ne szóljatok a legénység előtt. Úgy, tegyünk, mintha észre sevettük volna a lopást, nehogy a tolvaj gyanút fogjon. Estére közös sátorba fekszünk ! mind az öten és lefekvés előtt mindenki a sátor, külső részére akasztja a tarisznyáját s mintha a legényéhez beszélne, hangosan mondja, hogy a tolvaj is hallja, hogy mi van a tarisznyában. Közülünk egy állandóan ébren marad, várja a tolvajt. A tolvaj biztosan lépre jön s mikor kezdi síplogatni a tarisznyáját, nyakoncsipjük A tegnapi német jelentés Berlin, október 30. A nagy főhadiszállás közli október 30-án: '** Hindenburg tábornagy hadcsoportja: Mitautól északkeletre erőink, amelyeket Fiaka,mennél és Missa északi partjára toltunk előre, visszautasítottak két erős éjszakai támadást és egy további támadás elől ,visszavonultak a déli parton elfoglalt állásba. Lipót bajor herceg tábornagy hadcsoportja : Nincs újság. Linsingen tábornagy hadcsoportja : Cartomszktól nyugatra elfoglalták az oroszok komarovi állását és magát Komarov helységet. Az oroszok egy éjszakai ellentámadása sikertelen maradt. Kamienicka, Nuta Lisovka és Bidgor helységeket rohammal elfoglaltuk. 18 tisztet és 929 főnyi legénységet elfogtunk, 2 géppuskát zsákmányoltunk. Kaklinál lelőttünk egy orosz harci repülőgépet. ~ ■ ^ A szerbiai hadjárat Szerbia belseje felé Reden Kurt báró haditudósító jelenti a hadisajtószállásról, hogy Kragujevác mától fogva közvetlen veszedelemben forog, bár a Szerb csapatok kétségbeesett szívóssággal állanak ellent, hogy a frontjukat mindinkább öszszesajtolással fenyegető nyomást ezen a végtelenül fontos ponton föltartóztassák. Kragujevác ugyanis egyetlen városa Szerábiának, amelyben az ottani arzenálból és hadfelszerelési raktárakból a legszükségesebb fegyver- és lőszerpótlást meg lehet ejteni. Ennek a városnak természetes védelmet nyújtanak észak felől a csak nehéz küzdelmek árán elfoglalhatott rudniki hegylánc és északkelet felől a csu- csicsi mocsárvidék. Ma már azonban úgy Gorni Milanovác és ezzel együtt az oda nyugat felé vezető utak, mint a Strazevica-magaslat, amely Kragujevácot északkelet felől védte — Kövess és Gallwitz birtokában vannak. Kragujevácból csak két út vezet a hegyvidéken túlra, az egyik délnek, Krusevác felé, a másik délkeletnek, a nyugati Morava tág völgyébe. Minden katonai művelet súlypontja mind, inkább Ó-Szerbia szívébe tolódik át. Ebben az összefüggésben különös súlylyal esik latba a bolgár seregeknek Macedóniában újra megindult előnyomulása. Ez az előnyomulás ugyanis a bolgár háború kitörése után nyomban végzett erőszakolt menetelések után, amelyek Urániáig, Kumanovóig és Ilszkokig vezettek, egy időre megpihent, nehogy a csapatok trón nélkül maradjanak, de most újra megindul.Kacsanikot, amelyben már, napok óta tartózkodnak előcsapatok, egy bolgár hadoszlop zöme túlhaladta. Az elől járó osztagok már a prizrendi országút közelében járnak. Egy másik bolgár hadoszlop hasonlóképpen menetel Kumanovó felől a Cserna Gorán túl észak felé és Urániából gyöngébb csapatok indultak el északkeleti irányba. Azonban minden marsvonal Prisztina, az ősi nevezetességű Rigómező székhelye felé fut . "A legsúlyosabb következményeket méhükben borda dördő események küszöbén állunk tehát. A szaloniki angol csapatok a fronton_ Lyon, október 31.: v | A progrés jelenti Szalonikiból: Az angol csapatok parancsot kaptak, hogy vonuljanak a frontra. A parancs az angol táborban nagy elégültséget keltett. Orosz csapatösszevonás a Dunánál Bukarest, október 31. (Saját tudósítónktól.) A bukaresti lapok'- nak jelentik Gáláéról: Besszarábiából érkező utasok elbeszélése szerint az Ismail környékbeli fensikon tekintélyes számú orosz gyalogság és lovasság van összpontosítva. Reni környékén egészen a Pruthig majd-/, nem két hadtest van elhelyezveTegnap este nehéztüzérség is érkezett Renibe. Ugyancsak a bukaresti lapoknak jelentik Jassyból , Kisenevből jelentik, hogy Reni felé 15 katonavonat indult el gyalogsággal, amelyet megfelelő nehéztüzérség követett. A bolgár sajtó a szövetségesek egyesüléséről Szófia, október 31. (Bolgár távirati iroda.) Az egész sajtó élénk örömmel ír a szövetséges csapatok egyesüléséről. A Narodni Prava Írja: Ennek az eseménynek híre nagy lelkesedést keltett a bolgár népben, amely ebből a tényből bátorságot merít nemzeti óhajainak megvalósítására. Hála a szövetséges hadseregek hősiességének, nagy perspektívák nyílnak meg a bolgár nép számára. A bolgár nemzet hivatásának érzi, hogy, a balkánon a béke és az általános jólét tényezője legyen. A dunai útcától fogva szabad és Bulgária közvetlenül érintkezhet a központi hatalmakkal. Nem nagy, horderejű esemény-e ez? Az Echo de Bulgarie írja : Amióta Bulgária beavatkozott a háborúba, a szövetséges hadseregek találkozása a keleti harctér legfontosabb eseménye. Tisztán katonai szempontból ez anynyit jelent, hogy Szerbia erről az oldalról telje bmbm———■ág—hÜbmc—a ■ —n—o—imTnrf ■awoRianwwawmröwl