Magyarország, 1916. február (23. évfolyam, 32-59. szám)
1916-02-01 / 32. szám
Im Budapest, 1916. kedd, február 11 MAGYARORSZÁG A balkáni hadjárat Szerbek és olaszok válságos helyzete Albániában Lugano, január 31. (Saját tudósítónktól.) Az albániai expedícióról tárgyalnak, tanácskoznak még folyton nemcsak az olasz kormány tagjai, hanem az antant államok hadvezetőségei is. Kétségtelenül bizonyos most már, hogy Briand római útja csakis erre vonatkozik s hogy a római tanácskozáson fognak dönteni a további balkáni akcióról. A Gazetta di Venesia az albániai helyzetről január 19-iki kelettel nagyon jellemző tudósítást közöl. Eszerint a menekülő szerb hadsereg maradványa járványt hurcolt be Durazzóba. Hogy miféle járványról van szó, arról hallgat a nevezett lap. Mindenesetre vagy kiütéses tífuszról, vagy koleráról lehet szó. A járvány, hír szerint, a lakosságra is átragadt. A kórházak túl vannak zsúfolva s a hatóság képtelen rendet teremteni és nem tud kellően védekezni a járvány ellen. Általában véve az olaszok helyzete Albániában nagyon siralmas. A szerbek és olaszok minduntalan hajbakapnak, mert kölcsönösen szemrehányásokkal illetik egymást. Durazzo tele van szerbekkel, akiknek az lett volna a feladatuk, hogy a bolgárok behatolását a tiranai és elbasszáni szorosoknál megakadályozzák és őrizetbe vegyék az osztrák és magyar foglyokat. Az olasz katonai parancsnokságnak ilyen körülmények között igen nehéz a helyzete és valóban kérdéses, hogy miképp vállalkozik majd a város és környékének védelmére. Az albánok nagy többsége fellázadt a szerbek ellen és eddigelé már 60.000 albán csatlakozott az osztrák és magyar sereghez. Dél-Albániában a lázadás óriási arányokat öltött s a mohamedán és toszk albánok, sőt ,a közöttük élő görögök is folyton támadják a szerbeket és azoknak bekerítését lényegesen megkönnyítik a bolgár s osztrák és magyar csapatok számára. London, január 31. A „Daily Telegraph“ milánói tudósítója jelenti, hogy a közvélemény az albániai helyzet miatt igen nyugtalan. A kormánylapok előkészítették a közönséget Durazzó feladására, ezzel szemben bíznak Essad basa hűségében. Előnyomulásunk Albániában A sajtóhadiszállásról jelentik: A montenegrói fegyverletétel váratlanul sima lebonyolítása folytán csapataink sokkal korábban kezdhették meg az Albániába való előrenyomulást, mint eredetileg tervezték. Hadoszlopaink déli irányban vonulnak az albán hegység lábánál. • A partvidéket az ellenségnek tenger felöl történendő támadása ellen erdős és vízzel elárasztott terep védi. (P. II.) Francia jelentés a szerb hadseregről Páris, január 31. (Saját tudósítónktól.) Hivatalos francia jelentés az alábbiakban emlékezik meg a szerb hadsereg helyzetéről: A szerb csapatok, melyek Albániában maradtak, teljes rendben, minden zavaró incidens nélkül folytatják visszavonulásukat Ezt igen megkönnyítik a kedvezőbbre fordult időjárás és azok a hidak, melyeket az angol parancsnokság építtetett a nagyobb folyókon. A visszavonulás útja mentén élelmiszerrektárakat emeltek és az ágyukat lőszerkocsikat és lőszert, melyeket a szerb sereg San Giovanni di Medinában hagyott, a franciák uszályhajókat Brindisibe szállították. A szerb csapatok behajózása szabályosan folytatódik. Az osztrák és magyarok, akiknek főerői Szkutarit és Rajnát elfoglalták volt csapatokat tolnak előre San Giovanni di Medita felé. Keleten (bolgár sereg) a helyzet egy hónap óta változatlan. Egy bolgár különítmény megszállva tartja Dibrát, egy tartalékdandár Strugában van, az Ohridatótól északra. Kérő írta : Peterdy Sándor ismerő lovag türelmetlenül járt-kelt büszke Várának tornácos termében. Sarkantyúi keményen pengtek a köves padozaton. Izgatottságát, türelmetlenségét alig tudta legyűrni. Néhanéha odaállt a vasrostélyos ablakhoz és felkiáltott a toronyőrre, aki éjjel-nappal kutató szemekkel fürkészte a messzefutó tájat. — Hej, legény, még most sem látsz semmit? — Semmit, uram. — Nem kavarodik porfelhő a távolban? — Sehol, semerre. — Ha látsz valamit, adj felt, tülkölj ! Aztán újra méregetni kezdette a szobát nagyokat döngő léptekkel. — Pedig mennyire a lelkére kötöttem Udvardy bátyámnak, hogy azonnal rágtasson előre egy lovas küldöncöt. Vagy talán csak nem . . . A toronyőr kürtje kettőt rikoltott. — Mit látsz ? — riadt reá Gerő lovag. — Porfelhő a távolban . . . — Lovas ember jön? — Nagyon sűrű a felvert por, lassan oszlik és hosszan terjeng: ez csak kocsi lehet uram. Az a, csakugyan . . . most már látom is . . . Éppen kikanyarodik a Kucsma-hegy mögül... Gerő lovag lekiáltott az udvarra az ott ácsorgó csatlósokra. — Hej, fiuk ! hamar nyergeljétek fel a sárgát . . . Magára kapta a süveget, mentését panyókára vetette és lesietett az udvarra. A sárga ekkorra már ott állt és kényeskedve dobálta kis, száraz fejét. Gerő felpattant a hátára.— Eresszétek le a hidat ! . . .. — De uram, még csak kard sincs az oldaladon ... — A hidat . . . siessetek . . . A lánc nyögve engedett és a hid csörrenve ereszkedett alá. Gerő lovag paripájának patkói gyorsan dübörögtek végig a kemény padlón. Mire néhány csatlós összeszedelőzködött, a vár ura már künn száguldott a poros országúton. A ló megérezte, hogy gazdája türelmetlen, szügyibe vágta a fejét és hosszan, elnyúlva iramodott tovább. — Nem jót sejtek . . . nem jót sejtek . . . — dörmögte a lovag, és emésztő türelmetlenségében belenyomta sarkantyúját a ló oldalába. A nemes állat megnyikkant, azután még vadabbul tört előre. A két porfelhő csakhamar összeért. A határ kocsija egyet füttyentett és az eléje fogott négy ló prüszkölve állt meg. Gerő paripája is megtorpant. Minden tagja reszketett, nagyokat fújt és a habot horkanva dobálta maga körül. A kocsi ablakán egy bozontos bajuszu férfi ütötte ki a fejét. Udvardy uram volt. — Te vagy az, öcsém ? No . . . különben kitaláltattam volna ... — Mi hír, bátyám uram ? — kérdé türelmetlenül Gerő lovag. — No bizony, még lefülelnél itt az út közepén ... De talán előbb lenyomtatnám egy kicsit ezt a sok port néhány pohár borral — méltatlankodott az öreg. — Bátyám uram, a hirt . . . — Majd odafönn a várban . . . — A jó hírnek lassú a szárnya . . . mindig későn jön ... — No, a rossz hirt meg elég jókor tudjuk meg akármikor . . . — Tehát rossz hire van számomra . . kosarat kapott, — kiáltott fel Gerő és keze ökölbe szorult. — Azt — felelte Udvardy rábiccentve a fejével, Kormás volt, elég tetszetős volt, de — mi tűrés, tagadás — mégis csak kosár volt az sem. — Látta Etelkát ? — Hogy láttam-e . . . Hiszen a galambom, fehér búgó gilicém főztjét ettük .. .Az én tiszteletemre ő sürgött-forgott a konyhában . . . Igaz ni . . . köszöntet általam . * s — Mit mondott Telegdy uram? mi kifogása van ellenem? — Nem is olyan sok . . . azaz a perszóna ellen semmi . . . Csak azt hangoztatja, hogy fiatal vagy még a fészekrakásra . . . Azt mondja, hogy a pap már megkeresztelt, de egy fiatal leventének más keresztség is kell, nemcsak az, ami a pap szentelőjéből reáfröcscsen. — Azt mondta ? — Azt . . . meg hogy van különbség a róka, meg a kontyos tatár között . . . Előbb szeretné látni, hogy hány zsákkal telik a virtusból . . . mert hogy nem minden kótyonfity, ember fiának adja egy Telegdy a leányát s aki — Ezt mondta . . . — Ilyenformát . . . — Értem ... De már azzal kapta is sarkantyúba a low® és rugtatott vissza a vár felé. Udvardy uram kiabált utána, de hiszen kurjongathatott már. Gerő lovag nem hallgatott reá. Ahogy a fiatal dalia felért a várba, megfuvatta a kürtöket. Búgott, rikácsolt a riadó. — Lóra, legények . . . fegyverre . . Nosza lett riadalom a várban. Minden épkéz-láb ember sietett fegyvert fogni, lovat nyergeini. Mire Udvardy uram felvergődött, már hadi rendben sorakozott az egész begyült legénység. — Micsoda fránya dolog ez, öcsém? 1-3 kérdezte az öreg nagyot bámulva. — Semmi különös, bátyám uram — felelte vidáman Gerő, csak meglátogatjuk Telegdy uramat ... Ha nem adta Etelkát szép szóra, ideadja igy . . . nem kótyonfity ember kéri a a a majd megmutatjuk * Karaburnu megszállása Athén, január 10, Karaburnu megszállásának részi©*, meiről a következőket jelentik : Január 28-án reggel egy francia csapat különítmény meg*, jelent az említett vár előtt amely a Szakoniki- öbölhöz való bejáratot uralja és követelte a vár átadását, hivatkozván arra, hogy a görög kormány ehez előzőleg már. Hozzál járult. íj A görög parancsnok válaszára. Hogy erről nincs tudomása, erőszakos intéz- kedések fenyegetésével délután 011 óráig tartó határidőt kapott, mire engedelmeskedett. Az erről szóló hír Athénben a legnagyobb elkeseredést keltette, mert ez az ántánt egyik ígéretének alattomos és erőszakos módon való megsértése, holott az ántánt kifejezetten kötelezte magát, hogy Karabmonut görög kezekben hagyja. A görög területek megszállása átmeneti jellegű Bukarest, január 31. Az Angol Távirati Ügynökség jelenti Rómából: Egy magasállású francia politikai személyiség így nyilatkozott Görögország helyzetéről és az antant szándékairól: Görög területek állandó jellegű megszállásáról nincs szó, csak görög területek átmeneti jellegű felhasználásáról. A szigeteket is természetesen csak ideiglenesen szállották meg, mert Törökország még mindig vonakodott a görög fennhatóságot elismerni. Görögország másfént tiltakozásai csak formális jellegűek. A németek haragja különösen Korfu és Castelorizo megszállása miatt van (!), ez érthető, mert itt a német tenegeralattiak bázisa volt. A galipoli sikertelenségért és Szerbia megsemmisítéséért nagy részben vádolható Görögország is, mert ez nem teljesítette Szerbiával szemben fennálló kötelezettségeit. Az antant továbbra is előlegéri a görög mozgósítás költségeit és ha Görögor* szágnak még lesz szüksége kölcsönre, az ántáfi# nyújtani fog neki. 3