Magyarország, 1916. május (23. évfolyam, 121-151. szám)

1916-05-26 / 146. szám

Budapest 1916. péntek, május 26. M­G­YA­RORSZÁG szabad az osztályharc eszméjén felépíteni, mert ez már a háború előtt, de annál inkább a háború alatt csődöt mondott, hanem minden országban a szocialista munkásságnak a ra­dikális és liberális polgársággal szövetkezve kell küzdenie olyan politika érvényesüléséért, amely a háború szörnyű tanulságai után a társadalmi igazságot és a nemzetközi békét biztosítani fogja. K.1. Szuchiomiln­ov ügye Stockholm, május 25.­(Saját tudósítónktól.) Szuchora­li­n­o­v­n­a­k, a letartóztatott volt orosz had­ügyminiszternek ügyében erélyesen folytatják a vizsgálatot. Bogorodszki szenátor, to­vábbá a legfőbb bíróság tagjai naponta több­ször kimennek autón a Péter-Pál-erődbe, hogy Szad­omlinovot kihallgassák. A letar­tóztatott volt hadügyminiszter felesége idő­közben előkerült és Chvoszov igazságügyi miniszter engedélyt adott neki, hogy férjét meglátogathassa. Szuchomiinovné azt mondja, hogy fér­jét a rövid fogság nagyon megviselte és most abban fáradozik, hogy, saját lakásán őrizzék. Szuchomlrnovnak még azt se en­gedték meg, hogy háziorvosát konzultálja. A volt hadügyminiszter állandóan hangoztatja ártatlanságát és gyakran hivatkozik Goremy­kin volt miniszterelnök egy levelére, amely annak idején a dumában élénk megbeszélések tárgya volt. Ezt a levelet, amelyben több felőkelő egyénre nézve kompromittáló adatok vannak, nem tudták megkenteni az eddigi házkutatások során. Kjunie f­ranz­ovna asszonynál, a volt hadügyminiszter kedvencénél a napok­ban szintén házkutatást tartottak. Kjunie asszony be volt avatva Szub­omlinov minden családi ügyeibe, aki fontos ügyben soha el nem határozta magát anélkül, hogy előbb ki ne kérte volna barátnője véleményét. A Kjunic asszonynál tartott házkutatás során azonban csak olyan íratok kerültek elő, amelyek nem tartalmaznak terhelő adatokat a volt hadügy­­miniszterre nézve. A «Russkija­­jedo­­m­o­s­z­t­i» szerint "Szuh­omlinov letartóztatá­­sára a volt hadügyminiszternek a legutóbbi időben tanúsított magatartása adott okot A titkos rendőrség, amely már hónapok óta fi­gyelte Szud­omlinovot, az utóbbi időben szá­mos terhelő adatot derített ki róla, aki nem is sejtette, hogy éjjel-nappal figyelik és kém­kednek utána. Pot Ivanov hadügyminiszter visszavonulása után Szub­omlinov meg volt győződve arról, hogy a bírósági eljárást be­szüntetik ellene és március havában már el­szánta magát, hogy ismét belép a hadseregbe. Suvajevnek, az új orosz hadügyminisz­ternek bizalmát a legutóbbi időig teljes mér­tékben bírta. Kevéssel letartóztatása előtt íren előkelő személyiségek jártak nála, mint Rasputin, Seseglovitov és Goremy­kin is.­­A nemesi párt is be akarta várni Szu­­b­omlinov ügyének eldőltét és addig nem akarta törölni a nemesek jegyzékéből. Stür­mer miniszterelnök azonban tudni sem akart róla és sohasem fogadta. Chvostov igazság­­­ügyminiszter a kormány fejét állandóan érte­sítette a volt hadügyminiszter elleni eljárás állásáról. Midőn Stürmer hozzájárult Szu­h­omlinov letartóztatásához, Bogo­r­o­da­ki szenátor a cár legfelsőbb beleegyezését kér­i. A cár egy órai gondolkodás után éjszaka adta beleegyezését volt had­ügyminisztere letartóztat­ásához. A Szuchomlinov elleni bírói eljár­ás során ki fogják hallgatni mindazokat, akik 1912. óta szállítottak a­­hadseregnek. Iga ennek során Szuh­omlinov bűnösségét állapítanák meg, úgy­ ismét tárgyalni fogják az árulás miatt kiv­égzett Mia s­z­­loj­e d ,Q .y csendőr­ezredes perét .A hadsereg részéről szakértőkül "S­zel­i­v­ano­v és Roop tábornokokat fogják kihall­gatni, akik svégből a harctérről fognak Péter­­várra utazni, hogy a birodalmi tanács titkos ülésein tanúskodjanak Szuchomlinov ügyében. A hadsereg hiányos ellátása kérdésében teendő vallomásuknak döntő, kihatásuk lesz Szuchomlinov perére. .Panaszkodnak a menhelyi anyák A­ különböző segítő­ bizottságokhoz az utóbbi időben egyre sűrűbben érkeznek be menhelyi ne­velőanyák kérelmei, melyekben sorra azt pana­szolják, hogy a gondjaikra bízott gyerekeket nem tudják eltartani az állami gyermekmenhely által részükre „tartásdíj“ címén havonként kiutalt ösz­­szegből. Társadalmi segélyt kérnek, hogy felne­velhessék az állam apró pártfogoltjait. A sok ké­relemre a segítő­ bizottságok­ vezetői felvetették azt a kérdést, hogy hát akkor, miért nem adják visz­­sza a m­enhelynek a gondjaikra bízott kicsikéket. A válasz az volt, hogy nagyon megszokták, megsze­rették a gyermekeket, nem tudnak megválni tőlük. De vannak viszont olyan menhelyi anyák is, akik most ,a háborús időszakban egyre növekedő drá­gaság miatt visszaadják a m­enhelynek a kis elha­gyottakat. Budapest környékén legtöbbnyire újpesti és erzsébetfalvai családok foglalkoznak az elha­gyott gyermekek nevelésével. Ma délután fölkeres­tünk Erzsébetfalván több­­ ilyen menhelyi anyát, hogy megnézzük : várjon ,milyen körülmények kö­­­­zött élnek azok a kis elhagyottak, akikért havi falanc, fiz, tizenkét koronát fizet az állami gondvi­selés abban az időben, amikor egy kilogramm szap­pan 6—7 korona, egy kilogramm h­ús 8—10 ko­rona, a tej literje 54 fillér ? ! A panaszok özöne zúdult felénk­* Erzsébetfalván, a Gyár­ utca 6. szám alatt, Ban­­dersberg Lajosáénál három menhelyi gyermek van nevelésben : a 12 éves Tak­ócz József, a 10 éves Ta­kács Ilonka és az 5 esztendős Szigeti Lajos. Ezekért a gyermekekért Bandersbergné összesen 32 korona tartásdíjat kap havonként. — A háború előtt csak megvoltunk valahogyan, mert­ nem volt ilyen nagy a drágaság, de most nem­ tudom, mitévő legyek ? És az asszony kérdezés nélkül is szaporán ma­gyarázza : — Magamnak is van két gyermekem. A szap­pan, az élelem, minden, de minden olyan drága, h hogy szinte tűrhetetlen. Jártam a menhelyben, el­panaszkodtam, elmondtam, hogy nem tudom ily csekélységért tartani a gyerekeket. Azt mondták, nem tehetnek róla, sajnálják, az állam nem fizethet­­ többet. Most tessék elképzelni, magamnak kell ru­hácskákat is venni, meg cipőt, mert a menhelyben évenként csak kétszer kapunk ruhaneműt: télen és nyáron, a gyerekek pedig többet nyűtnek el. — Hát miért nem adják vissza őket, ha így áll a dolog, — kérdeztem az asszonyt. — Isten őrizzen, hiszen enyémek már ők, el sem mennének tőlem ! A három gyermek odasimul Bandersbergnéhez. Szorongatják a kezét, hálálkodóan néznek rá és várják, reszketve lesik a szavát . ... — Nem­, nem édes mama, nem hagysz el ben­nünket, ugy-e ? ! Bandersbergné félrefordul, kicsordul a könyv : — Ne féljetek gyerekek, mig „apátok“ él! Azután hozzám fordul: — Szerencsére, az uram elég szépen keres. A fegyvergyárban dolgozik már 26 éve. Keres napon­ként 7—8 koronát s igy valahogyan csak megle­szünk. A gyerekeket nem tudom visszaadni, meg­szakadna a szivem . . . * Baráth Józsefnénál, — Erzsébet utca 16.­szám, — két testvérke van elhelyezve: a Gelencsér-gyer­mekek. Neki sikerült az állami gyermekmenhely­től, a háborús drágaság miatt, másfélszeres tartásdijat kieszközölni. Ez sem sokkal több azonban a rendes tartásdíjnál. A nagyobbik gyermekért havi 15 ko­ronát, a kisebbikért havi 12 koronát kap. Eddig összesen 18 koronát kapott havonként a két gyer­mekért. — Most és most meg van elégedve ? ! ~ Hogy megy e ? ! Kát elegendő ma ennyi két gyermek eltartására ? ! Hiszen a mosás többe van, mert tetszik látni, milyen tisztán járnak ? De hát azért mégis csak jó, hogy megkapoa a kisejlt ko­­rona többletet, amit ugyancsak nehéz körülmények között kaptam meg a menhelyről. Kis Barátimé egész történetet mesél el a ma­­­­gyarázatában : — Hát úgy volt kérem, hogy a gyermekeket sajnáltam visszaadni. Szerencsétlen az anyjuk na­gyon. Az ura meghalt, nem volt fityingje se, beadta hát a gyermekeket a me­hhelybe, ő maga pedig el­ment szolgálatra — a tulajdon nővéréhez, aki dr. Sch. Aladárné, itt Pesten lakik, így kerültek a gyer­­­­m­ekek hozzám. Mikor a drágaság ilyen nagy, lett, akkor fölkerestem a menhelyet, adna többet havon­ként Elutasítottak. Mit volt mit tennem ?­­ Elmen­tem a gyermekek anyjához, tőle kértem egy kis pótlást. Akkor az úrnője, a doktornő nővér, azzal nyugtatott meg, hogy majd ő fog segíteni. Vártam, vártam, de csak hiába. Egyszerre csak meghallom, hiába várok én, mert az úrnő-nővér kirúgta a gyer­mekek anyját ! Mikor vendégek voltak egyszer ná­luk, a szegény asszony megfeledkezett arról, hogy szolgál a nővérénél és nagyságos asszony helyett Katinak szólította az úrinőt! így estem el én az ígéret betartásától, fogtam hát magam és ismét el­mentem a menhelybe. Felléptem és kijelentettem, hogy én ezeket a sos nyomorultakat már vissza nem adom, de adjanak valamivel többet értük, hogy ne essék olyan nagyon nehezemre, így aztán meg is kaptam a pótlékot. * Bodor Györgyné, ősz­ utca 4. szám. Most csak egy gyermeket tart, egy menhelyi gyermek már­ meghalt nála, egyet pedig áthelyeztek tőle. — Miben halt meg a gyerek ? — Azt mondták, szivelzsírosodásban. Hiszen, csak három napig volt nálam. Halála előtt három nappal kaptam a menhelyből. — Hát a másikat miért helyezték át magától ? — Mert pletykát csináltak: a Keisztné bement a menhelybe és azt állította, hogy én krumplival etettem a gyereket és attól felfúvódott a hasa. Így került a Keisztnéhez, aki azért pletykálta el a dol­got, hogy övé lehessen a gyerek, mert azért a gye­rekért az anyja is fizetett külön havi 10 pengőt. Ez fajt a Kersztnénak ! De mondja csak, nagysága, hát lehet-e mást adni a gyereknek, mint krumplit, ha havonként csak nyolc koronát kap érte az ember ? Hát hússal etessem 11 Havi nyolc, koronáért tényleg nem nyújthatnak többet, a krumpli is sokkal drágább. Jól tudják ezt az intéző körök is, még­sem segítenek a bajon. Senki sincs, aki meghallgassa a menhelyi anyák panaszát, senki sincs, aki megvédené a kis éhező menhelyi gyermekeket ? Pedig halaszthatatlan a dolog. Hiszen egy-egy védenc ellátása havonként annyit ér az állam lelkiismeretének, amennyiből alig telik ki manapság egy budapesti polgár napi ellátása, egy közepes módú embernek a napi szó­rakozása és a pénzügyminiszternek, — akitől függ az állami gyermekmenhely „védenceinek“ sorsa, — esetleg egy napi szivarszükséglete ? I K. L, * 7 r-nn-,iiv-ifi-r/vr^‘wYV,^'r Ar^v^riPifirfiir/Tfi , TÁVIRATOK." Mexikó és az Unió konfliktusa Newyork, május 25. A „Newyork Ameri­can“ Mexikó városában tartózkodó tudósítója úgy értesül, h­ogy a mexikói kormány az Egye­sült­ Államokhoz jegyzéket intézett, amelyben utoljára követeli az amerikai csapatok vissza­vonását. A jegyzék kijelenti, a tudósító jelen­tése szerint, hogy oly nagy külföldi haderő ál­landó jelenléte az országban, érinti Mexikó be­csületét és szuverenitását. A mexikóiak nem akartak háborút, azonban az egész ország kész jogaiért küzdeni. Washingtonban meglehető­sen aggódnak amiatt a jelentés miatt, hogy, Caranza 30.000 embert küldött ki Villa üldözé­sére a megállapodás szerinti 10.000 ember helyett. SsaSíolLa» és Aratil­’&aSea sasrek Teid­ora 8S©-8?. A Theolops Dráma 3 felvonásban. Főszereplő: BSans Fs*ils Gerhard. ifi Iflilifli Deteklivdráma 3 felvonásban. Katonaforfang Vígjáték 3 felvonásban. Főszerepben: Rsc&. MU’.cr..vagm«iMK..ii:u,jivz:i.,J»i:MBaa·3cii­k'iiricsavjra:nizgar^mcLgr:Bira-K'j.vgini~~ii?La^juu­'i.tTrzirfji j. Az előadások kezdete hétköznap 5 órakor, vasárnap és ünnepnapon 3 órakor.

Next