Magyarország, 1916. május (23. évfolyam, 121-151. szám)
1916-05-26 / 146. szám
Budapest 1916. péntek, május 26. MGYARORSZÁG szabad az osztályharc eszméjén felépíteni, mert ez már a háború előtt, de annál inkább a háború alatt csődöt mondott, hanem minden országban a szocialista munkásságnak a radikális és liberális polgársággal szövetkezve kell küzdenie olyan politika érvényesüléséért, amely a háború szörnyű tanulságai után a társadalmi igazságot és a nemzetközi békét biztosítani fogja. K.1. Szuchiomilnov ügye Stockholm, május 25.(Saját tudósítónktól.) Szuchoralinovnak, a letartóztatott volt orosz hadügyminiszternek ügyében erélyesen folytatják a vizsgálatot. Bogorodszki szenátor, továbbá a legfőbb bíróság tagjai naponta többször kimennek autón a Péter-Pál-erődbe, hogy Szadomlinovot kihallgassák. A letartóztatott volt hadügyminiszter felesége időközben előkerült és Chvoszov igazságügyi miniszter engedélyt adott neki, hogy férjét meglátogathassa. Szuchomiinovné azt mondja, hogy férjét a rövid fogság nagyon megviselte és most abban fáradozik, hogy, saját lakásán őrizzék. Szuchomlrnovnak még azt se engedték meg, hogy háziorvosát konzultálja. A volt hadügyminiszter állandóan hangoztatja ártatlanságát és gyakran hivatkozik Goremykin volt miniszterelnök egy levelére, amely annak idején a dumában élénk megbeszélések tárgya volt. Ezt a levelet, amelyben több felőkelő egyénre nézve kompromittáló adatok vannak, nem tudták megkenteni az eddigi házkutatások során. Kjunie franzovna asszonynál, a volt hadügyminiszter kedvencénél a napokban szintén házkutatást tartottak. Kjunie asszony be volt avatva Szubomlinov minden családi ügyeibe, aki fontos ügyben soha el nem határozta magát anélkül, hogy előbb ki ne kérte volna barátnője véleményét. A Kjunic asszonynál tartott házkutatás során azonban csak olyan íratok kerültek elő, amelyek nem tartalmaznak terhelő adatokat a volt hadügyminiszterre nézve. A «Russkijajedomoszti» szerint "Szuhomlinov letartóztatására a volt hadügyminiszternek a legutóbbi időben tanúsított magatartása adott okot A titkos rendőrség, amely már hónapok óta figyelte Szudomlinovot, az utóbbi időben számos terhelő adatot derített ki róla, aki nem is sejtette, hogy éjjel-nappal figyelik és kémkednek utána. Pot Ivanov hadügyminiszter visszavonulása után Szubomlinov meg volt győződve arról, hogy a bírósági eljárást beszüntetik ellene és március havában már elszánta magát, hogy ismét belép a hadseregbe. Suvajevnek, az új orosz hadügyminiszternek bizalmát a legutóbbi időig teljes mértékben bírta. Kevéssel letartóztatása előtt íren előkelő személyiségek jártak nála, mint Rasputin, Seseglovitov és Goremykin is.A nemesi párt is be akarta várni Szubomlinov ügyének eldőltét és addig nem akarta törölni a nemesek jegyzékéből. Stürmer miniszterelnök azonban tudni sem akart róla és sohasem fogadta. Chvostov igazságügyminiszter a kormány fejét állandóan értesítette a volt hadügyminiszter elleni eljárás állásáról. Midőn Stürmer hozzájárult Szuhomlinov letartóztatásához, Bogorodaki szenátor a cár legfelsőbb beleegyezését kéri. A cár egy órai gondolkodás után éjszaka adta beleegyezését volt hadügyminisztere letartóztatásához. A Szuchomlinov elleni bírói eljárás során ki fogják hallgatni mindazokat, akik 1912. óta szállítottak ahadseregnek. Iga ennek során Szuhomlinov bűnösségét állapítanák meg, úgy ismét tárgyalni fogják az árulás miatt kivégzett Mia szloje d ,Q .y csendőrezredes perét .A hadsereg részéről szakértőkül "Szelivanov és Roop tábornokokat fogják kihallgatni, akik svégből a harctérről fognak Pétervárra utazni, hogy a birodalmi tanács titkos ülésein tanúskodjanak Szuchomlinov ügyében. A hadsereg hiányos ellátása kérdésében teendő vallomásuknak döntő, kihatásuk lesz Szuchomlinov perére. .Panaszkodnak a menhelyi anyák A különböző segítő bizottságokhoz az utóbbi időben egyre sűrűbben érkeznek be menhelyi nevelőanyák kérelmei, melyekben sorra azt panaszolják, hogy a gondjaikra bízott gyerekeket nem tudják eltartani az állami gyermekmenhely által részükre „tartásdíj“ címén havonként kiutalt öszszegből. Társadalmi segélyt kérnek, hogy felnevelhessék az állam apró pártfogoltjait. A sok kérelemre a segítő bizottságok vezetői felvetették azt a kérdést, hogy hát akkor, miért nem adják viszsza a menhelynek a gondjaikra bízott kicsikéket. A válasz az volt, hogy nagyon megszokták, megszerették a gyermekeket, nem tudnak megválni tőlük. De vannak viszont olyan menhelyi anyák is, akik most ,a háborús időszakban egyre növekedő drágaság miatt visszaadják a menhelynek a kis elhagyottakat. Budapest környékén legtöbbnyire újpesti és erzsébetfalvai családok foglalkoznak az elhagyott gyermekek nevelésével. Ma délután fölkerestünk Erzsébetfalván több ilyen menhelyi anyát, hogy megnézzük : várjon ,milyen körülmények között élnek azok a kis elhagyottak, akikért havi falanc, fiz, tizenkét koronát fizet az állami gondviselés abban az időben, amikor egy kilogramm szappan 6—7 korona, egy kilogramm hús 8—10 korona, a tej literje 54 fillér ? ! A panaszok özöne zúdult felénk* Erzsébetfalván, a Gyár utca 6. szám alatt, Bandersberg Lajosáénál három menhelyi gyermek van nevelésben : a 12 éves Takócz József, a 10 éves Takács Ilonka és az 5 esztendős Szigeti Lajos. Ezekért a gyermekekért Bandersbergné összesen 32 korona tartásdíjat kap havonként. — A háború előtt csak megvoltunk valahogyan, mert nem volt ilyen nagy a drágaság, de most nem tudom, mitévő legyek ? És az asszony kérdezés nélkül is szaporán magyarázza : — Magamnak is van két gyermekem. A szappan, az élelem, minden, de minden olyan drága, h hogy szinte tűrhetetlen. Jártam a menhelyben, elpanaszkodtam, elmondtam, hogy nem tudom ily csekélységért tartani a gyerekeket. Azt mondták, nem tehetnek róla, sajnálják, az állam nem fizethet többet. Most tessék elképzelni, magamnak kell ruhácskákat is venni, meg cipőt, mert a menhelyben évenként csak kétszer kapunk ruhaneműt: télen és nyáron, a gyerekek pedig többet nyűtnek el. — Hát miért nem adják vissza őket, ha így áll a dolog, — kérdeztem az asszonyt. — Isten őrizzen, hiszen enyémek már ők, el sem mennének tőlem ! A három gyermek odasimul Bandersbergnéhez. Szorongatják a kezét, hálálkodóan néznek rá és várják, reszketve lesik a szavát . ... — Nem, nem édes mama, nem hagysz el bennünket, ugy-e ? ! Bandersbergné félrefordul, kicsordul a könyv : — Ne féljetek gyerekek, mig „apátok“ él! Azután hozzám fordul: — Szerencsére, az uram elég szépen keres. A fegyvergyárban dolgozik már 26 éve. Keres naponként 7—8 koronát s igy valahogyan csak megleszünk. A gyerekeket nem tudom visszaadni, megszakadna a szivem . . . * Baráth Józsefnénál, — Erzsébet utca 16.szám, — két testvérke van elhelyezve: a Gelencsér-gyermekek. Neki sikerült az állami gyermekmenhelytől, a háborús drágaság miatt, másfélszeres tartásdijat kieszközölni. Ez sem sokkal több azonban a rendes tartásdíjnál. A nagyobbik gyermekért havi 15 koronát, a kisebbikért havi 12 koronát kap. Eddig összesen 18 koronát kapott havonként a két gyermekért. — Most és most meg van elégedve ? ! ~ Hogy megy e ? ! Kát elegendő ma ennyi két gyermek eltartására ? ! Hiszen a mosás többe van, mert tetszik látni, milyen tisztán járnak ? De hát azért mégis csak jó, hogy megkapoa a kisejlt korona többletet, amit ugyancsak nehéz körülmények között kaptam meg a menhelyről. Kis Barátimé egész történetet mesél el a magyarázatában : — Hát úgy volt kérem, hogy a gyermekeket sajnáltam visszaadni. Szerencsétlen az anyjuk nagyon. Az ura meghalt, nem volt fityingje se, beadta hát a gyermekeket a mehhelybe, ő maga pedig elment szolgálatra — a tulajdon nővéréhez, aki dr. Sch. Aladárné, itt Pesten lakik, így kerültek a gyermekek hozzám. Mikor a drágaság ilyen nagy, lett, akkor fölkerestem a menhelyet, adna többet havonként Elutasítottak. Mit volt mit tennem ? Elmentem a gyermekek anyjához, tőle kértem egy kis pótlást. Akkor az úrnője, a doktornő nővér, azzal nyugtatott meg, hogy majd ő fog segíteni. Vártam, vártam, de csak hiába. Egyszerre csak meghallom, hiába várok én, mert az úrnő-nővér kirúgta a gyermekek anyját ! Mikor vendégek voltak egyszer náluk, a szegény asszony megfeledkezett arról, hogy szolgál a nővérénél és nagyságos asszony helyett Katinak szólította az úrinőt! így estem el én az ígéret betartásától, fogtam hát magam és ismét elmentem a menhelybe. Felléptem és kijelentettem, hogy én ezeket a sos nyomorultakat már vissza nem adom, de adjanak valamivel többet értük, hogy ne essék olyan nagyon nehezemre, így aztán meg is kaptam a pótlékot. * Bodor Györgyné, ősz utca 4. szám. Most csak egy gyermeket tart, egy menhelyi gyermek már meghalt nála, egyet pedig áthelyeztek tőle. — Miben halt meg a gyerek ? — Azt mondták, szivelzsírosodásban. Hiszen, csak három napig volt nálam. Halála előtt három nappal kaptam a menhelyből. — Hát a másikat miért helyezték át magától ? — Mert pletykát csináltak: a Keisztné bement a menhelybe és azt állította, hogy én krumplival etettem a gyereket és attól felfúvódott a hasa. Így került a Keisztnéhez, aki azért pletykálta el a dolgot, hogy övé lehessen a gyerek, mert azért a gyerekért az anyja is fizetett külön havi 10 pengőt. Ez fajt a Kersztnénak ! De mondja csak, nagysága, hát lehet-e mást adni a gyereknek, mint krumplit, ha havonként csak nyolc koronát kap érte az ember ? Hát hússal etessem 11 Havi nyolc, koronáért tényleg nem nyújthatnak többet, a krumpli is sokkal drágább. Jól tudják ezt az intéző körök is, mégsem segítenek a bajon. Senki sincs, aki meghallgassa a menhelyi anyák panaszát, senki sincs, aki megvédené a kis éhező menhelyi gyermekeket ? Pedig halaszthatatlan a dolog. Hiszen egy-egy védenc ellátása havonként annyit ér az állam lelkiismeretének, amennyiből alig telik ki manapság egy budapesti polgár napi ellátása, egy közepes módú embernek a napi szórakozása és a pénzügyminiszternek, — akitől függ az állami gyermekmenhely „védenceinek“ sorsa, — esetleg egy napi szivarszükséglete ? I K. L, * 7 r-nn-,iiv-ifi-r/vr^‘wYV,^'r Ar^v^riPifirfiir/Tfi , TÁVIRATOK." Mexikó és az Unió konfliktusa Newyork, május 25. A „Newyork American“ Mexikó városában tartózkodó tudósítója úgy értesül, hogy a mexikói kormány az Egyesült Államokhoz jegyzéket intézett, amelyben utoljára követeli az amerikai csapatok visszavonását. A jegyzék kijelenti, a tudósító jelentése szerint, hogy oly nagy külföldi haderő állandó jelenléte az országban, érinti Mexikó becsületét és szuverenitását. A mexikóiak nem akartak háborút, azonban az egész ország kész jogaiért küzdeni. Washingtonban meglehetősen aggódnak amiatt a jelentés miatt, hogy, Caranza 30.000 embert küldött ki Villa üldözésére a megállapodás szerinti 10.000 ember helyett. SsaSíolLa» és Aratil’&aSea sasrek Teidora 8S©-8?. A Theolops Dráma 3 felvonásban. Főszereplő: BSans Fs*ils Gerhard. ifi Iflilifli Deteklivdráma 3 felvonásban. Katonaforfang Vígjáték 3 felvonásban. Főszerepben: Rsc&. MU’.cr..vagm«iMK..ii:u,jivz:i.,J»i:MBaa·3ciik'iiricsavjra:nizgar^mcLgr:Bira-K'j.vgini~~ii?La^juu'i.tTrzirfji j. Az előadások kezdete hétköznap 5 órakor, vasárnap és ünnepnapon 3 órakor.