Magyarország, 1916. június (23. évfolyam, 152-180. szám)
1916-06-01 / 152. szám
A verduni küzdelem A francia vezérkar jelentése A sajtóba tüszői 11- sról jelentik: •Május 30. Délután 3 óra. A Maas búlpartján tegnap estefelé megkettőződött a tüzelés hevessége a Mortefomme és Coniéres között. Az ellenség röviddel utána az e szakaszokon levő összes állások ellen egy, a frontra újonnan érkezett hadosztályot, nagyon erős támadást intézett. A francia vonal balszárnyán a Mort 'Hommétól keletre levő lejtők ellen irányuló rohamokat tüzelésünk megtörte. Innen keletre a Casette-i erdő tájékán a franciák, a németek több eredménytelen támadása után, amelyekben az utóbbiak jelentős veszteségeket szenvedtek, a Bethineurt—Cumiéresúttól délre vonultak vissza. A balszárnyon a németeknek ismételt erőfeszítéseik ellenére nem sikerült a franciákat a Cumiérestől délre levő erdőszegélyből kiűzni Az ágyúzás az egész éjszakán át heves volt. A Maas jobbpartján alfzérségi harc igen élénk volt it Donaumonderedtől nyugatra eső vidéken. A többi fronton az éjszaka aránylag nyugodt volt. Este 11 óra. A Maas balpartján igen heves ágyú tűz a Mort Homme és Cumiéres vidékén. Tüzérségi tevékenység a Maas jobbpartján és a pevre-sikon. A harcvonal többi részéről nincs dönteni való. A belga jelentés Élénk tüzérségi harc a belga hadsereg arcvonalán. Az angol vezérkar jelentése A sajtóhadiszállásról jelentik : Május 30. Az ellenséges aviatikusok tegnap érzékenyebbek voltak, mint máskor. Egyik repülőgépünket lelőtték, mi is lelőttünk egy ellenséges repülőgépet. Guindiutól délkeletre egy aknát robbantottunk. Két német akna Soucheznél és Neuvillenél, árkainkban nem tett jelentős kárt. Több nyugalom volt, mint máskor, gyalogsági harcok nem voltak, a tüzérségi tevékenység csekélyebb volt. Verraux tábornok a német tüzérség fölényéről Bern, május 31. (Kiküldött munkafámbóktól.) Verraux tábornok azt írja a I/Onacre -ben, hogy a franciáknak becsületbeli kötelességük a douaumonti erőd visszafoglalása. A legutóbbi harcok tanulságai után csak ismételheti, amit nemrég mondott: „Ne vigyenek el a verduni frontról egyetlenegy embert, egyetlenegy ágyat sem.“ A németek szerinte nem fognak lemondani offenzívájukról és bizonyára úgy gondolkodnak, hogy ha már megfizették a vállalkozás megindításához szükséges költségeket, akkor már takarékossági szempontból is folyóhirok kell. Egy másik cikkében bevallja Vervaux, hogy a francia tüzérség nem tudja leküzdeni a német ütegeket, mert rejtekhelyeiket a legügyesebb aviatikái sem képes felfedezni. Ezért az ágyuk helyett a muníciószállítmányokat kell eltalálni. Ez a repülők feladata, akiknek minden éjjel bombázniok kellene a közlekedési utakat. (B. TI.) Megtorlás a német hadifoglyokért Köln, május 31. (Saját hidasilvakról.) A kibre Parole közössé nyomán kitudódott, hogy a német hadifoglyokat Marokkóban és Algírban mezőgazdasági munkára akarják alkalmazni; most a német kormány meglorldseal fenyegetődzik, jelezvén, hogy módjában van a francia hadifoglyokat az ázsiai Törökországba küldeni, ahol ugyanolyan gyilkos az éghajlat, mint északi Afrikában és ahol- például a Bagdadvasút építésénél — szükség van nagyobb munkaerővel. Hazatért francia miniszterek Paris, május 31. Viviani és Thomas miniszterek Oroszországból visszatértek MAGYARORSZÁG Budapest, 1916. csütörtök, június 1. Angol és francia államférfiak tanácskozása Paris, május 31. Lord Robert Cecil parlamenti alállamtitkár este ideérkezett, hogy Briand miniszterelnökkel és Denis Cochin tárcanélküli miniszterrel a hadisugárura és az ellenség gazdasági segélyforrásainak korlátozására vonatkozó kérdéseket megbeszélje. A cenzúra és a béke kérdése a birodalmi gyűlésben Berlin, május 31. A birodalmi gyűlésen típiulanak a cezura-világ. Noske (szociáldemokrata) a cenzúra megszüntetését kívánja. A nép tömegei nem akarják, hogy a háborút az Utolsó csepp vérig folytassák, mert az egyenesen bünteti volna. Strésemann (nemzeti szakadéivá) éles hangon ítéli el, hogy a cenzúráról való párthatározatokat mellőzték, majd az Amerikával való viszonyra tért át. Ha a német népet megszavaztatnák, hogy kivánja-e Wilson elnököt mint békeközvetítőt, úgy határozottan nemet mondana. Svájc közvetítését szívesen fogadnék. De oly embernek, mint Wilgonnak közbenjárását a német nép túlnyomó többsége kikérné magának. Helfferach államtitkár megismétli, hogy a birodalmi kancellár mindaddig nem vállalhat felelősséget a cenzúra kezeléséért, amíg a nép kebelében a háború győzelmes befejezése dolgában a nézetek oly élesen állnak egymással szemben, mint most. Veszedelmes volna, hogy minden kritikát szabaddá tegyeni. Graefe (konzervatív) rámutat arra, hogy a politikai cenzúrát teljesen elítélik. A legutóbbi kancellári iptenjával kapcsolatban az ellenséges újságok visszavonulásról beszélnek. Itt a cenzúrának közbe kellene lépnie. (Nagy derültség.) A kormány ne becsülje le a furor teutonicust. A képviselők fasznak ezzel megbízóiknak. A német nép készséggel adta a császár kormányának, ami a császáré, vagyonát és vérét adja mag a kormány a népnek, ami a népé, hogy jövőjéről maga hallhasson, (Viharos tetszés balról.) mielőtt atellünkre nem tette azt, amit a kard kivívott. .1gy az államtitkár védte a cenzúrát. Stadthagen (szociáldemokrata munkaközösség) hangsúlyozza, hogy a nép azt a nézetethallja, hogy békét kell kötni, anélkül, hogy győzők és legyőzöttek legyenek. Nelffer id. államtitkár , Graefe és Stadthagen beszéde a hazának ugró tesz szolgálatot visszautasítja Stadthagen kijelentéseit oly békéről, amelynél nincs győző és nincs legyőzet és azt kérdi, hogy micsoda kifejezés ez egy német ember szájából. Ha valami a cenzúra megtartása mellett szól, úgy ez a vita az. A győzelmet minden egyéb dolog fölé kell helyeznünk. Ezért kell egy emberként összetartanunk. (Élénk tetszés.) Davd .(szociáldemokrata) szerint, a helyzet megengedi annak kijelentését, hogy békét kívánunk, amelynek természetesen lisztes scopsnek kell lennie és függetségünket és fejlődésünk lehetőségét garantálnia. Westarp gróf (konzervatív) szerint Grade hazafias fájdalmát fejezte ki, amelyben úgy az országban, mint a harcmezőn is, osztoznak. Ezután elvetették az ostromállapot megszüntetésére vonatkozó szocialista indítványt és elfogadták a bizottság ama határozatát, amely szerbit, valamely lapot csak a birodalmi kincnstár bejgegyezésével lehet betiltani Nagyon jól tudom, hogy itt az a hiedelem, mintha én az orosz külügyminisztert megerősíteném Ausztria-Magyarország és Németország elleni politikájában, mi ez azonban valótlanság! Én soha semmit sem el nem követtem az irányban, hogy Pétervár és Berlin között egyenetlenséget támasszak, vagy a meglevő félreértést élesítsem. íme, ilyen magatartást tanúsított Nicolson a válság egész ideje alatt. Hátra van még a birodalmi kancellárnak Grey ellen emelt vádja. A kancellár szerint Sir Edward Grey úgy nyilatkozott, hogy a brit nép annak idején Nagy-Britanniának Oroszország oldalán való háborúját helyeselte. A külügyi hivatal szerint azonban Grey sohasem nyilatkozott ilyen értelemben. Grey 1909 február 27-én Nicolsonhoz intézett iratában annak a nézetének adott kifejezést, hogy amennyiben Szerbianem hagy föl a területének megnagyobbítására vonatkozó követelésekkel, a háború elkerülhetetlen lesz. Anglia — írta Grey — Oroszország oldalán lesz, avégből, hogy minden kieszközölhető legyen, ami diplomáciai után csak elérhető, ám soha nem engedik majd, hogy háborúra kerülhessen a sor. Az angol kormánynak az az álláspontja, hogy szó se lehet a szeriek területnagyobbítási céljai miatt hálomról, amelybe Európa nagyobbik részén mivid Anglia is belesodortatnék, a háborúban kockára jutó érdekek oly nagyok, hogy a semmínő arányban nem állanának ily háború rettenetes következményeivel. Az angol külügyi hivatal közleménye azzal a megállapítással végződik, hogy 1909-ben Anglia és Oroszország együttesen megóvták a békét az által, hogy Szerbiát nem támogatták területszerzési céljai megvalósításában. Ha 1914-ben Németország hasonló mérsékletet tanúsított volna s nem tött volna Szerbia függetlensége ellen, a háború elkerülhető lett volna. Anglia Grey felel a kancellárnak Hága, május 31. (Saját tudósítónkrórt) Az angol külügyminisztérium közleményt adott ki, amelynek az a célja, hogy a német birodalmi kancellárnak a brit kormány ellen, ennek a boszniai válság ügyében elfoglalt álláspontja miatt emelt vádjat megcáfolja. A közlemény szerint az akkoriban folyt jegyzékváltás a közvetlenül érdekelt nagyhatalmak magatartására vonatkozott. E jegyzékekből kitűnik azonban az is, hogy minő magatartást tanúsított Anglia, ez pedig egyenes cáfolata a birodalmi kancellár állításainak. A német vádaskodások első része Németországnak a boszniai válság idején elfoglalt álláspontjára vonatkoznak. Németország akkor a háborút akarta. Nagy-Protinnia emiatt Pétervárok elégedetlenségének adott kifejezést, A Sir Arthur Nicholson, akkori pétervári brit nagykövetnek tulajdonított kijelentés azonban megállapítja, hogy Nicolson március 9-én a következő iratot intézte meghez. Ki felelős a kut-el-amarai vereségért? Az indiai alállamtitkár fehér könyve Rotterdam, május 31. A Nieuwe Rotterdamsche Courant jelenti Londonból. Az indiai alállamtitkár fehér könyvalakjában több táviratot közöl, amelyeket Townshend, Nixon és az indiai alkirály az indiai államtitkárhoz intéztek. Mint ismeretes, a Times annak idején azt áhította, hogy Townshend tiltakozott az ellen, hogy elégtelen erőkkel Bagdad ellen vonultassák. A most megjelent fehér könyv a Skut csamarai vereség ügyét is világításba helyezi- Kitűnik belőle, hogy Townshend október 3-án, amikor egy hadosztálylval rendelkezett, tudatta Nixonnal, hogy legalább hárma hadosztályra van szüksége. Nixon erre kisebb erősítéseket küldött neki, amelyek éppen rendelkezésre állottak és közölték vele, hogy még Európából is fog érkezni két hadosztály. Nixon utólag elhárítani igyekezett magával a felelősséget, rámutatván arra, hogy Townshend, úgy látszott,, meg volt elégedve a kaputt erősítésekkel és nem ismételte meg kérését. Townshend egy táviratban, amelyet áprilisban az indiai alkirályhoz intézetti, kijelentette, hogy őt mint alvezért nem terheli többé felelősség, mert hiszen nézetét már egyszer nyilvánította volt. Az alkirály a maga részéről kijelentette, hogy az alvezérek felfogásai nem jutottak tudomására. Csakis Nixon felfogásától vezéreltette magát, mert Nixon volt az indiai kormánnyal szemben felelős a következményekért■ . A Daily News ezzel kapcsolatban azt írja, hogy az a szemrehányás, mintha a Bagdad elleni előnyomulás inkább a politikusok, semmint a katonák sürgetésére történt, valótlannak bizonyult és hogy Nixon, tekintettel Townshend jogosult figyelmeztetésére, aligha menthető fel az előrelátás komoly hiányának vádja alól. A Daily Chronicle azon a nézeten van, hogy erősen túlzott az a felfogás, amely az előnyomulást érthetetlennek tartja. Vakmerő sakkhúzás volt az, amely a helyi vereség ellenére igen kedvező hatást gyakorolt a többi ázsiai harcterekre. A tulajdonképpeni hiba az volt, hogy december és március között nem tettek kísérletet Kut-el-Amgry felmentésére.