Magyarország, 1916. december (23. évfolyam, 334-363. szám)
1916-12-01 / 334. szám
xuin. pöink*.. uopuyiijpj.. i. nem lehetetta német hadüzenet oka, mert a német mozgositást csaknem egy héttel előbbhatározták el. Nem is beszélve arról', ’hogy mikor kezdődött a mozgósítás tényleges (élőké - («élése, amit nemzetközi válságok idején természetesen mieidemitt idejekorán megkezdenek és Németországban is jelentékenyen meg- előzték a döntő elhatározást. M Ejsel végleg el van intézve ennek a háziorruszának a meséje. És a német „többségi“ szocialistáknak el kell szánni magukat arra, hogy a nemzetközi szocializmust újabban úgy értelmezzék, hogy a proletárság kötelessége a saját kormánya háborús politikáját — és nemcsak az ettől teljesen független, természe-; tes honvédelmet — akkor is támogatni, ha eztámadó és hódító háborúra vezet. Ez esetben természetesen üres fecsegés lenne a nemzetközi jogrend megteremtését követelni a háborús és békecél gyanánt. _ Az a figyelemre méltó bírálat, amelyben hivatalos szocialistáink Grey beszédét ebből a szempontból is részesítik, mindamellett arravall, hogy legalább tisztában vannak ezzel a következtetéssel. Ezért gúnyolják ki Greynek a békeszövetségre vonatkozó javaslatai. Mert ez valóban nem illik a nemzeti terjeszkedés és a nemzeti erőszak világpolitikájába. De vájjon szabad-e szocialistáknak elutasítani ezt az elemi szocialista követelést, sőt nemcsak elutasítani, de gúnyos jóváhagyással értéktelenné tenni, csupán azért, mert Angolország politikai cselekvésének alapelvévé teszi? Pedig az angol hatalom alapföltételeinek a legegyszerűbb megfontolása is megmutatja, hogy Angolország életérdeke, hogy Európa nyugalmát biztosítsa. Fontos érdeke Angliának, bármennyire kétszínűsködő legyen is ennek a szükségességnek az eszményi fórumlázága Meg sem tudnánk érteni azt az elbánást, amelyben többségi szocialistáink bánnak az angol háborús célokkal, ha nem szabná meg az az egészen helyes, habár ki nem fejezett meggyőződés, hogy amíg a meglévő német politikai rendszer ** amely alá menekültünk — érvényben marad, sohasem válhatik valóra a nemzetközi jogszolgáltatás útján való döntés gondolata. Szívesebben fogadnák ennek a jog útján való „bekerítés“nek a legfélelmetesebb vereségét és a megegyezés útján való elszigetelést és hajlandók lenének minden további háborút folytatni, csakhogy erőszakkal is megakadályozzák az ilyen békecélok borzalmait. A többség szóvivői is tudatában vannak ennek az áthidalhatatlan ellentétnek és ezért találják Grey háborús céljait „általánosnak“, határozatlannak. Hát ez éppen olyan általános és olyan határozatlan, mint az egész — szocialista programúi. Ha azonban Angolország kapitalista egoizmusa — nem beszélek idealizmusról — világhatalmának jelen létreltételén! Európa államai szervezetének ugyanarra a megoldására van szüksége, amit a szocializmus követel, szabad ezt a békekövetelést csak azért kigúnyolni, mert egyúttal angol szükségesség? De többségi embereink alapjában véve természetesen mégsem olyan korlátolt nacionalisták. Nem azért igyekeznek eletelteníteni és meggyanúsítani Angolországot, mert szocialista követeléseket akar megvalósítani, hanem mert jól tudják, hogy ha ezt a követelést komolyan és minden eszközzel támogatják, ennek szükségszerűen a hivatalos Németországgal való elháríthatatlan szakításra kell vezetnie. És így a többség végzetes háborús politikája csupa taktikából egyenként mond le a szocialista követelésekről. Pedig a szocialista Internacionale feladata, hogy Európa olyan béke dolgában jusson megegyezésre, amely megteremti az európai jogrendet és ezzel biztosítja a szocializmus fejlődését. Ennek a feladatnak a teljesítéséhez szükséges, hogy a szocialista Internacionale egyetértésre jusson. Ennek az egyetértésnek az első nélkülözhetetlen föltétele, hogy az Internacionale minden csoportja föltétlenül igazságos és fölismerésében csalhatatlan legyen. Csak a mindent megtévesztő, úgynevezett nemzeti kötelességek zűrzavara fölött álló magasztos, igazságos szellem állítja helyre köztünk a bizalmat, amelyet a nacionalista őrület túlnyomó ereje lerombolt. Legyünk vele tisztában, hogyszámunkra csak ez lehet az egyetlen helyes Ú. És a másik út, a mások útja? Éppen megfordítva, amint ahogy a párt diplomatái kigondolták, amikor minduntalan hangsúlyozzák, hogy ha a háború mint német hódító háború kezdődött volna is, most már csak védelmi háború. Nem, még ha mint védelmi háború kezdődött volna is, mint hódító és megsemmisítő hadjáratot folytatnák, -• mert végül imádig a Belső politika szabja meg a Külső -politikát! —, amennyiben a háború mellfeshetetlen céljául Európa jogi szervezetét követelnék, vagyis amennyiben a bá'H~—s cél — egy darab szocializmus lenne! München, tőle fK'’’27. Kirí Eisner. Károlyi Miff grfl i tigfe Mrüikpl írásóhji Mihály gróf, a függetlenségi és 48-as párt elnöke, aki az országgyűlés elnapolása óta a keleti fronton, egyik határszéli román faluban teljesített katonai szolgálatot, szerdán délután érkezett vissza Budapestre. Késedelmes megjövetelének oka az, mint ő elmondotta, hogy a katonai szolgálatot teljesítő képviselők szabadságolása tárgyában kibocsátott rendelet még nem mindenüvé jutott el, így ahhoz az ezredhez sem, amelynek kötelékében ő teljesít szolgálatot. Károlyi Mihály gróf megérkezése után fogadta a Pesti Napló tudósítóját, aki előtt a trónváltozással összefüggő kérdésekről és a politikai helyzet várható fejleményeiről az alábbi kijelentéseket tette: — Az országgyűlés egybehívásáról és ez alkalommal a katonai szolgálatot teljesítő képviselők szabadságolásáról nem kaptam értesítést mindaddig, amíg báró Apor tábornok úr szabadságáról viszszatérve érdeklődött aziránt hogy én már visszamentelme Budapestre ? Akkor mondották őneki, hogy még mindig nem jött meg a hivatalos értesítés a képviselőház elnöksége vagy a honvédelmi minisztérium részéről a fronton levő képviselők szabadságolására vonatkozólag. Ekkor báró Apor tábornok úr arra való hivatkozással, hogy ő személyesen van informálva az országgyűlés egybehívásáról és hogy már köztudomású a katonaképviselők szabadságolása, arról értesíttetett, hogy visszaindulhatok. Bementem a hadosztályhoz, megköszöntem az igazán nagy szívességet, mert hiszen erre egyáltalában nem volt kötelezve, annyira nem, hogy én a rendelet leérkezése nélkül, tisztán a lapok közleményei alapján szabadságot sem kérhettem volna. Tisztán báró Apor tábornok úrnak köszönhetem tehát, hogy ha többnapi késés után is, de most már visszatérhettem. Tegnapelőtt délelőtt tíz órakor indultam el a román határról, lóháton tettem meg mintegy százkilométeres utat, amig beértem Besztercére és onnan Kolozsváron keresztül utaztam Budapestre. — Alig vagyok intokhalba a király halála folytán beállott politikai helyzetről, mondhatnám, hogy semmiképp sem vagyok informálva, mert oda a lapok nagykéséssel érkeznek. . Itt értesülök egyrőlmásról. . **«..**»»« t rv . »• te-»TM via*«* — relbiéssetésén ainak nagykőn örülök, hogy a koronázás mindjárt megtörténik. Ebben az uj uralkodó alkotmányos érzésének igen nagy garanciáját látom és ez lesz a legalkalmasabb mód arra, hogy a magyarokat mindjárt megnyerje, akik oly féltékenyek alkotmányukra s akik magában a szent koronában látják összpontosítva az alkotmányjogokat, miért is a koronázást igen nagy horderejű eseménynek tartják. Az új uralkodó proklamációjában megnyilvánuló békehangulat és az a békülékeny szellem, amelyben, fogalmazva van, nemcsak nagyon szimpatikus, de egyben nagyon bölcs uralkodói vonást is mutat. Nagy lépés történik ezzel a béke lehetősége felé, mert eloszlat minden félreértést arra nézve, mintha bármiféle, hódító szándékaink volnának, miáltal tényleg nagy lépéssel közeledtünk a kibontakozás felé. Ami a koronázási aktust illeti, az a terv, hogy az csak strikte a koronázási ténykedésre szorítkozzék és ne legyen összekapcsolva nagyobb díszmenetekkel és pompakifejtéssel, nézetem szerint az egyedül helyes. Igen visszás volna ugyanis, ha most, amikor oly sok fájdalom és nyomorúság van, amikor ezrek és ezrek pusztulnak még mindig a fronton, akkor itt benn az országban irreális luxussal még jobban kiéleznénk az óriás társadalmi különbségeket, amelyek a háború folyamán gazdasági téren is csak fokozódtak. — Az Apponyi Albert gróf képviselőtársam által felvetett eszmét, hogy Józsefi főherceg legyen nádorhelyettes és igy a konronázás aktusánál a nemzet egészét ő képviselje, feltétlenül helyeslem. Nagyon csodálkoznék azon, ha a miniszterelnök úr, akkor, amikor az egész ország teljes megnyugvással ilyen, minden párton felül álló személyiségben kompromittál, ő a saját személyét akarná előtérbe tolni, holott ezzel Deák Ferenc tradícióit is sérti, aki kifejezetten megmondotta, hogy a nemzetnek ez a megtisztelő megbízása nincs a miniszterelnökséghez kötve és csak kivétel volt az, amikor 1867-ben Andrássy Gyula gróf— annak dacára, hogy miniszterelnök, nádor- helyettes lehetett. — Nem akarok ebbe a témába politikai kérdéseket belekeverni, bár volna reá alap, azonban szerintem Tisza István gróf miniszterelnök már csak egy dolog miatt sem hivatkozhatik az ország közvéleményére : hiszen ennek az egész országgyűlésnek és így minden képviselőnek a mandátuma már egy esztendő óta lejárt, csak a szükség és a kényszerhelyzet folytán élvezi ő is és élvezzük mi is a mai helyzetet, de mindenekelőtt ő — egyéb okokat itt egészen figyelmen kívül hagyva — a nemzet többségére már azért sem hivatkozhatik, mert hiszen maga sem lehet tisztában vele, hogy az ország választói mg,kinek,adnának többséget . Egyébként a többségi elvnek felvetése ilyen esetben teljesen tarthatatlan. Elég ha precedens, eset nem is volna, akkor is az említett okoknál volna ,nemcsak kívánatos, de egyenesen szükséges, hogy ilyen nagyfontosságú esetben ne politikusi, hanem kívülálló egyéniséget válasszanak meg a megtisztelő funkcióra, akiről senkit sem mondhatja, hogy nem az ország, nem a nemzet egészét képviseli. — Ha az volna is az utus, hogy a miniszterelnök legyen ilyen alkalommal a nádorhelyettes, — aminthogy nincs így, még akkor is most, ebben az esetben kivételt kellene tenni és a pártpolitikai harconkon kívül álló egyéniséget kell okvetlenül megválasztani. Nem szabad az ilyen kérdést szavazással eldönteni. — Nagyon furcsa kép tárulna fel Magyarország királyának és az egész világnak a szeme előtt, hogy ha a nemzet képviselőjének, a nádor helyettesnek a megválasztása nem egyhangúlag történnék. Ha Tisza ennek útjába áll, ezért a felelősség kizárólag őt fogja terhelni, mert azt igazán nem mondhatja senki, hogy mi ez álláspont elfoglalásával ilyen nagy horderejű eseménynél pártcét vagy pártpolitikai tendenciát kívánnánk szolgálni. Ezt még a legvakmedrőbb ember sem állíthatja. — A hitlevél szövegének megállapítása az országgyűlésnek egyik legfonosabb teendője lesz, mert természetes, hogy a régi hitlevélnek a szövege nem lehet mérvadó, hiszen egészen más körülmények voltak akkor. Ilyen hitlevél-szöveget a korhoz mérten kell megkonstruálni és egészen más politikai, szociális és gazdasági világban élünk ma, mint akkor. A mai idők modern szelleme kell, hogy áthassa a hitlevél szövegét. Rendkívül fontos, hogy abban a nemzeti szempont mellett szociális irány is erőteljesen kifejezésre jusson. Nemzeti szempontból elengedhetetlenül szükséges, hogy mindazok az ütköző pontok, amelyekvalamikor