Magyarország, 1916. december (23. évfolyam, 334-363. szám)
1916-12-21 / 354. szám
Budapest, 1916. csutörtökv december 21. MÄQYÄSöaSZlS Nem kevesebb baj merült fel a gummitalpaktól megfosztott kerekek körül is. A kocsik ugyanis jobbára az arisztokraták, főrendek és egyéb méltóságok fuvarozására kellenek, már pedig a gummitalp nélkül robogó bérkocsik ugyancsak kevéssé járulnának hozzá a csöndes vár díszfelvonulásának ünnepi pompájához. Ennek pótlását a kereskedelmi miniszter ígérte meg. Egyszerűen kiadja, kölcsönképpen a koronázás napjára a bérkocsikról rekvirált gummikat, amelyeket mindezideig sem dolgoztak még fel a kívánt célra. Ilyképpen a könnyed fuvarozás tekintetében minden eddig felmerült akadályon segítve lenne, csupán az átalakított s a meglevő kocsik száma igen csekély. Ezzel kapcsolatban szó esett arról is, hogy a magánosok adják át fogaljaikat, sőt úgy értesültünk, hogy egyenesen fel is szólították őket kocsijuk kölcsönbeadásra, ámde eddig még egyetlenegy sem ajánlotta fel fogatát, így azután könnyen megtörténhetik, hogy a Vár, koronázási vendégei és 'érdeklődő 'közönsége jármű nélkül, gyalog kénytelen az ünnepsé-eken részt venni. Persze ennek a kellemetlenségnek nem tesznek kitéve a fővárosban lakó arisztokraták, akik saját fogataikat használják az ünnepségen is. A kocsihiány akadályával előre számolva, nagyon sok vidéken tartózkodó arisztokrata fővárosba szállíttatja hintóit és lovait melyek közül, nagyon sok szállítmány érkezett már a héten s van elraktározva egyes istálókban. A nagyobb kocsigyártó cégeknél színtén erény munka fókák és pedig a ciszintők átalakításaival. Előkelő mágnáscsaládok réten nyugalomba helyzett, sokaknál érdekes reményekhez fűződő diszkintól került kielő, nénikülönkén József főhercegé is, akinek udvara immár két héte ezelt kiadta átalakitásra a nevezetes dizkintót. Ez a főhercegi díszkintó állítólag a spanyol király látogatása óta pihent s vált türelme en ünnepélyes alkalomra a magyar fővárosban nem gén mozgalmas udvari élet hiánya miatt, míg régre a koronázás napja előcsalta a szedés omtárából. Vájjon gyakran,"kerül e majd sor ezekre a régen 'elraktározott diszáólókra?! K. L. klését. Így a lakosság mindig elégedetlenebb lesz. A nép nagy többsége nem akar tudni a háborúban való részvételről,és a kormányt teszik felelőssém uralkodó viszonyokért. A tábbi ueigienes propaganda mind tágabb rétegeket von körébe s e .propeganda ellen csak ügyetlen és loki indien politikusok csoportja harcok A nyugati harctérről A 300 milliós belga hadisarc Berlin, december 20. 1 (Saját tudósítónktól.) A kilenc Bella tartomány közül nyolcnak a hatóságai megtagadták a Belgiumra kivetett 300 millió hadisarc behajtásánál való közreműködést. Ennek következtében a behajtást katonai asszisztenciával fogják végezni. Portugália válsága Madrid, december 20. ? Saját tudósítónkól. Amióta Portugália belépett a világháborúba, ennek az országnak a helyzete ugyancsak súlyosra fordilít. Az élelmiszerhiány és a növekvő drágulás minduntalan tüntetésekre ragadták a lakosságot. A meglevő gabonák észletek áyítólag csak február végéig elegendők. A különböző ipari üzemeket nagyon akadályozza a nyersanyag hiánya. A szénszállítás mindig nehezebb és költségesebb lesz, bár a szükségletet a végletekig korlátozzák. A rangon Irány és a magas vasúti tarifák megbénítják a közlekedést A szállítóeszközökben mutatkozó szükség és az ugyancsak emelkedő hajózási díjtételek a tengeri kereskedelmet, amelyre Portugália reá van utalva, igen károsan befolyásolják és a gyarmatügyi termékek válságára vezetnek. A pénz elértéktelenedése is fölúton tart- Az arany ázsiója november végéig 50-ről 90-re emelkedett." Ennek megfelelően az árfolyamok rosszabbodtak- A kormány fizetési zavarokkal küzd. A tisztviselők követelik a fizetésüket, a hadseregszállítók rész esedékes számláik kiegyed. A semleges államok Gerard nagykövet utazása Berlin, december 20. A „Berliner Tageblatt“ jelentése szerint Gerard, az Egyesült Államok berlini nagykövete tegnap délelőtt Kopenhágába érkezett. Komédia Paulas Erzsébet, a Nemzeti Színház jó kis cselédje ismét végigjátszott egy estét a makrancos hölgy szerepében. Nem lehet megindultság nélkül nézni e szeretetreméltó, serény és ambiciózus úrnőnek működését. A Déryné iskolájából való ő, a színművészet rajongója, elérhetetlen vágyak akrédója. Egykor könyvet vagy színdarabot írnak életéről, midőn a szent rajongásokat már nem ismerik a színház környékén, — amint már manapság is az egyik kezemen megolvadhatom azon magyar színművésznőket, akiket beengednék a mennyországba. A múzsa ártatlan papnője volt! — bocsássunk meg neki, ha vétkezett is. P. Erzsébet drága életét úgy védelmezik az áhitatos művészet sugárai, mint a szentlélek galambszárnya a félbolond költőket, hogy el ne tapossa őket az élet, a villamos. Midőn a színpadon kilép és sötét, andalúziai szeme lámpás módjára világítani kezd, néha a nézőjében arra gondolok, várjon b-e naplót a színművésznő, mint fehér liliommá vagy temetővirággá válott elődei? Bizonyára : a küzdelmes és szenvedélyes pálya nem kevésbé mulattatta őt, mint akár Déryné ifóasszonyt- A francia írók is nem egyszer ismeretlenül őt választották regényhősnőnek; a Duse Eleonora szenvedései és élményei ha fecskévé váltak, fészket e művésznő eresze alatt raktak. Mint a piros öröm tűnik fel szenvedélyes figurája, míg halvám homlokán jelt hagy az álomtalan pálya, mint hómezőn a vándorló bánatos lábnyoma. Kígyózó fürtéi, izgatott lábai és vállai, amelyek Jókai Mór démoni hölgyeire emlékeztetnek: megható jelenségekké válnak, midőn a néző azon is gondolkozik, hogy egykor vége is van az előadásnak és „repül a szán Novszky Sándor útján“. A színművésznőt, aki P. Erzsébethez hasonlatos, nem lehet elképzelni másként, mint állandóan a színészkedés lázában, a szerepkönyv forgatásában és az öltöző nyugtalan gázlámpájánál. Nagy, játékos indulatok feszítik az izmokat, bár lenne tíz felvonásból a darab, a hang fájdalmas és fakó lesz, ha nem hallja ezer ember a nézőtéren és miért égne két tengerparti falu sötét éjszakán a szemében, ha a páholyok üresek köröskörül ? Tegnap a makrancos hölgy szerepében igen jó estéje volt a művésznőnek. Az avoni Hattyú bolondozott a színpadon, (a distriók olykor el is felejtették, hogy nem bohózatot, sem Szépasszonyt játszanak,) indult lármázott és mozgott a színpad. Lévay József öregemberes fordításában olykor úgy perdültek a szavak, mint a bokák a bálban, a honvéd-menedékházban: a ruhatáros eladhatta legrégibb rongyait és a borbélynak volt dolga a jelmezekhez megfelelő frizurák kitalálásában. Zengett és pattogott a színpad, olykor cirkuszi jekedt, hempergett a lisztes-arcú aktorok játékában, (a menyegzőn,) máskor elmésen csengett a padovai nobilik éke. Habár az is lehetséges, mint nem régen olyas - Budapest - sötétben írtják tudósítónktól. A tanács ma foglalkozott a gázgyár igazgatóságának a jelentésével, amelyben a gázgyárat fenyegető szénhiányról beszámol. Az igazgatóság ezeket mondja a jelentésben: Az osztrák közmunkaügyi miniszter márciusban megígérte, hogy a budapesti gázműveknek napi 70 vagyon szenet ad. A gázgyár a bányákba elküldte bizalmi embereit, hogy győződjenek meg, váljon abudapesti gázművekre vonatkozó miniszteri rendelkezést végrehajtják-e? Bizalmi embereink a bányákban arról győződtek meg, hogy a bányákban a budapesti gázművek részére napi 50 .vagyont állítanak be, míg a bécsi gázgyár egész “napi szükségletét — 174 vagyont — megkapja A gázművek vezetősége a polgármestert és a tanácsot állandóan sürgette az erősebb tempójú szánszállítás kieszközélsére. Az igazgatóság fordult a kereskedelemügyi, belügyi és a hadügyminiszterhez is ,ato. "arra kért, hasson oda, hogy a két főváros piaritásos elbírásban részesüljön. Az igazgatóság folyamodott továbbá az osztrák közmunkaügyi miniszterhez, és a K. k. Central Transport batungihoz is, de mindhiába, mert a budapesti gázművek egyik hónapban sem kapta meg a megígért ,szénig ért szén mennyiséget Májusban a gázgyár 100 külföldről bérért vagyont állított be, de ezzel együtt sem boldogult Az igazgatóság kérte ezenkívül azt is, hogy rekviráljanak részére szenet, vagy az államvasutat engedjen át a készletéből. Mindennek csak annyi eredménye lett, hogy a Máv 7000 torma szenet engedett át a gázgyárnak. Az osztrák közmunkaügyi miniszter viszont annyit tett, hóm közbenjárására több bányavállalat ajánlott föl szenet, amelyet a budapesti gázművek a rendesnélmagasabb áron vásárolt meg. A miniszter ugyanakkor megállapította az egyes bányák szállítási kötelezettségét és ennek alapján megígérte, hogy a budapesti gázművek számára öt kocsit állít ki naponkint Szén azonban akkor sem érkezett megfelelő mennyiségben, úgy hogy októberben, amikor 26.000 tonna szenet használt föl a gázgyár, csak 1700 tonnát kapott, szóval 9003 tonnát a saját készletéből kellett felhasználnia. Még rosszabb volt a november hónapi helyzet, amikor a szükséglet 29.000 tonna volt, amelyre csak 12.000 tonnát kapott, úgy hogy novemberben a gázművek 17.000 tonnával "volt kénytelen szénkészletét csökkenteni. Hogy ennyi szenet kapott, csak annak, köszönheti a gázgyár, hogy idejében bérelt vagyonokat, mert májustól novemberig a gázgyár összesen OO.OO'O tonna szenetkapott, melyből 42.000 tonna az általa bérelt kocsikon érkezett, úgy hogy ha a bérelt kocsikkal nem rendelkezett volna, az üzemet be kellett volna szüntetni. Az igazgatóság kijelenti, hogy ilyen viszonyok mellett a gázüzemért tovább felelősséget nem vállalhat, mert a hadügyminiszter két rendelete azt látszik bizonyítani, hogy a gázgyár szénnel való ellátása politikai kérdés lett A hadügyminiszter ugyanis egy rendeletében kijelenti, hogy Baden, Bilitz, Böhmisch- Leipa, Brünn, Iglau, Leitmeritz, Lemberg Leopoldau, Mödling, Prag-Holleschowitz Prag-Lieben, Prag-Schmidhow, Prag-Liskow Rokkan, Simmering, St Pölten és Wiener Neustadt gázgyárak, ha szénszükségletük rá ér, nem lenne biztosítva, a közmunkaügyi minisztertől kérhetik a kedvezményes kocsik kirendelését. A hadügyminiszter nagy súlyt helyezett rá, hogy a szénellátó bizottság a fent elsorolt gázműveket lássa el elsősorban szén- tam, — hogy e vígjátékot nem a Szentivánév álom költője irta. * A nézőtéren temérdek fiatal hölgy fas5 tekintete üdítette a szemhatárt. S igy nevetés és taps volt bőven. Mondják, felejthetetlen Rózsahegyi, amint szamárháton a színpadra vágtat. Az ifjú és modern színházigazgató a tegnapi estén láthatta, hogy nem szükséges a vadászpajtások minden élcét készpénznek venni, színházát anélkül is felvirágoztathatja. Er. Gy.