Magyarország, 1916. december (23. évfolyam, 334-363. szám)

1916-12-21 / 354. szám

Budapest, 1916. csutörtökv december 21. MÄQYÄSöaSZlS Nem kevesebb baj merült fel a gumm­i­­talpaktól megfosztott kerekek körül is. A ko­csik ugyanis jobbára az arisztokraták, főren­dek és egyéb méltóságok fuvarozására kellenek, már pedig a gummitalp nélkül robogó bér­­kocsik ugyancsak kevéssé járulnának h­ozzá a csöndes vár díszfelvonulásának ünnepi pom­pájához. Ennek pótlását a kereskedelmi mi­niszter ígérte meg. Egyszerűen kiadja, kölcsön­­képpen a koronázás napjára a bérkocsikról rekvirált gummikat, amelyeket mindezideig sem dolgoztak még fel a kívánt célra. Ilyképpen a könnyed fuvarozás tekinteté­­ben minden eddig felmerült akadályon segítve lenne, csupán az átalakított s a meglevő kocsik száma igen csekély. Ezzel kapcsolatban szó esett arról is, hogy a ma­gánosok adják át fogaljaikat, sőt úgy érte­sültünk, hogy egyenesen fel is szólították őket kocsijuk kölcsönbeadá­sra, ámde eddig még egyetlenegy sem ajánlotta fel fogatát,­­ így azután könnyen megtörténhetik, hogy a Vár, koronázási vendégei és 'érdeklődő 'közönsége jármű nélkül, gyalog kénytelen az ünnep­sé-­­eken részt venni. Persze ennek a kellemetlen­ségnek nem tesznek kitéve a fővárosban lakó a­risztokra­­ták, akik saját fogataikat használják az ün­­nepségen is. A kocsihiány akadályával előre számolva, nagyon sok vidéken tartózkodó arisztokrata­­ fővárosba szállíttatja hintóit és lovait me­lyek közül, nagyon sok szállítmány érkezett már a héten s van elraktározva egyes istál­­ókban. A nagyobb kocsigyártó cégeknél színtén erény munka fókák és pedig a cisz­­intők átalakításaival. Előkelő mágnáscsaládok ré­ten nyugalomba hel­yzett, sokaknál érdekes reményekhez fűződő diszk­intól került k­ie­­­lő, nénik­ülönkén József főhercegé is, akinek udvara immár két hé­­te ezel­­t kiadta át­­alakitásra a nevezetes di­zk­intót. Ez a fő­­h­ercegi díszkintó állítólag a spanyol király látogatása óta pihent s vált türelme en ün­­nepélyes alkalomra a magyar fővárosban nem gén mozgalmas udvari élet hiánya miatt, míg régre a koronázás napja előcsalta a sz­edés omtárából. Vájjon gyakran,"kerül e majd sor ezekre a r­égen 'elraktározott diszáólókra?! K. L. k­lését. Így a lakosság mindig elégedetlenebb lesz. A nép nagy többsége nem akar tudni a háborúban való részvételről,­és a kormányt teszik felelőssé­­m­ uralkodó viszonyokért. A t­ábbi ueigienes propaganda mind t­á­g­a­b­b r­é­t­e­g­e­k­e­t von körébe s e .pro­­peganda ellen csak ügyetlen és lo­ki in­­dien politikusok csoportja harcok A nyugati harctérről A 300 milliós belga hadisarc Berlin, december 20. 1 (Saját tudósítónktól.) A kilenc Bel­la tartomány közül nyolcnak a hatóságai meg­tagadták a Belgiumra kivetett 300 mil­lió hadi­sarc behajtásánál való közreműködést. Ennek következtében a behajtást katonai assziszten­ciával fogják végezni. Portugália válsága Madrid, december 20. ? S­aj­át tudósító­n­k­­­ó­l.­­ Amiót­a Por­tugália­ belépett a világháborúba,­ ennek az országnak a helyzete ugyancsak súlyosra for­dilít. Az élelmiszerhiány és a növekvő drágulás minduntalan tüntetésekre ragadták a­ lakosságot. A meglevő gabonák észletek áyí­­tólag csak február végéig elegendők. A külön­böző ipari üzemeket­ nagyon akadályozza a nyersanyag hiánya. A szénszállítás m­indig ne­hezebb és költségesebb lesz, bár a szükség­letet a végletekig­ korlátozzák. A rangon Irány és a magas vasúti tarifák megbénítják a köz­lekedést A szállítóeszközökben­ mutatkozó szükség és az ugyancsak emelkedő hajózási díjtételek a tengeri­ kereskedelmet­­, amelyre Portugália reá van utalva, igen károsan be­folyásolják és a gyarmatügyi termékek vál­ságára vezetnek. A pénz elértéktelenedése is fölúton tart- Az arany ázsiója november vé­géig 50-ről 90-re emelkedett." Ennek megfele­lően az árfolyamok rosszabbodtak- A k­­o­r­­mány fizetési zavarokkal küzd­. A tiszt­viselők követelik a fizetésüket, a had­­seregszállítók rés­z esedékes számláik kiegyed.­ A semleges államok Gerard nagykövet utazása Berlin, december 20. A „Berliner Tageblatt“ jelentése szerint Gerard, az Egyesült­ Államok berlini nagykö­vete tegnap délelőtt Kopenhágába érkezett. Komédia Paula­s Erzsébet, a Nemzeti Színház jó kis cselédje ismét végigjátszott egy estét a makrancos hölgy szerepében. Nem lehet megindultság nélkül nézni e szeretetreméltó, serény és ambiciózus úrnőnek működését. A Déryné iskolájából való ő, a színművészet rajongója, elérhetetlen vágyak akrédója. Egykor könyvet vagy színdarabot írnak életéről, midőn a szent rajongásokat már nem ismerik a színház környékén, — amint már manapság is az egyik kezemen meg­olvadhatom azon magyar színművésznőket, akiket beengednék a mennyországba. A múzsa ártatlan papnője volt! — bocsássunk meg neki, ha vétkezett is. P. Erzsébet drága életét úgy védelmezik az áhitatos művészet sugárai, mint a szentlélek galambszárnya a félbolond költőket, hogy el ne tapossa őket az élet, a villamos. Midőn a színpadon kilép és sötét, andalúziai szeme lámpás módjára világítani kezd, néha a nézőjében arra gondolok, várjon b­-e naplót a színművésznő, mint fehér liliommá vagy temetővirággá válott elődei? Bizonyára : a küzdelmes és szenvedélyes pálya nem kevésbé mulattatta őt, mint akár Déryné if­óasszonyt- A francia írók is nem egyszer is­meretlenül őt választották regényhősnőnek; a Duse Eleonora szenvedései és élményei ha fecskévé váltak, fészket e művésznő eresze­ alatt raktak. Mint a piros öröm tűnik fel szenvedé­lyes figurája­, míg halvám homlokán jelt hagy az álomtalan pálya, mint hómezőn a vándorló bánatos lábnyoma. Kígyózó fürtéi, izgatott lábai és vállai, amelyek Jókai Mór démoni hölgyeire emlékeztetnek: megható jelensé­gekké válnak, midőn a néző azon is gondol­­kozik, hogy egykor vége is van az előadásnak és „repül a szán Novszky Sándor útján“. A színművésznőt, aki P. Erzsébethez hasonlatos, nem lehet elképzelni másként, mint állandóan a színészkedés lázában, a szerepkönyv forga­tásában és az öltöző nyugtalan gázlámpájánál. Nagy, játékos indulatok feszítik az izmokat, bár lenne tíz felvonásból a darab, a hang fáj­dalmas és fakó lesz, ha nem hall­ja ezer ember a nézőtéren és miért égne két tengerparti falu sötét éjszakán a szemében, ha a páholyok üre­sek köröskörül ? Tegnap a makrancos hölgy szerepében igen jó estéje volt a művésznőnek. Az avoni Hattyú bolondozott a színpadon, (a distriók olykor el is felejtették, hogy nem bohó­zatot, sem Szépasszonyt játszanak,) indult lármázott és mozgott a színpad. Lévay József öregemberes fordításában olykor úgy perdül­tek a szavak, mint a bokák a bálban, a hon­­véd-menedékházban: a ruhatáros eladhatta legrégibb rongyait és a borbélynak volt dolga a jelmezekhez megfelelő frizurák kitalálásá­ban. Zengett és pattogott a színpad, olykor cirkuszi jekedt, hempergett a lisztes-arcú aktorok játékában, (a menyegzőn,) máskor elmésen csengett a padovai nobilik éke. Ha­bár az is lehetséges,­­ mint nem régen olyas - Budapest - sötétben­ ­í­rtják tudósítónktól.­ A tanács ma foglalkozott a gázgyár igazgatóságának a jelen­tésével, amelyben a gázgyárat fenyegető szén­­hiányról beszámol. Az igazgatóság ezeket mondja a jelentésben: Az osztrák közmunkaügyi miniszter már­ciusban megígérte, hogy a budapesti gázmű­veknek napi 70 vagyon szenet ad. A gázgyár a bányákba elküldte bizalmi embereit, hogy győződjenek meg­, váljon a­­budapesti gáz­művekre vonatkozó miniszteri rendelkezést végrehajtják-e? Bizalmi embereink a bányák­ban arról győződtek meg, hogy a bányákban a budapesti gázművek részére n­api 50 .vagyont állítanak be, míg a bécsi gázgyár egész “napi szükségletét — 174 vagyont — megkapja­ A gázművek vezetősége a polgármestert és a tanácsot állandóan sürgette az erősebb tempójú szánszállítás­ kieszkö­zélsére. Az igaz­gatóság fordult a­ kereskedelemügyi, belügyi és a hadügyminiszterhez is ,ato. "arra­ kért, hasson oda, hogy a két főváros piaritásos el­bír­ásban részesüljön. Az igazgatóság­ folya­modott továbbá az osztrák közmunkaügyi mi­niszterhez, és a K. k. Central Transport ba­­tungihoz is, de mindhiába, mert a­ buda­pesti gázművek egyik hónapban sem kapta meg a megígért ,szén­ig ért s­z­én me­n­n­y­i­séget Májusban a gázgyár 100 külföldről bérért vagyont állított be, de ezzel együtt sem boldogult Az igazgatóság kérte ezenkívül azt is, hogy rekviráljanak részére szenet, vagy az állam­­vasutat­ engedjen át a készletéből. Mindennek csak annyi eredménye lett, hogy a Máv­ 7000 torma szenet engedett át a gázgyárnak. Az osztrák közmunkaügyi miniszter vi­szont annyit tett, hóm­ közbenjárására több bányavállalat ajánlott föl szenet, amelyet a budapesti gázművek a rendesnél­­magasabb áron vásárolt meg. A miniszter ugyanakkor megállapította az egyes bányák szállítási­ kö­telezettségét és ennek alapján megígérte, hogy a budapesti gázművek számára öt kocsit állít ki naponkint Szén azonban akkor sem érkezett megfelelő mennyiség­ben, úgy hogy októberben, amikor 26.000 tonna szenet használt föl a gázgyár, csak 1700 tonnát kapott, szóval 9003 tonnát a sa­ját készletéből­ kellett felhasználnia. Még rosszabb volt a november hónapi helyzet, amikor a szükséglet 29.000 tonna volt, amelyre csak 12.000 tonnát kapott, úgy hogy novemberben a gázművek 17.000 tonná­val "volt kénytelen szénkészletét csökkenteni. Hogy ennyi szenet kapott, csak annak, kö­szönheti a gázgyár, hogy idejében bérelt vagyonokat, mert májustól novemberig a gáz­gyár összesen OO.OO'O tonna szenet­­kapott, melyből 42.000 tonna az általa bérelt kocsi­kon érkezett, úgy hogy ha a bérelt kocsik­kal nem rendelkezett volna, az üzemet be kel­lett volna szüntetni. Az igazgatóság kijelenti, hogy ilyen viszonyok mellett a gáz­üzemért tovább felelősséget nem vállalhat, mert a h­a­d­ü­g­y­m­­i­n­i­s­z­t­e­r két rendelete azt látszik bizonyí­tani, h­ogy a gázgyár szénnel való ellátása politikai kérdés lett A hadügyminiszter ugyanis egy rendele­tében kijelenti, hogy Baden, Bilitz, Böhmisch- Leipa, Brünn, Iglau, Leitmeritz, Lemberg Leopoldau, Mödling, Prag-Holleschowitz Prag-Lieben, Prag-Schmidhow, Prag-Liskow Rokk­an, Simmering, St Pölten és Wiener Neustadt gázgyárak, ha szénszükségletük rá ér, nem lenne biztosítva, a közmunkaügyi minisz­tertől kérhetik a kedvezményes kocsik kiren­delését. A hadügyminiszter nagy súlyt helye­zett rá, hogy a szénellátó bizottság a fent el­­sorolt gázműveket lássa el elsősorban szén-­ ­ tam, — hogy e vígjátékot nem a Szentivánév álom költője irta. * A nézőtéren temérdek fiatal hölgy fas5 tekintete üdítette a szemhatárt. S igy nevetés és taps volt bőven. Mondják, felejthetetlen Rózsahegyi, amint szamárháton a színpadra vágtat. Az ifjú és modern színházigazgató a teg­napi estén láthatta, hogy nem szükséges a vadászpajtások minden élcét készpénznek venni, színházát anélkül is felvirágoztathatja. Er. Gy.

Next