Magyarország, 1917. február (24. évfolyam, 32-59. szám)
1917-02-01 / 32. szám
O $3! tojások,a vans postakocsin MÁSODIK RÉSZ ti fbjjrl’nptól, szuffénfí fatár! Bézeda * a városligeti jégről többnyire az Andrásért on ment hazafelé Budára Krónprince asszonnyal. A ligetben kézenfogva mentem Irmának igen íinom és meleg szarvbőr keztyüje volt, amelyet néha" levont jobbjáról "és egy vérpiros rubint és egy patkó-sziklás brilliánskő mellé elhelyezkedt a Rezeda úr szája, mintha ez volna az egtien női kéz a világon, amíg más alkalomal befordultak egy mellékutcába, egy nagyott kapualjba, mert Kázmér rábeszte Irmát, hogy cipőszalagja felbomlott és őt csak ő tudja megkötni. Rezedám majdnem mindenkit ismert a városban de élvből nem köszönt senkinek. — Ami gazember lakik Pesten, — dörmögte trótnőjének, — hogy istennek kellene amik lenni, aki tudná, hogy ki közöttük a kisületes. A régi betyárvilágbeli Ráday bőszes fogást csinálna az Andrássyúton. Néha úgy látszik, egyetlen tisztességes ember incs a városban. A szélhámosok, svindliek, írásfyképűek, félkézkalmárok, hamistanuk városa Budapest. Szégyenlem magam, amikor körülnézek a tramwayn. Ezért inkább menjünk gyalog. Szerencse,ogy az emberek itt nem titoktartók, Hágosanveszekednek az utcán, mint a cigányok; elég egy görbe tekintet, hogy a legszebb rágalmakat kitalálják egymásról. H Ha mindaz igaz volna, amit itt egymásról beszélnek a lakosok, fegyházba kellene zárni az egész várost. — Budán sem jobbak az emberek, — vélekedett Irma. — De szemérmesebbek. — Tudja milyen a pesti ember? Mint egy cigánytolvaj, akit bizonyítékok uián felmentett a bíróság és most elbizakodottan hánykódik a hatósággal való előnyös összeköttetésével. Itt mindenki magasan hordja a fejét, mert a szomszédjáról azt véli, hogy az még nagyobb gazember. A szegény bolond és hiszékeny asszonyokat gondolkozás nélkül elárulják az itteni férfiak.Még a házat is megmondják, ahol találkoztak. Igaz, hogy az amolyan asszonyok, ezek a beteg nősténykutyák, semérdemelnek valami nagy kíméletet Szeretik önmagukat hírbe hozni. Leülnek a szalonban és szemérmetlenül panaszkodnak udvarlóik csalfaságáról. Egymást rontják, biztatják, eltökélik. A rossz példa oly ragadós! Szinte fehér WAlfij a tisztességes asszony a városban ! — Akiket, sohasem látni! — Úgy van. Ámde azok, akik a premiereken , éti érmekben, cukrászdákban henteregnek oly elvetemedettek, hogy nincsen olyan férfi a városban, aki megmentené őket a máglyától, ha még fennállana ez a derék szokás. Azok a kócsagtollas büszkék, a semmitmondó ereit aszályosak, gőgös délnők és finnyás előkelősdiek, az áltisztességesek, a sopánkodók, az imáikozók és mindent fitymálok , ruha nélkül olyanok, hogy az egész női nemből kiábrándulnak a férfiak. Hogy más van kedvük Pesten a férfiaknak cserélgetni a barátnőiket, a szívhölgyeiket, a titkos ismeretségeiket! Hisz majd*nem mindegyik divathölgy keresztülmegy valamennyi férfi kezén, aki nem sajna! némi fáradtságot értük; csak a kanapéról kell felkelni délután, tíz szót kell megtanulni és erőszakosnak vagy alázatosnak éper lenni. — Azt hiszi... — Régebben eleget próbáltam állakodni az ismert pesti mandaincek körül amig megismertem őket, mint a zsebemet! Már csaknem azt is tudni véltem, hogy mikor mondanak igazat és mikor van fájdalmuk a cipő, irigység, hiúság vagy szívben esemény, miatt; mikor sírnak majd otthon egyedül dühös, szinészkedő vagy őszintén könyeket és mikor nevetnek fel a sötétben, mikor magukra maradnak, mikor dörzsölődik fel a sarkuk a hosszú budai sétától, amelyet lefekvés előtt otthon hosszadalmasai nézegetnek és melyik barátnőjüknek akarnak koszos fájdalmat okozni, ha minden ok nélkül reánevetnek egy férfira és randevút adnak a Margithíd túlsó oldalán , mikor mulattatja őket a szerelem valóban és mikor használják fel apró céljaikra a férfiak bizalmát és gyengeségét... De hiszen ezek csak általánosságok. — Soha sem szeretnek ? — Azt nem mondhatnám. Szeretnek és szenvednek, de korántsem annyira, amint magukkal azt elhitetni óhajtják. A szerelem körülbelül olyanforma vágy a szívükben, mint az uj kalap után való törekvés ; a barátnőnek már új tavaszi kalapja van, holott alig írunk áprilt ... Ezekért az uj kalapokért mennyi harc folyik. A pesti kalaposág memoárja nagyon érdekes olvasmány volt* Budapest, 1917.szörtök* február 1. Magyarország A kitoiskodti wileszták szavazati lap * Héderváry he! javaslata — Összeférhetetlenségi ügyek — és kivételes hatalom kiegészítése — A képviselőttáz ülése . (Saját tudósiktól.) Az összeférhetetlenségi ügyek ma már állandóan napirenden vannak. A zsöki bejelentések nagy része is ezekre ügyekre vonatkozott. Jelentette az elnök egy Baross János is kétrendbeli bejelentett maga ellen. Napirend előtt való szólalás keretében tett összeférhetetlen bejelentést Simonfai-Semadem Sándor Ha lehetne reménységünk arra, hogy munkapárti bizottság hivatása magaslat áll, megnyugvással nézhetnék azt a imát, amely most a képviselőház presztizek védelme érdekében végre megindul Nem tartjuk szerencsésnek azt a siető, amelylyel most ellenzéki képviselők sorra tesznek maguk ellen összeférhetőségi bejelentéseket, dacára annak, ki tudják e bejelentések alaptalanságát, hi ezzel a munkapárti bizottság helyzete nagyon kényelmessé teszik, megadják ki azt a lehetőséget, hogy tényleges össze-’hetetlenségi eseteket egy kalap alá esenek azokkal, amelyekről maguk a berleik már eleve tudják, hogy nem sértik az széférhetetlenségi törvényt. A kivétt hatalom kiegészítéséről szóló törvényjóslat tárgyalása során elsőnek Giessner Sándor mondott beszédet. Súlyos kifogás voltak a javaslat ellen. A nagyszerűen élesztett diktatúráról megjegyezte, hogy ettermeh is megirigyelhetné ezeket az állatokat. Behatóan és érdekesen fejtegette javaslattal összefüggő szociális kérdései, különösen a háború áldozatainak érkekeit emelt szót. Nem lehet a háborúozta bajok orvoslását kizáróan a társalomra áthárítani. Beszéde másik, igen éekes részében a nemzetiségi jogrend megfent élését sürgette, Utána Efkára Móric gróf vette bírálatálé a javaikot. A rendlövüli hatalmat a kormány kezelésében helyesebben rendnélküli hatalomnak lehetne nevezni. Ezt a hatalmat minden untalan kiegészítik és elveszünk a rendeletek labirintusában. Tételét gyakorlati példákkal igazolta A függetlenségi és 48-as párt szónoka, Héderváry Lehel, a kivételes hatalomról szóló törvényjavaslat tárgyalása során beszéde gerincéül a harctéren küzdő polgárok szavazati jogának megóvását tette. A párt nevében határozati javaslatot nyújtott be, amely szerint az illetékes hatóságok kötelesek legyenek fölvenni a választói névjegyzékbe mindazokat, akik a harctéren vagy bárhol katonai szolgálatot teljesítenek és ne lehessen kihagyni a jegyzékből senkit, csak akiről bizonyos, hogy meghalt vagy aki törvény szerint választói jogosultságát elvesztette. Javaslatát cáfolhatatlan érvekkel okolta meg. Hogyan várjuk haza azokat a keveseket, akik majd hazajönnek, ha még arra sem vagyunk képesek, hogy állampolgári jogaikat biztosítsuk? — A munkapárti szavazók nem maradnak ki ! — jegyezte meg Károlyi Mihály gróf. Héderváry Lehel beszéde a Ház minden oldalán mély hatást tett. Részletes tudósításunk a következő : Szász Károly alelnök tizenegy óra után nyitotta meg azülést. Jelenti,hogy az összeféretetlenségi állandó bizottság Hálbory László összeférhetetlenségi ügyét február 11-én délelőtt ,11 órakor, Szterényi József, Hajós Kálmán és Szütő Géza ügyét február 15-én délután 5 órakor, Nagy Ferenc, Madarassy-Beck Gyula báró és Baja Ödön ügyét február 16-án délelőtt 11 órakor, Daniel Gábor báró kétrendbeli és Muslay Gyula egyrendbeli összeférhetetlenségi ügyét február 16-átt dél-után 5 órakor tárgyalja. Jelenti továbbá, hogy Baross János kétrendbeli összeférhetetlenségi bejelentést tett maga ellen. Jelenti továbbá, hogy Óvári Ferenc a Zsófia-gyermekkórház ügyében sürgős interpellációra kért és kapott engedelmet. Az interpellációra a többi interpelláció után kerül sor. Simonyi-Semadam Sándor mint fő Telepítő és Parcellázó Bank igazgatója összeférhetetlenségi bejelentést tesz maga ellen. Következett a kivételes törvény kiegészítésére vonatkozó javaslat tárgyalása. Giesswein Sándor szólalt elsőül a tárgy-, hoz. A szociális kérdések fontosságára utal. Ennek a Háznak tagjaiban megvan a fogékonyság a jövő nagy problémája iránt. Kun Béla: De csak az ellenzéken! Giesswein Sándor: Igen, az ellenzéken. A mostani körülmények egyáltalán nem indolkolják, hogy a Házban minél kevesebbet tár-í nyaljanak, sőt minél többet kell tárgyalnunk, hogy minél több szociális törvényt alkossunk. A népet joggal kell fölruháznunk. ("Zajos helyeslés a baloldalon.) Semmi indoka nincs annak, hogy általános fölhatalmazásokkal gyarapítsuk a minisztériumnak, a kormányzatnak amúgy is túltengő hatalmát. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ilyen rendkívül homályos törvénynyel nem léphetünk a világ elé. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Huszár Károly (sárvári): Sötétbe ugrás. Giesswein Sándor: Arra kell t törekedn mink, hogy ez a törvény világos keretben je-lenjék meg. Bizonyítéka legyen ez a törvény annak, hogy a Házban teljesítettük kötelességünket. Helyteleníti, hogy nem engedték meg a feministák gyűlését. Az volt a feministák bűne, hogy a béke mellett agitáltak. Hát a mi hőseink nem azért küzdenek-e, hogy végre is tisztességes békét vívjanak ki? Nem jogos-e az a törekvés, hogy meg ne ismétlődhessék az az eset, hogy rövid fegyverszünet után a diplomácia jóvoltából megint vérbeborítsák a civilizált világot. A nép "gazdasági viszonyainak javítását sürgeti. A munkásbiztosítást egész-séges alapokra kell fektetni. Elmondja, hogy egy német asszony mindszentek napján két gyergyát tett egy Németországban elhunyt orosz fogoly sírjára. Az egyiket idegenben eleselő fia emlékére, a másikat az orosz fogoly, emlékére. Nem teszi-e meg ezt a magyar as-szony is? Bizornyítéka ez annak, hogy a né p