Magyarország, 1917. április (24. évfolyam, 88-112. szám)

1917-04-01 / 88. szám

- -------nm , tehát semmi akadálya a tisztességes békének nincs. , A béke ügyére nézve azt is kedvezőnek kell tartanunk, hogy a békekonferenciára való invitálás először éppen a mi diplomáciánk részéről hangzott el. Tudvalevő, hogy az ántant hatalmai és népei Ausztria és Magyarország iránt korántsem viseltetnek akkora bizalmatlansággal, mint Németország iránt, amiből önként következik, hogy amíg I I. háború vezetésében Németországé volt a vezető szerep, addig a békeszerzés munkájában ez a szerep minket illet meg, mert erre a szerepre mi sokkal alkalmasabbak vagyunk. Ezért a legnagyobb mértékben helyeselnünk kell azt, hogy Czemin gróf az iniciatívát a békemunka megindítására határozott kézzel magához ragadta. Harminckét hónapi irtózatos szenvedés után tehát végre útban vagyunk a béke felé. Milyen legyen ez a béke? A részletekhez természetesen hozzá nem szólhatunk de azt tudjuk, hogy az nem lehet ismét a háború előtti fegyveres béke. A fegyveres béke, a béke idején való féktelen fegyverkezési verseny belefult a háború vértengerébe, de talán még inkább annak miliárdtengerébe. Mit szólnának Európa tönkretett népei, ha a háború után a hadügyminiszterek, hivatkozással a nagy háború tanúságaira és az általános nagy drágaságra, az eddigi hadi-budgetek háromszorosát, négyszeresét, vagy ötszörösét követelnék a népektől? Európának ilyen lukszusra,többe nem telik. Hiszen borzasztó sok időbe kerül már az, hogy a háború okozta mély sebeket annyira amennyire megorvosolja. A fegyveres béke rendszerét tehát, ha egyéb nem, az anyagi erők elégtelensége is lehetetlenné teszi. Gondoskodni kell tehát egy új sebeket annyira amennyire megorvosolja. A fegyveres béke rendszerét tehát, ha egyéb nem, az anyagi erők elégtelensége is lehetetlenné teszi. Gondoskodni kell tehát egy új rendszerről, amely a népek egymás mellett élését fegyverke■émmmmm zél és háború nélkül szabályozza; olyan új rendszerről, amely a művelt emberiséget egy magsabbrendű kötelékbe fűzi és az államok fölébe az emberi testvériség építményét helyezi. Nem kételkedünk, hogy ez a magasztos építmény létrejö, megteremti azt, ha nem a jóakarat, a parancsoló szükség. Interpellációk A képviselőhöz tegnap esti ülésén, az interpellációk során Hódy Gyula az operaházi állapotok visszásságait tette síróvá és különösen a vezetést támadta. Jankbrich Béla kultuszminiszter védelmezte az Opera Vezetőségét, majd ismét Hódi Gyula szólalt fel és megálapítván, hogy a miniszter nem felelt interpellációja lényegére, a választ nem vette tudomásul. Reöl Iván az országos kataszteri felmérést, munkálatok menetének ecsetelése és a telekkönyvi betétek, változásaira vonatkozó műszaki nyilvántartás rendszeresítése tárgyában terjesztett elő interpellációt. Teleszkij János pénzügyminiszter kijelenti, hogy ő is szükségesnek tartja az osztrák és magyar kataszter egységét, de a mai viszonyok nem alkalmasak arra, hogy ezzel foglalkozhassanak. A választ tudomásul vették. Matta Árpád a katonai felmentések tárgyában intéz interpellációt a honvédelmi miniszterhez. A jogos mezőgazdasági felmentések és szabadságolások a bürokratikus út hosszúsága miatt nehezen mennek. Kifogásolja, hogy amikor a magyar hatóságok valakit nélkülözhetetlennek mondanak ezt még Bécsben a hadügyminisztériumban felülbírálják. Szurmai Sándor honvédelmi miniszter válaszol Málta interpellációjára. A katonai érdek vonaja az, hogy minden egészséges ember ok elől legyen s fegyverrel védje a hazát, de ugyancsak a hadiérdek kívánja meg, hogy bizonyos pozíciók ne maradjanak betöltetlenül, össze lehetne egyeztetni azonban a dolgot oly módon, hogy az egészségesek, akikre szükség van, menjenek a frontra s otthon hivatásukat töltsék be azok, akik már túl vannak, vagy innen a hadköteles koron, vagy fogyatkozásuk, nem teszi alkalmasakká a fegyveres szolgálatra. Ezt az elvet azonban a gyakorlati életben nem lehet az egész vonalon keresztülvinni, mert legtöbb helyütt szakemberre, szakmunkára van szükség. A visszaéléseket azonban módjában lesz megtorolni. A mezőgazdaság érdekét fontosnak tartja, a gazdasági munkák támogatása érdekében ilyen szellemű rendeletet intézett a parancsnokságokhoz. Az interpelláló és a Ház a választ tudomásul veszi. Pallavicini György a húsfogyasztás dolgában ín-terpelált A lisztadagok leszállítása a szegényebbnéposztályok munkaerejére hátrányos befolyással lesz, ezért szükségesnek tartja, hogy a húsfogyasztást bővítsék. Az egyik hústalan napot Mauden ,káros következmény nélkül el lehet törülni. Az interpellációt a Ház kiadja a miniszterelnök Híjánkarf kormánynak. Hammersberg László interpellációját elhalasztani kéri. Esterházy Móric gróf a jövedelem- és hadinyereségadó ügyében intéz interpellációt a pénzügyminiszterhez. Kéri a hatójövedelelmadó bevallási határnapjának elhalasztását nemcsak a közönség, de a pénzügyi kormány érdekében is. Tereszky János pénzügyminiszter intézkedett, hogy az április hónap folyamán beixlő vallomások is rendes időben beérkezetteknek szerültessenek. A választ tudomásul vették. Ezután Szinyei-Merse Félix ügyében kisorsolták az összeférhetetlenségi zsűrit. Miközben a zsűri tagjai bevonultak a b bizottsági terembe, hogy Szinyei-Merse Félix ügyében ítéletet hozzanak, az ülésteremben árvább interpellnak.Batthyány Tivadar gróf a negyenyedi függetlenségi párt lapjának üldözése tárgyában interpellál A városban ugyanazon nyomdász állítja elő az ellenzéki és a kormánypárti lapot. A kormánypárti lapot a főispáni titkár szerkeszti. Mezősszy Béla : Nagyon ízléses dolog. Batthyány Tivadar gróf elmondja, hogy ráüzentek a nyomdászra, hogy ha tovább nyomtatja az ellenzéki lapot, elviszik tőle a munkapárti lapot, amely után pedig fel van nyentve. Kéri a belügyminisztert, nyilatkoztassa ki, hogy az illető nyomdászra semmiféle hátrány sem származhttik abból, ha az illető az ellenzéki lapot tovább nyomtatja, és kéri a honvédelmi minisztert is, nem engedje a kérdést így beállítani. Sándor János belügyminiszter kijelenti, hogy » „Közérdek'' címzet munkapárti lap felmondta a nyomdatulajdonosnak a szerződést. A főispán,jelentése szerint nem felel meg a valóságnak, minttha a nyomdatulajdonossal közölték volna, hogy fölmentését visszavonják. Hogy ily irányú fenyegetés történt-e, eziránt a vizsgálatot megindítják. Konstatálja különben a honvédelmi imniszter nevében, hogy a fölmentés visszavonása ügyében nem törttént lépés.Batthyány Tivadar gróf reflektált a válaszra és kijelentette, hogy a választ nem veszi tudomásul. Katonai vizsgálatot kér. Sándor János belügyminiszter kijelenti, hogyni szóbanforgó esetben katonai felmentés visszavonásáról nincs szó. Tiltakozik az ellen, hogy, katonai bizottságot küldjenek ki. Batthyány Tivadar gróf viszonválasza utírti a munkapárton a miniszter válaszát tudomásul vették és az elnök az ülést fél kilenc órakor bezárta. WVVVWVVVVVVVVWWVVWVVWVVWVIWW Kis történetet Irta: Tömörkény István Márton nézetei Öreges gazdaemberek valamely ügyben Bent járnak a városon a faluba s ahogy a dolgukat végezték valamelyk kis helyet keresnének, ahol halat is, bort is jót mérnek, mégsem nézik meg az embert azért, mert hajnalban a faun utcájának a sarast csizmájukhoz ragadt. No éppen jó, hogy jön szemközt velük Küttyös Márton, aki szintén odavaló, de most idebent, van népfölkelőnek, mert hogy az ötven esztendejével még éppen beleesett az új sorozásba. Ez egészen különös szerencse, hogy Küttyös igaz az útjukba vetődött. Márton kisgazda otthon l emezek meg jómódúak, most is alighanem lovakat: eladni jártak bent, azonnal invitálják hát Mártont, hogy mutasson valami jó kis helyet, aztán tartson velük ebédre. — Ha érkezések! van. Márton — mondják — mert nehogy a katonai dolgodat elhanyagold — Dehogy. mondja az öreg , most ráértük. Csak este hat órakor megyek möghit a posztra. Márton szakavatott vezetése melled (kiismerem én már itt magamat csak úgy, mint otthon) megtalálják a kis helyek aztán kezdődik a beszéd. Márton, mint katona az érdeklődés középpontjában áll, vagyis hogy itt és igen szigorúan pipázik, mert három felől is elébe rakták a dohányzacskót. Mártontól hadi elbeszéléseket várnának az emberek. Mindegy volna az, ha éppen nem is igaz, csakhogy beszélne. Vagy pedig mondja el azt, amit mástól hallott úgy, mintha tulajdon magával történt volna. Márton azonban mm, teajádé ms,,iasabb a rakta foli kérdéseket: hogy áll a föld otthon, igaz-te, hogy a barack meg a körte már is elfagyott? — No, — mondjákaz emberek — valami baj van a fákkal, de hogy, mekkora, azt még nem lehet tudni. Hanem inkább te beszélj Márton amit, hogy: milyen országban, jártál, mit csináltál, aztán mit beszélnek ott, hogy mikor rössz vége a háborúnál?. —Tudom is én, — mondja Márton — hat-hat királyt meg császárt ide lehetne állítani, aztán megkérdezni tőllük, hogy érte behozzám, fölség, mikor, rossz vége a háborúnak, még azok se tudnák megmondani. — Hát arrafelé, amerre jártál, nincsen erről szóbeszéd? Hát a nép ott is csak beszél valamit?— Előre-hátra, akármit, de csak beszél, hé? — Hát — mondja Márton nyugtalanul — bizonyosan beszél. De én abból még nem haloltam semmit. Mert én amióta megint katona vagyok, még kint se voltam ebből a városból. No, ez nagy csalódás. Miféle katona akkor Márton? Kronfutter talán. — Nem én — mondja Márton. — Hát akkor mit csináltok itten Márton sokáig hallgat a kérdésre. Végignézi az embereken, a pipáján, azutánbeletekint a füstbe s csendesen feleli: — Koptatjuk egymást. Nem értik ,a rejtélyekben beszélő Mártont, ami megint Mártonnál esik jól, mert lám, ő is tud olyant mondani, amin ez a többi, nagygazda létkre is fönnakad, Márton poharába öntenek, Márton szól: — Hát. Orkatona vagyok én. Tu koptatom a bakancsot, a mondast, ineg a fegyvert, a szolgálat meg koptat engem. Hát aztán így koptatjuk egymást. No lám. Valamit mégis csak ki lehetett venni Mártonból. Majd otthon elmondják, hogy' milyen kitalálásai valahak - az öreg — Hát akkor — vélik — mégis szőrön-' esés vagy, Márton, hogy itthon 'vagy. Hogy itthon maradtál. A többiek mind.l odább vannak. Márton bólint a beszédre, de érzi, hoj®’.. annak némi fullánkja is van, hogy hát miért vanéppen ő ilyen eltakarásban és «Bele hallhatatlan szerencsében. Márton ismét egy darabig, azután pedig ezt mondja — 'Eltört ember vagyok én. " — Te? Eltört ember? — Hát — feleli Márton. — Enggra néhát az állam. Ezt már megint nemértik az te Hát Hogy törhette el Mártont az állam?kor? Nincsen már az a világ, mikor befetörették a hóhérral a kerékbe azinnt? . . _ Márton magyarázza a pipaszatxMk — Hát... Hát fiatal koromba®, Trujyfe* a katonaság után bakter voltam. eB rtflf Jéfalu mellett a vasútnál. Aztán akkor eltörelé a lábamat a vasúttal az állam. Az ám. Erre emlékeznek az Mártonra egyszer ráeresztette avasi masiniszta. — Hát az úgy, van — mondja Márton. — Mindig is panaszoltam, hogy, engem kibírt az állam. Most meg jó, hogy eltört spr. állam, mert különben én is ott volnék vattatván a fronton. De hát igy, csak posztolok itthon. Elgondolkoznak Márton előadásai fölött, fiát csakugyan, ami igaz, az igaz. Márdon abba nem szerencsés, hogy nem volt még két esztendővel idősebb az új sorozás idején, másfelől meg abban szerencsés, hogy aénában forrasztva van a csont. , Kérdik megint Mártont. — Aztán jó igy, ez az ilye® katonaskof&Sű? Márton legyint s megrántja a vállát — Hát ha jól keressük — mondja — «■GUinek sisak - -öl MAGYAROK*ÁÁO Budapest, nil 7. vasára^, április ;1 Budapest, március 'Ál. A függetlenségi párt elnöki tanácsainak ülése. Az egyesült függetlenségi és negyvennyolcas párt elnöki tanácsa ma délelőtt 11 órakor Apponyi Albert gróf elnökletével értekezletre jött össze, amelyen a politikai kérdéseket vitat-. ják meg. Az ülésen megjelentek Tóth János, a párt ügyvezető alelnöke, Földes Béla, Bakonyi Samu, Bizony Ákos, Kelemen Béla, Marta Árpád, Szentiványi Árpád, Meinndorff Gém báró, Förster Aurél és Zlinszky jástván.