Magyarország, 1917. július (24. évfolyam, 165-190. szám)

1917-07-01 / 165. szám

J&L2. vasárnap, juluzs 1L BAQYAROKSZÁG A politikai helyzet (Saját hatós­ónktól.) Ké£ népgyűlés volt tegnap a függetlenségi és 48-as párt elnökének, Károlyi Mihály grófnak a részvételével. Mind a kettőn jelentős politikai nyilatkozatok tör­téntek. Mátyásföldön Károlyi annak a meg­győződésének adott kifejezést, hogy új válasz­tások nélkül nem képzelhető a helyzetből való kibontakozás. A komáromi népgyűlésnek azért volt kü­lönösebb jelentősége, mert azon zászlóbontás is volt. Balla Aladár, a függetlenségi és 48-as párt jelöltje, akit ezelőtt öt esztendővel a még most is hatalomban ülő komáromi főispán szégyenletes közreműködésére­ a munkapárti kassza és terror buktatott meg, mondotta el programmbeszédét, amelyben hitvallást tett Károlyi belső és külső politikája mellett. Meg­nyilatkozása a belkés komáromi nép rendkívüli ragaszkodásának jelei között történt. Ritka dolog a nép és a képviselő között a lelki egy­ségnek, az érzelmi és politikai összhangnak azt a teljességét látni, amit Komáromban szemlélhettünk. Jelentős volt ez a­ zászlóbontás azért is, mert Károlyi, Holló és Hock beszédeiben a jövendő olyan perspektívája nyílt me­g a sze­mek előtt, amelynél igazabbat, a háborús és belső helyzetnek megfelelőbbet politikusok még nem­ adtak. A nemzeti érzésnek a világtörek­vésekbe való beillesztéséről, a múlt tiszteleté­nek a haladás szellemével való összeegyezteté­séről, a nemzetvédelemnek a világbéke alapján való szervezéséről, a nemzeti erőknek a nemze­tek kölcsönös megértése által való teljes kifej­lesztéséről, a szertelen és kultúrasorvasztó fegyverkezésnek a közgadasági élet létérdekei szempontjából való ártalmasságáról hallot­tnak az ékesen szólás minden pompájában Csillogó, feledhetetlen megnyilatkozásokat. Nem Balla Aladár képviselőjelölt zászlóbon­tása, hanem a három év óta nyűgözö­tten ver­gődött és most felszabadult demokrácia szárnybontása volt ez. * A munkapárt bomlása, mint­ a hatalom elvesztésének szükségszerű következménye, kétségtelenül megindult, bár a bomlás jelei még nem a megszokott formában mutatkoz­nak Még nem látunk távozókat, csak távol­levőké. De ilyeneket aztán igaz nagy szám­mal. Az indemnitásnál a munkapártnak csak valamivel több, mint a fele szavazott le. Most megint újabb erőpróba előtt áll a Tisza­­gárda. A keddi elnökválasztás nem csekély érdekességet ígér a munkapárt „tömörsége“ szempontjából. Hétfőn értekezletet tartanak s talán megtudjuk, hogy a „jelenvoltak“ mit határoztak. A kormány támogató pártok nagy mozga­lommal nézik a munkapárt vergődését, bár kívánatosabbnak tartanák a párt teljes buká­sát, mint behódolását. Mi a magunk részéről biztosra vesszük a behódolást, mert ismerjük ennek a társaság­nak erkölcseit. A jövő hét mindenesetre gazdag lesz po­­­litikai eseményekben. A miniszterelnök itthon Esterházy Móric gróf miniszterelnök ma reggel Bárczy István dr. osztálytanácsos kíséretében a marcheggi személyvonaton, amely, félórát késett, fél kilenc órakor Buda­pestre érkezett Ugyanazon a vonaton jött Mihal­ovi­ch Antal, az új horvát bán, to­vábbá Mezőssy Béla földmivelésügyi mi­niszter, akit Rónay­ László dr. miniszteri tit­kár kís­ért Ketten hazamennek Irta: Török Gyula égett egy lámpa és a közvilágítást mind­­­ a Ms ablakon kicsapódó fénysugarak A gazdag szűcs házában pecsenyét sütöt­tek ezen az estén. A forró zsír sistergése ki­hallatszott az utcára és amint a szolgáló hir­telen kitárta az ajtót, az apró és mélabús há­zak között egyszerre elterjedt a sült hús finom illata. Ketten­ haladtak az utcán, amely a sik­lósi kapu felé vezetett: két sötét és furcsa em­ber lépegetett egymás mellett. A vigasztalanul fekete égről finom ködök és k­övér kópelynek szállottak alá a városkára, csak a tanácsház előtt szolgltak. A tanács azon a véleményen volt, hogy tisztességes polgárember nem botorkál ilyenkor az utcán, akinek pedig doktorra van szüksége érvágás, szempontjából, vagy áld papért megyen, az úgyis lámpát visz magával, így hát nem is állítottak lámpásokat az ut­cára és a két sötét ember lassan botorkálhatott csak a pocsolyák és hévízzel teli gödrök kö­zött. Amint a pecsenye illata körüllebegte őket, megálltak a világos ablak alatt. Az egyik öreg és szakálas ember volt, de mégis ő támogatta a fiatalabb vándort, mert ez szegény bicegett és fehér gyolcskötések borították még az orrát is. Vedlett katonaruha lógott az alakján, de kardja vagy puskája nem volt. Némán és el­gondolkozva segítgették­ át egymást a hideg vizeken, amelyek keshedt csizmáik résein át minduntalan a testükhöz lopakodtak. A gaz­dag szűcs háza előtt mégis meg kellett álla­­podniok egy percre, mert a pecsenye illata szelíd és simogató kéz gyanánt illette őket. — Jobb tv — mondta az öregebbik — mint a török császár legfinomabb dohánya. És teljes élvezettel, őszinte gyönyörűség­­gel szívta a nyirkos, de pecsenyeillatú levegőt . A­ kar­ina fik­elmezte a kötést az orráról és szakértően kóstolgatta a pompás illatot, azután ő is megszólalt: —­ Egyszer — mondta — a burkus király vadaskertjében haltunk. A szarvasok meg az őzek olyan szelídek voltak, mint odahaza a tehenek. Egy szarvasbikát megsütöttünk nyár­son , annak volt éppen ilyen a szaga. Álltak a ház falának támaszkodva és a szomszéd ház ereszét bámulták. De egyikük sem látta a nedves és hóvizet siró zsindelyeket. Az öregebb vándor finoman szálló kék füst­pászmákra gondolt, a másik meg sajgó szív­vel nézett vissza elmúlt éveire, amikor még fényes kardja, izmos karja volt és a burkus király kertjében alhatott. A szakállas öregember felemelte a fejét. — Bizony — súgta a társának — a bör­tönben nem adtak ilyen pecsenyét. — Az ispotályban sem — vélte a másik — mindig csak big leves, meg tészta, meg megint leves . . . — Egyszer otthon tyúklevest ettünk — folytatta az öreg az elmélkedést az ablak alatt. — Annak a tetején csak úgy úszott a szép sárga zsír . . — Olyan fényes volt, mint az arany ! — Bizony olyan szépen csillogott. Az ajtóban megjelent a kövér szolgáló, aki a mézeskalácsos legényét várta. Kinézett és valósággal megrettent, mikor a vándorokat megpillantotta. — Mit keresnek itt kendtek — kiáltotta hangosan — ezen a konyhán nem főznek ilyen rongyoknak. — Nem is kell — felelt az öregebbik büsz­kén — van nekünk pénzünk. Elmehetünk akár a Kék bárányba is. Az ajtó becsapódott, a retesz megcsattant és a sötét emberek megindultak. Az öreg elő­vett egy fényes kerek tallért, megviHogtaatta k­«Lr^n tflhér rt* ■' ""C az előbb » — Gyerünk vissza, — mondta, hallottam, hogy hegedültek. De a katona megrázta a fejét: — Nem lehet ... Nem lehet . . . Reg­gelre otthon kell lenni. Tizenkét évig jártam a világot, kend i­s eleget kóválygott . . . most mégis legjobb Ifesz hazamenni/ — De ilyen nagy sárban . . . aztán hó is esik. — Mentem én már nagyobb hóban is. Nagy hegyek között mentünk egész, éjszaka, aztán reggelre takaros kis városba érkeztünk. — De most beteg vagy. — Ki a beteg ? — kérdezte­­a rongyos ka­tona és kidüllesztette mellét. — Ezt a­­kis utat még kibírom. Aztán hónaptól kezdve aludha­tunk százegyig. Odahaza, a kemence mellett, a jó meleg­ padkán ... Mi? öregem, régen nem volt már kend se otthon ? A szakállas ember intett, hogy igen, aztán némán tovább támogatta a társát a kapu felé. A katonák káromkodtak, hangosan szidták a vándorokat: — Nem tudtak kendtek előbb morogni? — Hová a csudába mennek ilyenkor ? — kérdezte dühösen az őrmester. — Hiszen meg­fagynak az utón. A sánta katona büszkén düllesztette a mellét. — Ezt­ a kis hideget kibírjuk még, strázsa­mester uram. Magam is masíroztam a burkus király ellen . . . < ■ ■ . — Biztos rosszban járnak, — jegyezte meg az egyik katona, mikor már kibocsátották őket, meg kellett volna nézni, hogy nem véres-e a kezük ? • A kapun kívül összenézett a két vándor: — Tudja-e, bátyám, hogy' mélrik a sik­lósi út? ! ■ — Tudom, — telelte az öreg, — mikor ampflitti­­a, nagy­ fa mellett si Mezőssy a királynál és a királynénál Bécsből táviratoztak. Mezőssy Béla földmivelésügyi miniszter és Kürthy Lajos báró, az Országos Közélelmezési Hivatal el­nöke, pénteken délután Lasenburgban kihall­gatáson jelentek meg a királynál. A király ugyancsak kihallgatáson fogadta Értl osz­trák földmivelésügyi minisztert és H­ö­f­e­r élelmezési minisztert, valamint Landwehr vezérőrnagyot, a közös élelmezési bizottság elnökét. Ezek a kihallgatások a közélelme­zési kérdésekre vonatkozó tárgyalásokkal ál­lottak összefüggésben. Június 29-én, délután 7 órakor Zita ki­rályné Lasenburgban különkihallgatáson fo­gadta Mezőssy Béla földmivelésügyi mi­nisztert Az új horvát bán­ i Mihalovich Antal horvát bán a mai délelőtt folyamán hosszabb ideig tanácskozott Zichy Aladár gróf horvát miniszterrel. A bán ma bemutatkozó látogatásokat tesz a ka­binet tagjainál és tanácskozni fog a horvát képviselőkkel. Valószínűleg ma este h­ivata­­lának átvétele végett Zágrábba utazik, de az elutazás időpontja még nem végleges.­ ­ A delegációkat őszre hívják össze B­é­c­s­b­ő­l táviratoztak. S­e­i­d­­­e­r lovag osztrák miniszterelnök közölte volt a kép­viselőházi pártok elnökeivel, hogy a kor­mány javasolni fogja a delegációknak július 17-ére való egybehivását s erre vonatkozóan megtesz minden előkészületet. Ezt az időpon­tot azzal a fentartással vették kilátásba, hogy a magyar kormány is hozzájárul. Idő­közben megváltozott az osztrák politik­a hely­zet, úgy hogy az osztrák kormány a párt­elnökkel való egyetértésben véglegesen elha­tározta, hogy a delegációk egybehívására ké­sőbbi időpontot javasol, még­pedig kora őszi időben, mert valószínű, hogy addigra az osztrák átmeneti kormány helyébe vég­leges kormány lép. Minthogy az eredetileg tervbe vett terminus kitolásához a többi ille­tékes tényező is hozzájárult, most m­ár bi­zonyosra vehető, hogy a delegációk legkoráb­ban szeptemberben ülnek össze. A zalamegyesi választói­­ blokk megalakulása A nagykanizsai választ:jogi blokk 120 as végrehajtóbizottsága holnap, vasárnap dél­után négy órakor nagy nép­gyűlést rendez Nagykanizsán a Polgári­ Egylet" kerthelyiségé­­ben. A népgyűlés keretében megalakítják a Zalavármegyei Választójogi Blokkot és a já­rási blokkfiókokat. A­ gyűlésre szónokokat küld: az Andrássy-párt, az Apponyi-párt, a Károlyi-párt a kisgazdapárt, és a szociálde­mokrata­ párt. B­udapest, június 30. Az új kormány üdvö­zlése. Az új kormány kinevezésével kapcsolatiban nagyszabású köz­gyűlést tartott a pozsonyi függetlenségi és 4£Las párt. Az elnökség­ részéről S­z­a­p­p­anos Lajos, a párt ügyvezető elnöke, nyitotta meg a közgyűlést. Ismerte­tte az uj kormány pro­gram inj­át és korai regényeit. Kíméletlen kriti­kát gyakorolt a felaszt rendszer felett , mert az uj kormány a Választójogot hozza, bizal­mat kér a kormány számára. Beszámol a választójogi sokk megszerzésérő­l és annak jövő munkájáról. A nagyszabású beszéd után

Next