Magyarország, 1917. július (24. évfolyam, 165-190. szám)
1917-07-01 / 165. szám
J&L2. vasárnap, juluzs 1L BAQYAROKSZÁG A politikai helyzet (Saját hatósónktól.) Ké£ népgyűlés volt tegnap a függetlenségi és 48-as párt elnökének, Károlyi Mihály grófnak a részvételével. Mind a kettőn jelentős politikai nyilatkozatok történtek. Mátyásföldön Károlyi annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy új választások nélkül nem képzelhető a helyzetből való kibontakozás. A komáromi népgyűlésnek azért volt különösebb jelentősége, mert azon zászlóbontás is volt. Balla Aladár, a függetlenségi és 48-as párt jelöltje, akit ezelőtt öt esztendővel a még most is hatalomban ülő komáromi főispán szégyenletes közreműködésére a munkapárti kassza és terror buktatott meg, mondotta el programmbeszédét, amelyben hitvallást tett Károlyi belső és külső politikája mellett. Megnyilatkozása a belkés komáromi nép rendkívüli ragaszkodásának jelei között történt. Ritka dolog a nép és a képviselő között a lelki egységnek, az érzelmi és politikai összhangnak azt a teljességét látni, amit Komáromban szemlélhettünk. Jelentős volt ez a zászlóbontás azért is, mert Károlyi, Holló és Hock beszédeiben a jövendő olyan perspektívája nyílt meg a szemek előtt, amelynél igazabbat, a háborús és belső helyzetnek megfelelőbbet politikusok még nem adtak. A nemzeti érzésnek a világtörekvésekbe való beillesztéséről, a múlt tiszteletének a haladás szellemével való összeegyeztetéséről, a nemzetvédelemnek a világbéke alapján való szervezéséről, a nemzeti erőknek a nemzetek kölcsönös megértése által való teljes kifejlesztéséről, a szertelen és kultúrasorvasztó fegyverkezésnek a közgadasági élet létérdekei szempontjából való ártalmasságáról hallottnak az ékesen szólás minden pompájában Csillogó, feledhetetlen megnyilatkozásokat. Nem Balla Aladár képviselőjelölt zászlóbontása, hanem a három év óta nyűgözötten vergődött és most felszabadult demokrácia szárnybontása volt ez. * A munkapárt bomlása, mint a hatalom elvesztésének szükségszerű következménye, kétségtelenül megindult, bár a bomlás jelei még nem a megszokott formában mutatkoznak Még nem látunk távozókat, csak távollevőké. De ilyeneket aztán igaz nagy számmal. Az indemnitásnál a munkapártnak csak valamivel több, mint a fele szavazott le. Most megint újabb erőpróba előtt áll a Tiszagárda. A keddi elnökválasztás nem csekély érdekességet ígér a munkapárt „tömörsége“ szempontjából. Hétfőn értekezletet tartanak s talán megtudjuk, hogy a „jelenvoltak“ mit határoztak. A kormány támogató pártok nagy mozgalommal nézik a munkapárt vergődését, bár kívánatosabbnak tartanák a párt teljes bukását, mint behódolását. Mi a magunk részéről biztosra vesszük a behódolást, mert ismerjük ennek a társaságnak erkölcseit. A jövő hét mindenesetre gazdag lesz politikai eseményekben. A miniszterelnök itthon Esterházy Móric gróf miniszterelnök ma reggel Bárczy István dr. osztálytanácsos kíséretében a marcheggi személyvonaton, amely, félórát késett, fél kilenc órakor Budapestre érkezett Ugyanazon a vonaton jött Mihalovich Antal, az új horvát bán, továbbá Mezőssy Béla földmivelésügyi miniszter, akit Rónay László dr. miniszteri titkár kísért Ketten hazamennek Irta: Török Gyula égett egy lámpa és a közvilágítást mind a Ms ablakon kicsapódó fénysugarak A gazdag szűcs házában pecsenyét sütöttek ezen az estén. A forró zsír sistergése kihallatszott az utcára és amint a szolgáló hirtelen kitárta az ajtót, az apró és mélabús házak között egyszerre elterjedt a sült hús finom illata. Ketten haladtak az utcán, amely a siklósi kapu felé vezetett: két sötét és furcsa ember lépegetett egymás mellett. A vigasztalanul fekete égről finom ködök és kövér kópelynek szállottak alá a városkára, csak a tanácsház előtt szolgltak. A tanács azon a véleményen volt, hogy tisztességes polgárember nem botorkál ilyenkor az utcán, akinek pedig doktorra van szüksége érvágás, szempontjából, vagy áld papért megyen, az úgyis lámpát visz magával, így hát nem is állítottak lámpásokat az utcára és a két sötét ember lassan botorkálhatott csak a pocsolyák és hévízzel teli gödrök között. Amint a pecsenye illata körüllebegte őket, megálltak a világos ablak alatt. Az egyik öreg és szakálas ember volt, de mégis ő támogatta a fiatalabb vándort, mert ez szegény bicegett és fehér gyolcskötések borították még az orrát is. Vedlett katonaruha lógott az alakján, de kardja vagy puskája nem volt. Némán és elgondolkozva segítgették át egymást a hideg vizeken, amelyek keshedt csizmáik résein át minduntalan a testükhöz lopakodtak. A gazdag szűcs háza előtt mégis meg kellett állapodniok egy percre, mert a pecsenye illata szelíd és simogató kéz gyanánt illette őket. — Jobb tv — mondta az öregebbik — mint a török császár legfinomabb dohánya. És teljes élvezettel, őszinte gyönyörűséggel szívta a nyirkos, de pecsenyeillatú levegőt . A karina fikelmezte a kötést az orráról és szakértően kóstolgatta a pompás illatot, azután ő is megszólalt: — Egyszer — mondta — a burkus király vadaskertjében haltunk. A szarvasok meg az őzek olyan szelídek voltak, mint odahaza a tehenek. Egy szarvasbikát megsütöttünk nyárson , annak volt éppen ilyen a szaga. Álltak a ház falának támaszkodva és a szomszéd ház ereszét bámulták. De egyikük sem látta a nedves és hóvizet siró zsindelyeket. Az öregebb vándor finoman szálló kék füstpászmákra gondolt, a másik meg sajgó szívvel nézett vissza elmúlt éveire, amikor még fényes kardja, izmos karja volt és a burkus király kertjében alhatott. A szakállas öregember felemelte a fejét. — Bizony — súgta a társának — a börtönben nem adtak ilyen pecsenyét. — Az ispotályban sem — vélte a másik — mindig csak big leves, meg tészta, meg megint leves . . . — Egyszer otthon tyúklevest ettünk — folytatta az öreg az elmélkedést az ablak alatt. — Annak a tetején csak úgy úszott a szép sárga zsír . . — Olyan fényes volt, mint az arany ! — Bizony olyan szépen csillogott. Az ajtóban megjelent a kövér szolgáló, aki a mézeskalácsos legényét várta. Kinézett és valósággal megrettent, mikor a vándorokat megpillantotta. — Mit keresnek itt kendtek — kiáltotta hangosan — ezen a konyhán nem főznek ilyen rongyoknak. — Nem is kell — felelt az öregebbik büszkén — van nekünk pénzünk. Elmehetünk akár a Kék bárányba is. Az ajtó becsapódott, a retesz megcsattant és a sötét emberek megindultak. Az öreg elővett egy fényes kerek tallért, megviHogtaatta k«Lr^n tflhér rt* ■' ""C az előbb » — Gyerünk vissza, — mondta, hallottam, hogy hegedültek. De a katona megrázta a fejét: — Nem lehet ... Nem lehet . . . Reggelre otthon kell lenni. Tizenkét évig jártam a világot, kend is eleget kóválygott . . . most mégis legjobb Ifesz hazamenni/ — De ilyen nagy sárban . . . aztán hó is esik. — Mentem én már nagyobb hóban is. Nagy hegyek között mentünk egész, éjszaka, aztán reggelre takaros kis városba érkeztünk. — De most beteg vagy. — Ki a beteg ? — kérdeztea rongyos katona és kidüllesztette mellét. — Ezt akis utat még kibírom. Aztán hónaptól kezdve aludhatunk százegyig. Odahaza, a kemence mellett, a jó meleg padkán ... Mi? öregem, régen nem volt már kend se otthon ? A szakállas ember intett, hogy igen, aztán némán tovább támogatta a társát a kapu felé. A katonák káromkodtak, hangosan szidták a vándorokat: — Nem tudtak kendtek előbb morogni? — Hová a csudába mennek ilyenkor ? — kérdezte dühösen az őrmester. — Hiszen megfagynak az utón. A sánta katona büszkén düllesztette a mellét. — Ezt a kis hideget kibírjuk még, strázsamester uram. Magam is masíroztam a burkus király ellen . . . < ■ ■ . — Biztos rosszban járnak, — jegyezte meg az egyik katona, mikor már kibocsátották őket, meg kellett volna nézni, hogy nem véres-e a kezük ? • A kapun kívül összenézett a két vándor: — Tudja-e, bátyám, hogy' mélrik a siklósi út? ! ■ — Tudom, — telelte az öreg, — mikor ampflittia, nagy fa mellett si Mezőssy a királynál és a királynénál Bécsből táviratoztak. Mezőssy Béla földmivelésügyi miniszter és Kürthy Lajos báró, az Országos Közélelmezési Hivatal elnöke, pénteken délután Lasenburgban kihallgatáson jelentek meg a királynál. A király ugyancsak kihallgatáson fogadta Értl osztrák földmivelésügyi minisztert és Höfer élelmezési minisztert, valamint Landwehr vezérőrnagyot, a közös élelmezési bizottság elnökét. Ezek a kihallgatások a közélelmezési kérdésekre vonatkozó tárgyalásokkal állottak összefüggésben. Június 29-én, délután 7 órakor Zita királyné Lasenburgban különkihallgatáson fogadta Mezőssy Béla földmivelésügyi minisztert Az új horvát bán i Mihalovich Antal horvát bán a mai délelőtt folyamán hosszabb ideig tanácskozott Zichy Aladár gróf horvát miniszterrel. A bán ma bemutatkozó látogatásokat tesz a kabinet tagjainál és tanácskozni fog a horvát képviselőkkel. Valószínűleg ma este hivatalának átvétele végett Zágrábba utazik, de az elutazás időpontja még nem végleges. A delegációkat őszre hívják össze Bécsből táviratoztak. Seider lovag osztrák miniszterelnök közölte volt a képviselőházi pártok elnökeivel, hogy a kormány javasolni fogja a delegációknak július 17-ére való egybehivását s erre vonatkozóan megtesz minden előkészületet. Ezt az időpontot azzal a fentartással vették kilátásba, hogy a magyar kormány is hozzájárul. Időközben megváltozott az osztrák politika helyzet, úgy hogy az osztrák kormány a pártelnökkel való egyetértésben véglegesen elhatározta, hogy a delegációk egybehívására későbbi időpontot javasol, mégpedig kora őszi időben, mert valószínű, hogy addigra az osztrák átmeneti kormány helyébe végleges kormány lép. Minthogy az eredetileg tervbe vett terminus kitolásához a többi illetékes tényező is hozzájárult, most már bizonyosra vehető, hogy a delegációk legkorábban szeptemberben ülnek össze. A zalamegyesi választói blokk megalakulása A nagykanizsai választ:jogi blokk 120 as végrehajtóbizottsága holnap, vasárnap délután négy órakor nagy népgyűlést rendez Nagykanizsán a Polgári Egylet" kerthelyiségében. A népgyűlés keretében megalakítják a Zalavármegyei Választójogi Blokkot és a járási blokkfiókokat. A gyűlésre szónokokat küld: az Andrássy-párt, az Apponyi-párt, a Károlyi-párt a kisgazdapárt, és a szociáldemokrata párt. Budapest, június 30. Az új kormány üdvözlése. Az új kormány kinevezésével kapcsolatiban nagyszabású közgyűlést tartott a pozsonyi függetlenségi és 4£Las párt. Az elnökség részéről Szappanos Lajos, a párt ügyvezető elnöke, nyitotta meg a közgyűlést. Ismertette az uj kormány program inját és korai regényeit. Kíméletlen kritikát gyakorolt a felaszt rendszer felett , mert az uj kormány a Választójogot hozza, bizalmat kér a kormány számára. Beszámol a választójogi sokk megszerzéséről és annak jövő munkájáról. A nagyszabású beszéd után