Magyarország, 1917. augusztus (24. évfolyam, 191-217. szám)
1917-08-01 / 191. szám
Európában olyanok voltak a Hangadót a kiknek fogalmuk sem volt szabadságról, népek testvériességéről, emberi eszméről. Azok csak önző célokat tűztek ki maguk elé s ezek szolgálatába csavarták bele mintegy a népek képességeit s nagyobbra született energiáit. Nem ők mentek a népek boldogításának ösvényein, hanem ők tévesztették meg s vezették félre azokat. A népek nagyok voltak, de kormányzói kicsinyek. A népek szabadságának legnagyobb ellensége az újabb kor nagy térrendszere: a militarizmus. Szinte lehetetlen még gondolatnak is. Abszolút improduktív, nem termér, nem finomít, nem növeli a szellemi haladás nívóját, ellenben elvon óriás erőket a nemzetek gazdasági tevékenységének műhelyéből, rettentő költségeket igényel s célja nem a belső fegyelemfentartása, hanem a háború, a minden , emberi javak legteljesebb elpusztítása. Alkotmányjogi szempontból nézve rendszer, mely önmagának s önmagáért él, circulus vitiosus, mely ha alkalma nyílik, túlnő önmagán, s még a nemzeti akaratnak is diktál, bevégzett tények elé állítva a parlamentét .Az engedelmesség szerve, csápja a végrehajtó hatalomnak és íme, azt láthatjuk, hogy egyes helyen erővel uralkodni kíván a parlamentben már-már tisztán megnyilvánulni készülő népakarat felett, s ígéretekkel, spontán jelszavakkal tereli el a figyelmet azon hatalmas eszmékről, melyek ennyi tenger vérontás után, azt hiszem, jogot nyertek arra, hogy uralkodók, vezérlők legyenek, azért, mert egyedül i s kizárólagos céljuk a béke — és nem egyéb! Az állam célja a jólét, s a jólét csak békéiben fakad. Nincs jog, nincs hatalom, mely ezt tagadásba vehetné, mert ez a népek isteni joga. A népek szabadsága meg fog valósulni, de előbb meg kell szüntetni a féktelen önkénykedést, ki kell ragadni a tűzcsóvát azok kezéből, kik azt lobogtatják. És meg kell alakítani a népek örök szövetségét, a népek nagy testvériségét, melyért a két elmúlt évszázad nagy gondolkozói s nagy népei oly önzetlen nemességgel küzdöttek. Nagy kincs ez, van miért küzdeni s ez szebb cél, mint az annexió és hadikárpótlás. Nem kell tigrisbarlangot csinálni a nemzetekből, s ugrásra ösztökélni őket arra, ha te nem támadsz, agyonvernek. Békét kell hangoztam nem háborút, a háborúnak még a gondolatából sem származhat béke, mert a leveretés csak boszúért liheg. Béke csak Valódi békekészségből születik. Súlyos tekintélylyel, a nemzeteknek komoly akaratával szankcionált nemzetközi jogrenden fog felépülni a népek nagy szövetsége. Mese az, hogy a nemzetközi jog csődöt mondott. Igen, nem működött, azért, mert nem működtették, mert kényelmesebb egyoldalú álláspontok voltak a döntők s a szerződések a papírkosárba vándoroltak. Mihelyt komoly akaratból, eltökélt szándékból fog megszületni az új nemzetközi jogrend, s mellette nem fegyverkezünk, a népek nagy szövetsége tartós és őszinte tartalom lesz, akkor a fő cél az emberi és kulturális feladatok együttes keresztülvitele lesz s nem „az ember és lóanyag“ minél jobb kihasználása. Bydeaküthy Sándor dr. A btfitisMii béke A munkapárti sajtó Csernin u bán — Miszimuk és reményük Michaelis - Egy kis félreértés — A francia kamara az annexió ellen A munkapárti sajtónak, miután vasárnap Czernin gróf beszédéről nem mert véleményt mondani, ma már megjött a hangja és a közös külügyminiszter ellen — kijátssza Michaelist. A német kancellár nyilatkozata a sajtó képviselői előtt szerintük háborús nyilatkozat és ezt örvendve és elégtétellel konstatálják. Az egyik diadalmas paroxizmusban így kiált fel: Akik még ezután is akár itthon, akár Stockholmban, akár újságban, akár beszédben az annexió- és kárpótlásnélküli béke jelszavával mernek a fórumon megjelenni, azoknak mindenek lássák meg a homlokán a hain bélyeget. Mert azok az ország, a haza, a király árulói, ellenségeink eszközei. A másik már nem vadult meg annyira, adja a hűvöset, nyugodtat, előkelőt és a berlini nyilatkozatról ezt jegyzik meg: „Ez a beszéd nem békebeszéd, nem háborús beszéd, ez a beszéd konstatál: háború van és béke nem lesz. Lesújtó, hogy igaza van.“ Czemin gróf beszédéről azonban ezúttal is hallgat. A magyar háborúspárti sajtónak ez a magatartása nyilvánvalóan dmekórtani tünet. Az egyiknél is, amelyik dührohamban őrjöng, a másiknál is, amelyik kínosan affektálja a hidegvért. Mindkettőt teljesen megzavarta Czemin nyilatkozata és vad kétségbeesésében a kancellár köpenyébe kapaszkodik. Pedig a valóság az, hogy a kancellár szándéka — ez kiderül beszédének gondolatmenetéből — nem volt más, minthogy ő konstatálja Czemin békepolitikájával és a német parlament békerezoluciójával való teljes szolidaritását. Hiszen nyilatkozata végén igen erélyesen tiltakozik Lloyd George ama szemrehányása ellen, mintha ő nem azonosította volna magát teljesen és fennakadás nélkül a birodalmi gyűlés ismert határozatával. Nyilatkozatának ez a része, ha formában nem is, de tartalomban teljesen megegyezett Czernin ugyanilyen értelmű fejtegetéseivel. Hogy Michaelis beszédének hangja és formája egyáltalában ügyes és szerencsés volt-e, ezt most ám akarjuk firtatni. Az a hosszú és részletes bevezetés, melyben a francia kamara zárt ülésében történtekre vonatkozott, azt a benyomást is kelthetik, mintha a kancellár a titkos annexiós tervek leleplezésével a megegyezéses béke kilátástalanságára akart volna rámutatni. De ez a látszat feltétlenül hamis. Hiszen ezek a titkos terveket azért leplezték le viharos jelenetek között a kamarában, hogy a kormányt színvallásra, a hódító célok feladására szorítsák. A kancellárnak kérdéseivel és leleplezéseivel nyilvánvalóan az volt a szándéka, hogy a francia kormányt színvallásra bírja és az ellenséges államokban az egyre erősödő béketörekvéseket erősítse. Hogy a forma, melyet választott ügyes és diplomatikus volt-e, ezt — ismételjük — most nem akarjuk kutatni. De hogy a szándék ez volt, ez kitetszik nyilatkozatának utolsó mondataiból. Ám nyilvánvaló ez azért is, mert hisz ezek a leleplezések nem újak. Bejárták már, ha nem is ilyen részletesen, az egész európai sajtót. A Magyarország már június 9-iki számában tudósítást közölt a francia kamara titkos üléséről és ebből kiderül, hogy Bibot a leleplezések súlya alatt közés állott a bukáshoz, amelyből csak úgy menekülhetett, hogy hozzájárult ahhoz a napirendhez, mely a titkos szerződéseket és a hódító szándékot elítélte. Ezt a tudósításunkat az új aktualitás révén most érdekesnek tart Franciaország a hódítás és titkos szerződések ellen Nagy, örvendetes és következéseiben szinte végeláthatatlan jelentősége van azoknak az eseményeknek, melyek a francia kamara egyik legutóbbi titkos ülésén történtek- Az ülést azért hívták egybe, hogy tárgyalják a francia kormány magatartását a stockholmi szocialista kongresszus és a szocialisták útlevele ügyében. A vita azonban, mely Ribot miniszterelnök nyilatkozatai nyomán keletkezett, olyan fordulatot vett, mely jelentőségében messze túlhaladta az útlevélügyet. A francia nép békevágya elemi erővel tört ki ezen az emlékezetes ülésen. A békepárt, melynek Caillaux a vezére, arra kényszerítette a kormányelnököt, hogy mutassa be a kamarának az orosz cári hatalommal kötött titkos szövetségi szerződést, mely Franciaországot halomba sodorta. Ribot kénytelen volt eleget tenni a kamara kívánságának. A titkos szövetségi szerződés felolvasása páratlan izgalmat okozott. A szerződés ama pontjait, mely az annexiós célokat jelölte ki, Oroszországnak Konstantinápolyt és Franciaországnak a Rajna vidékét a kamara kitörő haraggal és felháborodással fogadta. A helyzet válságos lett és a kormány pozíciója elveszettnek látszott. Ribot, hogy a szituációt megmentse, nevezetes és nagy horderejű nyilatkozatra határozta el magát. Kijelentette ugyanis, hogy francia kormány a jövőben a lvp tudta nélkül diplomáciai tárgyalásokat nem kezd és a francia nép jóváhagyása nélkül külpolitikai szerződéseket nem köt. A jövőben csak oly nemzetközi szövetségeknek van helye melyet az államok nyiltan kötnek és amelyek csak saját jogaik és területeik védelmére szolgálnak. A miniszterelnök nyilatkozata után Brison tett napirend-indítványt. Ebben bizalmat szavaz a kormánynak, amiért ünneplésen lemondott a hódító szándékokról és a titkos diplomácia gyakorlásáról. Kimondja továbbá a határozati javaslat, hogy nem kívánja a háború folytatását, mert a marnei csata után Franciaország területi sértetlenségét nem fenyegeti veszedelem.A történelem tanúsága szerint a nemzeti problémákat a háború nem oldhatja meg. A népek szabadsága nem támaszkodhatik a fegyverekre, hanem csak Európa demokráciájára. Elzász-Lotharingia kérdését és a többi vitás kérdést tehát a békekonferencián kell eldönteni. Brison napirendjét a kamara elfogadta. Ez a határozat nagy lépéssel viszi előre a béke és demokrácia ügyét. Mindeddig a legfejlettebb alkotmányosság sem tudta megtörni a külpolitikában, a béke és háború kérdésében a titkos kabinetpolitika hatalmát. Az első eset, hogy egy parlament ebben a háborúban nyíltan tárgyalhatott egy titkos szövetségi szerződésről és nyíltan foglalt állást ellene és a hódító politika ellen. Az a határozat pedig, melyet ennek hatása alatt a titkos nemzetközi tárgyalások és szerződések ellen hoztak, alapja lehet Európa közeli békéjének és az új nemzetközi demokratikus jogrendnek. I j i »• ■TW1'?«" MAGYAROR8ZÁG Budapest, sz.7. szerda, augusztus 1. Budapest, július 31. A közélelmezési hivatal új elnöke. A hivatalos lap mai száma közli, hogy a miniszterelnök Kürthy Lajos báró belső titkos tanácsos, nyugalmazott főispán, országgyűlési képviselőt az Országos Közélelmezési Hivatalnál viselt elnöki állása alól saját kérelmére felmentette s hogy Hadik János gróf belső titkos tanácsos nyugalmazott államtitkárt, a főrendiház örökös jogú tagját az Országos Közélelmentési Hivatal elnökévé kinevezte. A cseh szocialisták magatartása, Bécsből jelentik. A morvaországi cseh szociáldemokraták konferenciáján Tusar, a képviselőház alelnöke, beszédet mondott, amelyben azt hangoztatta, hogy a cseh szociáldemokraták azon az állásponton vannak, hogy a cseh nemzetnek aktív politikát kell folytatnia, úgy az állami, mint a parlamenti életben. A másik irány paszszív magatartást követ az európai békekonferenciáig, amelytől a cseh kérdés megoldását várja. Mi nyíltan kimondjuk, — úgymond, — hogy passziv politikát se nem csinálhatunk, se nem akarhatunk. Mint minden nemzet minden politikusa, természetesen számolunk a külföldi eseményekkel is és határozottan visszautasítjuk a cseh népnek, mint a hazaárulók népének, Tisza István gróf által történt megbélyegzését. De mi nem számítunk a külföld támogatására, hanem tisztán és kizárólag sa- ÜLm&IAgyágy*efasno-