Magyarország, 1917. augusztus (24. évfolyam, 191-217. szám)

1917-08-01 / 191. szám

Európában olyanok voltak a Hangadót a kiknek fogalmuk sem volt szabadságról, né­pek testvériességéről, emberi eszméről. Azok csak önző célokat tűztek ki maguk elé s ezek szolgálatába csavarták bele mintegy a népek képességeit s nagyobbra született energiáit. Nem ők mentek a népek boldogí­­tásának ösvényein, hanem ők tévesztették­­ meg s vezették félre azokat. A népek nagyok­­ voltak, de kormányzói kicsinyek. A népek szabadságának legnagyobb ellensége az újabb kor nagy térrendszere: a militarizmus. Szinte lehetetlen még gon­­d­­­olatnak is. Abszolút improduktív, nem ter­­mér, nem finomít, nem növeli a szel­lemi haladás nívóját, ellenben el­von­ óriás erőket a nemzetek gazdasági tevékenységének műhelyéből, rettentő költ­­­­ségeket igényel s célja nem a belső fegyelem­­fentartása, hanem a háború, a minden , emberi javak legteljesebb elpusztítása. Al­­­kotmányjogi szempontból nézve rendszer, mely önmagának s önmagáért él, circulus vitiosus, mely ha alkalma nyílik, túlnő ön­­­­magán, s még a nemzeti akaratnak is dik­tál, bevégzett tények elé állítva a parlamen­­­­tét .Az engedelmesség szerve, csápja a­­ végrehajtó hatalomnak és íme, azt láthat­juk, hogy egyes helyen erővel uralkodni­­ kíván a parlamentben már-már tisztán megnyilvánulni készülő népakarat felett, s ígéretekkel, spontán jelszavakkal tereli el a figyelmet azon hatalmas eszmékről, melyek ennyi tenger vérontás után, azt hiszem, jogot nyertek arra, hogy uralkodók, vezér­lők legyenek, azért, mert egyedül i s kizáró­­­­lagos céljuk a béke — és nem egyéb! Az állam célja a jólét, s a jólét csak béké­iben fakad. Nincs jog, nincs hatalom, mely ezt tagadásba vehetné, mert ez a népek isteni joga. A népek szabadsága meg fog valósulni, de előbb meg kell szüntetni a féktelen ön­kénykedést, ki kell ragadni a tűzcsóvát azok kezéből, kik azt lobogtatják. És meg kell alakítani a népek örök szövetségét, a népek nagy testvériségét, melyért a két elmúlt év­század nagy gondolkozói s nagy népei oly önzetlen nemességgel küzdöttek. Nagy kincs ez, van miért küzdeni s ez szebb cél, mint az annexió és hadikárpótlás. Nem kell tigrisbarlangot csinálni a nemzetekből, s ugrásra ösztökélni őket arra, ha te nem támadsz, agyonvernek. Békét kell hangoz­tam nem háborút, a háborúnak még a gon­dolatából sem származhat béke, mert a le­­veretés csak boszúért liheg. Béke csak Valódi békekészségből születik. Súlyos tekintélylyel, a nemzeteknek komoly akaratával szankcionált nemzet­közi jogrenden fog felépülni a népek nagy szövetsége. Mese az, hogy a nemzetközi jog csődöt mondott. Igen, nem működött, azért, mert nem működtették, mert kényelmesebb egyoldalú álláspontok voltak a döntők s a szerződések a papírkosárba vándoroltak. Mihelyt komoly akaratból, eltökélt szándék­ból fog megszületni az új nemzetközi jog­rend, s mellette nem fegyverkezünk, a né­pek nagy szövetsége tartós és őszinte tar­talom lesz, akkor a fő cél az emberi és kul­­turális feladatok együttes keresztülvitele lesz s nem „az ember és lóanyag“ minél jobb kihasználása. Bydeaküthy Sándor dr. A btfitisMii béke A munkapárti sajtó Csernin u b­án — Miszimuk és reményük Michaelis - Egy kis félreértés — A francia kamara az annexió ellen A munkapárti sajtónak, miután vasárnap Czernin gróf beszédéről nem mert véleményt mondani, ma már megjött a hangja és a közös külügyminiszter ellen — kijátssza Michaelist. A német kancellár nyilatkozata a sajtó kép­viselői előtt szerintük háborús nyilatkozat és ezt örvendve és elégtétellel konstatálják. Az egyik diadalmas paroxizmusban így kiált fel: Akik még ezután is akár itthon, akár Stock­holmban, akár újságban, akár beszédben az annexió- és kárpótlásnélküli béke jelszavá­val mernek a fórumon megjelenni, azoknak mindenek lássák meg a homlokán a hain bé­lyeget. Mert azok az ország, a haza, a király árulói, ellenségeink eszközei. A másik már nem vadult meg annyira, adja a hűvöset, nyu­­godtat, előkelőt és a berlini nyilatkozatról ezt jegyzik meg: „Ez a beszéd nem békebeszéd, nem háborús beszéd, ez a beszéd konstatál: háború van és béke nem lesz. Lesújtó, hogy igaza van.“ Czemin gróf beszédéről azonban ezúttal is hallgat. A magyar háborúspárti sajtónak ez a magatartása nyilvánvalóan dmekórtani tünet. Az egyiknél is, amelyik dührohamban őrjöng, a másiknál is, amelyik kínosan affektálja a hidegvért. Mindkettőt teljesen megzavarta Czemin nyilatkozata és vad kétségbeesésében a kancellár köpenyébe kapaszkodik. Pedig a valóság az, hogy­ a kancellár szándéka — ez kiderül beszédének gondolat­menetéből — nem volt más, minthogy ő kon­statálja Czemin békepolitikájával és a német parlament béke­rezoluciójával való teljes szoli­daritását. Hiszen nyilatkozata végén igen eré­lyesen tiltakozik Lloyd George ama szemre­hányása ellen, mintha ő nem azonosí­totta volna magát teljesen és fennakadás nél­kül a birodalmi gyűlés ismert határozatával. Nyilatkozatának ez a része, ha formában nem is, de tartalomban teljesen megegyezett Czer­­nin ugyanilyen értelmű fejtegetéseivel. Hogy Michaelis beszédének hangja és formája egy­általában ügyes és szerencsés volt-e, ezt most ám akarjuk firtatni. Az a hosszú és részletes bevezetés, melyben a francia kamara zárt ülé­sében történtekre vonatkozott, azt a benyomást is kelthetik, mintha a kancellár a titkos an­nexiós tervek leleplezésével a megegyezéses béke kilátástalanságára akart volna rámu­tatni. De ez a látszat feltétlenül hamis. Hiszen ezek a titkos terveket azért leplezték le viharos jelenetek között a kamarában, hogy a kor­mányt színvallásra, a hódító célok feladására szorítsák. A kancellárnak kérdéseivel és lelep­lezéseivel nyilvánvalóan az volt a szándéka, hogy a francia kormányt színvallásra bírja és az ellenséges államokban az egyre erősödő béketörekvéseket erősítse. Hogy a forma, me­lyet választott ügyes és diplomatikus volt-e, ezt — ismételjük — most nem akarjuk ku­tatni. De hogy a szándék ez volt, ez kitetszik nyilatkozatának utolsó mondataiból. Ám nyil­vánvaló ez azért is, mert hisz ezek a leleple­zések nem újak. Bejárták már, ha nem is ilyen részletesen, az egész európai sajtót. A Magyar­­ország már június 9-iki számában tudósítást közölt a francia kamara titkos üléséről és eb­ből kiderül, hogy Bibot a leleplezések súlya alatt köz­és állott a bukáshoz, amelyből c­sak úgy menekülhetett, hogy hozzájárult ahhoz a napirendhez, mely a titkos szerződéseket és a hódító szándékot elítélte. Ezt a tudósításunkat az új aktualitás révén most érdekesnek tart­ Franciaország a hódítás és titkos szerződések ellen Nagy, örvendetes és következéseiben szinte végeláthatatlan jelentősége van azoknak az eseményeknek, melyek a francia kamara egyik legutóbbi titkos ülésén történtek- Az ülést azért hívták egybe, hogy tárgyalják a francia kormány magatartását a stockholmi szocialista kongresszus és a szocialisták útle­vele ügyében. A vita azonban, mely Ribot mi­niszterelnök nyilatkozatai nyomán keletkezett, olyan fordulatot vett, mely­ jelentőségében messze túlhaladta az útlevélügyet. A francia nép béke­vágya elemi erővel tört ki ezen az emlékezetes ülésen. A békepárt, melynek Cail­­laux a vezére, arra kényszerítette a kormány­­elnököt, hogy­ mutassa be a kamarának az orosz cári hatalommal kötött titkos szövetségi szerződést, mely Franciaországot halomba so­dorta. Ribot kénytelen volt eleget tenni a ka­mara kívánságának. A titkos szövetségi szer­ződés felolvasása páratlan izgalmat okozott. A szerződés ama pontjait, mely­ az annexiós cé­lokat jelölte ki, Oroszországnak Konstantiná­polyt és Franciaországnak a Rajna vidékét a kamara kitörő haraggal és felháborodással fogadta. A helyzet válságos lett és a kormány pozí­ciója elveszettnek látszott. Ribot, hogy a szi­tuációt megmentse, nevezetes és nagy hord­erejű nyilatkozatra határozta el magát. Kije­lentette ugyanis, hogy francia kormány a jö­vőben a lvp tudta nélkül diplomáciai tárgya­lásokat nem kezd és a francia nép jóváha­gyása nélkül külpolitikai szerződéseket nem köt. A jövőben csak oly nemzetközi szövetsé­geknek van helye melyet az államok nyiltan kötnek és amelyek csak saját jogaik és terüle­teik védelmére szolgálnak. A miniszterelnök nyilatkozata után Brison tett napirend-indítványt. Ebben bizalmat sza­vaz a kormánynak, amiért ünneplésen lemon­dott a hódító szándékokról és a titkos diplo­mácia gyakorlásáról. Kimondja továbbá a határozati javaslat, hogy nem kívánja a há­ború folytatását, mert a marnei csata után Franciaország területi sértetlenségét nem fe­nyegeti veszedelem.­­A történelem tanúsága szerint a nemzeti problémákat a háború nem oldhatja meg. A népek szabadsága nem tá­­maszkodhatik a fegyverekre, hanem csak Európa demokráciájára. Elzász-Lotharingia kérdését és a többi vitás kérdést tehát a béke­konferencián kell eldönteni. Brison napirendjét a kamara elfogadta. Ez a határozat nagy lépéssel viszi előre a béke és demokrácia ügyét. Mindeddig a legfejlet­tebb alkotmányosság sem tudta megtörni a külpolitikában, a béke és háború kérdésében a titkos kabinetpolitika hatalmát. Az első eset, hogy­ egy parlament ebben a háborúban nyíl­tan tárgyalhatott egy titkos szövetségi szer­ződésről és nyíltan foglalt állást ellene és a hódító politika ellen. Az a határozat pedig, melyet ennek hatása alatt a titkos nemzet­közi tárgyalások és szerződések ellen hoz­tak, alapja lehet Európa közeli békéjének és az új nemzetközi demokratikus jogrendnek. I j i »• ■TW1'?«­" MAGYAROR8ZÁG Budapest, s­z­.7. szerda, augusztus 1. Budapest, július 31. A közélelmezési hivatal új elnöke. A hi­vatalos lap mai száma közli, hogy a miniszter­­elnök Kürthy Lajos báró belső titkos tanácsos, nyugalmazott főispán, országgyűlési képvise­lőt az Országos Közélelmezési Hivatalnál vi­selt elnöki állása alól saját kérelmére felmen­tette s hogy Hadik János gróf belső titkos ta­nácsos nyugalmazott államtitkárt, a főrendi­ház örökös jogú tagját az Országos Közélelmen­tési Hivatal elnökévé kinevezte. A cseh szocialisták magatartása, Bécsből jelentik. A morvaországi cseh szociáldemokra­ták konferenciáján Tusar, a képviselőház al­­elnöke, beszédet mondott, amelyben azt han­goztatta, hogy a cseh szociáldemokraták azon az állásponton vannak, hogy a cseh nemzetnek aktív politikát kell folytatnia, úgy az állami, mint a parlamenti életben. A másik irány pasz­­szív magatartást követ az európai békekonfe­renciáig, amelytől a cseh­ kérdés megoldását várja. Mi nyíltan kimondjuk, — úgymond, — hogy­ passziv politikát se nem csinálhatunk, se nem akarhatunk. Mint minden nemzet min­den politikusa, természetesen számolunk a kül­földi eseményekkel is és határozottan vissza­utasítjuk a cseh népnek, mint a hazaárulók népének, Tisza István gróf által történt meg­bélyegzését. De mi nem számítunk a külföld támogatására, hanem tisztán és kizárólag sa- ÜLm&IAgyág­y*efasno-

Next