Magyarország, 1917. december (24. évfolyam, 296-320. szám)
1917-12-30 / 320. szám
111 hid a Dunán A rakodópakott felszabadítása A csópakházak kitelepítése (Saját tudósítónkól.) Alig látható nyomok jelzik azokat az előkészületeket, amelyek a háború befejezése után várható nagy fordulat esetére szilárd alapul szolgálhatnának. Ittmi lehet hallani egy-egy tervről, amely felvetődik, beszéltet magáról, majd nyomtalanul eltűnik, vagy lassan, túlságos óvatossággal halad a bürokratikus ösvényeken. . A legnagyobb érdeklődést eddig a lakásfaling megoldásának a kérdése váltotta ki. A Lakásépítő Állandó Bizottság megalakulása, a közreadott programmervezet, a hiányzó lakások számának megállapítása, az ezek pótlására szükséges anyag, munkáserő és tévé előteremtésének módja, az építő szabályzatnak újabb, modern átalakítása, az anyaggá való takarékoskodás irányában, egymásssal láttak napvilágot. Ezeken az elvi tervezeteken túl azonban ezen a téren sem történt semmi. Nem mozdul a főváros, a Közmunkatanács, a kormány és félő, hogy a L. Á. B.Egységes, komoly törekvései a műkedvelők ijtszetős, de sohasem érvényesülő terveinek a ssorsára jutnak. Pedig ezeknek a terveknek az elejtése nemcsak a fővárosra, de az ország minden nagyobb városára végzetes csapás lenne. Az répüőipar esztendők óta tartó pangása a lakásöszsíkséget elsőrendű kérdéssé tette.. Különösen mt ez a székesfővárosra, amelynek még meglevő bérházai ellen valóságos irtó hadjáratot intéztek a gomba módján szaporodó — új hivatalok. Egész házsorokat foglalnak a különböző,központok és átmeneti hadihivatalok. Nem egy-két házat, hanem huszonöt-harminc nagy bérházat vontak el a lakáskeresők elől. Hasonlóképp jár el a főváros maga és az állam is. A hivatalok egyre jobban terjeszkednek s Érelmetesen emésztik a lakásokat. Ma is, legújabban — amint arról az Idegenforgalmi Hivatal panasza alapján írtunk — a mallok esjátszására vetették magukat. Öt nagy szállót fojtott el a hivatalos terjeszkedés roha-eaposan s ugyancsak komoly kérdéssé vált, hogy 33 lépjen fel kellő erélylyel ez ellen a mohóság ellen. .. . • Sorűizeltes sürgetés, hogy az állam és a főváros tegye szabaddá a bérházakat S építsen a maga hivatalainak megfelelő otthonokat. A főváros meg is kezdte hét-nyolc évvel ezelőtt a lakásépítő akcióját, de ezt is megszakította a háború. A régi sürgetést, az állami, városi és egyéb hivataloknak a magánházakból leendő kitelepítését most a legkomolyabban meg kell valósítani. Nemcsak új építkezésekkel (amik sok időt vesznek igénybe), hanem a hivatalok átcsoportosításával. Semmiféle akadálya nincs annak, hogy egy-két évig, ha kell, továbbra se a nagy kényelemmel hová tett hivatalos Helyiségeken változtassanak. Fölöslegesek a nagy lakáshiány idején a termeket elfoglaló külön szobák s ha ezt az átcsoportosítást belátó fontolysággal végrehajtják, nyomban sok száz lakásnak alkalmas helyiség szabadul fel. Az új gazdasági élet várható fordulataira amúgy sem történt eddig komolyabb intézkedés, tegyék míg legalább ezt az egyet. Közben tervezhetnek tovább. Mert terv, az készül elegendő, csupán a megvalósítás biztosítása marad nyomtalan. Ilyen új terv egyebek közt: a Margitszigetre építendő uj, háromágú híd, a rakodópartok szabaddá tétele s ezzel kapcsolatban a csónakház kitelepítése a dunai és a szigeti partokról. A szigetre tervezett uj Híd Óbudát köti össze a pesti parttal, a Hungária-körúttal, okénal, hogy a hid közepe megfelelő azamsfe nyal & sziget felső csúcsát kapcsolja a Két Dunaparthoz. Az építéssel kapcsolatban mind a két part -7- a pesti és az óbudai — nagyméretű szabályozást nyer, de a legnagyobb változás a szigeten történik. A tervezet szerint, — amelyet az érdekelt műszaki köröknek már bemutattak — a szigetet a híd építésének megfelelően átalakítják. Hatalmas partot kap a híd szárnyelhelyezése. Maga az átnyúló híd-is építészetileg is monumentális szerkezettel fekszik a szigetre s ennek folytatásaképp a sziget partjain készülnek olyan építkezések, amelyekkel a benyúló híd szárnyarchitektúrája egységesen olvad egybe. A hídépítéssel együtt megváltozik a sziget is. Végrehajtják a sokat emlegetett szabályosírást, megépítik azokat a nagyszabású intézménnyeket — szállókat, kaszinókat, strandfürdőt, színházat, mulatóhelyeket — amelyek a szigeti életet vonzóbbá tudják tenni s egyben a feltöltésekkel, partkiépítésekkel nyert területen alkalmat adnak stilszerű nyaralók, villalakások építésére. Az átalakítás következtében a sziget mentén elhelyezkedett csónakházak nem maradhatnak a helyükön. De nemcsak itt, hanem a dunai rakodópart egyéb vonalain sem. Erre nézve is megindultak a tárgyalások és tervezések s a csónakházak egy része már helyet is választott — az óbudai oldalon, a római fürdő környékén. A kitelepítésre különösen a dunai forgalom megnövekedése adta az első alapot. Ez a forgalom a bábom alatt is igen nagyméretű lett, a hábom után pedig bizonyára olyan lesz, amelynek érdekében a rakodó partok szabaddá tétele elengedhetetlen. Az új életre való készülődésnek ezek a legújabb tervezetei. Belliének teljesen az eddig felmerült eszmék közé, de itt is újra hangoztatnunk kell, amire már előbb hivatkoztunk. Hogy a sokféle terv mellé szükség van végre az erős végrehajtó kézre is, mert a legokosabb, a legéletrevalóbb terv sem ér semmit, ha örökösen papiroson marad. A nagyszabású tervekből úgyis óriás a fölöslegünk. Az olvass Magyarország — A Magyar könyv karrierje — Nem szabad többé nálunk Irdami szegénységről beszélni. Az esztendők óta dúló nábobti alatt újjászületett fa közönség irodalmi érdeklődése. A háború több százezer új olvasót nevelt a magyar irodalom számára. S ami örvendetes ebben az irodalmi lelkesedésben, az a közönség irodalmi ízlésének átalakulása. Mert a könyvkultúra életrekelése nemcsak tíj olvasótábort teremtett, hanem ízlést is. A könyvkereskedelemben az olvasók tömeges megszaporodásának jelenségét legelsőbben az mutatta, hogy hétnyolcszázezerrel több jegyzéket kellett nyomtatni, minta békés esztendőkben, hogy kielégítsék a szüntelen növekvő érdeklődést, ■amelyet iociás könyvforgalott követelt. Szakemberek megfigyelései szerint ez a szenzációs forgalom az áltóharcok kezdetével fakadt életarc. A lövészárkokban beásott katonák unalmát könyvek oszlatták el. Az új olvasóközönség között a katonák szerették meg legelőször az olvasást. A harctérről folyton tömeges megrendelések érkeznek s jellemző, hogy József főherceg frontján külön tábori könyvesházat állítottak fel, amelynek központja Kolozsvárott van, azonkívül vannak fiókjai különböző erdélyi városokban. Ebben a tábori könyvesházban i a modern és klasszikus magyar irodalom szinejava szerepel, nemkülönben a világirodalom óriásainak művei kitűnő fordításban és a lipcsei, stuttgarti, drezdai, berlini könyvpiac igemülsisátfelöleli a' játötöv zönként megjelenő katalógusa, 'tudott dolog, hogy a lövészárkokban nagyon sokan írni és olvasni is megtanultak és ezek az analfabéta katonákból lett írni-olvasni tudó emberek valóságos mohósággal érdeklődnek az olvasás iránt, melynek szórakoztató gyönyörűségeit eddig nem élvezték. Csak példának említem, fel József főherceg frontjának egyik katonáját, Kovács Miklós csanádmegyei tanyai béreslegényt, aki lövészárokban tanult meg írni, olvasni s most a tábori könyvesház legszorgalmasabb olvasója. Az állóharcok kezdetével megnövekedett olvasótábor folytonos szaporodását azonkívül a korai záróra és az alkohol mérhetetlen drágulása is megnövelte. A javíthatatlan klumpok és a léháskodók nagy része most otthon könyvekben keres vigasztalást. A könyvpiac nem győz annyi könyvet termelni, amennyi kielégítené az újonnan feltámadt mohó olvasási vágyat. Az olvasótábor megnövekedését nyomon követte a közönség irodalmi ízlésének átalakulása is. S ez valóban a legörvendetesebb az egész fellendülésben. A fővárosi családok otthonaiba új bútordarab vonult be, a könyvszekrény, amelynek belsejében nem diszketésekbe burkolt hatodrangú regények és útleírások foglalnak helyet, hanem sok helyen a klasszikus és modern irodalom értékes termékei és tudományosés művészeti munkák. A könyvesszekrényeiből kezdik kiselejtezni azokat a gyöngén fordított hangzatos emii külföldi regényeket, amelyeket hazájukban többnyire csak a masamódok ismernek. S helvüket értékesebb művek töltik be. A hadimilliomosok szintén nagyon-nagyon növelik a könyvforgalmat, de érdekes ebben a jelenségben az, hogy nem annyira az olvasók tábora növekedett meg velük, mint inkább a könyvvásárlók száma. Ezek tartalomra, irodalmi értékre való tekintet nélkül vásárolnak összevissza s lelkesedésükben a főelv az, hogy* csak szépkötésű, vagy nagyon régi keletű legyen az a könyv, amit beszereznek. Éppen ezért igen kelendők lettek a könyvrégiségek, amelyeknek értéke most nagyon fölemelkedett, így például: Káldy György ,Vasárnapokra való prédikációk című, 1631-ben kiadott könyve, melyet még négy évvel ezelőtt 40—50 koronáért árusítottak; az antikváriusok, — ma 240 korona, Pázmány Péter . Isten, igazságra vezérlő kalauzáért, 200 koronát adnak a régi 40 koronás ár helyien. A valódi rézmetszeteket is nagyban gyűjtik az új vagyonosok. Az üzletekben kapható rézmetszeteken kívül összevásárolják mindazokat az angol, francia, belga és német illusztrált művészeti könyveket, amelyekben rézmetszetekvannak. Ennek következtében, ezeknek a műveknek az árát hullatlanul felverték, úgy annyira, hogy ma egy igazi érdeklődő alig-alig juthat hozzá. Ez az árdrágító közönség persze csupán a benne található képekért veszi meg a könyvet. A képeket kivágja, bekeretezi s a könyveket elpusztítja. Hogy mennyire fölverték az árát ezeknek a műveknek, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a V La Femme» címűt, 1855-ben Parisban kiadott, harminc ívben megjelent munkáért 40—50 koronás ár helyett 500—550 koronát adnak. Persze, ez a könyv teli van eredeti W. Biden, Artbelt, Ryall metszetekkel. Egy ,,Dames de la Cour“ című francia könyv ára most, melyben a III-ik századtól a XVII-ik századig variálódó divat litografált képei vannak, 60 korona helyett 550 korona. A könyvvásárlóknak ezt a részét természetesen nem sorozzuk az új olvasótábor tagjai közé, mint ahogyan nem is tartozhatnak az irodalom kedvelőihez. K. L. MAGYARORSZÁG Budapest, 1917. vasáánap, december 30.