Magyarország, 1918. január (25. évfolyam, 1-26. szám)
1918-01-01 / 1. szám
4 Az ukrán bonyodalom A népbiztosok a rada ellen - A parasztok és szovjetek megtagadják a radát Az ukrán titkárság semlegesnek mondja Ukrajnát Az ukrán rada az antanttal tart A francia kormány elfogott sifkosott távirata Pétervár, december 31. (P. T. 1.) A francia tormánynak az oláh fronton álló francia katonai misszióhoz intézett e hó 24-én elfogott sifkkozott távirata utasítja a katonai missziót, hogy lépjen szoros érintkezésbe az ukrán radával és támogassa azt minden rendelkezésére álló eszközzel, mert a rada az antanttal való jó viszony fentartása és csakis az antanttal egyetértésben való békekötés mellett foglalt állást. A francia misszió tagjai mindenben a vidával karöltve járjanak el. Utasították a francia katonai missziót arra is, hogy mindenképpen támogassák azokat a helyi politikai szövetségeket, amelyek az oláh harcvonalon a csapatok harcrakészségét akarják megóvni. Feladatuk volna ilyképpen február-március haváig megóvni az oláh front harcias jellegét, hogy így megnehezítsék a német csapatok átcsoportosítását a nyugati fronton, amire annál is inkább szükség van, mert tavaszszal alkalmasabb lesz az idő a békekötésre. A franciák s számítása szerint az ukrán csapatok az oláh frontot és a Don vidékét fogják tartani. Francia tisztek részvételével külön missziót küldöttek le, amelynek feladata a kozák katonai parancsnoksággal egyetértésben ú jxdwkodni az oláh déli front csapatainak szüksége* )'-■■''·o»re!'-v rkk'- ■ ':h. sárói. illl -j Ui-'l-ipa,. boa';- az. oláhok be U BWU A|!^^r e ’-A la nélkül !;i-WpW ' V,''V'-’r M-S-é.ga-:l Un ■ áész.v.C'ügyi csapatokat illeti, azok határozott utasítást kaptak Londonból, hogy hagyják el az orosz frontot. Mindehhez orosz hivatalos helyen megjegyzik, hogy a távirat nemcsak azt bizonyítja, hogy az antant a legnyomatékosabb módon támogat minden a béke és a munkáskormány ellen irányuló törekvést, hanem bizonyítja azt is, hogy az ukrán rada a nemzeti szabadság védelmének ürügye alatt, amelyet senki sem veszélyeztet, együttműködik az angolokkal és a franciákkal, hogy a gazdag parasztság és a vagyonosabb polgárság érdekeit megvédje a szegény parasztok és a munkásság támadásaival szemben. E távirat a radát a maga valójában, mint a béke ellen működő cselszövés állítja oda az ukrán katonák elé. A francia tábornokok szemtelen beavatkozása ellen meg fogják tenni az illetékes tényezők a legszigorúbb intézkedéseket. A francia misszió meg fogja tudni, hogy Oroszországban nem járhat el úgy, mintha Afrikában volna. Aferrániát bábomra biztatják Stockholm, december 31. Az ukrán sajtóiroda jelenti Kievből: Az angol és francia kormányok meghatalmazott képviselői azt az ígéretet tették az ukrán főtitkárság előtt, hogy elismerik az ukrán állam függetlenségét, egyben lőszerrel és fegyverrel támogatják, ha az ukrán köztársaság hadat üzen Németországnak, Ausztria-Magyarországnak és a mai Oroszországnak. A főtitkári hivatal kijelentette, hogy mindkét hatalmi, csoporttal szemben teljesen semleges álláspontot kíván elfoglalni. le sülyednének el. De azért ne vidd v B^^ondolkozom rajta egy kicsit... szép hegyes éket faraadott a hu fogai közé a leszállóit vele a mély^^^^^^^Lmegtanitotta a gyereket, szén Hmint kell a hegyes éket a w Hb mint kell a görbe késsel a W Biontani, merre húzódnak a B Hmerre szeretnek a fehérül kitapogatni a mély sört v Hra?i húzódnak a vizalatti kelet felé . . . Lns- B H minden tapasztalatát az apjától tanulta, maga is gyárópi- B Bnézni a kis bunkó-B H szemmd suhant kutatott. Körül - V Hit már, mikor evette a fekete hajtásún. Este vállára vette a középső fiát és elindult vele a pálmaerdőn át a kiapadhatatlan emlőjü dajka felé. Hajnalban odaállította a gyereket a kőpartra és amig az elbűvölt halszemekben visszatükröződött a tornyos fehér hajók sohasem tartott csodája, az öreg megugrott a nyüzsgő sokaságban. A pálmaerdőn át haladván, szelíden feltünedezett előtte a nagy sziklatemplom képe, amint ott hever előtte a századik lépcsőfokon, pöffedt lábait mutogatja és alamizsnáért könyörög. Szinte kedvet érzett a forró lépcsőkön való aszalódéra, a sok száz koldustárs sok meséjének magáraszivására. Ott megpihenhet halszeme, püffedt lába és sípoló melle. Úgy gondolkozott és még éjfél előtt kunyhója elé ért. Harmadikra sirt, az első meg ott ült a kunyhó küszöbén szótlanul, a sötétben is világító meredt szemekkel. Az öreg megtapogatta és csöndesen kérdezte: — Miért sir a kisfiú ? — Mert elment az anyja. — Hová ment éjszaka? — Az este ment el... hajósok jöttek, azokkal ment el. Kis hajóra szálltak, arra mentek keletre. Énekeltek, pipáztak, meg ittak. A fáradt ember most már magát tapogatta végig, hogy nem játszik-e vele gonosz álom, aztán csöndesen rebegtek a lila ajkak: — Ez' a H'M? gr..' '..'• mit kell cselekednie. Vállára vette siró kisfiát és megindult vele a 'dombokon, hegyeken keresztü. Két nap, két mot. Száz lépcsőn szelíden fölsétált, végigment tizenkét folyosón, kilenc termen és az utolsó aranyosban letette a gyereket egy iszonyatos tekintetű isten oltárára. — Ez a harmadik kisfiam — saőt bizalommal a kőbálványhoz —, reád bízom. Azzal otthagyta az alvó fiúcskát és mikor lement a száz lépcsőn, nehéz lépteit hazafelé fordította. A déli nap nyilas ragyogásában ért a tenger partjára. Nyugodtan felkészülődött a leszállásra. Csónakba ült, nagy követ tett a csónak fenekére és kievezett olyan messzire, ameddig fáradt karjai bírták. A követ a derekára kötötte, görbe kését szájába vette, aztán megloccsant fehéren utána a mélyvíz. Sokáig haladt lefelé, végre mégis puha fövenyt, lágy füveket ért. Fáradt tagjai elterültek a szelíd ágyon. Bal karját feje alá helyezte és fölnézett a vizek derengő magasságába. Már semmi sem kötötte össze a vizek fölötti világgal, csak az a kevés levegő, amit odafont, a déli verőn szívott be. Hanyattekve három buborékban fújta ki az éltető lelket. Az első buboréknál eszébe jutott az első fia, aki olyan szép, mint a napsugár, a másodiknál a középsőre gondolt, akit a hajópagodák fehérárai idegenei táplálnak, a harmadiknál pedig biztos volt, hogy legkesebbikát kegyesen kegyébe vette az teiwnn. tor --.rs-y 'f U. Mikor már elszállt az utolsó buixa'&t is, boldogan lehunyta fáradt halszerűét és a férfir* kertel borította belső részeit. B H B H ^B a?-a!.; magyabosszAo Budapest, 1918. kedd, janiuári 1. Szovjetek és paraszttanácsok az ukrán rada ellen Pétervár, december 31. (P. T. I.) A szovjetek és a paraszttanácsok egy része kongresszust tartott Karkovban. A kongresszus kijelentette, hogy teljesen szolidáris a népbiztos sok tanácsával és hangsúlyozta, hogy ez a kongresszus Ukrajna egyetlen törvényes hatalma. A rada csupán a nép egy töredékének képviselője. Az ukrán nép nemzeti érdekeinek nincs szüksége a rada védelmére, mivel senki sem veszélyezteti. Ha a rada tevékenysége miatt Ukrajnában vér folyik, az nem nemzeti harc lesz, hanem a szegény parasztok és munkások harca a polgárság és a gazdag parasztok ellen. Összeesküvés a népbiztosok ellen Haparanda, december 31. Az orosz lapok jelentése szerint összeesküvést fedeztek fel, amely a népbiztosok meggyilkolására irányult. Maximalista és ukrán csapatok harcra készen Amsterdam, december 31. A Reuterügynökség pétervári, e hó 28-án kelt jelentés szerint, hír szerint, Charkov táján maximalista és ukrán csapatok tüzérséggel és repülőgépekkel ellátva, harcra készen szemben állanak egymással. Az orosz és angol futárok Pétervár, december 31. (P. T. A.) Az angol misszió és az orosz kormány között a futárok dolgában megegyezés jött létre, amelynek értelmében orosz futárok Angliában és autók Oroszországban azonos feltételek mellett utazhatnak. Béketüntetések Pétervár, december 31. (P. T. I.) A Végrehajtó bizottság elhatározta, hogy itt és Moszkvában ünneplő tüntetést rendezzenek az orosz forradalom békés munkájának tiszteletére. A vidéki városokban tartandó ünnepségek időpontját az illető városok maguk fogják megállapítani.