Magyarország, 1918. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1918-01-01 / 1. szám

4 Az ukrán bonyodalom A népbiztosok a rada ellen - A parasztok és szovjetek megtagadják a radát­­ Az ukrán titkárság semlegesnek mondja Ukrajnát Az ukrán rada az antanttal tart A francia kormány elfogott sifk­­osott távirata Pétervár, december 31. (P. T. 1.) A francia t­ormánynak az oláh fronton álló francia ka­tonai misszióhoz intézett e hó 24-én elfogott sifkk­ozott távirata utasítja a katonai missziót, hogy lépjen szoros érintkezésbe az ukrán ra­­dával és támogassa azt minden rendelkezésére álló eszközzel, mert a rada az antanttal való jó viszony fentartása és csakis az antanttal egyetértésben való békekötés mellett foglalt állást. A francia misszió tagjai mindenben­ a vidával karöltve járjanak el. Utasították a francia katonai missziót arra is, hogy minden­képpen támogassák azokat a helyi politikai szövetségeket, amelyek az oláh harcvonalon a csapatok harcrakészségét akarják megóvni. Feladatuk volna ilyképpen február-március haváig megóvni az oláh front harcias jellegét, hogy így megnehezítsék a német csapatok át­csoportosítását a nyugati fronton, amire annál is inkább szükség van, mert tavaszszal alkal­masabb lesz az idő a békekötésre. A franciák s számítása szerint az ukrán csapatok az oláh frontot és a Don vidékét fog­ják tartani. Francia tisztek részvételével külön missziót küldöttek le, amelynek feladata a kozák katonai parancsnoksággal egyetértésben ú jxdwkodni az oláh déli front csapatainak szüksége* )'-■■''·o»re!­'-v rkk'- ■ ':h. sárói. illl -j Ui-'l-ipa,. boa';- az. oláhok be U BWU A|!^^r e ’-A la nélkül !;i-WpW ' V,''V'-’r M-S-é.ga-:l Un ■ áész.v.C'­ügyi csapatokat illeti, azok határozott utasí­tást kaptak Londonból, hogy hagyják el az orosz frontot. Mindehhez orosz hivatalos helyen meg­jegyzik, hogy a távirat nemcsak azt bizonyítja, hogy az antant a legnyomatékosabb módon támogat minden a béke és a munkáskormány ellen irányuló törekvést, hanem bizonyítja azt is, hogy az ukrán rada a nemzeti szabadság védelmének ürügye alatt, amelyet senki sem veszélyeztet, együtt­működik az angolokkal és a franciákkal, hogy a gazdag parasztság és a vagyonosabb polgárság érdekeit megvédje a szegény parasztok és a munkásság támadá­saival szemben. E távirat a radát a maga valójában, mint a béke ellen működő cselszö­­vés állítja oda az ukrán katonák elé. A fran­cia tábornokok szemtelen beavatkozása ellen meg fogják tenni az illetékes tényezők a leg­szigorúbb intézkedéseket. A francia misszió meg fogja tudni, hogy Oroszországban nem járhat el úgy, mintha Afrikában volna. Aferrániát bábomra biztatják Stockholm, december 31. Az ukrán sajtó­iroda jelenti Kievből: Az angol és francia kor­mányok meghatalmazott képviselői azt az ígé­retet tették az ukrán­ főtitkárság előtt, hogy elismerik az ukrán állam függetlenségét, egy­ben lőszerrel és fegyverrel támogatják, ha az ukrán köztársaság hadat üzen Németország­nak, Ausztria-Magyarországnak és a mai Oroszországnak. A főtitkári hivatal kijelentette, hogy mindkét hatalmi, csoporttal szemben teljesen semleges álláspontot kíván elfoglalni. l­e sülyednének el. De azért ne vidd v B^^ondolkozom rajta egy kicsit... szép hegyes éket fara­­adott a hu fogai közé a leszállóit vele a mély­­^^^^^^^Lmegtanitotta a gyereket, szé­­n Hmint kell a hegyes éket a w Hb mint kell a görbe késsel a W Biontani, merre húzódnak a B Hmerre szeretnek a fehér­ül kitapogatni a mély sö­rt v Hra?i húzódnak a vizalatti kelet felé . . . Lns- B H minden tapasztalatát az apjától tanulta, maga is gyárópi- B Bnézni a kis bunkó-B H szemmd suhant kutatott. Körül - V Hit már, mikor evette a fekete hajtásún. Este vállára vette a középső fiát és elindult vele a pálmaerdőn át a kiapadhatatlan emlőjü dajka felé. Hajnalban odaállította a gyereket a kőpartra és amig az elbűvölt halszemekben visszatükröződött a tornyos fehér hajók soha­sem tartott csodája, az öreg megugrott a nyüzsgő sokaságban. A pálmaerdőn át haladván, szelíden feltüne­dezett előtte a nagy sziklatemplom képe, amint ott hever előtte a századik lépcsőfokon, pöffedt lábait mutogatja és alamizsnáért könyörög. Szinte kedvet érzett a forró lépcsőkön való aszalódéra, a sok száz koldustárs sok meséjé­nek magár­aszivására.­ Ott megpihenhet hal­szeme, püffedt lába és sípoló melle. Úgy gondolkozott és még éjfél előtt kunyhó­ja elé ért. Harmadik­ra sirt, az első meg ott ült a kunyhó küszöbén szótlanul, a sötétben is vi­lágító meredt szemekkel. Az öreg megtapogatta és csöndesen kérdezte: — Miért sir a kisfiú ? — Mert elment az anyja. — Hová ment éjszaka? — Az este ment el... hajósok jöttek, azokkal ment el. Kis hajóra szálltak, arra mentek keletre. Énekeltek, pipáztak, meg ittak. A fáradt ember most már magát tapogatta végig, hogy nem játszik-e vele gonosz álom, aztán csöndesen rebegtek a lila ajkak: — Ez' a H'M? gr..' '..'•­­ mit kell cselekednie. Vállára vette siró kisfiát és megindult vele a 'dombokon, hegyeken kereszt­ü. Két nap, két mot. Száz lépcsőn szelíden fölsétált, végig­ment tizenkét folyosón, kilenc termen és az utolsó aranyosban letette a gyereket egy iszo­nyatos tekintetű isten oltárára. — Ez a harmadik kisfiam —­ saőt biza­lommal a kőbálványhoz —, reád bízom. Azzal otthagyta az alvó fiúcskát és mikor lement a száz lépcsőn, nehéz lépteit hazafelé fordította. A déli nap nyilas ragyogásában ért a ten­ger partjára. Nyugodtan felkészülődött a leszállásra. Csónakba ült, nagy követ tett a csónak fene­kére és kievezett olyan messzire, ameddig fá­radt karjai bírták. A követ a derekára kötötte, görbe kését szájába vette,­ aztán megloccsant fehéren utána a mélyvíz. Sokáig haladt lefelé, végre mégis puha fövenyt, lágy füveket ért. Fáradt tagjai elterültek a szelíd ágyon. Bal karját feje alá helyezte és fölnézett a vizek derengő magasságába. Már semmi sem kötötte össze a vizek fölötti világgal, csak az a kevés levegő, amit odafont, a déli verőn szí­vott be. Hanyattek­ve három buborékban fújta ki az éltető lelket. Az első buboréknál eszébe jutott az első fia, aki olyan szép, mint a nap­sugár, a másodiknál a középsőre gondolt, akit a hajópagodák fehérárai idegenei táplálnak, a harmadiknál pedig biztos volt, hogy legke­­sebbik­­át kegyesen kegyébe vette az teiwnn. tor --.rs-y 'f U. Mikor már elszállt az utolsó buixa'&t is, boldogan lehunyta fáradt halszerűét és a férfir* kertel borította belső részeit. B H B H ^B a?-a!.; magyabosszAo Budapest, 1918. kedd, janiuári 1. Szovjetek és paraszttan­ácsok az ukrán rada ellen Pétervár, december 31. (P. T. I.) A szov­jetek és a paraszttanácsok egy része kon­gresszust tartott Karkovban. A kongresszus ki­jelentette, hogy teljesen szolidáris a népbiztos sok tanácsával és hangsúlyozta, hogy­ ez a kon­gresszus Ukrajna egyetlen törvényes hatalma. A rada csupán a nép egy töredékének képvi­selője. Az ukrán nép nemzeti érdekeinek nincs szüksége a rada védelmére, mivel senki sem veszélyezteti. Ha a rada tevékenysége miatt Ukrajnában vér folyik, az nem nemzeti harc lesz, hanem a szegény parasztok és munkások harca a polgárság és a gazdag parasztok ellen. Összeesküvés a népbiztosok ellen Haparanda, december 31. Az orosz lapok jelentése szerint összeesküvést fedeztek fel, amely a népbiztosok meggyilkolá­sára irányult. Maximalista és ukrán csapatok harcra készen Amsterdam, december 31. A Reuter­ügynökség pétervári, e hó 28-án kelt jelentés szerint, hír szerint, Charkov táján maxi­malista és ukrán csapatok tüzérség­gel és repülőgépekkel ellátva, harcra ké­szen szemben állanak egymással. Az orosz és angol futárok Pétervár, december 31. (P. T. A.) Az angol misszió és az orosz kormány között a futá­rok dolgában megegyezés jött létre, amelynek értelmében orosz futárok Angliában és au­tók Oroszországban azonos feltételek­ mel­lett utazhatnak. Béketüntetések Pétervár, december 31. (P. T. I.) A Végre­hajtó bizottság elhatározta, hogy itt és Moszk­vában ünneplő tüntetést rendezzenek az orosz forradalom békés munkájának tiszteletére. A­ vidéki városokban tartandó ünnepségek idő­pontját az illető városok maguk fogják meg­állapítani.

Next