Magyarország, 1918. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1918-03-09 / 58. szám

Budapest, 1918. szombat, március 9.: MAGYARORSZÁG5 világítást nem adtak. Ennivalónk egy napra való hideg hús volt, melyet a kórházból hoz­tunk magunkkal. Milánóban sikerült újra élelmiszerhez jutnunk s a többi állomáson is vehettünk valamit, ha sokáig vesztegelt ott vonatunk. Comóban öt napig tartózkodtunk, itt az olasz karabineriek alaposan kikutattak bennünket, m­íg végre Svájcon át elindulhat­tunk Linz felé, hová, míg megérkeztünk, hat tiszt megha­lt az utón. Lakatos Artúr mintegy száz festményt és számos ipariűvészeti tervet hozott magával, azokat fogságának ideje alatt készítette Szer­biában és Olaszországban. Ezek a képek több­nyire szerb és olasz táj- és városképek, figu­rális dolgok, interiőrök, de van közöttük né­hány érdekes portré is. Mindezekből nemso­kára kollektív kiállítást rendez a fogságából szabadult művész. K. L. LEGÚJABB Wekerle és Seidler Bukarestben Bécs, március 8.­­ (A Magyarország tudósítójának tele­fon je­lentése.) Wekerle Sándor miniszterelnök aoa este Bécsbe érkezik és pénteken Bécsben marad. Wekerle felkeresi Seidler osztrák miniszterel­nököt s egymással fogják megbeszélni, vájjon mindketten Bukarestbe utaznak-e. Amennyi­ben Wekerle erre az útra elhatározná magát, a N. Fr. Presse mai estilapja szerint Seidler is vele együtt utazik az oláh fővárosba, ahol már várják a két kormányelnököt. Ism­eretes, írja az bécsi lap, hogy az utóbbi időben többször fel­vetődött az a gondolat, hogy az osztrák kor­mány nem képviseltethetné-e magát épp úgy a bukaresti tárgyalásokon, mint a magyar kor­mány. Az osztrák kormány kívánsága arra irányul, hogy a gabonával, marhával és hússal­­való ellátás az Oláhországgal megkötendő szer­ződések útján lényegesen nemcsak most, ha­nlam­ a jövőben is megkönnyíttessék. Hertling a párbaj eltiltásáról Bécs, március 8. (A Magyarország tudósítójának telefonje­­lentése.) A Zeif-nak táviratoztak Berlinből: Hertling kancellár ma válaszolt Erzberger kép­viselőnek egy a párbaj ügyében már korábban benyújtott interpellációjára. A kancellár kifej­tette, hogy oly hadparancs, amely a tiszteknek megtiltaná a párbajt, nem járna a kívánt ered­ménnyel, míg a becsület védelmére nem gon­doskodtak megfelelő biztosítékokról. Amerika nem csatlakozik az antanthoz a japán akció dolgában Bécs, március 8. (A Magyarország tudósítójának telefon­­jelentése.) A Telegraphen Com­pagnie közli a londoni Morning Fest következő washingtoni táviratát. Wilson elnök titkára közölte, hogy az amerikai kormány eddig semminemű meg­állapodást nem kötött Japánnal a keletszibé­riai akció dolgában és hogy Amerika e kér­désben nem fog csatlakozni a többi antant­­államokhoz. Ennek ellenére, írja a londoni lap, általános az a vélemény, hogy Amerika annak idején nem fog szembehelyezkedni Ja­pán akciójával és nem fog nehézséget okozni Japánnak. Nagy szállítási botrány Olaszországban A kormány állása megrendült Bécs, március 8. (A Magyarország tudósítójának telefonje­lentése.) A Zeit-nek táviratoztak Luganóból. Az olasz közvéleményt nagyszabású szállítási affér tartja izgalomban, amelyet Milanóban lepleztek le. Az afférban elsősorban Tafula és Ronaldo milánói ügyvédek vannak kompromit­tálva. A szállítási botrány dolgában a képvi­selőházban interpellációt intéztek a kormány­hoz. Az ügy miatt a kereskedelmi miniszter po­zíciója, de közvetve az egész kabinet állása is megrendült. Az interpelláló képviselők az affér kapcsán azt a felszólítást intézték a kormány­hoz, hogy legkésőbb húsz napon belül terjessze a kamara elé az állami szállításokra vonatkozó összes adatokat és pedig 1915 augusztusáig visszamenőleg. A szocaalista képviselők az ösz­szes szállítók neveinek közzétételét követelik a kormánytól. Bonar Law az új helyzetről London, március 8. A nyugati helyzet­ről Bonar Law az alsóházban a következőket jelentette ki: — Véleményem szerint a háborút az előző évben a szövetségesek javára tehetett volna be­fejezni, ha nem állottak volna be az orosz­országi események. Ezek a­z események borzal­mas csapást jelentenek a szövetségesekre, azonban Németország egy lépéssel sem jött kö­zelebb ahhoz a békéhez, amelyet vár. Az oroszországi események ellenségeink helyzetét jelentékenyen javítják, de nevetséges dolog elsienni, hogy Németország egy oly or­szágot, mint Oroszország kizsákmányolhat. Az oroszországi új helyzet a nyugati fronton a szituációt teljesen megváltoztatta. Az utóbbi hónapokban nem kevesebb, mint harminc had­osztályt vittek át a nyugati frontra. Ita azon­ban az egész frontot a csapdától az Adriáig vesszük figyelembe, az olasz frontot is beleszá­mítva, csapatlétszámunk nagyok! Az angol hatszázmillió fontos hitelt megszavazták London, március 8. Az alsóház a hatszáz­millió font sterling hitelt egyhangúlag meg­szavazta. A szovjetek a szerződés egyes pontjainak megkönnyítését kívánják Genf. március 8.. (Saját tudósítónktól.) Párisi lapok pétervári távirata szerint, az újon­nan alapított haditanács gyakorolja Trockij és Lenin moszkvai tartózkodása alatt a legfőbb hatalmat a fővárosban és katonai kerületében még abban az esetben is, ha a moszkvai gyűlés változtatásokat eszközölne a bresztlitovszki szerződésen. Ez nem valószínű ugyan, de meg­történhetik, hogy Moszkvában bizottságot vá­lasztanak, mely a középhatalmakkal tárgyalá­sokba bocsátkozik a szerződés bizonyos pont­jainak megkönnyítésére. Anglia új amerikai nagykövete a háború folytatásáról . Bécs, március 1. (A Magyarország tudósítójának telefon­­jelentése.) A ..Telegraphen Compagnie' jelen­tése szerint Anglia új amerikai nagykövete Reading lord Newyorkban egy banketten hos­szabb beszédet tartott, amelyben kijelentette, hogy Anglia szilárdul el van tökélve arra, hogy mindaddig folytatja a háborút, míg a szabad­ság és igazságosság elvei nem diadalmaskod­nak. A legnagyobb áldozat sem lehet elég nagy,­ — mondotta — ha arról van szó, hogy bizto­sítsuk a világ számára a szabadságot. Ugyan­ezen a banketten a yorki érsek is felszólalt, aki többek között úgy nyilatkozott, hogy a világ­háborúnak csak egy eredménye lehet és ez : a szabadság győzelme. Amerika idealizmusa bi­zonyára a győzelem kivívását fogja eredmé­nyezni.­­Az erdélyi oláhok Clemenceaunál ? [*­ Bécs, március 8. (A Magyarország tudósítójának telefonje­­lentése.) A ,,Zeit“ a párisi ,,Matin“ következő,­­ szűkszavú és homályos értelmű hírét közli: [Clemenceau miniszterelnök a napokban s kül­földi követséget fogadott, a ■nelynek tagjai erdélyi oláhok voltak. A küldöttséget valami Membrescu saimon nevű férfi vezette. I Szerbia különbékére hajlik? Bécs, február 8. (A Magyarország tudósítójánál: telefon jelentése.) Á .,N. Fr. Pressed távirata szerint Londonban híre jár, hogy Szerbia hajlandó különbéke iránt tárgyalásokat kezdeni a köz­ponti hatalmakkal. — Ugy­e, ez a Margit néni kisfia, — szólt , Pritiden és ölébe vette a vöröshaját — szépen megnőttél, kicsikém. A kis vörös a nyaka köré fonta vékony karjait és úgy megült a nagyapja keblén, mint egy madárka. Az öregúr elindult vele szép csendesen és körül­sétálta a kertet. Egy szót se szólt hozzá, a gyerek se mukkant, csak nézett a világba furcsa szempárjával. Nem mulat­tatta semmivel, cukrot is elfelejtett neki adni. Mégis, délben alig tudta tőle elválasztani a jdajka. És délután, meg másnap újra kezdő­dött a barátkozás: a rőthajó, mikor végre két lépésnyi távolból fölismerte az öregura, ki­tárta a karját és feléje igyekezett, csúszva, négykézláb, döcögve. így folyt ez egész nyá­ron át és őszszel, mikor egy távoli városba vitték a kis vöröshajút, nagyapa úgy érezte, hogy jobb lenne téli álomba szenderülni, akár az almafák, meg a körtefák, az egész kert ösz­­szes növényei szokták. Karácsony előtt olyan erős vágyat érzett utána, hogy szűkös hópénze javarészét játékokba verte és elutazott a távoli városba. Pedig tudta, hogy­ nem látják szí­vesen. Nyárom már vastag pápaszemmel jelent­­ meg a kis vöröshajú a régi kertben. Hallgata­­j­gon botorkált a többiek között és csak a nagy­­­­apja felé röpdösön vézna karjaival. Az öregúr­­ vele töltötte az egész napot, karján hordozta és mikor néha megcsókolta, összekoccant a két vastag pápaszem domború üvege. Beszélni nem sokat beszéltek, inkább csak nagypapa suttogott egy pár szót néha; a kisfiú még min­dig nem tudta a hangzókat egymás mellé il­leszteni. Az anyja kényes szemmel jósolgatta, hogy talán sohasem szólal meg, a gyereksereg meg egyszerűen kis némának nevezte. A vas­­tag pápaszemes öregúr mégis érthetett a nyel­én mert megtanította a lyukas levelecskéken át kukucskálni, színes kavicsokból figurákat rakni, hátratért kezekkel szelíden sétálgatni. A többi unokák őszinte irigységére malmot csi­nált neki a kis patakra, kocsit fabrikált cérna­­gurigákból és cséplőgépet üres dobozokból meg drótokból. Egyszer éppen a karján ült a kis néma. Szelíden sétálgatott vele. A gyermek szorosan átölelte a nyakát, fejét nagyapa vállára haj­totta és féloldalt nézte a csipkés fákat, a bána­tos rózsákat . . . Most hirtelen megállott az öreg úr: alig néhány lépésnyire előtte szürke­ruhás madár ringott az ágon és harsányan da­lolt. Percekig mozdulatlan maradt, aztán hal­kan egy régi verset kezdett mondani: Kis madár, kis madár, Pintyőke madár . .­. Kétszer is elzümmögte a négy sort, mikor megmozdult a karján a kis néma, a madár felé nyújtotta ceruzaujjacskáját és öreges, döcögő hangon énekelni kezdte: 3’isz madár, tisz madár, Pintő­ke madár . . . A kis öreg ember reá­ja nézett és mintha egy hatvan esztendő előtti tükörbe tekintett volna : fölismerte benne önmagát. Vastag pápa­szemét könyek nedvesítették; halálosan saj­nálta mindkettőjüket. És a bokrok mögül hárman vagy négyen lesték a kis öreg­embert : a legidősebb unokák voltak. — Nézzétek. — mondta egy gimnazista fiú. — már megint azt a kölyköt hurcolja. — Ezt szereti a legjobban, biztosan neki hagyja a kertet meg a kis házat. — De hát mi tetszik róla annyira? Miért szereti úgy? — Miért? — csattant föl egy nyelvet a zsith­­­iany. — Hát nem látjátok, hogy éppen olyan kis hülye, mint ő éppen olyan kis hülye . . . Krylenko lemondása Bécs, február 8. (A Magyarország tudósítójának telefon­jelentése.) A ,,N. Fr. Presse“ írja. A Reuter­ügynökség pétervári jelentése szerint Krylenko a népbiztosok kormányában támadt ellent-M­d miatt lemondott a főparancsnokságról.

Next