Magyarország, 1918. április (25. évfolyam, 78-102. szám)
1918-04-02 / 78. szám
‘f Budapest', 1918. kedd, április; 2. MAGYARORSZÁG Két." A Somalétól 'délre megtartottuk "állásain- Icai, tovább délre pedig a francia front ellen intézett heves támadások lehetővé tették a németeknek, hogy az Avretól nyugatra és Montdidiertől délre és délkeletre előbbre jussanak. A németek elfoglalták Auvillers, Grivesnes, ICantarini, Mesnil, George Lamonchel és Avencourt falvakat. Avencourttól keletre heves harc folyik. A helyzetet nem ismerjük pontosan. Az idő megfordult, hevesen esik az eső. (Hivatalos reggeli jelentés: Március 31. A Samuiétól délre, s Lucc völgyében lévő vonalunkat tegnap eredményesen végrehajtott ellentámadások után helyreállítottuk. Az ellenség két erős támadást intézett a nap folyamán a Herpelecustól a Sommeig terjedő vonalunk jelen, de mind a két támadást a támadó csapatok legnagyobb veszteségével visszautasították. Tegnap a Sorométól közvetetten északra megindított támadásokban az ellenséges gyalogság négyes hullámban indult rohamra, őrvonalaink azonban mindenütt visszavetették őket. Az ellenség a harcvonalnak csupán ezen a részén több ezer embert vesztett. Tegnap a korai délutáni órákban eredményes harcot vívtunk meg Serre környékén. Vonalunkat ezen a helyen kissé előbbre toltuk, azonkívül 230 foglyot ejtettünk és 40 géppuskát zsákmányoltunk. A harcvonal más részein foglyokat ejtettünk. Az ellenség tüzérsége tegnap este Rucrjud területén volt tevékeny. A francia vezérkar jelentése Március 30-án, délután . A csata ma éjjel ,ifjabb hevességgel feléledt és most Moreuiltől Lassionyig, 40 kilométer kiterjedésben folyik. A francia csapatok, amelyeket a szakadatlanul érkező tartalékok támogatnak, elkeseredett ellenállást fejtenek ki a hatalmas német támadásokkal szemben. Légi harcok. E hó 27-ike és 28-ikca folyamán a rossz időjárás dacára repülőink folytatták támadásaikat. Gépfegyverekkel és bombákkal támadták meg a német csapatokat a harcvonalon és a felvonulási utakon. Egyes repülőink egy napon háromszor is indultak támadásra. Noyon, Gascard és Ham vidékén 17.000 kilogramm robbanóanyagot dobtunk az ellenségre. A harcok során 13 német repülőt lőttünk le. Ezek közül hét gép teljesen elpusztult. Ezenkívül felgyújtottunk két ellenséges kötött léggömböt. Március 30. Este. A Momiil Lassignyfronton keletkezett csata az egész napon át növekedő hevességgel folyt és 60 kilométer szélességű harcvonalon tovább folyik. A soraikban tüzünk által okozott pusztítások dacára a német haderők megsokszorozták a vonalaink ellen intézett támadásokat. Hősies csapataink, amelyek vakon rohannak a csatába, szakadatlan ellentámadásaik mindenütt feltartóztatták az ellenség dühös lökéseit. Orviliers—Le Fremont-Plessis le Roye vidékén rendkívül elkeseredett harcok folytak. E helységek több ízben cseréltek gazdát. Két német hadosztálynak sikerült Le Piemontban és Plessis le Roye egy részében lábat vetni, pompás ellentámadással azonban ismét kivetettük az ellenséget és visszaállítottuk régi vonalainkat. Egyes helyeken tüzérségileg borzalmas tűz alá vette az ellenséges csapattömegeket, amelyek kénytelenek voltak megállani és rendetlenségben visszavonulni, miközben halottaik elborították a terepet. A veszteségek, amelyeket az ellenség ebben a csatában szenvedett, felül haladják még az előző napok veszteségeit is. Március 31. délutáni 3. Tegnap délután elkeseredetten folytak a harcok és véglegesítették a németeknek március 30-án Montdulier és Moreuil között megkísérelt áttörési kísérletének borzalmas kudarcát. A francia gyalogság tüzelése lekaszálta a német zászlóaljakat, amelyek szakadatlanul özönlöttek a rohamra. Moreuilt elfoglalták a németek, azután a franciák visszavetették, majd ismét elvesztették, míg végre angol és francia csapatok páratlan vitézséggel végrehajtott szuronyos támadásban véglegesen visszaszerezték. A Moreuiltől északra lévő erdőket szintén elfoglalták súlyos harcban. A franciák számos foglyot ejtettek ezen a vidéken. Moreuil és Lassigny között tökéletes kudarc érte a németeket. A németek előrenyomultak Canny sur Metz vidékéig, ahol minden rohammal szemben megállják helyüket. 700 foglyot ejtettünk. A többi arcvonaton tüzérségi tüzelés megszakításokkal. Három német rajtaütés a Haas jobbpartján eredménytelen maradt. Az angolok és franciák súlyos veszteségei Berlin, április 1. (Wolff.) Az angolok és a franciák március 30-án hiábavaló és kétségbeesett ellentámadásaikban, valamint a további német támadások folyamán a legsúlyosbb véres veszteséget szenvedték. Halottakban, sebesültekben és eltűntekben szenvedett veszteségeik nagyságát az is mutatja, hogy egész csapattesteket kellett feloszlatni és más egységek kiegészítésére felhasználni, így például a 12-ik és 14-ik York- és Lancaster-ezredet a 93-ik dandár megtizedelt zászlóaljainak kiegészítésére kellett fordítani. A 13-i York- és Lancaster- és a 11-ik East-Lancaster-ezredet, is ilyen célra kellett felhasználni. Az angol hadsereg átcsoportosítása Berlin, április 1. A „Vossische Zeitung" hágai tudósítója a következő londoni jelentést közvetítetteAz angol front összeomlása folytán több helyütt szükségessé vált az arcvonal bizonyos szakaszainak az angol csapatoktól való kiürítése, mivel a francia főparancsnokság ezeket a helyeket francia kötelékekkel akarja védelmezni. Az angol csapatokat ezeken a szakaszokon, hír szerint, Fayolle tábornok hadseregével váltották fel. Az átcsoportosítás angol politikai és katonai körükben nagy izgatottságot okoz. " ♦ Az amerikai csapatok Paris, április 1. A Havas-ügynökség jelenti: A francia kormány hozzájárult Pershing amerikai tábornoknak kormánya nevében kifejezett kívánságához, hogy az amerikai csapatok az angol és francia csapatokkal együtt harcoljanak. Repington ezredes a front hátravonása mellett Rotterdam, április 1. Az angol sajtó azon véleményen van, hogy Albert táján a harcok csak ideiglenesen lanyhultak el. Repington ezredes a többek között azt írja, hogy ma a legfontosabb az, hogy az anlánt áttöretlenül tartsa meg frontját. E végből, ha kell, a csapatokat még hátrább vonhatják. Reméli, hogy ha ennek a szüksége bekövetkezik, az erre vonatkozó elhatározás nem következik be túlságosan későn. Az amerikai lőszert az angolok nem használhatták Berlin, április 1. (Wolf T.) Bapaume táján elfogott angol tisztek azt mondják, hogy a legutóbb Amerikából szállított lőszer a Le- A lakoma írta: Kőhalmy József Francesco Labia magasra emelte az arany tromborművekkel ékes ametisztserleget. Köröskörül a galériákról piros és kék selyemruhás szolgált friss rózsaleveleket szórtak a vendégek közé. A ház ura intett: elhallgattak a fuvolások, a trombiták zengése elnémult, csupán a hegedűk halk, édes muzsikája lüktetett a fűszeres levegőben. Az ősz patrícius kezében megremegett a nehéz serleg, az amtiszten áttüzelt a bor sötét rubinija. Csöndesség támadt az asztal fölött. Mindenütt rózsaillat áradt. — Ti lovagok és nemesek, — szólott Francesco Labia — akik megtiszteltétek vendégszerető házamat, üdvözöllek benneteket. Boldog és szerencsés, aki Velence lovagjait láthatja vendégül asztalánál. A győzelmes és hatalmas Velencének, a tenger eljegyzett arájának dicsőségére ürítem ezt a serleget. Méltó hozzánk e nemes bor, mert az a föld, amely zamatját oly bőkezűen adta, már Velencéé! Éljen a dicső és hatalmas . . .! Szava elvegyült a kürtök harsogásával, az üstdobok tompán, fenségesen döngtek s az ábrándos fuvolák hangja ujjongva szállott végig a márványos folyosókon. Két tiszta arcú kisfiú sietett elő friss virágokkal. A szolgák a vendégek háta mögött állván, újra és újra teletöltötték az aranypántokba foglal kristálypoharakat. Az asszonyok poharaiba mézes süteményeket és keleti gyümölcsöket dobáltak. Az óriás asztal díszítése vakmerően hasonlított a dogék asztalának ékességeihez. Középen három nagy üvegmedencében apró ezüstös testű halak úszkáltak s mindegyik medencéből vékony sugárban szökött fel a víz. Az asztal fehér térítőjén kék meg rózsaszínű üvegből való árkádos folyosó futott végig, helyen- kint apró tornyok emelkedtek, illatos gyümölcsökkel megrakva. A virágágyakat gyönyörű tálak helyettesítették, közöttük pazar drágakövekkel kirakott edények és karcsú kristályvázákban messze világrészből való mámorító illatú virágok. Lent, a palota lépcsőjénél hatalmas szurokfáklyák lobogtak, amiket jószagú olajba áztattak. A lángjuk még fényesebb lett tőle és úgy csillogott a" Canal reggio Mestre vizében, mint az olvasztott arany. Most új gondola siklott a sötétvörösre festett faoszlopok közé. Puha selyempornák közül segítették ki a szolgák a vendéget. — A lantomat! — szólt oda az egyiknek. Hosszú köpenyének szárnyát vállára vetette, hogy kivillant fekete ujjasának aranyos hímzése. A széles lépcsőkön, mint vidám és mámoros diszkisérel, poharak csengése, asszonyok kacagása szállott elébe. A nehéz bőrfüggönyöket félrevonták és a vendég göndör fürtéit hanyagul hátrasimítva belépett a terembe. Könynyű főhajtással, derűsen mosolyogva fogadta a gazdag nobilik üdvözlését, mint a fejedelem udvara hódolatát. Francesco Labia megölelte, jobbjára ültette, remekbe vésett boroskupát tétetett eléje, sötét ciprusaival szinig megtöltve. — Vártunk, Tiziano, miért késtél? — kérdezte Mária és sápadt, finom arcába rózsás pirosság szökött. — Még nem késtem.. Tudom, hogy a vendégek még nem gyönyörködtek az énekedben ... Elgondolkozott és csöndesen hozzátette : — Ma napnyugtáig dolgoztam.. . Pedig ellenségem a szürkület, mert kilopja a szikekből az erőt és csillogást... A képre gondolt Tizian. A csodálatos, nagy műre, amelyen ma tette az utolsó ecsetvonásokat és most készen várja az ámuló szemeket diadalmas szépségében a kép : Mária mennybemenetele . . . Tudják-e várjon, hogy a Szűzanya vonásaira Labia Mária hamvas szép orcája ihlette ? Hirtelen nagy vidámság szállotta meg és csillogó szemekkel vette kezébe lantját. Mindenki elcsöndesedett, a vendégsereg elbűvölve hallgatta Tizian épekét. A lant méla zengése — mint lágy selyem az asszony testéhez — hozzásimult érces hangjához. Egy bordást énekelt végezetül. Tüzes és féktelen Halbanért összecsendültek a kupak. Francesco Labia felragadta Tiziani elől az aranyserleget. — Ebből ivott ma a művészek" fejedelme. Más ajka ne érintse többé ! — kiáltotta és a következő pillanatban a serleg széles ívben repült a lagúna mély vizébe. — Ti is kövessétek az én példámat! ~ folytatta mámorosan a ház ura, — senki sem méltó többé az edényekre, amelyekből Labia vendégei ittak! A vendégek csodálkozva, tétován emelték fel karjukat, hogy a súlyos aranyedényeket kivessék az ablakon. De fürge szolgák siettek elő,, egymásután szedték le a vésett tálakat, pompás serlegeket, gyöngyökkel ékített billikomokat és sorra hajigálták a mély lagúnába. Majd fel-* kapták az asztal térítőjét és mindenestől beleforditották a vízbe... A vendégek arcáról még el sem tűnt a csodálkozás, mert újból terítve állott az asztal, uj drágaságok ragyogtak min-* denfelé és finom ételek párologtak inget csiklandozón... Az előkelő pazarlás láttára túláradó lelkesedéssel, mámorosan és meghatva kiáltozták a nemesek és lovagok*. — Éljen a Labia nemzetség, éljen a nemes Francesco ! A Tiepolo freskóival ékeskedő falak viszhangozták a riadó éljent, az ünnepi kedv egyre magasabbra szállott s alig akadt a vendégek között egy is, akinek eszébe ne jutott volna, hogy milyen jól állana a dús Francesco Labia fején a dogó lövege. .. Csak Tizian mosolygott. A szép Máriát nézte és egyszer sem pillantott a lehulló kincsekre. Mert Tizian tudta, hogy hajnal felé, mikor a vendégeket elnyomja a részeg álom, az asszonyok pedig már elhagyják a palotát, hogy akkor óvatosan, sietve vonják bie a víz alatt kifeszített hálót Labia cselédei és benne feküsznek az aranyedények hiány nélkül, hogy valamennyit újra meg újra kiszórja az ablakon: a ravasz patrícius mindaddig, míg a fejére nem teheti a dogok piros lövegét, amelyhez nem az erkölcs az út, hanem a gazdagság.. , Ezért mosolygott Tizian és csöndesen ivott* 3