Magyarország, 1918. április (25. évfolyam, 78-102. szám)

1918-04-02 / 78. szám

‘­f Budapest', 1918. kedd, április; 2. MAGYARORSZÁG Két." A Somalétól 'délre megtartottuk "állásain- Icai, tovább délre pedig a francia front ellen intézett heves támadások lehetővé tették a né­­­m­eteknek, hogy az Avretól nyugatra és Mont­­­didiertől délre és délkeletre előbbre jussanak. A németek elfoglalták Auvillers, Grivesnes, ICantarini, Mesnil, George­ Lamonchel és A­ven­­court falvakat. Avencourttól keletre heves harc folyik. A helyzetet nem ismer­jük ponto­san. Az idő megfordult, hevesen esik az eső. (Hivatalos reggeli jelentés: Március 31. A Samuiétól délre, s Lucc völgyében lévő vonalunkat tegnap eredményesen végrehajtott ellentáma­dások u­tán helyreállítottuk. Az ellen­ség két­ erős támadást intézett a nap folyamán a Herpelecustól a Sommeig terjedő vonalunk jel­en, de mind a két támadást a támadó csa­patok legnagyobb veszteségével visszautasítot­ták. Tegnap a Sorométól közvetetten északra megindított támadásokban az ellenséges gya­logság négyes hullámban indult rohamra, őr­vonalaink azonban mindenütt visszavetették őket. Az ellenség a harcvonalnak csupán ezen a­ részén több ezer embert vesztett. Tegnap a korai délutáni órákban eredményes harcot vívtunk meg Serre környékén. Vonalunkat ezen a helyen kissé előbbre toltuk, azonkívül 230 foglyot ejtettünk és 40 géppuskát zsákmá­nyoltunk. A harcvonal más részein foglyokat ejtettünk. Az ellenség tüzérsége tegnap este Rucrjud­ területén volt tevékeny. A francia vezérkar jelentése Március 30-án, délután . A csata ma éjjel ,ifjabb hevességgel feléledt és most Moreuiltől Lassionyig, 40 kilométer kiterjedésben folyik. A francia csapatok, amelyeket a szakadatla­nul érkező tartalékok támogatnak, elkesere­dett ellenállást fejtenek ki a hatalmas német támadásokkal szemben. Légi harcok. E hó 27-ike és 28-ikca folya­mán a rossz időjárás dacára repülőink foly­tatták támadásaikat. Gépfegyverekkel és bom­bákkal támadták meg a német csapatokat a harcvonalon és a felvonulási utakon. Egyes repülőink egy napon háromszor is indultak támadásra. Noyon, Gascard és Ham vidékén 17.000 kilogramm robbanóanyagot dobtunk az ellenségre. A harcok során 13 német repülőt lőttünk le. Ezek közül hét gép teljesen elpusz­tult. Ezenkívül felgyújtottunk két ellenséges kötött léggömböt. Március 30. Este. A Momiil Lassigny­­fronton keletkezett csata az egész napon át nö­vekedő hevességgel folyt és 60 kilométer szé­lességű harcvonalon tovább folyik. A soraik­ban tüzünk által okozott pusztítások dacára a német haderők megsokszorozták a vonalaink ellen intézett támadásokat. Hősies csapataink, amelyek vakon rohannak a csatába, szakadat­lan ellentámadásaik­ mindenütt feltartóztatták az ellenség dühös lökéseit. Orviliers—Le Fre­­mont-Plessis le Roye vidékén rendkívül elke­seredett harcok folytak. E helységek több íz­ben cseréltek gazdát. Két német hadosztálynak sikerült Le Piemontban és Plessis le Roye egy részében lábat vetni, pompás ellentámadással azonban ismét kivetettük az ellenséget és vissza­állítottuk régi vonalainkat. Egyes helyeken tü­zérségileg borzalmas tűz alá vette az ellenséges csapattömegeket, a­melyek kénytelenek voltak megállani és rendetlenségben visszavonulni, miközben halottaik elborították a terepet. A veszteségek, amelyeket az ellenség ebben a csa­tában szenvedett, felül haladják még az előző napok veszteségeit is. Március 31. délutáni 3. Tegnap délután elkeseredetten folytak a harcok és véglegesí­tették a németeknek március 30-án Montdulier és Moreuil között megkísérelt áttörési kísérle­tének borzalmas kudarcát. A francia gyalog­ság tüzelése lekaszálta a német zászlóaljakat, amelyek szakadatlanul özönlöttek a rohamra. Moreuilt elfoglalták a németek, azután a fran­ciák visszavetették, majd ismét elvesztették, m­íg végre angol és francia csapatok páratlan vitézséggel végrehajtott szuronyos támadásban véglegesen visszaszerezték. A Moreuiltől északra lévő erdőket szintén elfoglalták súlyos harcban. A franciák számos foglyot ejtettek ezen a vidéken. Moreuil és Lassigny között tö­kéletes kudarc érte a németeket. A németek előrenyomultak Canny sur Metz vidékéig, ahol minden rohammal szemben megállják helyü­ket. 700 foglyot ejtettünk. A többi arcvonaton tüzérségi tüzelés megszakításokkal. Három né­met rajtaütés a Haas jobbpartján eredmény­telen maradt. Az angolok és franciák súlyos veszteségei Berlin, április 1. (Wolff.) Az angolok és a franciák március 30-án hiábavaló és két­ségbeesett ellentámadásaikban, valamint a to­­vábbi német támadások folyamán a legsúlyo­­sbb véres veszteséget szenvedték. Halottakban, sebesültekben és eltűntekben szenvedett vesz­teségeik nagyságát az is mutatja, hogy egész csapattesteket kellett feloszlatni és más egysé­gek kiegészítésére felhasználni, így például a 12-ik és 14-ik York- és Lancaster-ezredet a 93-ik dandár megtizedelt zászlóaljainak kiegé­szítésére kellett fordítani. A 13-i­­ York- és Lancaster- és a 11-ik East-Lancaster-ezredet, is ilyen célra kellett felhasználni. Az angol hadsereg átcsoportosítása Berlin, április 1. A „Vossische Zeitung" hágai tudósítója a következő londoni jelentést közvetítetteAz angol front összeomlása foly­tán több helyütt szükségessé vált az arcvonal bizonyos szakaszainak az angol csapatoktól való kiürítése, mivel a francia főparancsnokság ezeket­ a helyeket francia kötelékekkel akarja védelmezni. Az angol csapatokat ezeken a sza­kaszokon, hír szerint, Fayolle tábornok had­seregével váltották fel. Az átcsoportosítás an­gol politikai és katonai körükben nagy izga­tottságot okoz. " ♦ Az amerikai csapatok Paris, április 1. A Havas-ügynökség je­lenti: A francia kormány hozzájárult Pershing amerikai tábornoknak kormánya nevében ki­fejezett kívánságához, hogy az amerikai csa­patok az angol és francia csapatokkal együtt harcoljanak. Repington ezredes a front hátravonása mellett Rotterdam, április 1. Az angol sajtó azon véleményen van, hogy Albert táján a harcok csak ideiglenesen lanyhultak el. Repington ez­redes a többek között azt írja, hogy ma a leg­fontosabb az, hogy az anlánt áttöretlenül tartsa meg frontját. E végből, ha kell, a csapatokat még hátrább vonhatják. Reméli, hogy ha ennek a szüksége bekövetkezik, az erre vonat­kozó elhatározás nem következik be túlságosan későn.­ Az amerikai lőszert az angolok nem használhatták Berlin, április 1. (Wolf T.) Bapaume táján elfogott angol tisztek azt mondják, hogy a legutóbb Amerikából szállított lőszer a Le- A lakoma írta: Kőhalmy József Francesco Labia magasra emelte az arany trombormű­vekkel ékes ametisztserleget. Körös­körül a galériákról piros és kék selyemruhás szolgált friss rózsaleveleket szórtak a vendégek közé. A h­áz ura intett: elhallgattak a fuvolások­, a trombiták zengése elnémult, csupán a hege­dűk halk, édes muzsikája lüktetett a fűszeres levegőben. Az ősz patrícius kezében megreme­gett a nehéz serleg, az amtiszten áttüzelt a bor sötét rubinija. Csöndesség támadt az asztal fölött. Mindenütt rózsaillat áradt. — Ti lovagok és nemesek, — szólott Fran­­cesco Labia — akik megtiszteltétek vendég­­szerető házamat, üdvözöllek benneteket. Boldog és szerencsés, aki Velence lovagjait láthatja vendégül asztalánál. A győzelmes és hatalmas Velencének, a tenger eljegyzett arájának di­csőségére ürítem ezt a serleget. Méltó hozzánk e nemes bor, mert az a föld, amely zamatját oly bőkezűen adta, már Velencéé! Éljen a dicső és hatalmas . . .! Szava elvegyült a kürtök harsogásával, az üstdobok tompán, fenségesen döngtek s az ábrándos fuvolák hangja ujjongva szállott végig a márványos folyosókon. Két tiszta arcú kisfiú sietett elő friss virá­gokkal. A szolgák a vendégek háta mögött áll­­ván, újra és újra teletöltötték az aranypán­tokba foglal k­ristálypoharakat. Az asszonyok poharaiba mézes süteményeket és keleti gyü­mölcsöket dobáltak. Az óriás asztal díszítése vakmerően ha­sonlított a dogék asztalának ékességeihez. Kö­zépen három nagy üvegmedencében apró ezüs­­tös testű halak úszkáltak s mindegyik m­eden­­­­céből vékony sugárban szökött fel a víz. Az­­ asztal fehér térítőjén kék meg rózsaszínű üveg­ből való árkádos folyosó futott végig, helyen-­­ kint apró tornyok emelkedtek, illatos gyümöl­csökkel megrakva. A virágágyakat gyönyörű tálak helyettesítették, közöttük pazar drága­kövekkel kirakott edények és karcsú kristály­vázákban messze világrészből való mámorító illatú virágok. Lent, a palota lépcsőjénél hatalmas­ szurok­­fáklyák lobogtak, amiket jószagú olajba áztat­tak. A lángjuk még fényesebb lett tőle és úgy csillogott a" Canal reggio Mestre vizében, mint az olvasztott arany. Most új gondola siklott a sötétvörösre fes­tett faoszlopok közé. Puha selyemp­ornák közül segítették ki a szolgák a vendéget. — A lantomat! — szólt oda az egyiknek. Hosszú köpenyének szárnyát vállára vetette, hogy kivillant fekete ujjasának aranyos hím­zése. A széles lépcsőkön, mint vidám és mámo­ros diszkisérel, poharak csengése, asszonyok kacagása szállott elébe. A nehéz bőrfüggönyö­­ket félrevonták és a vendég göndör fürtéit ha­nyagul hátrasimítva belépett a­ terembe. Köny­­nyű főhajtással, derűsen mosolyogva fogadta a gazdag nobilik üdvözlését, mint a fejedelem udvara hódolatát. Francesco Labia megölelte, jobbjára ültette, remekbe vésett boroskupát té­tetett eléje, sötét ciprusaival szinig megtöltve. — Vártunk, Tiziano, miért késtél? — kér­dezte Mária és sápadt, finom arcába rózsás pi­rossá­g szökött. — Még nem késtem.. Tudom, hogy a vendégek még nem gyönyörködtek az éneked­ben ... Elgondolkozott és csöndesen hozzátette : — Ma napnyugtáig dolgoztam.. . Pedig ellenségem a szürkület, mert kilopja a szik­ek­ből az erőt és csillogást... A képre gondolt Tizian. A csodálatos, nagy műre, amelyen ma tette az utolsó ecsetvonáso­kat és most készen várja az ámuló szemeket diadalmas szépségében a kép : Mária mennybe­menetele . . . Tudják-e várjon, hogy a Szűz­anya voná­saira Labia Mária hamvas szép orcája ihlette ? Hirtelen nagy vidámság szállotta meg és csillogó szemekkel vette kezébe lantját. Min­denki elcsöndesedett, a vendégsereg elbűvölve hallgatta Tizian épekét. A lant méla zengése — mint lágy selyem az asszony testéhez — hozzásim­ult érces hangjához. Egy bordást énekelt végezetül. Tüzes és féktelen Halbanért összecsendültek a­­ kupak. Francesco Labia felragadta Tiziani elől az aranyserleget. — Ebből ivott ma a művészek" fejedelme. Más ajka ne érintse többé ! — kiáltotta és a következő pillanatban a serleg széles ívben re­pült a lagúna mély vizébe. — Ti is kövessétek az én példámat! ~ folytatta mámorosan a ház ura, — senki sem méltó többé az edényekre, amelyekből Labia vendégei ittak! A vendégek csodálkozva, tétován emelték fel karjukat, hogy a súlyos aranyedényeket ki­vessék az ablakon. De fürge szolgák siettek elő,, egymásután szedték le a vésett tálakat, pompás serlegeket, gyöngyökkel ékített billikomokat és sorra hajigálták a mély lagúnába. Majd fel-* kapták az asztal térítőjét és mindenestől bele­­forditották a vízbe... A vendégek arcáról még el sem tűnt a csodálkozás, mert újból terítve állott az asztal, uj drágaságok ragyogtak min-* denfelé és finom ételek párologtak inget csik­­landozón... Az előkelő pazarlás láttára túláradó lel­kesedéssel, mámorosan és meghatva kiáltoz­ták a nemesek és lovagok*. — Éljen a Labia nemzetség, éljen a nemes Francesco ! A Tiepolo freskóival ékeskedő falak visz­­hangozták a riadó éljent, az ünnepi kedv egyre magasabbra szállott s alig akadt a vendégek között egy is, akinek eszébe ne jutott volna, hogy milyen jól állana a dús Francesco Labia fején a dogó lövege. .. Csak Tizian mosolygott. A szép Máriát nézte és egyszer sem pillantott a lehulló kin­­­csekre. Mert Tizian tudta, hogy­ hajnal felé, mikor a vendégeket elnyomja a részeg álom, az asszonyok pedig már elhagyják a palotát, hogy akkor óvatosan, sietve vonják bie a víz alatt kifeszített hálót Labia cselédei és benne feküsznek a­z aranyedények hiány nélkül, hogy valamennyit újra meg újra kiszórja az ablakon: a ravasz patrícius mindaddig, míg a fejére nem teheti a dogok piros lövegét, amelyhez nem az erkölcs az út, hanem a gazdagság.. , Ezért mosolygott Tizian és csöndesen­ ivott* 3

Next