Magyarország, 1918. augusztus (25. évfolyam, 177-203. szám)

1918-08-01 / 177. szám

k megdöntötték ezt a hitet, melynek nyomába azután nagyfokú bizalmatlanság lépett, amit az antant politikusai és államférfiai a német befolyás túlsúlyával és érvényesülésével okoltak meg. Annak idején mi is rámutat­tunk bizonyos különbségekre, melyek Czer­­nin gróf beszéde és a német felfogások közt észlelhetők voltak a háborús célok és a békepolitika dolgában. Sőt a Czemin gróf által hangoztatott nagyszerű eszmék hatásait nálunk is lerontották azok a jelenségek, melyek arra vallottak, hogy Czemin gróf maga is elfordult előbb hirdetett politiká­jától. Annál jelentősebb most a Norddeutsche Alig. Ztg. fejtegetése, melyből a Németbiro­dalom háborús politikájának nevezetes for­dulatát láthatjuk. Vájjon lesz-e ennek az új német hang­nak eredménye ? Vájjon alkalmas lesz-e arra, hogy megtörje az antant köreiben a németekkel szemben uralkodó nagyfokú bizalmatlanságot? Vájjon hajlandók lesz­nek-e az antant államférfiai elismerni, hogy Németország maga akar szakítani a milita­­rizmussal, s így elesik a világ békéjét fenye­gető az a veszedelem, melyet ők a háború folytatásával akarnak kiküszöbölni ? Ezt nem tudhatjuk. Kétségtelen, hogy az uj né­met politikai hitelvnek nagyobb ereje és meggyőzőbb hatásai lennének az ellenségek­re, ha ezeket az uj hitelveket cselekedetek dokumentálnák Mert abban, azután igazsága van a „N. A Ztg.“-nak, hogy az uj világ­rendet átérteni és nem pusztán prédikálni kell. Ez az igazság épp úgy szól az antant­­nak, mint Németországnak. Ha Németország most egy nagyszerű elhatározással megte­remtené a német birodalmi alkotmánynak felelős parlamenti alapra való átalakítását, s így az egész világ előtt garanciát szolgál­hatna arra, hogy maga a német nemzet egész egyetemessége áll majd ort a felelős parla­menti rendszer bástyája mögött az új világ­rend mellett , akkor nem maradna a további bizalmatlankodásnak oka, de még ürügye sem. És itt rá kell mutatnunk arra, hogy­ a magyar belpolitika terén is óriási hiba tör­tént, amikor itt a reakció megbuktatta a de­mokratikus választójogot, mert az antant köreiben ezt is úgy fogták és fogják föl, mint egyenes megakadályozását a demokra­tikus törekvések érvényesülésének, mint megakadályozását annak, hogy Magyar­­országon a népakarat a maga szeplőtlen tisztaságában juthasson kifejezésre az ország belső ügyeiben is, a külpolitikai vonatkozá­sok rendjén is. Tiszáék amikor megbuktat­ták a magyar demokráciát, tápot adtak an­nak a bizalmatlanságnak, melylyel az an­tant a központi hatalmak békepolitikáját kísérik, vagy legalább is új ürügyet szolgál­tattak erre a bizalmatlanságra. Ha a német birodalmi politika mostani fordulása megelőz vala egy csomó eseményt, ha ez jóval előbb állott volna be, mennyi minden másképp történhetett volna ! Hatá­rozottan állítjuk, hogy már régen béke lenne a világon. Mennyi tenger­szenvedéstől, m­ennyi vérpazarlástól, pusztulástól, fájda­lomtól és gyásztól kímélődhetett volna meg az emberiség ! De legalább most emelked­jék a központi hatalmak diplomáciája a helyzet magaslatára. Az új német háborús politikai kurzus alapul szolgálhat erős és erélyes tevékenységre. Cselekedni kell. Cse­lekedetekkel kell meggyőzni a világot béke­­akarásunk tökéletes őszinteségéről ; a szen­vedő emberiség közhangulatát kell meg­nyernünk. Ez a közhangulat mindenütt bé­kére vágyik, még­pedig állandó békére, Németország menjen tovább a most vágott politikai mesgyén. Az lesz legnagyobb győze­­delme, ha legyőzi az imperialista törekvése­ket, melyekre az ellenség folyton hivatkozik, mikor a háborúnak a végletekig való foly­tatását az emberiség érdekében állónak hirdeti.­­­­ A politikai helyzet A főrendiház elé kerül ma a Wekerle— Tisza-féle választójog. Baj nem igen lesz be­lőle. Javítani nem fog rajta. De talán rontani se fog. Valószínű, hogy megszavazza egy­szerűen, vita nélkül az egészet, úgy ahogy Wekerle átrontotta és Tisza megcsonkította. A magyar közvéleményt egy esztendeig tartotta élénk izgalomban a választójog kér­dése. S bizonyos, hogy izgalomban fogja tar­tani ezután is, mindaddig, míg kielégítő meg­oldáshoz nem­ jut. De mindezekből az izgalmakból a magyar főrendiház nem érez semmit. Ami a magyar nemzetben, a magyar közvéleményben történik, az annyi a főrendiháznak, mintha Kínában vagy a Holdban történnék. A nemzet életével semmi közössége sincs már a képviselőháznak se. A ferencjózsef kor­szakból itt felejtett, itt ragadt ásatag kövület már csak ez a számnalmas és undort keltő tár­saság. De h­a van testület, amely még a képviselő­­háznál is távolabb esik a nemzet lelkétől és életétől, úgy bizonyára a főrendiház az. A nemzet jóformán észre se veszi, hogy létezik. Nagy ritkán ad csak életjelt magáról. Akkor látja csak az ország, hogy még mindig megvan. És olyankor mindig szemben látja a haladásával, a boldogulásával, a jövője ko­moly érdekeivel. Ezeket a ritka kivételeket leszámítva, más­, különben semmit nem csinál, csak szelíden dobzsét mond mindenre. Valószínűleg ezt cselekszi a választójoggal is. Rontani remélhetőleg nem fog rajta. Arról gondoskodott már Tisza István. Úgy megron­totta, hogy tovább rontani úgyszólván lehe­tetlen. * Lélekemelő gyönyörű dolgokat olvas az ember egy idő óta a német lapokban. Békéről, népek szövetségéről, nemzetek önrendelkezési jogáról. Most a „Berliner Tagblatt“-ba írt remek cikket gróf Montgelas Miksa német tábornok. Azt mondja : az erőszak politikája és az erőszak gazdasági terjeszkedése csak erőszakos politikai és erőszakos gazdasági hódítást hív­hat ki úgy szárazföldem, mint a tengeren. Ebből a hibás eszmekörből csak a jog és igaz­ság útja vezethet ki bennünket. Milyen szép és milyen igaz szavak ! És milyen jól esnek különösen nő­sünk, szegény magyaroknak, akik az osztrák gazdasági erő­szak sorvasztó nyomása alatt nyögünk már másfélszáz esztendeje, s akik remegve nézünk most Salzburg felé, mert attól félünk, hogy új és még súlyosabb gazdasági nyomás fog onnan ránk nehezedni. Németország tiltakozik a gazdasági erőszak ellen. Jogot és igazságot kívon a gazdasági életben is a maga számára. Kívánja a saját önállóságának, önrendelkezési jogának a res­pektálását. Igaza van, teljesen igaza van. Jogosultabb követeléssel nem állt még nemzet a világ elé. A német az ellenségeitől kívánja a gazda­sági erőszak mellőzését, a gazdasági önállóság respektálását. Mi ugyanezt kérjük, kívánjuk a barátaink­tól , az osztrákoktól és a németektől. Megtagadhatja-e a német mitőlünk, bará­taitól azt, amit ő teljes joggal követel a maga számára az ellenségeitől ? Ha jogos a németek kívánsága, jogos a miénk is. Mi igazságosnak tartjuk, hogy ne történjék gazdasági erőszak Németország ellen, s ne sé­­rüljön meg Németország gazdasági önállósága. ^ Ute, ugyanezt az igazságot kérjük* követel­. MAO TA B O R 8 Z Á O Budapest, 1918. lsz­törták, augusztus 1 jük a magunk számára is. A németektől is, az osztrákoktól is. Budapest, julius 31. Zichy Aladár gróf a királynál. Bécsből jelentik : Zichy Aladár gróf, őfelsége a király személye körüli miniszter, aki tegnap óta Bécsben tartózkodik, ma délelőtt kihallgatáson jelent meg a királynál. A miniszter az eddigi tervek szerint még ma visszautazik Budapestre. A közélelmezési miniszter bécsi tárgyalásai.. Bécsből jelentik: Windischgrätz Lajos herceg közélelmezési miniszter, aki tegnap Bécsbe ér­kezett, a mai napot is Bécsen tölti. Élelmezési kérdésekben folytat megbeszéléseket. A honát bánhelyettes lemondott. Kris­te­o­v­i­c­s Vince horvát bánhelyettes lemondott állásáról. Utódjára nézve még nem történt döntés. A horvát képviselők Budapesten. A horvát képviselők közül vagy húszan Budapestre ér­keztek, hogy részt vegyenek a képviselőház ta­nácskozásain. A horvát képviselők a katonai ellátásról szóló honvédelmi miniszteri törvény­­javaslatnál fel fognak szólalni a képviselőház­ban, mert e törvényjavaslatban sérelmet látnak. Ez ügyben megbeszélést folytattak Wekerle Sándor miniszterelnökkel, valamint Szurmay Sándor báró és Unkerhäuser Károly horvát mi­niszterrel. A horvát képviselők ma délután ér­tekezletre ülnek össze. WWW,WWWWWWWWVW Békehírek A német félhivatalos a békemozgalomról : 1,1 Berlin, július 31. A „Norddeutsche AUge meine Zeitung“ július 28-iki számában, hosz­­szabb cikkben foglalkozik a népek szö­vetségével. A cikk kiindulópontja a há­ború évfordulója. Ennek ellenére nem ka­tonai és politikai reményekkel foglalkozik, hanem azzal a lelki átalakulással amelyen az emberiség a háborúban és a há­ború következtében keresztülment. Minél to­vább tart a háború, annál erősebben vető-ő­dik föl a kérdés : „A béke és nemcsak béke, következik-e a háború után?“ Ma m­ár nem­ zárkózhatunk el az elől az igazság elől, —­­irjai a kancellár lapja, — hogy a béke moz­galom — egész eszmei" tartalmá­val, a népek szövetségével, d­ö­n­t 3* bírósággal, l­eszereléssel együtt —­ a világ egyik legnagyobb vezéresz­méjévé lett, amelynek hatását, igaz, nem lehet még belátni, amelyet azonban nem sza­bad a gyakorlati emberi mosolyával elintézni. A cikk " ezután az angol békemozgalommal foglalkozik és megállapítja, hogy a népéig szövetségének eszméjét, amelyet azelőtt csak­ Grey és néhány szocialista hirdetett, most már az összes liberálisok és a konzervatí­vok egy része is programmjává tette. Ez a­ német katonai sikerek kétségtelen hatása, ’de különbséget kell tenni a népek szövetségé­­ nek igazi és talmi hívei között. Ez utóbbiak­’ hoz tartozik a miniszterek többsége, a libe­rálisok és a konzervativok, akik a népek szövnj­vétségét összezavarják a háború­ utáni gaz­dasági háborúval. Vakmerőség volna azt ál­lítani, hogy az új eszmék éppen Németország-­ ban találták voln­a meg az úttörőjüket. Csu­pán azt lehet kijelenteni, hogy aggodalmaink és fentartásaink őszintén komolyak voltak és megfeleltek ama kor szellemének, amelyben azokat érvényesítették. Joggal hivatkozha­tunk arra, hogy a választott bíróság eszmé­jét ellenségeinkkel ellentétben a háború alatt is gyakorlatilag alkalmaztuk és így a gyön­gébb félnek megadtuk az alkalmat arra, hogy igazát megtalálja. Ha bátran és elszántan így haladunk tovább és a megegyezési eljárás­nak új­ területeket nyitunk "meg, az ellenség is meg fogja tanulni, hogy az új világrendet átérteni, nem prédikálni kell. Az amerikai köztársasági párt a nyilvános diplomáciai tárgya­lásokat követeli Bemn, július 31. (Saját tudósítónktól.) Az Egyesült­ Állam­okban nagyban készülődnek az őszi választásokra, a­ köztársasági párt már meg .

Next