Magyarország, 1918. augusztus (25. évfolyam, 177-203. szám)
1918-08-01 / 177. szám
k megdöntötték ezt a hitet, melynek nyomába azután nagyfokú bizalmatlanság lépett, amit az antant politikusai és államférfiai a német befolyás túlsúlyával és érvényesülésével okoltak meg. Annak idején mi is rámutattunk bizonyos különbségekre, melyek Czernin gróf beszéde és a német felfogások közt észlelhetők voltak a háborús célok és a békepolitika dolgában. Sőt a Czemin gróf által hangoztatott nagyszerű eszmék hatásait nálunk is lerontották azok a jelenségek, melyek arra vallottak, hogy Czemin gróf maga is elfordult előbb hirdetett politikájától. Annál jelentősebb most a Norddeutsche Alig. Ztg. fejtegetése, melyből a Németbirodalom háborús politikájának nevezetes fordulatát láthatjuk. Vájjon lesz-e ennek az új német hangnak eredménye ? Vájjon alkalmas lesz-e arra, hogy megtörje az antant köreiben a németekkel szemben uralkodó nagyfokú bizalmatlanságot? Vájjon hajlandók lesznek-e az antant államférfiai elismerni, hogy Németország maga akar szakítani a militarizmussal, s így elesik a világ békéjét fenyegető az a veszedelem, melyet ők a háború folytatásával akarnak kiküszöbölni ? Ezt nem tudhatjuk. Kétségtelen, hogy az uj német politikai hitelvnek nagyobb ereje és meggyőzőbb hatásai lennének az ellenségekre, ha ezeket az uj hitelveket cselekedetek dokumentálnák Mert abban, azután igazsága van a „N. A Ztg.“-nak, hogy az uj világrendet átérteni és nem pusztán prédikálni kell. Ez az igazság épp úgy szól az antantnak, mint Németországnak. Ha Németország most egy nagyszerű elhatározással megteremtené a német birodalmi alkotmánynak felelős parlamenti alapra való átalakítását, s így az egész világ előtt garanciát szolgálhatna arra, hogy maga a német nemzet egész egyetemessége áll majd ort a felelős parlamenti rendszer bástyája mögött az új világrend mellett , akkor nem maradna a további bizalmatlankodásnak oka, de még ürügye sem. És itt rá kell mutatnunk arra, hogy a magyar belpolitika terén is óriási hiba történt, amikor itt a reakció megbuktatta a demokratikus választójogot, mert az antant köreiben ezt is úgy fogták és fogják föl, mint egyenes megakadályozását a demokratikus törekvések érvényesülésének, mint megakadályozását annak, hogy Magyarországon a népakarat a maga szeplőtlen tisztaságában juthasson kifejezésre az ország belső ügyeiben is, a külpolitikai vonatkozások rendjén is. Tiszáék amikor megbuktatták a magyar demokráciát, tápot adtak annak a bizalmatlanságnak, melylyel az antant a központi hatalmak békepolitikáját kísérik, vagy legalább is új ürügyet szolgáltattak erre a bizalmatlanságra. Ha a német birodalmi politika mostani fordulása megelőz vala egy csomó eseményt, ha ez jóval előbb állott volna be, mennyi minden másképp történhetett volna ! Határozottan állítjuk, hogy már régen béke lenne a világon. Mennyi tengerszenvedéstől, mennyi vérpazarlástól, pusztulástól, fájdalomtól és gyásztól kímélődhetett volna meg az emberiség ! De legalább most emelkedjék a központi hatalmak diplomáciája a helyzet magaslatára. Az új német háborús politikai kurzus alapul szolgálhat erős és erélyes tevékenységre. Cselekedni kell. Cselekedetekkel kell meggyőzni a világot békeakarásunk tökéletes őszinteségéről ; a szenvedő emberiség közhangulatát kell megnyernünk. Ez a közhangulat mindenütt békére vágyik, mégpedig állandó békére, Németország menjen tovább a most vágott politikai mesgyén. Az lesz legnagyobb győzedelme, ha legyőzi az imperialista törekvéseket, melyekre az ellenség folyton hivatkozik, mikor a háborúnak a végletekig való folytatását az emberiség érdekében állónak hirdeti. A politikai helyzet A főrendiház elé kerül ma a Wekerle— Tisza-féle választójog. Baj nem igen lesz belőle. Javítani nem fog rajta. De talán rontani se fog. Valószínű, hogy megszavazza egyszerűen, vita nélkül az egészet, úgy ahogy Wekerle átrontotta és Tisza megcsonkította. A magyar közvéleményt egy esztendeig tartotta élénk izgalomban a választójog kérdése. S bizonyos, hogy izgalomban fogja tartani ezután is, mindaddig, míg kielégítő megoldáshoz nem jut. De mindezekből az izgalmakból a magyar főrendiház nem érez semmit. Ami a magyar nemzetben, a magyar közvéleményben történik, az annyi a főrendiháznak, mintha Kínában vagy a Holdban történnék. A nemzet életével semmi közössége sincs már a képviselőháznak se. A ferencjózsef korszakból itt felejtett, itt ragadt ásatag kövület már csak ez a számnalmas és undort keltő társaság. De ha van testület, amely még a képviselőháznál is távolabb esik a nemzet lelkétől és életétől, úgy bizonyára a főrendiház az. A nemzet jóformán észre se veszi, hogy létezik. Nagy ritkán ad csak életjelt magáról. Akkor látja csak az ország, hogy még mindig megvan. És olyankor mindig szemben látja a haladásával, a boldogulásával, a jövője komoly érdekeivel. Ezeket a ritka kivételeket leszámítva, más, különben semmit nem csinál, csak szelíden dobzsét mond mindenre. Valószínűleg ezt cselekszi a választójoggal is. Rontani remélhetőleg nem fog rajta. Arról gondoskodott már Tisza István. Úgy megrontotta, hogy tovább rontani úgyszólván lehetetlen. * Lélekemelő gyönyörű dolgokat olvas az ember egy idő óta a német lapokban. Békéről, népek szövetségéről, nemzetek önrendelkezési jogáról. Most a „Berliner Tagblatt“-ba írt remek cikket gróf Montgelas Miksa német tábornok. Azt mondja : az erőszak politikája és az erőszak gazdasági terjeszkedése csak erőszakos politikai és erőszakos gazdasági hódítást hívhat ki úgy szárazföldem, mint a tengeren. Ebből a hibás eszmekörből csak a jog és igazság útja vezethet ki bennünket. Milyen szép és milyen igaz szavak ! És milyen jól esnek különösen nősünk, szegény magyaroknak, akik az osztrák gazdasági erőszak sorvasztó nyomása alatt nyögünk már másfélszáz esztendeje, s akik remegve nézünk most Salzburg felé, mert attól félünk, hogy új és még súlyosabb gazdasági nyomás fog onnan ránk nehezedni. Németország tiltakozik a gazdasági erőszak ellen. Jogot és igazságot kívon a gazdasági életben is a maga számára. Kívánja a saját önállóságának, önrendelkezési jogának a respektálását. Igaza van, teljesen igaza van. Jogosultabb követeléssel nem állt még nemzet a világ elé. A német az ellenségeitől kívánja a gazdasági erőszak mellőzését, a gazdasági önállóság respektálását. Mi ugyanezt kérjük, kívánjuk a barátainktól , az osztrákoktól és a németektől. Megtagadhatja-e a német mitőlünk, barátaitól azt, amit ő teljes joggal követel a maga számára az ellenségeitől ? Ha jogos a németek kívánsága, jogos a miénk is. Mi igazságosnak tartjuk, hogy ne történjék gazdasági erőszak Németország ellen, s ne sérüljön meg Németország gazdasági önállósága. ^ Ute, ugyanezt az igazságot kérjük* követel. MAO TA B O R 8 Z Á O Budapest, 1918. lsztörták, augusztus 1 jük a magunk számára is. A németektől is, az osztrákoktól is. Budapest, julius 31. Zichy Aladár gróf a királynál. Bécsből jelentik : Zichy Aladár gróf, őfelsége a király személye körüli miniszter, aki tegnap óta Bécsben tartózkodik, ma délelőtt kihallgatáson jelent meg a királynál. A miniszter az eddigi tervek szerint még ma visszautazik Budapestre. A közélelmezési miniszter bécsi tárgyalásai.. Bécsből jelentik: Windischgrätz Lajos herceg közélelmezési miniszter, aki tegnap Bécsbe érkezett, a mai napot is Bécsen tölti. Élelmezési kérdésekben folytat megbeszéléseket. A honát bánhelyettes lemondott. Kristeovics Vince horvát bánhelyettes lemondott állásáról. Utódjára nézve még nem történt döntés. A horvát képviselők Budapesten. A horvát képviselők közül vagy húszan Budapestre érkeztek, hogy részt vegyenek a képviselőház tanácskozásain. A horvát képviselők a katonai ellátásról szóló honvédelmi miniszteri törvényjavaslatnál fel fognak szólalni a képviselőházban, mert e törvényjavaslatban sérelmet látnak. Ez ügyben megbeszélést folytattak Wekerle Sándor miniszterelnökkel, valamint Szurmay Sándor báró és Unkerhäuser Károly horvát miniszterrel. A horvát képviselők ma délután értekezletre ülnek össze. WWW,WWWWWWWWVW Békehírek A német félhivatalos a békemozgalomról : 1,1 Berlin, július 31. A „Norddeutsche AUge meine Zeitung“ július 28-iki számában, hoszszabb cikkben foglalkozik a népek szövetségével. A cikk kiindulópontja a háború évfordulója. Ennek ellenére nem katonai és politikai reményekkel foglalkozik, hanem azzal a lelki átalakulással amelyen az emberiség a háborúban és a háború következtében keresztülment. Minél tovább tart a háború, annál erősebben vető-ődik föl a kérdés : „A béke és nemcsak béke, következik-e a háború után?“ Ma már nem zárkózhatunk el az elől az igazság elől, —irjai a kancellár lapja, — hogy a béke mozgalom — egész eszmei" tartalmával, a népek szövetségével, dönt 3* bírósággal, leszereléssel együtt — a világ egyik legnagyobb vezéreszméjévé lett, amelynek hatását, igaz, nem lehet még belátni, amelyet azonban nem szabad a gyakorlati emberi mosolyával elintézni. A cikk " ezután az angol békemozgalommal foglalkozik és megállapítja, hogy a népéig szövetségének eszméjét, amelyet azelőtt csak Grey és néhány szocialista hirdetett, most már az összes liberálisok és a konzervatívok egy része is programmjává tette. Ez a német katonai sikerek kétségtelen hatása, ’de különbséget kell tenni a népek szövetségé nek igazi és talmi hívei között. Ez utóbbiak’ hoz tartozik a miniszterek többsége, a liberálisok és a konzervativok, akik a népek szövnjvétségét összezavarják a háború utáni gazdasági háborúval. Vakmerőség volna azt állítani, hogy az új eszmék éppen Németország- ban találták volna meg az úttörőjüket. Csupán azt lehet kijelenteni, hogy aggodalmaink és fentartásaink őszintén komolyak voltak és megfeleltek ama kor szellemének, amelyben azokat érvényesítették. Joggal hivatkozhatunk arra, hogy a választott bíróság eszméjét ellenségeinkkel ellentétben a háború alatt is gyakorlatilag alkalmaztuk és így a gyöngébb félnek megadtuk az alkalmat arra, hogy igazát megtalálja. Ha bátran és elszántan így haladunk tovább és a megegyezési eljárásnak új területeket nyitunk "meg, az ellenség is meg fogja tanulni, hogy az új világrendet átérteni, nem prédikálni kell. Az amerikai köztársasági párt a nyilvános diplomáciai tárgyalásokat követeli Bemn, július 31. (Saját tudósítónktól.) Az Egyesült Államokban nagyban készülődnek az őszi választásokra, a köztársasági párt már meg .