Magyarország, 1918. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1918-09-01 / 204. szám

z erőszak és a csen­dőrszurony. Mind mi fellép­nünk. Mind csak azért, hogy megfojtsák, le­gázolják az önálló magyar bankért s a gaz­­dasági önállóságért vivott küzdelmünket. Micsoda hadjárat volt az, Istenem, mi­csoda hadjárat! Mennyi szenny, mennyi i­­gaztett, mennyi becstelenség ! Milyen tengerére volt szükség a bűnök­nek, milyen indok özönére a gyalázatossá­goknak, hogy letörjék az önálló bank s a gazdasági önállóság törekvését s ráerősza­kolják az országra a közös bankot! Elől sötét lett a vezér, a gazdasági ön­állóság esküdt ellensége, Tisza István. Utána, bölcsek, tudósok, államférfiak és panamis­­t­­ák — ó, nagyon sok panamisták! —, akik i­­­mind azt hirdették, hogy egy Istenünk, egy Megváltónk, egy Boldogítónk van csak: a közös bank. És velük egy egész nagyhangú sajtó, amely megvetéssel, gyűlölettel és válogatott rágalmakkal támadta szüntelenül az önálló bankért küzdő „kisded bankcsoportot/* Áruló volt, ostoba volt és tudatlan volt min­denki, aki az önálló bankot követelte, — bölcs volt, művelt volt és hazafi volt mind, áld a közös bank áldásait magasztalta. Letörtek minket. Letörték az önálló bankot. Győztek, s most itt a győzelmük gyümölcse. Most itt a boldogság, amit az ő diadaluk hozott a nemzet számára. Melléjük állt a választók többsége. Igaz, nem ingyen. Jó drágán, negyven millióért. Annyiba került a munkapárt választási diadala. Milyen sok ezermillió kárt meg veszte­séget fizetett azóta vissza ez a szerencsétlen ország azért a negyven millióért! Ha most kilenc esztendeje a mi pártunk győz, akkor ma bizonyosan önálló bankunk van, s akkor jó a pénzünk, gazdag és erős a gazdasági életünk. Akkor ma kétszeres gazdasági erővel állhatna Magyarország a királya mellett eb­ben a sorsdöntő nagy küzdelemben,­­ így hiába egészséges a mi pénzünk. Az osztrák pénz beteg, s ez a betegség elsor­vasztja a magyar pénzt is, a magyar gazda­sági életet is. Mind csak a közös bank miatt Minket letörtek, mikor harcba men­tünk az önálló bankért. Elbuktunk. De most már bizonyos, most már a legyőzőink is el­ismerik, hogy nekünk volt igazunk. A megszedheti, megfélemlített, meg­vesztegetett választók akkor Tiszáéknak ad­tak igazat. Az események most nekünk szol­,­gáltatnak igazságot-Keserű elégtétel. De legalább okulna rajta ez az önmagát rontó, saját jövőjét, saját szerencséjét kön­nyelműen elalkuvó nemzet! Minden, ami ma történik, minden, ami kárunk van, minden, amit szenvedünk, vilá­gosan tanítja, hogy átok rajtunk a gazda­sági közösség h egy hozhat csak a szá­munkra erőt, életet, boldogulást: a gazda­­sági önállóság! Megérti-e végre a nemzet ezt a nagy ta­nulságot? Erősebb lesz-e végre a jövő vá­lasztáson ez a tanulság, erősebb lesz-e a gaz­dasági közösségből fakadt szenvedések em­léke, mint a közös ügyes kormány hatalmi parancsa és vesztegető pénze? És a tudósok, a bölcsek, a Tiszák me­­rik-e,majd a jö­vő választáson megint azt hirdetni, hogy a közös bankban és a gazda­sági közönségben van a jövőnk és a boldo­gulásunk ? Mi * Budapest, augusztus 31. A fiumei kormányzó Budapesten, J­e­k­e­­­­falussy Zoltán fiumei kormányzó hivatalos ügyekben néhány, napi tartózkodásra Buda­pestre érkezett. ,­­ y k MA­GYARORSZáG Budapest, 1918 vasárnap, szeptember 1 Mittel-Európa ellen A német mezőgazdák tiltakozása Jól esik észrevenni, hogy végre Németor­szágban is lassacskán mégis felülkerekedik a Mitteleuropa képtelen hatalmi ábrándján a jó­­l­zan számítás és a helyes gazdasági okosság. Most a német mezőgazdák hadügyi bizott­sága foglalkozott a középeurópai gazdasági szö­vetség kérdésével s komoly és okos határozatot hozott. Kimondta, hogy örömmel üdvözli a politi­kai és katonai szövetség erősítését és mélyítését. De úgy véli, hogy messzemenő gazdasági szö­vetség a két állam érdekeinek és természetes termelési viszonyainak egyenlőtlensége mellett inkább veszélyt hozna, mint erősödést. Az ilyen gazdasági megegyezés esetleg kérdésessé tenné a német világkereskedelem törekvéseinek s a más államokkal való gazdasági viszonyok egész­séges rendezésének sikerét, ami pedig a német nemzetgazdaság újjáépítése szempontjából első­rendű fontosságú. Végül tiltakozott az ellen, hogy a tervezett gazdasági szövetséget a német mezőgazdaság rovására tett engedmények árán teremtsék meg­. Teljesen igazuk van a­ német mezőgazdák­nak. Rájuk épp olyan veszedelmes hatású le­hetne a Mitteleuropa ábrándjának valósulása,­ mint a magyar iparra. De a német mezőgazda­ság romása romlást hozna a német iparra is, ép úgy, mint a magyar ipar romlása a magyar mezőgazdaságra.­­Vagyis Mitteleuropa egyfor­mán hátrányos és veszélyes lenne úgy Német­országnak, mint Magyarországnak egész gazda­sági életére. Ilyen veszélyeket felidézni egyebek teoretikus hatalmi képzelgése kedvéért igazán őrültség volna. Igazuk van a német gazdáknak: maradjon meg önálló gazdaságú országnak Németország is, Magyarország is. Kössenek egymással köl­csönösen kedvező szerződéseket. De ne olvadja­nak egy országgá se politikailag, se gazdasági­lag, se katonailag. Mert ez csak káros, sőt vég­zetes lehet mind a kettőre.­­­­ a pilltvantelpi­ ­ Károlyi Mihály Bécsb­en Károlyi Mihály gróf, a­ függetlenségi 48-as párt elnöke tegnap Parádról Budapestre érkezett és miután politikai barátaival tanács­kozott, az esteli vonattal Bécsbe utazott. Hétfőn azonban ismét Budapesten lesz a pártvezér. Minisztertanács Ma délelőtt 10 órakor Wekerle Sándor mi­niszterelnök elnöklésével a miniszterelnöki pa­lotában minisztertanács ült össze, amelyen részt vettek az összes Budapesten időző miniszterek. A jegyzőkönyvet Joanovich Pál helyettes ál­lamtitkár vezette. A minisztertanács folyó ügye­ket tárgyalt. Az igazságügyminiszter Bécsb­en Bécsből telefonálja tudósítónk: Tőry Gusz­táv igazságügyminiszter péntek este 8 órakor­ ­ „Zur Omtisme­n­ter im MimSeidein" egy kis német figyelmesség A magyar vasúti állomások tele vannak német felírásokkal. , Nincs okunk megütközni rajta s felzúdulni miatta. Német katonákat is szállítanak sűrűn az országon keresztül s egészen természetes, ha ezek számára német felírások is megmondanak mindent, ami a tájékoztatásukra szükséges. Mégis nagyon jólesett az, amit az aradi pá­lyaudvaron láttam. Még, eddig sehol másutt, csak az aradi pályaudvaron. Ott is fel van írva nagy betűkkel minden helyiségre a helyiség német neve. De minden felírás fölött, hasonló nagy betűkkel az is oda van írva: Zur Orientierung der deutschen Sol­­daten. A német katonák tájékoztatása végett. Az aradi német parancsnok szintén szüksé­gesnek találta kitenni mindenüvé a német fel­­írásos táblákat. De megértette, hogy ez a sok német felírás egy magyar állomáson esetleg sértheti a magyarok nemzeti érzékenységét. S azért igyekezett magukon a táblákon megnyug­tatni, engesztelni a magyarságot azzal, hogy ezek a német felírások csak a német katonák számára vannak s nincs a kifüggesztésükben semmi sértő szándék, semmi uralkodási, elnyo­mási célzat. Hisz ezt anélkül is megértettük volna, kita­láltuk volna. De mégis jólesik a gyöngéd figye­lem, hogy külön is megmondják. . Az a parancsnok, aki ezt rendelte, finom­, lelkű, nemes érzésű derék ember. Ha ez a parancsnok kormányozná a német birodalmat, ha ennek a szellemében működnék minden német hatóság s ennek a lelke szerint gondolkozna és cselekedne minden német em­ber, akkor nem kellene a német tudósoknak sok kötetes nagy tudományos munkákat írni arról, hogy miért van olyan nagy ellenszenv mindenütt a világon a németekkel szemben. Akkor könnyebb lenne megoldani a lengyel kérdést, könnyebb lenne pacifikálni Ukrajnát, sőt könnyebben lehetne talán elérni a világbé­két is. .­­ Remélem, e miatt a szerény dicsére­tem miatt nem lesz se ami baja az aradi német parancsnoknak./ b . b„ A horvát bán bukása * Mihulovics Antal horvát bán, mint Zág­rábból jelentik, csütörtökön este utazott­­ Bécsbe. Ez az utazás kétségtelenül a báni válság kérdésével van összefüggésben. Újabb hitel szerint, nem Skerlecz Iván báró lesz a bán, ha­­nem Unkerhauser Károly, a mostani horvát mi­niszter és Skerlecz ülne a horvát miniszteri székbe. Azok, akik rendszerváltozást tartaná­nak szükségesnek, ezt a megoldást sem ítélik szerencsésnek. Sarkotic István báró vezérezredes Budapesten Sarkotic István báró vezérezredes, Bosznia és Hercegovina tartományi főnöke a miniszter­­elnökkel folytatandó megbeszélések végett teg­nap óta Budapesten idézik. • ami,*** PAmifiiffnAv • mZ­Magyarország. 1918 évi szeptember hó 1-ével itj előfizeti, nyitunk lapunkra. Előfizetési árak: a magyar korona országaiba, Ausztriába és az annektált tartományokba: Szeptember hóra ...... 5 „ — „ Szeptember 1-től december 31-ig 19 K — fillér Egyes szám­ára: Budapesten és vidéken 20 fillér Kérjük azokat a t. c. vidéki előfizetőinket, akiknek előfizetése augusztus 1I-ikén lejárt hogy a lap megrendelését minél előbb meg­újítani szíveskedjenek. -*

Next