Magyarország, 1918. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1918-09-20 / 220. szám
Hadjárat a magyar borok ellen Hogyan és mi célból törik le a borárakat? Sátoraljaújhelyről közlik velünk a követ.kező érdekes és jellemző dolgokat : Hónapokon át jól kitervezett rendszeres hadjárat folyt a magyar bortermelés és a magyar borkereskedelem ellen, nyílt offenzívákkal, titkos támadásokkal, hamis hirek terjesztésével s a hadviselés minden egyéb szokásos eszközének a felhasználásával. A cél volt letörni a kivitelre váró magyar borok árát, hogy a külföld olcsón juthasson hozzá a magyar borhoz s azután annál több haszonnal adhassa tovább más külföldi országoknak. Olcsó bor kell a külföldnek Sokmilliós jövedelemmel kecsegtette ez a hadjárat a külföldet, talán többel, mint a breszlitovszki hadikárpótlás, nem csoda hát, hogy minden gondolható eszközt felhasználtak a diadalhoz juttatására. A magyar kiviteli borok ára erősen kezdett emelkedni a tavaszszal. Különösen a tokaji borok ára lett magas, bár a legnagyobb emelkedése idején se érték el távolról se a német rajnai borok árának a magasságát. De, úgy látszik, már az is tiltott dolog, sőt egyenes lázadás, ha a magyar borok ára csak versenyezni próbál is a sokkal gyengébb rajnai borok árával. A német Weinzentrale szándékozott ugyon borokat venni Magyarországon, de persze csak olcsón. Külön megbízottakat is küldött evégből Magyarországra, de azonfelül megbízott a számára való vásárlásokkal egy magyar bankot, amelynek a címéből minden egyébre következtethetne az ember, csak borüzlettel való foglalkozásra nem A bank és ügynökei Ez a Bank, — amely így egyedül volt jogosítva bort vásárolni Magyarországon Németország számára — egy tokajvidéki borkereskedőt bizott meg tokaji borok vásárlásával. A megbízott borkereskedő szétküldte ügynökeit a Hegyalján s az ügynökök azon kezdték, hogy bejárták a bortermelőket és borkereskedőket s jóindulatú tanácsokat adtak nekik. Akkor 18-20 korona volt literenkint a bor ára. Azt mondták, jó lesz nem ragaszkodni ezekhez a magas borárakhoz, mert ott marad a bor a pincékben s baj lesz belőle. Adják el S—10 koronával olcsóbban, akkor megveszik mind s kiviszik Németországba. Ugyanakkor pedig a tokaji bornál sokkal kisebb értékű rajai boroknak 25—26 márka volt az ára literenkint Németországban, vagyis 42—43 korona. A jó tanács nem használt, a bor ára ahelyett, hogy leszállt volna, még tovább emelkedett. Felemelkedett 24 koronára. Hamis hír és fenyegetés Ebben az időben megint megjelent az illető borkereskedő cég a sátoraljaújhelyi piacon s ajánlatokat tett, úgy adják neki, a bort 10 koronával olcsóbban, 14 koronáért. Persze nem adták s erre több helyen fenyegetőzni kezdett, hogy így-úgy vigyázzanak, majd adnák még 15 koronával is olcsóbban. Pár nap múlva rövid hír jelent meg a lapokban, amely egész határozottan, mint befejezett dolgot jelentette, hogy a borok árát maximálni fogják Átmeneti siker Persze nagy zavar és ijedelem támadt a borpiacon s a Borárak hirtelen nagy összegekkel estek. Csak pár napig tartott az áresés, mert azután a miniszterelnök Benáth Béla interpellációjára kijelentette, hogy a borárak maximálásáról szó sincs. De ez a pár nap elég volt a kiviteli cégnek arra, hogy sügösen szükséges 30—40 ezer hektoliter tokaji bort olcsón összevásárolja s kiszállítsa Németországba. Azután megint felmentek az árak, egész 26 koronáig , a német Weinzentrale, részére megint nem vásároltak tovább. Ellenben jöttek az ismert razziák, jött egy pár nagybank hitelmegvonása és a sátoraljaújhelyi borpiac teljesen megszűnt. De a borkereskedők azért védekeznek az ostrom ellen s a boraikat még mindig nem adják el olyan olcsón, ahogy aWeinzentrale szeretné. Az ukrán kivitel Egyik erősségük a kitartásban az Ukrajnába való borkivitel reménye. Most, úgy látszik, a másik oldalról ezt a reményt is megakarják semmisíteni. Máris célzatos hírek jelennek meg egyes lapokban, hogy Ukrajnába egyáltalában nem lehet bort kivinni, ott eladásra, üzletre semmi kilátás nincs. Késik az éji homályban... A kormány nagy reklámmal megindult borkiviteli akciója pedig megfoghatatlan módon teljesen elnémult. Mintha láthatatlan kezek, magasabb hatalmak akadályoznák, hetek óta semmi se történik benne. Égetően sürgős az ügy, minden perc drága s mégis hetekig húzódik a legparányibb kormányintézkedés is. Ha így halad tovább,, akkor 4—5 esztendő múlva megindulhat a borkivitelünk Ukrajnába. Ha ugyan lesz még akkor Ukrajna s ha addig a magyar kereskedők és termelők nem lesznek kénytelenek eladni a boraikat a németországi árak negyedrészéért a Weinzentralénak. A nagy háború idején ilyen kis mellékháború folyik Magyarországon a magyar bortermelők és borkereskedők ellen. S úgy látszik, ezt a háborút csakugyan teljes győzelemmel fogja befejezni a Weinzenhale. MAGYARORSZÁG Budapest, 1918 féntek, szeptember 20 Harc a tűzhelyért A Zsifeorys erkölcsök mélységeiből (Saját tudósítónktól.) A roppant drágaságban és ínségben tülekedő fővárosi lakosság tudvalévően ádáz harcot folytat a házi tűzhelyért. A Lakáshivatal fennállása óta a hajléktalanok valóságos offenzívája zúdult a „boldog“ lakástulajdonosok ellen... Ebben a vértelen, de ugyancsak elfajult küzdelemben eltűnnek a társadalmi érintkezés formái, szenved a rokoni, a baráti szeretet s dolgozik az alattomosság, a fortély, az agyarkodás, a mai lakáskeresés megannyi szégyenletesen csúf eszköze. Családtagok és barátok egymás elen fordulnak ebben a riadt, kétségbeesett tülekedésben, mely ma már valóban megdöbbentő arányokat ölt. Ezt a szomorú állapotot a lakáshivatalhoz naprólnapra özönével beérkező rekvirálási keresetek bizonyítják legjobban. E kereseteknek nagy része igazi korképet tár elénk. Lássunk ezekből néhányat: * A két nővér, Vaszary Gábor tanácsjegyzőhöz, a Lakáshivatal rekvirálási ügyosztályának egyik vezetőjéhez, beállít a minap egy gyászruhás hölgy. — Az anyám lakására tartok igényt, — mondja s azután fájdalmas hangon magyarázza : —• Tudniillik meghalt szegény anyám s kettén maradtunk a lakásban. A húgom, meg én. A lakást szeretném, ha számomra rekvirálnák. Ezzel átnyújtja keresetét, amelyben elmondja, hogy még édesanyjuk betegségének ideje alatt elhatározták húgával a különválást. Csak abban nem állapodtak meg, hogy melyikük maradjon a lakás-ban, miért is most a Lakáshivatalhoz fordul azzal a kérelemmel, hogy miután ő az idősebbik, rekvirálják számára az anyjuk lakását. A Lakáshivatal minden ügyet lehetőleg alaposan megvizsgál; ennek az ügynek a vizsgálatánál a fiatalabbik nővér és a szomszédok információjából kiviláglott, hogy az idősebb nővér állandóan irigykedett a fiatalabbra s ezért napirenden volt a perpatvar az anyai háznál. A temetés utáni napon is összekoccant a két leány, mire az idősebb kiadta a fiatalabb útját : — A lakás az enyém— kiabálta —, engem illet, te pedig pusztulj a háztól. Majd megírni rajtom, hogy menned kell... És nyomban beszaladt a lakáshivatalba, hogy húga kilakoltatását kérje, mint az elhunyt anya idősebbik örököse, korára való hivatkozással. j .y- l A másik keresetben egy növendék fordul a tanára ellen. A tanárnak ugyanis két lakása van a Dohány-utcában. Az egykében családostul lakik, a másikban — egyszobás udvari lakás — növendékeit oktatja a német nyelv tudására. Külön lakásra azért van szüksége, mert a kurzusai igen látogatottak manavir*. Hof* uayendoiát eomai-toth*.. . kellett beosztania. A nyári kurzus befejezése után az egyik növendék keresetet nyújtott be a Lakáshivatalhoz. Ebben részletesen elmondja, hogy növendéke volt a tanárnak s igy alkalma volt meggyőződni arról, hogy a tanár taníthat a lakásában is, mert Hiszen abban három szoba van s kéri az ugyanabban a házban levő s a kurzus céljaira felhasznált másik lakás rekvirálását. Egyik fővárosi orvosnő családi okok miatt ideiglenes tartózkodásra vidékre utazott. Ott rendelőt nyitott s folytatta orvosi gyakorlatát, míg budapesti lakását és rendelőjét bérbeadta egy ismerős kollégájának, aki mellesleg megjegyezve, jó barátja volt. A bérbeadás alkalmával a felek szerződést kötöttek, melynek értelmében a bérlő köteles kiköltözködni a lakásból, mihelyt az orvosnő visszaérkezik budapesti praxisának folytatására. A szerződéskötés után pár hónapra az orvosnő vidéki rendelőjében megjelent egy másik páciens társaságában egy tüzérhadnagy, aki a kezelés alatt megkérdezte az orvosnőtől, hogy állandóan vidéken szándékozik-e maradni?! Az orvosnő, folyó praxisának érdekében, természetesen „igen“-nel felelt, bár akkor már családi ügyei elsimulván,, elhatározta, hogy gyermekeinek iskoláztatása céljából nemsokára visszatér Pestre. Ám ő csak tervezett, míg a bíróság végzett. Egy napon ugyanis hivatalos értesítést kapott, hogy Budapesten levő körúti lakásából nyolc napon belül hordassa el a bútorait, mert lakását — mivel állandóan a vidéken szándékozik maradni — rekvirálták bérlője, a budapesti lakására elsősorban igényt tartó orvos számára. Az orvosnő kétségbeesetten rohant haza Pestre, hol utánajárt a dolognak s megtudta, hogy hiába felebbezne a végzés ellen, mert közjegyzői tanúsítvány van arról, hogy N. N. tüzérhadnagy és X. Y. páciens előtt kijelentette, hogy "állandóan vidéken marad. Az orvosnő tehát „agent provocateur“-öknek esett áldozatul a „jó barát“ orvos jóvoltából. Megjegyzendő, hogy ez a jó barát, akinek az orvosnő elutazása idején jószívűen bérbeadta a saját lakását, akkor kezdte meg praxisát, de nem tudott rendelőhelyiségre találni, amelyhez így az orvosnő szívességéből jutott. Tanulság : jótettért jót ne várj ! * Amiről most szólunk, az már a hűség tragédiája. A hősnő egy szegény varrónő, aki tizenkét évig élt boldog vadházasságban egy asztalossal A háború kitörésével az asztalos is bevonult, a harctérre ment, de időközönként szabadságra visszavisszatért hűséges élettársához. Az asztalos legutóbb megsebesült s mint rokkantat elbocsátották a hadsereg szolgáatából, de ezúttal nem ért vissza „feleségéhez“. Helyette megjelent a Lakáshivatal egyik vizsgáló közege, akinek felvilágosításából a hűséges varrónő nyomban megtudta a valóságot: a hittelen étettárs nem tér többé vissza... Ellentrén igenis, kéri a varrónő lakásának a rekvirálását, azon a címen, hogy ő a lakás főbérlője, s most házasodik, de hitvesét nem viheti abba a házba, amelyikben az elhagyott szerelő mint albérlő lakik. A furcsa, csúnya históriák és mégis — természetesek. A háború szülöttjei ezek is, csakúgy, mint a többi háborús kapzsiság, mely milliókat halmoz össze felebarátok szenvedéseiből... Ember-ember ellen künn a harctéren s ember-ember ellen az itthoni fronton... A hála, a szeretet, a becsület erényei pedig hovatovább elenyésznek az emberek fogalmi köréből. K. L. L*U*LU I Vígjáték 4 felvonásban. Filmre írta Siklósi Iván. Rendezte Kertész Mihály. Szereplők: Kláry Lotto, Sóth Sándor, Szerémy Zoltán, Haraszthy Hermin, Ilosvay Rózsa és Z. Molnár László. & ,9Pircsi??,s‘ Misápasága. A MAMDARIN (Mr. Wui ! Dráma 4 felvonásban. írták ($serem Harald és Vernon H. M. A főszerepekben Karl Meinhard I és Marina Trafschewa. Bemutatásra kerül ja Royal Hootloban imnfwn1 niwnnnwnn m\\ i mir w —hum i. Előadások 5, 7 és 9 órakor. *I■ „infHr-TTipyy I m « ■■