Magyarország, 1918. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1918-10-11 / 238. szám

6 SÍ AGYAR­ORSZÁG Budapest 1918. péntek, október 11. ——-------------------------.................................... * Békeh­angulat és drágaság Két napig tartó árcsökkenés volt Budapesten A hét elején két tel­jes napig esés mutat­kozott a drágaságáról európaszerte hírhedt Budapesten. A drágaság csökkenése különö­sen az ékszereknél, ruhaneműeknél és külön­féle fényűzési cikkeknél volt észlelhető. Az étehnicikkek között árhanyatlásban a tea ve­zetett. Teát ugyanis egyes üzletekben ezen a két napon dekagrammonként­­ a rendes 4.— koronás ár helyett 2.50—3.— koronáért le­hetett vásárolni. Talán mondanunk sem kell, hogy ezt a hirtelen árenyhülést­ Wilson elnök­­h­öz intézett bé­kjegyzékünk idézte elő. A béke híre valóságos pánikot teremtett az áru­­felhalmozók között. A lánckereskedők, al­kalmi ügynökök Ungáb­a kezdtek előkerülni, úgyszintén egyes kereskedők raktáraiból is a rejtett készletők. Most igazában megtudhat­tuk, hogy miért éppen a magyar főváros a háborús Európa legdrágább városa?! Az ár­csökkenés két napos pünkösdi királysága alatt a legnaivabb fogyasztó is rájött arra, hogy nem annyira az árunyomorúság, nem az anyaginség, nem az importszünet volt az­­egyedüli okozója a nálunk uralkodó szörnyű drágaságnak, hanem a háborús hiénák bűnös kapzsisága. Áru akadt mindig, csak pénz, sok pénz kellett hozzá. Akinek volt pénze, annak volt mindene a fehér cipőtől kezdve a ka­nadai szőrmiéág. Mi sem jellemzi jobban a szörnyű drágaságot, mint az, hogy a jegy­zékünk nyilvánosságra kerülése után is csak addig volt árzuhanás, míg meg nem ingott ■a békébe vetett Ilit. Két nap múlva ismét fel­lélegzett a drágaság, az árak újra megnöve­kedtek. Az árvizsgázó bizottságnak, rendőrség­nek razziázni­­kellett volna ezeken a napo­­kign, is­torost !számon kérhetnék ezektől­ a lel­ki­­ismeretlen kalmároktól, hogy ma miért 1800 korona annak a kabátnak az ára, amely a­­­hét elején 1000 koronás árral volt megjelölve­ a kirakatban?! J­öft Mi nemcsak a kirakatok körül sétáltunk­­a békehit napjaiban, hanem megfigyeltük az újságok apróhirdetéseit is. Ezekben a rova­tokban volt észlelhető legelsőbben az ár­esés. Kezdjük mindjárt az aranynál, amely­nek grammját múlt pénteken 15.5 koronáért kínál­ták, m­íg vasárnap már 11—12 koronáért­­akart túladni aranyán a készséges hirdető. Ugyanilyen jelenség mutatkozott a drágakö­veket kínáló hirdetésekben is. Az­­ékszerüz­letekben is lanyha volt az irányzat két na­pig, a tobzódó vételkedv egyszerre megszűnt, a vásárolni szándékozók a béke után válh­a­l­ható behozatalban reménykedtek. Megfigyel­hettük a szőrmehirdetések hirtelen változá­sát is. Pár nappal azelőtt egyes szőrmeda­rabokat kínáltak megvételre 500 és 100’OOO ko­rona között váltakozó árakon, m­íg vasárnap, és kedden ilyenformán szóltak a hirdetések: :«Szőrme-kiárusítás alkalmi áron», «Többféle értékes szőrmegarnitúra olcsó ,­árban» stb. A háború hiénáinak megrémülését azon­ban legjobban mégis egyes fővárosi kiraka­­tnan tapasztalható hirtelen áresések igazolták. Különösen Rákóczi-úti és Király-utcai kira­katokban voltak láthatók ezek a gyors válto­zások, így pl.: egy Rákóczi-úti kereskedés kirakatában október hó 4-én egy egészen kö­zönséges női kabátos ruha 1400.— koroná­val, egy fekete női köpeny 1000.— koronával, egy selyem pongyola 720.— koronával, egy selyem zubbony 500.— koronával szerepelt. A kirakat nem változott meg október hó 7-én sem, ugyanazok az árak voltak kinn, mint 4-én, — ám más s bizony feltűnően jóval olcsóbb árjelzőtáblácskák voltak kifüggesztve a ruhadarabokon. A táblák szerint az 1400.— koronás kosztüm ára 900.— koronára, a női köpeny 700.— koronára, a selyem pongyola 500.­ "koronára s az 500 koronás blúz 360.— koronára csökkent. Vájjon mennyit kereshet­nek ezek a kereskedők egyes ruhadarabokon, ha áraikat máról-holnapra csak úgy egysze­rűen 3—400 koronával csökkenthetik?! Az említett két napon át igy volt ez sokhelyütt s egy nagy áruházban például a szövet is olcsóbb lett egyszerre. A 400 koronás szöve­geket egyszerre* 300—350 koronáért árusítot­ták s a kis kreton fejkendőcskék 50—60 ko­ronát .jelző táblácskái hamarosan kicserélőd­tek a 35— 40 koronákat ,feltüntető cédulákkal. Árjelzés volt még ezekben a boltokban a se­lyem, batiszt és karton-kelméknél, a fonok­­nál, a fátylaknál, csupán a trikóárukban ma­radtak meg szigorúan a magas árak. A szőrmekirakatok árugrálásai még­­ a konfekciós kirakatokat is túllicitálták. Jól emlékszünk ugyanis, hogy még múlt héten a kék rókákon milyen felháborító árak szere­peltek. Egy-egy ilyen darabon 2500—6000 ko­rona ár volt látható, az említett két napon azonban lehetett látni sokkal szolidabb árakat is ugyanezeken a darabokon ugyan­ezekben a kirakatokban. Kedden délután aztán már újból a régi magas árak jelentek meg a jel­zési helyeken. Amint kedvezőtlen hírek ér­keztek a békéről, az árcsökkenés nyomban megszűnt. Jellemző a következő eset: Ruha­­bélés­ akartunk vásárolni egy belvárosi régi szolid üzletben, amelynek tulajdonosa figyel­meztetett mint régi vevőt, hogy, ne vásárol­junk még addig, mig Adilson válasza meg nem érkezik. — Ha kedvező lesz a válasz — mondta -- akkor olcsóbb bélést juttathatok önöknek, mert a kedvező válasz után dugárukból bi­zonyára nagy kínálat lesz s igy alkalmam lesz beszerezni olcsó árut. Még egyet a két :­ olcsó nap a jellemzésére. Szomba­ton, október 5-én a Sziv-utca tájé­kán egy b­a­t­y­u­s ember házról-házra várva, olcsó női- és férficipőket k­i­n­a­i­g­a­­t­ott megvételre. A cipők ára páronként 80—120 korona között változott. Ugyan­ezt az embert a Sziv-utca 50. számú házban egy' lakó igazolásra szólította fel, mira e ba­­ivus ember ipartestületi bizonyítvánnyal 'iga­zolni, hogy' rendes, a mesterségét folytató cipészmester, az olcsó árusításra bo­csit­olt cipők pedig be nem jelentetik készle- f­őlétől származnak. Bizony jó volna, ha résen vonnának a hatóságok és számon kérnék a hihetetlen ár­hullámzásokat. K. L. ------------gBeüiaaaainMii».i—i.*iiiiil'i. ü i rriaa^ssa való át­szállítás sokkal nehézkesebb és meg is­­ romolhat az áru . A kamarai kezelés azért is szükségesnek látszott, hogy a hidbérlő és a hidat használó közönség között való torzsalkodások megszünt­­etnek. Ez azonban nem következett be és­­alk panaszai raeg­ meg­újultak, hogy, a pol­gárság különféle címeken ki akarja vonni magát a hídpénz fizetése alól. Ilyképpen a hatóságok nem fogytak ki a hídra vonatkozó intézkedésekből. Minden faji főforrása természetesen a rakoncátlan Duna sajt, amelyet az akkori tec­­ni­ka pri­mitív feszközeivel ígért nehezen lehetett a köz­gazdaság­ szolgálatába állítani. Már említet­tem, hogy milyen gondot okoztak a malmok. Ez időben ugyanis gőzmalmok daíáján a Duna tele volt velük. E malmok a híd tájékán éppenséggel bizonytalanná tették a­­ közleke­dést. Ezért 1778-ban a hid alatt evőket el i£ távolították.­­ A város azonban fejlődött,és a malmok szaporodtak. 1779-ben Pichler Ferdinánd, a [Helytartótanács cgeometrája és hidrautája®, jelentette, hogy a háborús időre és az egye­tem áthelyezésére való tekintettel a városi ta­nács szaporítani akarja a malmok számát a Dúcának éppen abban az ágában, ahol a parton a felfelé való vontatás i­ történik. A Rácvárosban szintén akar a város hármat állítani, amelyeket árverésen akar bérbeadói. Ez utóbbiak különösen veszélyesek, mert bor­zalmas szerencsétlenség történhetnék, ha egy teherhajó neki­rohanna egy malomnak és azt elszakítaná. Miféle kára lenne ebből a hajó­­hídnak. Pesten húszban szabt­k meg a mal­mok számát. Kontingentálni kellene tehát a budai malmokat is. így bukkantak fel újból és újból a híd kapcsán a legkülönbözőbb momentumok amelyek apródonként a Dumaszabályozás kér­désért La­kó­he­ly változás esetén arra kérjük, tisztelt előfizetőinket, hogy új elmüket ideje­ korán közöljék velünk. Minden erre vonat­­kozó bejelentéshez szüksége van a kiadó* hivatalnak egyúttal arra a címszalagra is, amelyiyel az előfizetett példány a legutolsó tartózkodás helyére ment. Külföldre való költözködés esetén kérjük a portó* különbözet megtérítését is. Cpamiom­árkia ellen Hí a­­l*Rjobb as ANACOT-pasztilla. Egy fiola (40 difi) ■BBrt K. i.gy Gyó­ytea-különlegességek. Ulánvit mellett szillit­ ­tokán í?hlávnll droSéria’ Bndaprst, ív., Veres iHUQÜ IÍVÍjíIr Pálné-n. 10. Telefon: Í6S--59. — 11 i > 1 1 *1. .&!!.■ i . Jf r'- V •• A Ó K A &&&$&> Tizennégy pont Haparandai telepjrfíók úgy ítélik meg a hely­zetet, hogy H­amseimben bizonyos kül- és belpoli­­tiksmigyejlesiftok arra indítanák a cenzúrát,, hogy békejavaslatot tegyen a sajtónak, a sajtó nem fog mereven­­zárkózni a megyegyezés lehetőségének figyelembevételétől s kész tárgyalásba bocsátkozni a cenzúra képviselőivel, de ennek előfeltételéül a sajtó tizennégy pontjának elfogadását köti­­. Abban a helyzetben vagyok, hogy közölhetem a megegyezéses béke feltételéül kikötött tizennégy pontot : 1. Visszaállítandó a sajtó önrendelkezési joga, ami úgy értelmezendő, hogy a sajtónak joga van kevéssé hizelgő véleménnyel lenni Tisza István­ról, Wekerléről és Buriánról, valamint az általuk irányított cenzúráról. 2. Jelentse ki a cenzúra, hogy a békére uszító cikkek nem alkotnak hazaárulást. 3. Nyilatkoztassa ki a­ cenzúra, hogy a köz­tisztviselők nyomoráról szóló cikkek közlése nem­ érinti a hadműveleti érdekeket. , . 4. Úgyszintén jelentse ki azt is, hogy az élelmi­szerek drágaságával foglalkozó közlemények nem függnek össze a nyugati hadszíntéren foganatba vett operációkkal. 5. Legyen szabad kétségbevonni Tisza István államférfias bölcs­ségét. 6. Békekötés esetén engedje meg a cenzúra a lapoknak, hogy diszkrét formában célozhassanak arra, hogy néhány évig úgynevezett világháború volt. 7. Egyáltalán ne minősíttessék büntetendő esp. . leleménynek, ha az újságok néha abban a dóré felfogásban vannak, hogy joguk van megírni az, amit úgyis mindenki tud. U 8. Ha lehetséges, hasson a cenzúra abban az irányban is, hogy ne csupán az ő nézeteit tolmá­csolja a sajtó az eseményekről, hanem olyan fel­fogásnak is kifejezést adhasson, amely esetleg lé­nyegesen eltér a hivatalos felfogástól. 9. Megye revízió alá a cenzúra a régebbi ren­delkezéseket, vagyis ne legyen muszáj még min­dig azon a véleményen lennünk .Wiltottról, hogy ő az antant muníció­ ügynöke. la Ha egy újság megátalkodott Lappoksággal azt m­a, hogy a háború nem a legfőbb féri­jé, azért még ne helyezzék azt a lapot dfisztov­a*$• zára alá. - ; J,; 11. Ne engedje meg a cenzúra a Budapesti Hírlapnak, hogy 6 békekötés után azt írhassa majd, hogy ő mindig a pacifista eszmék ■szószólóin volt. 12- Jelentse ki a cenzúra, hogy rím hím hat hogy mi azt hisszük róla, hogy, ő egy ajfláw* in' tézmény. 13- Jelentse ki a cenzúra, hogy fl­rtékrefegnese tartja magát a sajtó közfecényeinek az fUwráV* sara, . - v' 14. Ürítse ki a cenzúra azokat a feelységei­at, amelyeket jelenleg megszállva tart és botsássz rendelkezésére a L­akáshivatalnafc rekywsdán vá­­lókra. Ezek azok a pontok, amelyeknek rifoflarfitásig függ sajtó és cenzúra között a békés fejccmtateozás lehetősége. Rendszerint jól informált stáparandia- körökben optimisztikusan ítélik meg a helyzetet és azt hiszik, hogy a cenzúra meg fogja engedni e­n­nek a cikknek a közlését. Magyarország. l*f« évi október­be­n«é*e» ütkmvite­lést nyitottunk lapunkra. Előfizetési érak­: a magyar korona országaiba, MHVtru­sca és az annektált tartományokba? Egy hónapra 8 Károm Negyedévre M „ Félévre SS „ Egy évre 88 „ Egyes szám ára: Budapesten és vidéken SOfHlér

Next