Magyarország, 1918. december (25. évfolyam, 282-306. szám)
1918-12-01 / 282. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatalt VI., Teréz-Körút 22. szám. TalsmnneiAni Kümmímí*4 53-51. Kalelis szerkesztő 94-94. Stertasiti- IBIBIDISIqDs*s 23-51. Interubaa 0 4Q. Nyomda (lapzártakor) 80-10. Kiadóhivatal 18-97. .wn**‘Vw V*ti?Sr y ottani! (piK*31S ,n]' y , 'azSMAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1918. DECZEMBER 1. VASÁRNAP XXV. ÉVFOLYAM 282. SZÁM Felelős szerkesztő: MAGYAR ELEK Előfizetés ár: Egy hónapra 8 kor., negyedévre 22 kor., félévre 44 kor., egész évre 88 korona egyes számára Helyben és vidéken 30 fillér Hirdetések milliméter számítássá, díjszabás szerint. A cseh-szlovák kérdésben tovább tart a tanácskozás A cseh csapatok el fogják hagyni Magyarország területét Az általános tágyalás befejezése küszöbön van Ma délelőtt 11 órakor Jászi Oszkár minisztert Hodzsa Milán vezetésével fölkereste minisztériumában a szlovák nemzeti tanács hat tagja, hogy a megegyezési tárgyalásokban megállapodásra jusson a magyar kormánnyal. A szlovákok nyolc egész és nyolc fél megyében kívánják behozni a szlovák közigazgatást. Jászi közölte a szlovákokkal a magyar kormány megbeszéléseinek eredményét és megkísérelte, hogy érvényt szerezzen a magyarság kívánságainak. Az általános tárgyalásokat minden valószínűség szerint még a mai nap folyamán befejezik és azután kerül a sor a részletes tárgyalásokra és az alapelvek technikai keresztülvitelének meghatározására. A megegyezésnek — értesülésünk szerint — elengedhetetlen feltétele az, hogy a cseh csapatok elhagyják Magyarország területét. A pémiliplitszter az illavnaisssáiril, a hadkölcsi inktítvényekről és a vagyonadóról Hágából jelentik. A Hollandsch Niemvsbureau magyarországi tanulmányúton lévő munkatársát budapesti tartózkodása során Szende Pál dr. pénzügyminiszter fogadta, akivel Magyarország mostani pénzügyi helyzetéről, valamint az állami pénzügyek jövőbeli konszolidálásának kilátásairól hosszabb beszélgetést folytatott. A pénzügyminiszter kijelentette, hogy minden erőnket megfeszítjük valamennyi hitelezőnk kielégítésére, akár magyar, akár idegen állampolgárok azok. Az államadósságokat és kölcsönöket mind elismerjük, a kamatokat annak rendje szerint megfizetjük és a kötelezvényeket névértékükön annak idején beváltjuk. Ezt Magyarország jövője, egész gazdasági programmunk szükségessé teszi. Az állami pénzügyek konszolidálásáról ezeket mondotta: — Ez két körülménytől, voltaképpen két nehézségtől függ. Az egyik nehézség az, hogyan lehet a bankjegyforgalmat csökkenteni. Ha az a sok állam, amely az egykori osztrák-magyar monarchiából alakul, mint a cseh állam, a jugoszláv állam és a többi, elismerik, hogy a bankjegyforgalom egy-egy hányadát nekik kell fedezniök akkor a dolog rendben van. Ha ez nem történik meg, akkor ezt a terhet csupán Német-Ausztriának és Magyarországnak kellene magukra venniük. Reméljük azonban, hogy mindazok az államok, amelyek az egykori Ausztria-Magyarországból alakulnak, az arányrészt válalni fogják, mert hiszen ebben a kérdésben ők is éppen annyira érdekeltek, mint mi, sőt az infláció ott, különösen Csehországban, nagyobb mert a cseh lakosság csak nagyon kevés hadikölcsönt jegyzett és a parasztság a terményeket a hadseregnek épp úgy mint a lakosságnak, csak készpénz vagy bankjegy ellenében adta el s a bankjegyeket tezaurálta. Reméljük, hogy ebben a kérdésben az új államok barátságos megegyezésre fognak jutni. Ha ez nem történik meg, akkor arra kell számítani, hogy az antant végrehajtja a bankjegyforgalom arányrésze átvételének visszautasítását, mert a nemzetközi jog szellemébe ütköznek, ha másvalami történnék. Az antantnak az egykori osztrák-magyar monarchiából alakuló államok kötelességévé kell tennie, hogy az egész bankadósság fedözésére a megfelelő mértékben vállalkozniuk kell . A másik nehézséget Magyarországon egyszeri nagy vagyonátadással el lehet hárítani. Akkora vagyonátadást fogunk kivetni, amilyenre a magyar történelemben, de még a nemzetközi történelemben sem volt példa. Reméljük, hogy így sikerülni fog a pénzügyi egyensúlyt helyreállítani. A mostani de talán még a következő nemzedék is sokat fog emiatt szenvedni, de ilyen borzalmas öt esztendei háború után meg kell szoknunk, hogy sokat, nagyon sokat kell dolgozni. Az egyszeri vagyonátadáson kívül vagyonadót is léptetünk életbe, mégpedig progresszív alapon Az egyszeri vagyonátadás minden magyar állampolgárra kiterjed, más alattvalókra nem, vagy csak annyiban, amennyiben Magyaror-szágon fekvőségük, háztulajdonuk stb. van. A vagyonadó a legnagyobb mértékben progreszszív lesz Az állampolgároknak a legnagyobb áldozatokat kell meghozniok, hogy az állami háztartás rendbe, jöjjön s valutánkat helyreálltsuk, lapunk mai száma 16 oldal Felséges nép Írta : Búza Barna Gúnyolódva szokták emlegetni ezt a két szót, amivel a nagy francia forradalom szónokai szólították a forradalmi francia népet Pedig soha megszólítás nem volt ennél komolyabb, igazabb és jogosultabb. Ha szabad egyáltalában földi dolgokra alkalmazni ezt a nagy szót, felséges, akkor senki se éndemli meg ezt jobban, mint a nép, amely öntudatra ébred, amely talpára áll és a saját akaratát teszi önmaga felett úrrá. Az egyes ember téved, botlik, hibázik a maga törekvéseivel, gyengeségeivel és apró bűneivel. Mikor az emberek tömege néppé sokasodik, az más Akban már nem egyes emberi akaratok sokasága dolgozik, hanem az őstermészeti erők mindenhatósága. A nép, amely él, kiált és cselekszik, az több, mint emberek tömege, az elemi erő, az a természet világokat alkotó titkos hatalmainak legnagyszerűbb hatalma s a természet rejtelmes csodáinak a legnagyszerűbb csodája. Százezer ember, millió ember, különkülön csak csupa egység, csupa egy ember. De mikor néppé sűrűsödik, néppé szervese-fdik, akkor az már egészen más valami, akkor az már maga az élő, haladó, teremtő természet Sohasem éreztem ezeknek a régi, elmélkedő gondolataimnak az igazságát anynyira, mint most, mikor eleven erővel, sőt eleven mindenhatósággal láttam megjelenni ezeket a gondolatokat a magyar forradalomban. Emberek jártak az utcán, emberek álltak roppant nagyságú csoportokban, emberek mozogtak, parancsoltak és cselekedtek, de az már nem volt ember, nem volt sok ember, az egy magasabb, egységes, szerves hatalom volt: a nép. Nem százezer egyén, hanem egy közös, egységes, magasabb természeti lény, amely a természeti fejlődés örök akaratát hajtja végre. Nem százezer ember, hanem egy nép. És ez a nép valóban felséges volt. A lényében, a tetteiben, a viselkedéseiben meg volt minden, amit ez alatt a nagyszerű szó alatt ért az emberi gondolkozás. Hogy tudták ezt a szót egy emberre pazarolni, egy ember címzésére alacsonyítani, mikor ezt nem is érdemelheti más, mint a minden létezők összessége: a természet és az emberek sokasága : a nép ! * Visszagondolok az elmúlt forradalmak történetére, szétnézek az emberiség most zajló forradalmain és jól esik látnom, hogy egyik forradalom sem volt szebb, nemesebb és tökéletesebb, mint a miénk és a forradalom viharában egy nép sem volt felségesebb, mint most a miénk. Hol tudták még az ilyen roppant átváltozást ezeréves életnek, ezeréves intézmény-